Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-20 / 269. szám

— Hogy mi mit álltunk ki ezen a héten — szipogta Vi- dócki mama. — Édes fiaim, csakhogy itt vagytok. Apáto­kat elhajtották a németek, há­rom hő, védelem nélkül... Szavait fültépő csattanás szakította meg, alapjaiban ráz­ta a házat Nyomban utána megnézzük, mt van fent — mondta Árgi. — Addig ma­radjatok, míg le nem szólunk. Gyere. Jóska! Már világosodott, a nehéz felhők ólmos késő őszi szürke­séget árnyékoltak a földre. A nedves levegő közel hozta a ham gokat géppisztolyok zaka­géppuska kelepeit, puskák ro­pogtak. ágyuk'dördültek. — Kezdődik megint — kiál­totta Marcsi Jóska fülébe. — így megy ez egy hete. — Megnézem mi van fent — Jóska a lépcső felé indult. — Ki ne mozdulj, ha ked­ves az életed! — visította Vi- dócki mama. Jóska nem akarta mutatni, hogy fél. A lépcső közepéig jutott, amikor a légnyomás beszakította a pinceajtót s őt visszavágta a földre. Feltápász- kodott, csak meghorzsolta ar­cát. tenyerét, egyéb baja nem lett. Sután mosolygott, átfu­tott a fején: egész úton arra gondolt, ha ezt a házat el­éri. baj már nem érheti őket. Visszaült a lócára, magához húzta Marcsit s a csatazaj pillanatnyi csendesedését ki­használva azt mondta: — Ha ezt megússzuk. fizetek egy misét Szent Antalnak. Kireggeledett, a dübörgés, a fegyverek hangja távolodott. — Na de most csakugyan toltak, kézigránátok robbantak a falunak azon a szélén, asmer- rői jöttek. — Nézd csak... ez volt az — mutatta Jóska a falon tá­tongó rést. A lövedék kitépte s a szobába dobta az ablak­keretet is. — Ez vágott vissza engem a földre. — Ha már fönn vagy. megöl — Árpi átgázolt a törmeléken, beugrott a szobába. Jóska utá­na. Nézték a pusztulást Zajt hallottak. Szovjet katona állt az ajtó­ban. a konyha felől jöhetett. Intett a géppisztolyával, emel­jék fel a kezüket. Társa hoz­zájuk lépett, megmotozta őket. A két revolvert a földre dob­ta, majd a belső zsebekből ki­emelte a celluloid tokba búj­tatott igazolványokat, amelye­ken virított a nyilaskereszt s a német nyelvű felirat. — Erről tökéletesen elfeled­keztünk — gondolta Árpi. Hir­telen olyan fáradtságot érzett, azt hitte összerogy. —■’ Csak legalább mondhatnék valamit oroszuL Csak annyit, hogy vár­janak, hogy várjanak egy ki­csit .., Aki megmotozta őket, bele­nyomta géppisztolyát az olda­lába, a másik intett, menje­nek ki a házból. A kert végébe kísérték őket a szalmakazalhoz. Már egész világos volt. jól lehetett látni azt a szovjet tisztet, akit itt lőhettek agyon s társai talán azért támasztottak ülve a ka­zalnak, hogy haláltusája köny- nyebb legyen. Még egészen fiatal volt, gyerekarcú. tejfölö­sen szőke fejű. Arcára ráder- medt a súlyos aggodalom, a száján kiömlő vér arany váll- lapjait is befröcskölte. Árpi kimeredt szemmel, megkövülve bámulta a halott tisztet. — Csak nem hiszik azt...?! Hogy mi. hogy éppen mi... — Kérdezte önmagától kétségbe­esve. — Ö, ha tudnék valamit oroszul mondani. . . A rászegezedő tekintetekből sütött a szovjet katonák vad haragja és gyűlölete... A vagonra rácsukta a smasz- szer az ajtót, le is lakatolta. Bent húszán voltak, nyolc kommunista, a többi a margit- körúti fegyházban működő Számonkérő Szék elítéltje, kü­lönböző hűtlen,ségi perek vád­lottjai: katonatisztek, mérnö­kök. tanárok, alkalom szülte, tapasztalatlan ellenállók. A szökés előkészítésébe nem le­hetett bevonni őket, számolni kellett vele. hogy beépített spicli van közöttük vagy va­lamelyik hoey mentse az ir­háját. elárulja őket. A kommunisták úgy intéz­ték. hogy a vaffon hátsó része nekik jusson. Kifelé füleltek, a távolodó lépésekre, halkuló beszédre. — Kezdhetjük? — kérdezte halkan Nagy Jocó. — Nem. Meg kell várni, amíg a vonat elindul — ren­delkezett Hámos. Rajta kívül még három margitvárosi ifjú­munkás volt közöttük. (Folytatjuk.) Így kell fogat mosni! Az idén másodszor rendezi meg az Egészségügyi Félvi­lágosító Központ a fogászati hónapot. Plakátokat, előadásokat, bemutatókat prezentál ez alkalomrp. Fogorvosok mondják el, hogy a fogromlás miatt vád éri a modern kony­haművészetet is. Nincs módunk eleget rágni, megfosztjuk fo­gainkat az öntisztulástól. Ha nincs módunk étkezések után fo­gat mosni, legalább öblítsük ki a szánkat, vagy együnk egy almát — ajánlják. Számos iskolában megtanítják fogat mosni a gyerekeket. Óriási modellen mutatják be, hogy előbb a felső fogsor külső oldalát tisztítjuk meg — felülről lefelé dörzsölve a fog­kefével. Azután a fogsor belső oldala következik, ugyanilyen hosszanti mozgással, majd a rágófelületet tisztítjuk meg. Ugyanígy az alsó fogsort is. A szülők cukorral vigasztalják beteg gyereküket, cukor­ral jutalrrinzzák a jó bizonyítványt. S közben nem gondolnak, arra, mennyit árt a fogaknak a cukor. Mi a megoldás? A gondos és rendszeres szájápolás, a rágás, a fogak ön­tisztulása. kevesebb édesség és a fogorvosi ellenőrzés — ha már romlik a fog, a lyukak betömése, a betegség kezelése. K. M. így kell fogat mosni — tanítják... Próbáljuk meg saját fogunkon is! wrvT1.VVTwvvTYTTTTTTTTYTTTYTTTVrTTYTTTTTTrWYTTYTTV YTYY'fTYYYTTYTTYVYVYYTTYYYTYYYYYYTYYYTTYYTYTTTYTTTTYYTYTYTTYY : ■4 ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► p­► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► w ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► t ► ► ► ► ► ► ► ► ► LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai íi. A TITOKZATOS SZÁMOK Ehhez a kétségtelenül pontos tételhez fűző­dik nyomozásom egyik legjelentősebb emléke. Egy reggel, Landru noteszeiben lapozgatva, minduntalan egy-egy számot találtam 1-től 7-ig. A számokhoz feljegyzések kapcsolódtak. Minden­áron meg akartam oldani a számok rejtélyét. 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7? A feljegyzésekből kitűnt, hogy a számok meghatározott személyeket jelentenek. Élő sze­mélyeket? Ezt egyelőre nem tudtam. Üjra, meg újra elolvastam a számokhoz fűzött- megjegyzé­seket: „Kaptam 1-től”, „Adtam 6-nak”, „Átad­tam 3-nak”... Mindegyik szám tehát kétségtelenül egy-egy személyt rejtegetett. Valamelyik meggyilkolt nőt? A feltevés megérdemelte, hogy alaposabban foglalkozzam vele, de csakhamar tarthatatlannak bizonyult. Ugyanis ezek a titokzatos számok sze­repeltek azokban a jegyzetekben is, amelyeket Landru közvetlenül letartóztatása előtt készített, tehát amikor már azzal gyanúsítottuk, hogy ti­zenegy nőt tett el láb alól. Landru rendszerető, pedáns ember volt, tizenegy áldozata közül miért csak hetet jelzett volna számjegyekkel? Másrészt a lefoglalt iratok és feljegyzések futólagos tanul­mányozása is azt bizonyította, hogy Landru egé­szen más megjelöléseket használt „menyasszo­nyaira”. Csoportosítottam az érveket. Egyiknek sem volt teljesen meggvőző ereje. Ezért a sikerbe ve­tett fanatikus hittel tovább folytattam vizsgá­lódásaimat. | ÁRULÓ FELJEGYZÉSEK Egy feljegyzés, amelyet 1918. február 26-i dátummal Landru egyik jegyzetfüzetében ol­vastam, közelebb vitt a rejtély megoldásához. A noteszban ezt olvastam: „Tegnap este mozira 1, 2, 3 és 6 számára 2,60 frank”. így tehát az 1, 2, 3, és 6 jelzésű személy együtt volt moziban. A számok tehát semmi eset­re sem az eltűnt nőket szimbolizálják. Lehetet­len volt elképzelni, hogy a vetélytársnők együtt vonulnak fel egy mozielőadásra. Ekkor jutottam arra a gondolatra, hogy a számokkal jelzett személyek csakis a Landru- család tagjai lehetnek. Miért éppen ők? így okoskodtam: — 1, 2, 3 és 6 összesen 2,60 frankot költöttek mozira, minden jegy tehát 65 centimbe került. Ilyen olcsó helyárak azonban csak egészen kis mozikban, külvárosi és peremvárosi mozikban vannak. Peremváros?‘Megvan. Hiszen Landruék a közeli környéken, Clichy-ben laknak. Rögtön vallatóra fogtam Landrunét. Elmond­ta, emlékszik, hogy 1918. február végén férje moziba vitte. Velük volt Marie nevű lányuk és kisebbik fiúk, Charles is. Landruné még arra is emlékezett, hogy akkor ő váltotta a jegyeket, de a férje néhány nap múlva megtérítette ezt a ki­adást. Ezzel bizonyságot szereztem Landru feljegy­zéseinek pontosságáról. Azonkívül az is bebizo­nyosodott, hogy helyesen értelmeztem a szá­mokat. A további kutatás ebben az irányban fö­löslegessé is vált, mert a gyilkos Clichy-i lakásá­ban megtaláltam a rejtély megoldását. Irat- csomókat fedeztem fel ugyanis, amelyeknek ke­resztkötésein a következő megjelölések voltak: No 1: Madame Landru. No 2: Monsigneur Landru. No 3: Marié Landru. No 4: Maurice Landru. No 5: Susanne Landru. No 6: Charles Landru. Hetes számú iratcsomót nem találtam. Csak később tudtam meg, hogy ez a szám Fernande Segretre, Landru kedvenc barátnőjére vonatko­zott. A gyilkos jegyzeteiben 1919. április 1. dá­tum alatt ezt a tételt fedeztem fel: „Élelmezés, lakás 7-nek: 250 frank”. Fernande Segret szintén könyvet vezetett be­vételeiről és kiadásairól, s ugyanezen dátum alatt ő a következőket jegyezte be: „Bevétel 250 frank”. Ezután már gyerekjáték volt a szükséges következtetést levonni. LANDRU, a MÁNIÁKUS KÖNYVELŐ Landru mániákusa volt a könyvelésnek. Szenvedélyesen gyűjtötte a papirosokat, rajon­gott a számokért, az írott feljegyzésekért, s vég­eredményben éppen azok az írások leplezték le és azok a jegyzetek, amelyeket egy bizonyos időponttól beteges pontossággal vezetett. A könyvelési mániában egészen odáig ment, hogy még az ötcentime-os bevételt, vagy kiadást is pontosan feljegyezte. A könyvelésben csak ak­kor tartott szünetet, amikor gyilkolt. Aztán me­gint elővette könyvecskéjét és ismét jegyzett. Az egyik gyilkosság után például ezt a tételt ve­zette be: Bevétel Lyane-től 247,60 frank. Bevétel! (Folytatjuk.) AAAJaAaAAAaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAA.aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaáaaaaaaa^^ 4 ◄ 4 3 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 < * •41 4 « 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4

Next

/
Thumbnails
Contents