Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-23 / 272. szám
/I Tolnanémedi Gyermekek a nagy napról A tolnanémedi általános iskola nyolcadikosát! megkérdeztük, mit tudnak falujuk felszabadításáról. A kérdésre, illetve válaszadásra — Kecskeméthy György igazgató jóvoltából — röpdolgozat formájában került sor. Ők természetesen még nem éltek, amikor falujuk felszabadult, viszont éppen az volt a célunk, hogy megtudjuk: a felszabadulási emlékekből átplántálódik- e valami a most felnövő nemzedékre? A dolgozatokból az derült ki, hogy a felnőttek nagyon sok mindent elmeséltek a gyermekeknek a falu felszabadulásáról, felszabadításáról, s azok sok mindent meg is jegyeztek belőle. A váratlanul megjelenő újságíró kérdéseire készen álltak a válasszal. Fehér zászlóval Fábián János: — A németek ellenálltak, így aztán sokat szenvedett a falunk. Még a dédapám is itt született, de ilyet nem értünk. Én annak idején községi elöljáró voltam. Abban állapodtunk meg, hogy á szovjeteket úgy fogadjuk, ahogyan illik: egy delegáció, Kerényi főjegyzővel az élén ki is ment fehér zászlóval a falu végére, amikor jöttek. A delegációban Borodin János a tolmács szerepét töltötte be Oroszországból számlázott ide. Több olyan ember ment a főjegyzővel, akik megjárták az orosz frontot, azaz a fogságot. Jöttek a terepjárók, meg a gyalogság, már-már azt hittük, hogy megússzuk, de a németek megpróbálták feltartóztatni a szovjeteket. A vége az lett, hogy egy hónapig tombolt a harc a falu közelében, elsősorban Simon tornyánál, s hát a mi falunk is hadszíntér volt hosszú időn keresztül. Akkora bombázást kapott a falu a németektől, hogy alig győztük eltüntetni a romokat, eltakarítani a sok elhullott állatot. A támadások nem kíméltek sem katonát, sem civilt. Nagyon sok szovjet katona elesett, de a civilek közül is jópáran, míg végre béke lett. Horváth László vb-elnök: — Én nem tolnanémed: származású vagyok, már felnőttként kerültem ide, Az idősebbek elmondásából tudom, hogy a régi malom tájékán sok harci cselekmény történt a falu felszabadulásának napjaiban. Balogh József, az apparátus pénzügyi dolgozója még őrzi a régi malom képét. Etelka malomnak hívták. Ezt a régi épületet lebontottuk, s új művelődési otthont építettünk helyébe. A x íme néhány részlet az emlékekből : „Falunk 1944. december 4- én szabadult fel. A szovjet hadsereg szabadította fel. A mi utcánkban is voltak ka- tyusák, amelyekkel a szovjet katonák lőttek, s a helyüket állandóan változtatták, mert ez volt a taktikájuk. (Vörös János.)” „A III. Ukrán Hadsereg szabadította fel falunkat, Tol- buhin marsall volt a vezetője. Az öregek sokat meséltek róla. A Sió körül voltak a, harcok, itt ütköztek meg a szovjetek és a németek. (Elek Zsuzsanna).” „Ahogyan gyűjtögettem az akkori idők emlékeit, megtudtam, hogy falunk az ostrom idején sokszor cserélt gazdát. Egyszer a szovjetek, egyszer a németek vonultak be. A sok harc után a III. Ukrán Front Tolbuhin marsall vezetésével felszabadította a községet. A szomszédos Si- montornya csak 1945-ben szabadult fel, s ez is mutatja, hogy a környéken sokáig állművelődési otthon nemrég készült el, s most várjuk a nagy eseményt: szerződést (kötöttünk a kaposvári Csiky ' Gergely Színházzal, s eljönnek hozzánk előadást tartani. Igazi színtársulat, színielőadás még nem volt a falunkban, ez lesz az első. A művelődési házat közös ösz- szefogással építettük. Egymillió 700 000 forintba került, s ezen belül a lakosság legalább 300 000 forint értékű társadalmi munkát végzett. tak a harcok. (Bácsalmási László).” „A nagyapám mesélte, hogy a III. Ukrán Hadsereg szabadította fel a falut. A Sió volt a frontvonal, és csak nehéz ütközet árán sikerült felszabadítani a falut. (Szabó Éva.)” „Először a lovasság vonult be a faluba. A Sión innen a szovjetek, azon túl a németek voltak, s úgy harcoltak. (Gárdonyi Sándor.)’” „A szovjet hadsereg segítségével vertük vissza a németeket. Falunk Tolbuhin marsall vezetésével szabadult fel. (Bánki Zsófia.)” „A III. Ukrán Hadsereg segítségével legyőztük az ellenállást. A Sió volt az egyik fő frontvonal. (Bassápyi Julianna.)” „A Sió folyásánál egy frontvonal húzódott. A németek a túlsó, a szovjetek az innenső oldalon harcoltak. A falut nagy támadás érte, de azóta új létesítményekkel újjáépítették. Sok hős szovjet katona hullt el, és mi most nagy tisztelettel adózunk nekik. (Papp Julianna.)” „Falunkat rossz körülmények közt, tűzharc árán tudták felszabadítani. A főbb harcvonalak a Sió tájékán húzódtak. (Győri Sándor.)” „Örsünk kutató munkát végzett, és megtudtuk, hogyan végeztek a szovjet seregek a németekkel. Szörnyű véres ütközet volt a simontomyai úton. A németek sok szovjet katonát megsemmisítettek, de a szovjet csapatok sem maradtak adósak; a csatában végül is ők kerültek felül. (Béres Erzsébet.)” „Hosszú lövészárkot ástak a szovjetek, így könnyebben nyomultak előre. A németek elhagyott pincékbe menekültek, de itt elfogták őket. A mi falunk felszabadítása viszonylag gyorsan ment. Nagykónyi vidékéről két nap alatt ideértek Némedire a szovjetek. A Sió egyik oldalán voltak a németek, a másikon a szovjetek. Itt volt a fő frontvonal. A Sió hídját a németek felrobbantották, hogy megnehezítsék a szovjetek átkelését. (Zá- vodi J.)” „A Sió két partján harcoltak. Sok küszködés és a lakosság segítségével felszabadult falunk, s azóta nagy fejlődésnek indult. (Molnár Zsuzsanna).” „Falunkat a Tolbuhin marsall vezette harmadik Ukrán Hadsereg szabadította fel. (Sebestyén Etelka.)” „Örsünk kutatómunkával kiderítette, hogy nálunk a harc fő színtere a Sió vonala volt, ott vívták egymással a döntő ütközetet. A szovjet hadsereg végül december 4-én szabadította fel falunkat, majd a környéket. (Győré Mária.)” „A Sió partján nagy tűzharc alakult ki a szovjetek és a németek közt. Mivel a szovjeteknek sikerült győzniük, falunk felszabadult. (Németh Zsuzsa.)” „A Sió mentén húzódott a frontvonal. Amikor Pincehely felől jöttek a szovjetek, a német hadsereg fejvesztetten menekült. Persze, olyan is akadt köztük aki ellenállt, amikor a szovjet harckocsik támadtak, a németek többet kilőttek közülük. Nagy robbanások voltak. A házakról lepotyogott a cserép, kitörtek az ablakok. De ezzel nem állíthatták meg a szovjet csapatok továbbnyomulását. A mai kultúrotthon helyén volt az Etelka malom, s oda fészkelte be magát 2—3 szovjet katona. A németek ezt megtudták, s megtámadták őket. Egy szovjet katonának nem sikerült elmenekülni, megadta magát, de a fasiszták mégsem kegyelmeztek meg neki, agyonlőtték. (Mezei Lajos.)” „A Sió partján húzódott a frontvonal. Az egyik oldalról a szovjetek, a másikról a németek lőttek. Falunk végül december 4-én szabadult fel. (Újvári Sándor.)” „Az uram volt a tolmács’' özvegy Borodin Jánosné: i \ — Az uram Oroszországból került Magyarországra mint hadifogoly, és a háború után is itt maradt. Én más vidékről kerültem a faluba. A kendergyárban ismerkedtünk meg, mert ott dolgoztunk mindketten. 1928-ban házasodtunk ösz- sze. Amikor jöttek á szovjetek, az uram volt a tolmács, mert hát ő jól beszélt oroszul. Többször kritikus helyzet alakult ki, mert a németek bebetörtek harckocsikkal. Sok szovjet katona esett áldozatul, és úgy tűnt, hogy akad á fa-' luban, aki összejátszik velük.' A szovjet parancsnokok mindjárt megszimatolták, hogy honnan fúj a szél. A férjem magyarázta meg nekik, hogy a falu többségének esze ágában sincs, hogy összejátsszon a németekkel. Inkább azt szeretnék, ha minél előbb .visz- szanyomnák őket, hogy. végre csend és nyugalom legyen. A férjem mint mezőőr ment nyugdíjba, és halt meg. Még a háború előtt egyszer elindultunk, hogy meglátogátjuk férjem szülőföldjét, dé nem eresztettek bennünket túl a határon. Visszafordultunk. A front idején azzal jött több szovjet tiszt, hogy ha most akarunk menni, mehetünk, de akkor úgy voltunk, hogy jobb lesz megvárni a háború végét.' Közben telt-múlt az idő. nem lett az utazásból semmi: meghalt a férjem. Kisgyermekkel a kezében Amikor halottak napja van,-egy koszorú, vagy virágcsokor erejéig gondói valaki a leány sírjára is. A Döme család. , A lány nevét legtöbben nem tudják, nem ismerik itt Tolná- némediben sem, hiszen csak amolyan átmenő volt e faluban. Az esetről sem mindenki tud, hiszen az idő sok mindent fátyolba borít. A múltkorjában hivatalos levélben érdeklődtek Romániából, de csak nagynehezen akadt, aki mindent el tudott mondani, úgy, ahogyan történt. A háborús robaj megbolygatta a falut, futott, menekült. ki merre látott, nein csodá hát, hegy kevés volt a szemtanú. Meg különben is', vér folyt faluszerte, a békés lakosság is belefásult. csak a saját életével törődött mindenki. A falu tele volt menekültekkel. A front elől sokan ve- rődtek ide s próbáltak meghúzódni ebben a kis falucskában. — A hangyáséknál erdélyiek, voltak — emlékszenek itíszsza a falu öregjei. ’ A falun özönlött végig a Vörös Hadsereg, hogy üldözze az ellenséget. A front a község közelében hullámzott hosszú időn keresztül. A falut német bombatámadás érte. A szóban forgó Hangyáséknál levő erdélyiek a közeli pincében próbáltak menedéket keresni a német bombák pusztító szilánkjai elől. I — Máté Zelma, talán 20—22 éves lehetett, karjára kapta a kis Döme gyereket — így az öregek, — Nem volt még tán kétéves sem a kisgyermek, s féltették, mentették. Ahogy ro-, hant a lány a kisfiúval, bombaszilánk érte, s holtan rogyott össze. A kisfiú élve maradt a karjaiban. Azóta felnőtt., Valahol a megye déli sarkában lakik. A család hálával emlékszik vissza a szerencsétlenül járt lányra, s minden ha„Várjuk az első előadást” A régi malomépület Népújság lottak napján virág, vagy koszorú is kerül sírjára. Romániából a leány hozzátartozói érdeklődnek a tragédia részletei iránt. BODÄ FERENC . 1969. november 23.
