Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-18 / 267. szám

Molnár Gésa

Árpi a délelőtt folyamán leugrott újságokért, meg egy kis előzetes felderítésre is. Nyilas igazolványa birtokában bátran mozgott mindenfelé. Mielőtt elment, Lacinak is megmutatta, a fiú irigykedve forgatta, nézegette a celluloidtokba bújtatott fényképes, zöld kartonlapot, melyen a fekete nyilaskereszt alatt magyar és német nyelvű felirat tanúsította, hogy ezen igazolvány tulajdonosa a magyár nyilaskeresztes párt különleges belbiztonsági szolgálatának tagja s kérik a honi hatóságokat, felmutatóját tevékenységében felhívás nélkül támogassák.

Olyan tökéletes volt Árpi fényképével, a pecsétekkel és aláírásokkal, hogy valódiságához semmi kétség nem férhetett.

— Ne félj semmit, valami hasonlót hoz nektek is Misi. Délre megjön Karesz a fegyverekkel, akkor aztán komplett lesz a felszerelésetek.

Karádi azonban hamarább megérkezett. Bundában jött, hátán fába burkolt magyar géppisztollyal. Belökte az ajtót, káromkodott, toporzékolt.

— Gyerekek baj van! Juci öltözz fel melegen, csomagolj, kapkodd össze a legszükségesebb holmikat. De mozogj már, a jó istenedet, ne úgy, mint a tetü! Megyünk Ausztriába! Az öreg kiadta a parancsot, azonnal indulunk, valamit megszagolt a vén disznó úgy látszik. Nagy könyörgésre engedett egy órát, hogy Jucit is felvegyem, meg az értékeimet összeszedjem.

Juci kapkodott, pongyoláját ledobta, kombinéban rohan- gászott a fiúk előtt, bőröndbe csapta az őrmester ingeit, a maga ruháit, közben fésülkö- dött„ fiókokat huzigált, bevágta az ajtót, nyomban utána újra végignyargalt a színen.

Laci és Jenci tanácstalanul bámultak. Jóska komoran sétált az őrmester körül.

— Most nemcsak rólunk van szó. Ha kimész Ausztriába, utánad meg a háború, elpusztulsz. Karcsi, hallgass rám, lépj le.

Az őrmester ordított:

— És hová a jó édesanyámba bújjak? Nem mondanád meg? Egy óra múlva jönnek utánam, ha nem vagyok a laktanyában. Te nem ismered az öreget, a föld alól is elő- keríttet! Itt ma éjszakáramár senki sem maradhat! Ti mind körözés alatt álltok, hozzátok nem mehetek. „Lépj le!” „Lépj le!” Hová?! Tisztára meg vagy marhulva! Juci, készen vagy már?!...

Jóska gondterhelten körözött körülötte:

— Te most pánikban vagy,

Karcsi, gondolkozzál egy kicsit.. Jön Misi, biztos ajánl valami jó címet. Nekünk is csak helyet kell találni, nem?

— És ha Misi nem jön?

Há?! Akkor mi van?... Rám nem szólhattok, amíg lehetett, .mindent megtettem. Gyerünk Juci, nincs vesztegetnivaló idő! Nem teszem kés alá a torkom.

Dúdolva nyitott be Árpi az újságjaival. Az őrmester kétségbeesve nézett rá:

— Mondd már meg te ennek a fafejűnek, hogy nincs

mit csinálni.

Jenő őrizte meg legjobban a nyugalmát, ő vázolta fel néhány higgadt mondatban a történteket.

Árpi odacsapta az újságokat a földhöz, s mint akinek ereje ment, nekiroggyant a falnak.

— Karcsinak igaza van. Nem tehet mást — mondta végül — Minden tervet erre a lakásra építettünk, amelynek a tulajdonosa egy valóságos katona, egy továbbszolgáló, megbízható hazafi. Az ezredes sofőrje. Napnál világosabb, ha lelép itt egy percig se maradhatunk. Ha kimegy Ausztriába, persze akkor sem, a házmester meg a többi lakók miatt. Ha Misi itt volna, talán okosabbak lennénk. De Karcsi nem várhat a bizonytalanra Atkozott kutyaszorító.

Gondolkozott.

— Az egyetlen megoldás az volna, ha megölnénk az ezredest. Meglesnénk benneteket egy jól irányzott lövés az

öregúrnak... Akkor maradhatnál és mi is.

Karcsi kimeredt szemmel hallgatta. Árpi kínosan vigyorgott:

— Igen-igen az ezredest kéne megölni. A jóságos öregurat, akitől a lakást kaptad. Mint a rémfilmekben pontosan úgy — Hangot váltott: — Csak viccelek, te ökör. Nincs itt mit csinálni. Siess vissza a laktanyába, el ne késs.

Az őrmester hevesen megölelte.

— Isten megáldjon, pajtikám, isten megáldjon benneteket. Itt estig elmaradhattok, aztán ti tudjátok, hová-merre.

Lacinak az volt az érzése: megkönnyebbült, hogy elmegy.

Lassan, nehezen vánszorgott a nap, Nagy Mihály nem jött. Már esteledett, amikor Laci azt ajánlotta, Árpi menjen el a lakására.

— Sohse voltam a lakásán, nem tudom hol van — mondta Árpi — Egyébként is, elképzeled, hogy otthon ül, és gyártja a hamis papírokat s várja, hogy elkapják?

— Igazad van.

Besötétedett. Már mindent

megvitattak a nap folyamán: hol járnak az angolok, meddig tarthatják a németek Pestet, lehet-e számítani általános felkelésre, mit gondol az átlag pesti, hány nyilas van az országban, meddig lesz villany a városban, milyen erői lehetnek az ellenállásnak.

— Baj érte azt a gyereket — szólalt meg Árpi — Együtt küldtünk a halálba több tucat Messerschmidtet, az életemet ráteszem a megbízhatóságára.

Jóska fölállt, nyújtózkodott— Határozzuk el, mi lesz velünk. Itt nem maradhatunk éjszakára.

— Nekem még van egy dobásom — mondta Laci — MÁgdus idejön az este folyamán. ígérte, hogy hozza a címet. Ti is elfértek ott.

— Nekünk is van egy dobásunk — szólt Jóska — Lemegyünk Szigetcsépre. a lányokhoz.

(Folytatjuk.)

Hogyan gyógyítják a beteg bálnát?

A vizsgálatot végző fehérköpenyes személy ez alkalommal nem mondhatja, hogy „tessék mély lélegzetet venni...”' A kép egy angol gyártmányú műszert mutat be, mellyel, csövek, tartályok vagy éppen hajótestek falvastagsága mérhető meg 0,1 mm-es pontossággal. Az ultrahanghullámokat gerjesztő hordozható, telepes vastagságmérő 0,10—8,00 cm mérési tartományban használható. Az eredmény a műszerről azonnal leolvasható, görbült felület esetén is pontos eredményt ad. Kellő gyakorlattal a hegesztési varratok minőségellenőrzése is elvégezhető ezzel a praktikus műszerrel.

Vastagságmérés ultrahanggal

í 4

A kaliforniai állatkertben három bálna megkapta az ázsiai influenzát. Mivel injekciót nem kaphattak és az orvosság olyan kicsi, hogy külön nem lehet beadni, úgy

segítettek magukon az állatorvosok, hogy előbb halakba jut.'ttták az orvosságot. Így a bálnák táplálékukban kapták meg azt.

'YYYYYY^YYYYTVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYVYYYYYYYYYYYVYYY

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

r

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

►

*•

►

►

►

>

s*

LAND R U,

a kékszakáll

Egy rendőrnyomozó emlékiratai

A hamu egyéb titkokat is elárult.

Egész sereg apró tárgy került elő belőle: fémkapcsok patentgombok, egy biztosítótű, egy hajtű, gyöngyház- és üveggombok, két harisnya- kötő- vagy fűzőkapocs.

Azonnal kihallgattuk Trie villatulajdonost.

Kijelentette, hogy amikor Landru bérbe vette a villát, ott sem hamunak, sem égési maradványnak nyoma sem volt.

A vád tehát nyert egy pontot.

Elhatároztam, hogy mielőtt távozok Gambais- ból, rövid sétát teszek a városkában. Közben kérdezősködtem a kereskedőknél.

így megtudtam, hogy Landru — illetőleg Dupont. mert ezen a néven bérelte a villát —, minden alkalommal csak rövid ideig tartózkodott a villában. Néha egyedül jött, néha egy nőnek, de sohasem ugyanannak a nőnek a társaságában. A Gambais-i polgármester megállapítása tehát helyes volt.

Megtudtam azt is, hogy Dupont-Landru húst és bort szokott vásárolni, amikor hölgyvendége volt. Amikor egyedül jött, akkor csak a tej- csarnokot kereste fel, s tejet és tojást vásárolt.

Ez a néhány adat később nagyon értékes szolgálatot tett, valahányszor a gonosztevő Gambais-i tartózkodásának körülményeit kellett tisztázni.

KEGYETLEN GYILKOS — GYENGÉD CSALÁDAPA

„Tekintete nyugodt, figyelmes. A szeme értelmet sugároz, a modora kifogástalan, magatartása korrekt, haja és szakálla gondozott. Ahogy így látjuk, anélkül, hogy kérdést intéznénk hozzá, megállapíthatjuk, hogy nem egzaltált, nem elmeháborodott. Ötvenegy éves kora ellenére is jó testi kondícióban van.”

Ez volt az első jelentés, amit az elmeszakorvosoktól kaptam. Az elmeorvosok állandó megfigyelés alatt tartották és arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy Desiré Henri Landru. aki 1869. április 12-én Párizsban született, teljesen beszámítható.

Előéletéről a következőket derítette ki a nyomozás.

Apja sofőr volt, anyja varrónő. Az értelmes gyermeket anyagi helyzetükhöz képest a legjobb nevelésben részesítették. Az elemi iskola után Landru polgárit végzett a Bretonvilliers-i utcai barátok iskolájában. Abban az időben kitűnő tanuló volt, s jellemében nem találtak kivetnivalót.

Alig került ki az iskolából, beleszeretett egy nálánál egy évvel idősebb lányba. Marie-Cathe- rine Remy-be. akivel egyszer templomba menet találkozott. Ez a véletlen találkozás sorsdöntő szerepet játszott életében.

Tizenhat éves korától húszéves koráig egy műépítésznél dolgozott, majd bevonult katonai szolgálatra s utána egy bádogosnál talált munkát

Landru-nek ekkor már nem volt meg a régi jó híre. Fennen hordta az orrát, nem érintkezett volt iskolatársaival. Azután megint egy műépítésznél helyezkedett el, de mivel nagyravágyó

és nem szeret másnak alantasa lenni, egyre azt hajtogatja, hogy szeretne magának önálló egzisztenciát teremteni.

Közhen a katonaságtól visszatérve feleségül vette Marie-Catherine Remy-t, aki előzőleg már a szeretője volt. Ebből a házasság előtti szerelemből egy leánygyermek származott, Landru elismerte a magáénak és a házasságkötés után törvényesítette.

Most már hozzálátott, hogy önállósítsa magát. Elhagyta állását és felcsapott építkezési vállalkozónak, azután az iparban próbált szerencsét és 1900-ban kerékpárüzeme volt. Soisy-sous-Mont- morency-ben. De nem egészen egy év alatt minden megtakarított pénzét elnyelte a vállalkozás. Súlyos anyagi helyzetbe került. Családjával együtt Tourney-be költözött, majd Grand-Mont- rouge-ban telepedett le és ott elkövette első szélhámosságát.

Hirdetést tett közzé, amely szerint földmérésekhez olyan alkalmazottra van szüksége, akinek kerékpárja van. Amikor egy pályázó jelentkezett, Landru valamilyen hazug megbízással gyalogosan elküldte, ő pedig megszökött a biciklivel.

Ettől az időtől kezdve Landru életrajzát pontosan feljegyezték a bűnügyi nyilvántartó karton lapjaira. Most már csak szélhámossá sokból élt, « ezek miatt 1904. és 1914. között Lille-ben és Párizsban kétszer elítélték.

Szülei, akik tetőtől talpig becsületes emberek voltak, szörnyen szégyelltek fiuk eltévelyedését. Anyja 1912-ben nyolcvanéves korában meghalt Apja kevéssel utóbb Párizsba költözött és fiánál húzódott meg a Rue Blomet utca 60. számú házban, azaz helyesebben a menyénél, mert Desiré Henri Landru ekkor a loos-i börtöp lakója' volt.

(Folytatjuk.)

A i. AAAiAAlAAiAAAÁAAAAááAAAAAAAAÁAAAÁAAiAAÁAAAAáAÁÁAÁAAAAiAAi AAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAA AAAA1.AAAAAAAAAAAAAAaaaa.Aaaa.aa.

AAAA».AJAAAAAAaAAAAAAAA AAAAiAAAíiAAAÁAA.AÁáAAAAAAi,AAAAAAAAAAA.AAA