Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-20 / 269. szám
— Hogy mi mit álltunk ki ezen a héten — szipogta Vi- dócki mama. — Édes fiaim, csakhogy itt vagytok. Apátokat elhajtották a németek, három hő, védelem nélkül... Szavait fültépő csattanás szakította meg, alapjaiban rázta a házat Nyomban utána megnézzük, mt van fent — mondta Árgi. — Addig maradjatok, míg le nem szólunk. Gyere. Jóska! Már világosodott, a nehéz felhők ólmos késő őszi szürkeséget árnyékoltak a földre. A nedves levegő közel hozta a ham gokat géppisztolyok zakagéppuska kelepeit, puskák ropogtak. ágyuk'dördültek. — Kezdődik megint — kiáltotta Marcsi Jóska fülébe. — így megy ez egy hete. — Megnézem mi van fent — Jóska a lépcső felé indult. — Ki ne mozdulj, ha kedves az életed! — visította Vi- dócki mama. Jóska nem akarta mutatni, hogy fél. A lépcső közepéig jutott, amikor a légnyomás beszakította a pinceajtót s őt visszavágta a földre. Feltápász- kodott, csak meghorzsolta arcát. tenyerét, egyéb baja nem lett. Sután mosolygott, átfutott a fején: egész úton arra gondolt, ha ezt a házat eléri. baj már nem érheti őket. Visszaült a lócára, magához húzta Marcsit s a csatazaj pillanatnyi csendesedését kihasználva azt mondta: — Ha ezt megússzuk. fizetek egy misét Szent Antalnak. Kireggeledett, a dübörgés, a fegyverek hangja távolodott. — Na de most csakugyan toltak, kézigránátok robbantak a falunak azon a szélén, asmer- rői jöttek. — Nézd csak... ez volt az — mutatta Jóska a falon tátongó rést. A lövedék kitépte s a szobába dobta az ablakkeretet is. — Ez vágott vissza engem a földre. — Ha már fönn vagy. megöl — Árpi átgázolt a törmeléken, beugrott a szobába. Jóska utána. Nézték a pusztulást Zajt hallottak. Szovjet katona állt az ajtóban. a konyha felől jöhetett. Intett a géppisztolyával, emeljék fel a kezüket. Társa hozzájuk lépett, megmotozta őket. A két revolvert a földre dobta, majd a belső zsebekből kiemelte a celluloid tokba bújtatott igazolványokat, amelyeken virított a nyilaskereszt s a német nyelvű felirat. — Erről tökéletesen elfeledkeztünk — gondolta Árpi. Hirtelen olyan fáradtságot érzett, azt hitte összerogy. —■’ Csak legalább mondhatnék valamit oroszuL Csak annyit, hogy várjanak, hogy várjanak egy kicsit .., Aki megmotozta őket, belenyomta géppisztolyát az oldalába, a másik intett, menjenek ki a házból. A kert végébe kísérték őket a szalmakazalhoz. Már egész világos volt. jól lehetett látni azt a szovjet tisztet, akit itt lőhettek agyon s társai talán azért támasztottak ülve a kazalnak, hogy haláltusája köny- nyebb legyen. Még egészen fiatal volt, gyerekarcú. tejfölösen szőke fejű. Arcára ráder- medt a súlyos aggodalom, a száján kiömlő vér arany váll- lapjait is befröcskölte. Árpi kimeredt szemmel, megkövülve bámulta a halott tisztet. — Csak nem hiszik azt...?! Hogy mi. hogy éppen mi... — Kérdezte önmagától kétségbeesve. — Ö, ha tudnék valamit oroszul mondani. . . A rászegezedő tekintetekből sütött a szovjet katonák vad haragja és gyűlölete... A vagonra rácsukta a smasz- szer az ajtót, le is lakatolta. Bent húszán voltak, nyolc kommunista, a többi a margit- körúti fegyházban működő Számonkérő Szék elítéltje, különböző hűtlen,ségi perek vádlottjai: katonatisztek, mérnökök. tanárok, alkalom szülte, tapasztalatlan ellenállók. A szökés előkészítésébe nem lehetett bevonni őket, számolni kellett vele. hogy beépített spicli van közöttük vagy valamelyik hoey mentse az irháját. elárulja őket. A kommunisták úgy intézték. hogy a vaffon hátsó része nekik jusson. Kifelé füleltek, a távolodó lépésekre, halkuló beszédre. — Kezdhetjük? — kérdezte halkan Nagy Jocó. — Nem. Meg kell várni, amíg a vonat elindul — rendelkezett Hámos. Rajta kívül még három margitvárosi ifjúmunkás volt közöttük. (Folytatjuk.) Így kell fogat mosni! Az idén másodszor rendezi meg az Egészségügyi Félvilágosító Központ a fogászati hónapot. Plakátokat, előadásokat, bemutatókat prezentál ez alkalomrp. Fogorvosok mondják el, hogy a fogromlás miatt vád éri a modern konyhaművészetet is. Nincs módunk eleget rágni, megfosztjuk fogainkat az öntisztulástól. Ha nincs módunk étkezések után fogat mosni, legalább öblítsük ki a szánkat, vagy együnk egy almát — ajánlják. Számos iskolában megtanítják fogat mosni a gyerekeket. Óriási modellen mutatják be, hogy előbb a felső fogsor külső oldalát tisztítjuk meg — felülről lefelé dörzsölve a fogkefével. Azután a fogsor belső oldala következik, ugyanilyen hosszanti mozgással, majd a rágófelületet tisztítjuk meg. Ugyanígy az alsó fogsort is. A szülők cukorral vigasztalják beteg gyereküket, cukorral jutalrrinzzák a jó bizonyítványt. S közben nem gondolnak, arra, mennyit árt a fogaknak a cukor. Mi a megoldás? A gondos és rendszeres szájápolás, a rágás, a fogak öntisztulása. kevesebb édesség és a fogorvosi ellenőrzés — ha már romlik a fog, a lyukak betömése, a betegség kezelése. K. M. így kell fogat mosni — tanítják... Próbáljuk meg saját fogunkon is! wrvT1.VVTwvvTYTTTTTTTTYTTTYTTTVrTTYTTTTTTrWYTTYTTV YTYY'fTYYYTTYTTYVYVYYTTYYYTYYYYYYTYYYTTYYTYTTTYTTTTYYTYTYTTYY : ■4 ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► p► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► w ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► t ► ► ► ► ► ► ► ► ► LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai íi. A TITOKZATOS SZÁMOK Ehhez a kétségtelenül pontos tételhez fűződik nyomozásom egyik legjelentősebb emléke. Egy reggel, Landru noteszeiben lapozgatva, minduntalan egy-egy számot találtam 1-től 7-ig. A számokhoz feljegyzések kapcsolódtak. Mindenáron meg akartam oldani a számok rejtélyét. 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7? A feljegyzésekből kitűnt, hogy a számok meghatározott személyeket jelentenek. Élő személyeket? Ezt egyelőre nem tudtam. Üjra, meg újra elolvastam a számokhoz fűzött- megjegyzéseket: „Kaptam 1-től”, „Adtam 6-nak”, „Átadtam 3-nak”... Mindegyik szám tehát kétségtelenül egy-egy személyt rejtegetett. Valamelyik meggyilkolt nőt? A feltevés megérdemelte, hogy alaposabban foglalkozzam vele, de csakhamar tarthatatlannak bizonyult. Ugyanis ezek a titokzatos számok szerepeltek azokban a jegyzetekben is, amelyeket Landru közvetlenül letartóztatása előtt készített, tehát amikor már azzal gyanúsítottuk, hogy tizenegy nőt tett el láb alól. Landru rendszerető, pedáns ember volt, tizenegy áldozata közül miért csak hetet jelzett volna számjegyekkel? Másrészt a lefoglalt iratok és feljegyzések futólagos tanulmányozása is azt bizonyította, hogy Landru egészen más megjelöléseket használt „menyasszonyaira”. Csoportosítottam az érveket. Egyiknek sem volt teljesen meggvőző ereje. Ezért a sikerbe vetett fanatikus hittel tovább folytattam vizsgálódásaimat. | ÁRULÓ FELJEGYZÉSEK Egy feljegyzés, amelyet 1918. február 26-i dátummal Landru egyik jegyzetfüzetében olvastam, közelebb vitt a rejtély megoldásához. A noteszban ezt olvastam: „Tegnap este mozira 1, 2, 3 és 6 számára 2,60 frank”. így tehát az 1, 2, 3, és 6 jelzésű személy együtt volt moziban. A számok tehát semmi esetre sem az eltűnt nőket szimbolizálják. Lehetetlen volt elképzelni, hogy a vetélytársnők együtt vonulnak fel egy mozielőadásra. Ekkor jutottam arra a gondolatra, hogy a számokkal jelzett személyek csakis a Landru- család tagjai lehetnek. Miért éppen ők? így okoskodtam: — 1, 2, 3 és 6 összesen 2,60 frankot költöttek mozira, minden jegy tehát 65 centimbe került. Ilyen olcsó helyárak azonban csak egészen kis mozikban, külvárosi és peremvárosi mozikban vannak. Peremváros?‘Megvan. Hiszen Landruék a közeli környéken, Clichy-ben laknak. Rögtön vallatóra fogtam Landrunét. Elmondta, emlékszik, hogy 1918. február végén férje moziba vitte. Velük volt Marie nevű lányuk és kisebbik fiúk, Charles is. Landruné még arra is emlékezett, hogy akkor ő váltotta a jegyeket, de a férje néhány nap múlva megtérítette ezt a kiadást. Ezzel bizonyságot szereztem Landru feljegyzéseinek pontosságáról. Azonkívül az is bebizonyosodott, hogy helyesen értelmeztem a számokat. A további kutatás ebben az irányban fölöslegessé is vált, mert a gyilkos Clichy-i lakásában megtaláltam a rejtély megoldását. Irat- csomókat fedeztem fel ugyanis, amelyeknek keresztkötésein a következő megjelölések voltak: No 1: Madame Landru. No 2: Monsigneur Landru. No 3: Marié Landru. No 4: Maurice Landru. No 5: Susanne Landru. No 6: Charles Landru. Hetes számú iratcsomót nem találtam. Csak később tudtam meg, hogy ez a szám Fernande Segretre, Landru kedvenc barátnőjére vonatkozott. A gyilkos jegyzeteiben 1919. április 1. dátum alatt ezt a tételt fedeztem fel: „Élelmezés, lakás 7-nek: 250 frank”. Fernande Segret szintén könyvet vezetett bevételeiről és kiadásairól, s ugyanezen dátum alatt ő a következőket jegyezte be: „Bevétel 250 frank”. Ezután már gyerekjáték volt a szükséges következtetést levonni. LANDRU, a MÁNIÁKUS KÖNYVELŐ Landru mániákusa volt a könyvelésnek. Szenvedélyesen gyűjtötte a papirosokat, rajongott a számokért, az írott feljegyzésekért, s végeredményben éppen azok az írások leplezték le és azok a jegyzetek, amelyeket egy bizonyos időponttól beteges pontossággal vezetett. A könyvelési mániában egészen odáig ment, hogy még az ötcentime-os bevételt, vagy kiadást is pontosan feljegyezte. A könyvelésben csak akkor tartott szünetet, amikor gyilkolt. Aztán megint elővette könyvecskéjét és ismét jegyzett. Az egyik gyilkosság után például ezt a tételt vezette be: Bevétel Lyane-től 247,60 frank. Bevétel! (Folytatjuk.) AAAJaAaAAAaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAA.aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaáaaaaaaa^^ 4 ◄ 4 3 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 < * •41 4 « 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4
