Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-20 / 269. szám
ÜHapio Heln^ett Az árbevétel kifogástalan — A vállalat legkisebb, de legjobb telepe — Nincs időnk arra, hogy naplót vezessünk. Helyette a termelési nyilvántartás, s a különféle statisztikai adatok vallanak. Napló helyett, helyettem is. Halász Józsefnek, a furkó- pusztai kendergyár vezetőjének a szavai ezek. Altkor mondta, amikor arra kértük, összegezze az 1969-es gazdasági év eseményeit mintha naplóba írná. — Sok apró, talán a kívülállónak jelentéktelennek tűnő, de itt jelentős dolog volt az év tíz hónapjában. Nem múlott el nap, hogy ne kellett volna valamilyen kérdésben sürgősen dönteni... Már az év elején baj volt. Nem tudtuk teljesíteni az 1968-as év mennyiségi tervét, csak az értékesítési tervet hoztuk a program szerint, de azt akkor is kifogásalanul. A költségtényezők, valamint az áru értékesítése — exportminőségű szálkendert készítettünk — a vállalat legjobb telepévé tette kis gyárunkat. — A munkához megvolt minden feltétel. Volt nyersanyag, a gépek megfelelő állapotban várták az új év kezdését. Akkor még volt munkásunk is, a szakmát kiválóan értő tilosaink voltak. Az első negyedév símán is ment. Bár az év első hetei után a rossz időjárás miatt sok volt a gondunk. A kender nyirkos, vizes volt, szárítgatni kellett, s az így kezelt nyersanyagból már nem lehetett olyan szép, extra minőségű árut gj ártani. — Tíz tilósunk volt akkor, az év elején. Az élet rendje, azonban nyugodt termelő- munkánkat felrúgta. Moldovány Jánosné, Ambrus Jánosné meg Halász Istvánná a legjobb diósokat könnyű munkára kellett tenni, illetve szülési szabadságra küldeni. A három asszony kiválása'azt jelentette, hogy a létszám egyik napról a másikra harmadára csökkent... Tilósokat, azokból a férfiakból, akik az áztatóhoz mentek, nem tudtunk egyet sem visszatartani. Éppen „összeállt” a 22 tagú áztatóbrigód a tavaszra. Igaz, Dunaszekcsőről kellett hozni egy brigádot, node ezekkel a fiúkkal nem sokra mentünk. Májusban, amikor már melegebb volt az időiárás, itthagv- tak bennünket.. Újabb, kiváló tilósokat kellett levenni »»gépről, de most már férfiakat, mert az áztató! munka nagyon nehéz. Moldovány János. Ambhis János, Braun Mihálv, meg Férenczi István Kiállt le a gépről, 6 ment áztatni. — Beállítottunk néhány fiatalt, amolyan tanulóféléket a tilóra, de azok, felét-harma- dát sem produkálták, mint az igazi tilosaink. A termelés ötven százaléknál jobban visszaesett. Hiszen majdnem tíz fő hiányzott egész nyáron a létszámból. Egy ilyen kis üzemben, ahol a negyven gépmunkásból tíz hiányzik, csak csoda segíthet. Csodára nem vártunk. Próbáltuk úgy szervezni a munkát, hogy mindig a legjobbak kerüljenek a gépre. Sajnos ez sem segített. Aztán új emberek felvételével próbálkoztunk. Több mint hetven ember jött és ment a nyár folyamán. Ha valaki beállt a gép mellé, s harmadik nap elfogta a porláz negyedik nap már be sem jött hozzánk. Pedig csak az első napokban lázas az ember a kenderportól, később a szervezet megszokja. Csodálkoztam rajta, miért nem jönnek hozzánk, toborzásunkra sem olyan emberek, akik ittragadnának Mert állítom, kevés olyan korszerű, most épített új üzem van, ahol jobb a dolgozók ellátása, mint nálunk. Üzemi konyha, mosdó, öltöző, a munkások gyermekének vállalati óvoda, ma még nagyon kevés helyen van. Aztán a kereset sem rossz. Halász Imréné például ilyen összegeket keresett júliustól: 1857.— forint, 2001. — forint, 1892.— forint és októberben 2093 forint. Egy gyengébb tilos, mint Kocsis Imréné ez idő alatt havonta így keresett: 1678.— forint, 1160 forint, 1456 forint és 1675 forint. Közepes tilós: mint Kovács Józsefné, így alakult a négy hónap alatt a fizetése: 1864,— forint, 1881.— forint, 1694.— forint és 1940.— forint. — Az áztatósok meg különösen jól kerestek, igaz, náluk a munkaidő napkeltétől, napnyugtáig tart. De nem volt ritka az olyan emberünk, aki egy hónapban négy és fél ezer forintot vitt haza. Szóval, hiába jók a körülmények, a kereset, nem jönnek az emberek ide dolgozni. A létszám hiánya miatt lemaradtunk a féléves mennyiségi tervtől, de értékben ismét pótoltuk. Aztán most év, illetve szezon végére az áztatósok is egyenesbe jöttek, a tervezettnél több kórót áztattak, lesz a jövő évre is bőven, jó minőségű nyersanyag... — Most meg, hiába múlt el tíz hónap annyi küszködéssel, ismét előttünk áll egy nagy gond: meg kellene indítani a második műszakot. Tilósokat még csak tudnánk beállítani, de nincs szolgáltató emberünk, Ha most beállítanánk villanyszereiét, fűtőt, gépészt a délutáni műszakhoz, akkor a gazdaságos tevékenység érezné kárát... — Majd elfelejtem, — s tényleg érdemes lenne naplót vezetni, hogy az ember a soksok dolgot feljegyezve, pontosabban tudja értékelni az elmúlt gazdasági évet, — két emberünk, két kiváló munkásunk, Wirt János és Simon Gyula most ment el tőlünk, a tsz-nél vállaltak munkát, Szóval megint ez a két ember új helyzet elé állított bennünket. Megoldjuk a két munkás hiánya miatt előállt helyzetet? Természetesen. Hiszen azért vagyunk ezen a poszton. Csak az olyan embereket irigylem, akik divatos szakmában tevékenykednek. s nincs gondjuk egész éven át a létszám miatt... Halász József még számtalan részletét közli az 1969-es gazdasági év tíz eltelt hónapjának. A siker, mely végeredményben1 az egész évi munkát kísérte, kézzel fogható. A vállalat legjobb telepe ismét a furkói, a tízhónapi gazdasági munka árbevétele ismét itt a legjobb. Hálás? Józsefnek is, meg a furkói gyár dolgozóinak is a siker akkor lenne teljes, akkor adna igazi megnyugvást a vállalat elismerése, ha minden mutató a 100 százalék felett volna. Pálkovács Jenő Közös tanácsok a Völgységben 1969. július 1-től a mőcsényi közös községi tanácshoz csatolták Bátaapáti községét is. Ezzel létrejött a három kisközség — Mőcsény, Grábóc és Bátaapáti — közös tanácsa Mő- csényben. Az egyesülés lehetővé tette a gazdasági erőforrások központosítását és célszerűbb felhasználását, összlakosságuk 1703 fő, hozzávetőlegesen azonos lélekszámúak. A lakosság zöme a mezőgazdaságban dolgozik. A három település döntően mezőgazda- sági jellegű, tehát az egyesítés államigazgatási szempontból kifogástalan, hiszen a közös gazdasági alapot már korábban megteremtették, amikor mindhárom község lakosságának túlnyomó többsége a Völgység Népe Termelőszövetkezet tagjai sorába lépett. A közös tanács Mőcsényben van, a 35 tagú közös tanács is itt tartja üléseit. Míg az elmúlt években elsősorban mező- gazdasági jellegű kérdéseket tárgyalt, ez évben már csak egyszer került erre sor, mert a termelőszövetkezetek termelési irányítása teljes mértékben azok hatáskörébe került. A közös tanács, tekintve, hogy Grábóc és Mőcsény már korábban egyesült, a két községgel kapcsolatban több hasznos határozatot hozott: gázpalack-cseretelep, iskolák, óvodák korszerűsítése. Napirenden van továbbá a törpe vízmű és a klubhelyiség kialakítása. Bátaapáti csatlakozásával megnövekedett feladatokat, új munkastílus bevezetésével és a tanácsi apparátus szélesítésével fogják megoldani. Gyakori még, hogy a vb-határozatok megvalósításában csak annak a függetlenített vezetőit teszik felelőssé, s más vb-tagok nem kapcsolódnak be a munkába. A csatolt községekben vb- kirendeltség működik. Ezek feladata a hatósági bizonyítványok kiállítása, lakás ki- és bejelentéseket lát el, foglalkozik a hagyatéki ügyek előkészítésével és a községi tűzrendészettel is. Személyi és technikai feltételek adottak, tehát semmi akadálya az új típusú, ésszerűbben és gazdaságosabban szervezett munkának. Szombat—vasárnap Babits Mihály versmondóverseny Harmadik évfolyamába lépett a Tolna megyében hagyományt teremtett Babits Mihály ifjúsági versmondóverseny. Az idén sikerült megvalósítani a már kezdetben felvetődött tervet: a Babits versmondóverseny egész Dunántúl verskedvelő ifjúságénak vetélkedője lett, a Dunántúl minden megyéje képviselteti magát. Az első forduló lebonyolítására szombat—vasárnap kerül sor Szelcszárdon, a már eddig is megszokott forma szerint. Változást csak a kétnapos rendezvény jelent: a résztvevők nagy száma miatt kell egy nappal kibővíteni. Az első napon — szombaton — délelőtt a kötelező verseket hallgatja meg a Rádió, TV és a Népművelési Intézet képviselőiből álló bíráló bizottság, — Fejér, Győr-Sooron, Komárom, Vas, Veszprém, és Zala megye versenyzőitől. A kötelező verset Babits Mihály: Sunt lacrimae rerum, A kedves arcképe, Cigánydal, Télutó a Sédpataknál című költeményeiből lehet választani. A második napon — vasárnap — Baranya és Tolna megye képviseletében versenyzők állnak a bíráló bizottság elé, a városi művelődési központban. A szabadon választott költemények meghallgatása mindkét napon délután lesz: Simon István, Nagy László és Juhász Ferenc verseiből lehet választani. A verseny most is háromfordulós, a pontokat minden alkalommal továbbviszik a versenyzők, s az utolsó forduló után hirdet eredményt a zsűri. Sok sikert, jó eredményeket kívánunk a szombat—vasárnapi verseny résztvevőinek! Népújság 5 A terjesztés esődé ja Az Élet és Irodalom című, közismertebben ÉS-nek titulált irodalmi és politikai hetilap Budapesten minden pénteken délután megjelenik az utcai hírlapárusoknál. Szek- szárdon szombaton, ami rendjén is van, hiszen a lap „Megjelenik minden szombaton' felírást hord impresszumában. A 46. szám nem jutott el megyénk — Budapesttől másfél száz kilométernyire lévő — székhelyére se szombaton, se vasárnap. Hétfőn sem, éppúgy, mint kedden. Kedden a város központjában lévő újságos bódéban vigasztaló biztatást sikerült kapnunk: „Kí- rem, már a postán van, holnap itt lesz!»’ így történt. A kedvelt hetilap huszonnégy óra alatt megtette a postától az említett újságárusító helyig vezető, mintegy százmétere« utat és november 19-én, szerdán reggel — nagyjából ugyanabban az időben, amikor a második asztronautacsoport a Holdra szállt — eljutott az olvasók kezébe. Kétségtelen csodájaként a lapterjesztésnek. (ordas) Ez is ötven éve történt A Népújságban K. Balog János elvtárs szakavatott kézzel rajzolta meg o Telkes-per kortörténeti hátterét. Telkes Jakab és tolnai fiatal társai rohamosztagot alkotva arra készültek fel, hogy amikor üt a cselekvés órája, ők legyenek az elsők, akik fegyvert ragadnak az ellenforradalom leverésére. Tettükért a szekszárdi törvényszék 2—3 évre ítélte őket. Űk a szocializmus hőskorának példamutató bajnokai. Hogyan lettek azzá? Lelkes tanítóik voltak és vonzó példákat láttak maguk előtt. Többek között ilyen volt Lengyel Ferenc tanító, akiről a megyei levéltárban az alábbi fegyelmi határozatot olvashatjuk. Lengyel Ferenc r. k. tanító, 58 éves, nős. tanít 39 év óta. Állásvesztéssel sújtják és 121 korona eljárási költség megfizetésére kötelezik. Indokolás: A tolnai munkástanács tagja volt mindvégig, szívvel-lélekkel egyetértett a kommunistákkal. 1919. május 2-án tartott gyűlésen felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a tanács figyelmét felhívta a perselygyüjtésböl addig befolyt összegekre. A munkástanács jegyzőkönyvi köszönetét szavazott neki, hogy jegyzői teendőit az éjszakáit is feláldozva, lelkiismeretesen és pontossággal látta el. 1919. június 26-án felvett jegyzőkönyv szerint annak a nézetének adott kifejezést, hogy kellett valakinek lennie, akA a fehér ellenforradalmárok által letartóztatott 18 elvtárs nevét az ellenforradalmárokkai közölte, mert ezek mind idegenek, csak úgy tudhatták meg a letartóztatandók nevét. Ugyanakkor egy vizsgáló- bizottság kiküldését indítványozta, mely talán majd az egész puccs szálait megtalálja. A tolnai munkástanács 1919. június 9-én tartott ülésén felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint ezen ülésen azt indítványozta, hogy a vadászok köteleztessenek zsákmányuk 50 százalékát maximális áron proletárok részére való átengedésre, mely indítványa el is fogadtatott. Mindezekből megállapítható, hogy Lengyel Ferenc államellenes irányt követett, megállapítható, hogy amikor a vadászokat zsákmányuk 50 százalékának átengedésére kívánta kötelezni, ezzel az indítványával a magántulajdon ellen izgatott. Ez csak egy a sok száz tanító esete közül. akiket a reakció földönfutóvá tett, miután megfosztotta őket kenyerüktől. Elegendő volt valakire rábizonyítani, hogy éltette Kun Bélát, vagy pedig á Tanácsköztársaságot, hogy letartóztassák, elítéljék és állásától nyugdíj nélkül megfosszák. Ismerőseim közül négyen jártak így. Egy kisvárdai gimnáziumi tanár kollégámat kiszolgáltatták a megszálló románoknak, akik többed magával szekérre ültették, a nyírbaktai erdőhöz vitték, ott agyonlőtték, akkor élte virágkorát a franciskánus barátból lett méltóságos tábori püspök úr, Zadravecz István, aki magát „a bosszúállás véres harsonájának" nevezte és a szadista Prónay Pál százados, akinek vérfagyasztó kegyetlenkedéseit jobb érzésű tisztjei sem bírták végignézni, elszöktek tőle. mire ő kijelentette, hogy aki nem bírja, az nem katonatisztnek való, menjen ministrár.snak. A Dunántúlon a darutollas Horthy-hősök öldökölték a fegyvertelen dolgozókat. Még most is erőt vesz rajtam a hideg borzongás, ha eszembe jut, hogy mily veszedelmekben forogtam. dr. Nemes Andor 19-es veterán 1969. november 26.
