Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-22 / 271. szám

Nem a íörvéiiv rossz! A szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház hőközpontjá­ban a Tucsek fűtésszerelő brigád ideiglenes jellegű gyors­gőzfejlesztő kazánok beszerelését kezdte meg. Célja az épü­let fűtőberendezésének üzemeltetésével a megfelelő hőmér­séklet biztosítása a belső munkálatok elvégzéséhez. Az előcsarnokok, előterek metlahi hidegburkolását végzi a Délity-brigád. Vállalásukat határidőre teljesítik. Foto: Tóth Iván Szovjet asszonyok látogatnak megyénkké Kavargó indulatok A járási tanácskozáson az ifjúság- és gyermekvédelem volt a téma, de sok szó esett családjogunkról is. Szenvedé­lyesség és nem kis mértékű türelmetlenség jellemezte a vitát, holott nem summázhat­tak a résztvevők itt sem több problémát, mint amennyi ál­talában, adódik egy-egy já­rásban. Nem kimagasló a veszélyeztetett gyermekek szá­ma; nem több az állami gon- dozásbavétel és nem kell szembenézniük megoldhatatlan problémákkal sem. Határese­tekkel igen, de ezek előfor­dulása szerencsére elég ritka. Mégis, mi az, ami miatt a tanácskozás előző napirendjé­nél még oly higgadt férfiak és nők e téma kapcsán jó­val emeltebb hangon mondot­ták el véleményüket? Az ér- zelmességnek az a' nemesebb fajtája, ami mögött a kollek­tív felelősség áll. Éppen ezért bocsátható meg, hogy a suly­kok hellyel-közzel messzire találtak repülni és kimonda­tott többek között, miszerint „rosszak a mi családjogi, gyermek- és ifjúságvédelmi törvényeink.” A tanácskozás végén helyére kerültek a dolgok, lévén, hogy jogászok is vo.tak jelen, mi több, olyan jogászok, akik a szó- banforgó területen tényked­nek. Példákkal bizonyították, hogy nem. a törvény rossz, hanem a gyakorlat gyönge esetenként. Pontosabban, nem élünk a törvény biztosította lehetőségekkel. Miért neveztetett rossznak a törvény? Számosait vélemé­nye volt, hogy nálunk csak így, meg úgy „elhagyhatják gyermeküket, esetleg gyerme­keiket a szülők, mondván, ott az állam, csináljon velük amit akar.” Az állam mit akar? Egész­séges, mert helyükre talált, kiegyensúlyozott állampolgá­rokat De „ez nekünk fölöt­tébb sokba kerül.” Az sem ritka, hogy „a keresőképessé cseperedett gyermeket a szü­lő, aki addig semmiféle ér­zelmi, értelmi közösséget nem vállalt a gyermekkel, haza­viszi az intézetből.” Továb­bá; — „az állami gondozott ■ Paks délkeleti részén, a Kishegyen az elmúlt években új lakótelep helyét jelölték ki. Azóta már elkészült az ötven- hektáros terület rendezési ter­ve, sőt, rövidesen megindul a beépítés is. Pontosan 990 lakást tervez­tek az ‘ új lakótelepre és ter­mészetesen helyet kapnak majd a külöhféle közintézmé­nyek és szolgáltató egységek is. Az új lakótelep központjá­ba tervezték az óvodát, böl­csödét, általános iskolát, klu­bot, könyvtárt, cukrászdát és üzleteket. A helykijelölésnél már figyelembe vették, hogy a község központja - a jelenle­gitől délre „vándorol”, a köz­ségnek is déli irányba kell terjeszkednie. Az sem kerülte el a tervezők figyelmét, hogy az építkezni szándékozók egy­re nagyobb része szeretne vá­rosias körülmények között, több szintes társasházban lak­ni. Éppen ezért a 990 lakás­ból 324-et már eredetileg is társasházi lakásnak terveztek, de ha az igények továbbra is — Csak as anya? — gyermekek ellátása, ruházata, taníttatása jóval több pénz­be kerül az államnak, mint amennyit tartásdíjként köve­tel a gyermeknevelésre al­kalmatlannak bizonyuló szü­lőtől, de még e csekély tar­tásdíjak fizetése sem zavar­tan. Nagyon sok szülő úgy eltűnik a tartásdíj fizetése elől, mintha a föld nyelte volna el. A munkahelyén nem is tudnak ilyen kötele­zettségéről.” Nem idézem tovább. A túlzó, mert érzelmekkel telí­tett hozzászólásokból az de­rül ki, hogy a gyermek, mint fogalom szent, és talán sem­mi más nem kelt olyan he­ves közfelháborodást, mint amikor valami visszavonha­tatlan, valami súlyos fordulat révén kiderül amit addig is sokan tudtak szomszédok, is­merősök, hogy ez, vagy amaz a gyerek, veszélyes környe­zetben él. Kiderült a későbbiekben, hogy meglehetősen hiányosak az ismereteink a családjogot illetően, mert akadt vitázó, aki már a válást is ifjúság elleni bűntettnek minősítette. Ami azt'-illeti, volt is némi igaza. Többnyire minden rossz, ami később a gyermek­re hárul a felnőttek között szakadásra ösztönző ellenté­tekkel kezdődik. S ekkor hangzott el az a vélemény is, hogy a „törvény a felnőttek javára humánus, holott a gyermek megmentése, egész­séges környezetbe való. he­lyezése a társadalmi érdek.” Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezt a tanácskozást meg­előzően szökött meg családjá­tól egy négygyermekes anya. Az ilyen szokésekré általában párosán kerül sor, ez is így szökött meg, tartózkodási he­lye talán még máig is isme­retlen. A majdnem kegyetlen­ségig menően kemény ítélke­zésnél — ami. a gyermekeit el­hagyott asszonynak szólt — föl sem merült, hogy a négy gyermeknek nemcsak anyja van, hanem apja is?! Termé­szetesen arról sem eshetett szó, az eset kapcsán szerzett tapasztalatokat leszűrve, hogy mi enyhíti, mi súlyosbítja az eltolódnak, ezen az arányon is változtatnak. A társasházi telkeket úgy alakították ki, hogy a laká­sokhoz egy-egy 50—70 öles kert is tartozzék. Az első társasházakra — összesen 48 lakásra — már megkötötte az OTP a helybeli építőipari ktsz-szel a kivitele­zési szerződést, ezek építése rövidesen megkezdődik. Megkezdődött a község új. központjának kialakítása is. Mint arról már korábban hírt adtunk, — annak idején a rendezési terv makettjének a fényképét is közöltük — a Dó­zsa György út—Rosthy utca— Rákóczi utca által bezárt négy­szögben alakítják ki az új köz­pontot. Az első gyakorlati lé­pés már megtörtént, hat lakó­házat’ kisajátítottak a leendő rendelőintézet épületének he­lyén. A tervek szerint rövide­sen megindul a régi lakóházak bontása és a rendelőintézet építése, A teljes program meg­valósítása —'az új központ ki­alakítása — azonban mintegy tíz évet vesz igénybe. Korszerű magatartás! anya lépését? Csak az adott tényről volt szó. Mérlegelés nélkül. Egyébként abban a községben, ahol ez az eset elő­fordult, még ma is az mond­ják, hogy „az asszony sorsa a tűrés” meg azt, hogy „az ilyen nő­személyt meg kellene nyúzni.” Az apáról, az „emberről” to­vábbra sem esik szó. A csa­ládjukat, gyermekeiket elha­nyagoló apákról többnyire csak akkor esik szó, amikor mulasztásaik súlyuk révén már hatósági eljárás tárgyát, képezik. Addig nem túlságo­san sok történik. Erre megint csak olyasmit idézek, ami itt hangzott el. Sokan kifogásol­ták, hogy a munkákönyv tar­tozékaként alkalmazott MIL- lapon nem vezetik fizetési kö­telezettségek között az állami gondozásba vett gyermekek után járó tartásdíj-kötelezett­séget is. Továbbá, hogy rövid idő óta ismét elutasításra ta­lál egyes üzemekben az az igény, hogy az emberekkel foglalkozni kell. Akkoriban frissen hangzott el egy gazdasági ve­zető szájából, hogy az ő üze­me „nem nevelőintézet és nincs idő arra, hogy a dolgo­zók magánéletének problé­máival bajlódjanak”. És most térjünk vissza a törvényre, ami kétségkívül jó. Amikor hibákkal gyanúsítjuk, mindig azért tesszük, mert az érvényesítés gyakorlatába csúsznak bele itt-ott vaskosan antihumánus elemek, méghoz­zá az ügyben fölöttébb érde­kelt társadalom részéről, holott alig vitatható, hogy minden közügybe fektetett energia gazdagon fnegtérül. Mit ne­veznek antihumánusnak? Azt' a nemtörődömséget, ami a problematikus családok kör­nyezetében élők köbében így kapott hangot; „Nem az én dolgom, nem szólok bele!” A munkahely részéről pedig a fönt már említett mondat a fe­lelősség felelőtlenül alkalma­zott elhárítója: „Nem vagyunk nevelőintézet!” Pedig vagyunk. A hatások, ellenhatások észrevétlen pergőtüzében él­jük napjainkat, igenis tudunk hatni, s mi magunk sem va­gyunk kivételek — ránk is hatnak a munka- és életkö­rülmények, a közösség, a jó, vagy éppen rossz példák. Nem­törődömségbe burkolózni ma­napság mind korszerűtlenebb magatartás, korszerűtlen ki­vált akkor, ha gyermek- és ifjúságvédelemről, a család vé­delméről van szó. —U— Közéletünk Tegnap, a délelőtti órákban ülést tartott a Szekszárdi Já­rási Tanács Végrehajtó Bizott­sága, Vincze József megbízott vb-elnök vezetésével. Először Vida Jánosné, művelődésügyi osztályvezető számolt be osz­tályának a nevelő-oktatómunka színvonalának javítása érde­kében végzett gazdasági, és tartalmi irányitó tevékenysé­géről. Ezután Sümegi István bátai vb-elnök a vezetése alatt álló tanács irányító, szervező munkájáról adott számot a járási vb-nek. Különböző be­jelentések tárgyában hozott határozatok után a vb. . be­fejezte munkáját A Tolna megyei Nőtanács meghívására ma délelőtt érke­zik Szekszárdra Vera Petrov­na Jonova, a szovjet nőbizott­ság titkára, Vera Kirilovna Triboi, moldvai parasztasszony, Orosz Tiborné, az Országos Nőtanács szervezési osztályá­nak munkatársa /kíséretében. A vendégek tiszteletére a Tolna megyei Nőtanács a reg­geli órákban ad fogadást, majd délelőtt Tolnai Ferenc, a me­gyéi pártbizottság titkára fo­gadja őket. A vendégek és kí­séretük délután Tolnára láto­gatnak, ahol a selyem- és tex­tilgyárat tekintik meg. A program második napján, vasárnap délelőtt megkoszo­rúzzák a szovjet hősi emlék­művet, délután a Dunaföldvá- ron szervezett nőtalálkozón vesznek részt. Hétfőn a szekszárdi járás több községébe látogatnak, Népújság 3 ahol találkoznak az iparban és a mezőgazdaságban dolgozó asszonyokkal. HANGOS KAPU­TELEFON ma már nem luxus, hanem a modern lakás nélkülözhetetlen tartozéka, mely közvetlen beszédérintkezést biztosít a kapubejárat és a lakások között. Kérje gy ármány ismertetőn két! Gyártja: ( Baranya megyei - Szerelőipari és Szolgáltató , Vállalat. Pécs, Lyceum u. 4. sz. (238) Új lakótelep Pakson 1969. november 22.

Next

/
Thumbnails
Contents