Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-18 / 267. szám
A fogyasztó hatalma A fogyasztó szuverén hatalom — olyan gazdasági alapelv ez, amely különösebb bizonyításra sem szorul. Helyesbítsünk gyorsan: a látszat avatja ilyen egyszerűvé és kézenfekvővé ezt a szakmai meghatározást. Valóban, első hallásra úgy tűnik, hogy a boltba lépve tökéletes gazdasági szabadsággal válogatunk az áruk között és semmiféle előírás, szabály nem korlátozhatja fogyasztói elhatározásunkat. A valóság azonban árnyaltabb, s a szuverenitás határok közé szorításának sokkal rejtettebb eszközeivel él, semmint, hogy első pillantásra észrevehetnénk. A belkereskedelmi piackutatás tudományának szakértői pontosan ismerik ezeket az eszközöket. Bizonyára meglepődne minden, szakmailag avatatlan vásárló, ha csokorba gyűjtve elébe tárnánk a tényezők tucatjait, amelyek szabályos és törvényszerű ismétlődéssel terelik érdeklődésünket ilyen vagy olyan árucikkekre, számítható pontossággal meghatározva: mit vásárolnak és mit nem. A reklám és az áruk bolti csoportosítása, az esztétikai külső és az időjárás, a regionális tájegységben kialakult vásárlói szokások és a társadalmi rétegződés — mind olyan tényező, amely ákarva-akaratlan befolyásolja a vásárlói döntésünket. A piackutató szakemberek gondosan rostálják, viszgál- ják ezeket a fogyasztói motivációs elemeket — ám ezúttal hagyjuk magukra őket tudományos műhelyeikben. A fogyasztói hatalom korlátozásának azokról az elemeiről szólunk most, amelyek felismeréséhez mellőzhető a szakmái apparátus. A hiányokból eredő korlátokra gondolunk; azokra a jól ismert bolti párbeszédekre, amelyek az „elfogyott, tessék benézni a jövő' héten” kezdetű, sztereotip szövegekkel jellemezhetők. Bizonyításra sem szorul, mert vásárlói minőségünkben mindannyian tapasztaljuk, hogy ha valamiből kevés van, akkor fogyasztói hatalomról, szabad bolti döntésről aligha lehet szó. A választás ilyenkor két változat egyikére korlátozódik: vagy nem vásárolunk, vagy azt vesszük meg, ami éppen kapható. Mindez természetes nemcsak a legegyszerűbb és legtömegesebb kereskedelmi ügylet: a bolti vásárlás körében értendő, hanem ennél tágab- ban is. Ilyenkor a gazdasági élet teljes pályahosszán — a kiskereskedelmtől a gyárig — az iménti két döntésváltozat érvényesül, pontosabban: a gyár azt ad, ami van, s a kereskedelem azt kapja, amit kaphat. Gazdasági szakkifejezéssel szólva: gyengül a vevő pozíciója és erősödnek, diktatórikussá válnak a termelők gazdasági hadállásai. Köztudomású, hogy a gazdaságirányítási reform egyik célkitűzése: a vevő pozíciójáMindig csak a szabályozók? Az emberi cselekvés fő mozgató rugója az érdek. Következés képpen társadalmunk és gazdaságunk tömeges jelenségei, fejlődésének tendenciái — akár kedvezők azok, akár kedvezőtlenek ■— az érdekviszonyok közvetlen és áttételes hatásaira vezethetők xissza. így vagyunk a reform különböző jelenségeivel is. örülünk, hogy kedvezőbben alakul az ország külkereskedelmi helyzete, mint előzőleg tervutasításra, központi direktívára bármikor. Közben azonban a tavalyihoz képest (egyes területeken) romlott a hazai áruellátás. Őrölünk, hogy végre csökkent a népgazdaság készletnövekedésének üteme. De nem örülünk, hogy az üzletek készlete, s főleg a keresett cikkek választéka is lényegesen csökkent. A bázis-bérszabályozással is kissé túlsóztuk a levest. A vállalatokat olyannyira sikerült a foglalkoztatás növelésében érdekeltté tenni (a reform bevezetése előtt a munkanélküliségtől féltünk), hogy jelenleg számos területen munkaerőhiány okoz gondot és nem kis veszteséget. A felsorolt eredmények éppen úgy, mint a hibák, lényegében az új mechanizmus szabályozó- és érdekrendszerében lévő pontatlanságok tükröződései. Az alapelvek,' sőt a fő szabályok is kiállták a gyakorlat próbáját, a részletek azonban finomításra szorulnak. Ez természetes és senkit, nem ért váratlanul. Bonyolult gépezet a gazdaság, beszabályozása nem is elkerülhetett .egyszuszra. De vajon több lépcsőben, sorozatos finomításokkal elképzelhető-e olyan szabályozás, amely mindén vállalat valamennyi döntésének, megannyi vonatkozását közvetlenül a legcélszerűbb irányba . befolyásolja? Ezt ugyanolyan naivitás várni, mint azt hinni, hogy az elektró- nikus agy valaha feleslegessé teszi síz emberi gondolkodást. Az ilyen mechanikus nézetekkel azért szükséges foglalkozni, mert mostanában divatos minden hiba láttán kizárólag a szabályozást okolni. Gyakran a közgazdasághoz értő és a hibát vétő vezetők is élnek ezzel a módszerrel. K?- vés a szén és a cement a TÜZEP. telepeken? Nincs elég olajkályha és olcsó télikabát? Leválik a gyerekcipő talpa? Csak drágább ■WC-papírt, vagy flanelt lehet kapni? Ilyenkor gyakran a szabályozásra hárítanak a szakemberek, s a reformot emlegetik a kárvallott fogyasztók. Pedig nincs olyan mechánizmus vagv rend.szer, amely a váúalatok Piackutató szervezetei helyett kénes lehetne pontosan számba venni a várható szükségleteket. A szabátvozóren^szer finomításától joggal várhatjuk, hogy elejét veszi néhá^v^ a helvtelen ösztönzésből adódó gyakori hibának, például a kereskedelem indokolatlan készletcsökkentési törekvésének. De nem várhatjuk, hogy sokágú, összetett feladatok esetén a vezetők helyett igent vagy nemet mond, számba veszi valamennyi lehetőséget és kiválasztja a legjobb megoldást. A jelen és a jövő, a vállalat és a népgazdaság, a kollektíva véjt és tényleges érdekei kisebb-nagyobb mértékben az új mechanizmusban is ütköznek. Az elemzés, a döntés jogát és felelőssegét nem lehet tehát a vezetőktől elvitatni. Nem szabad elfelejteni, hogy vannak vezetők, akik szakmailag irányító, szervező és elemző képességek dolgában vagy éppen morálisan nérf1 képesek felzárkózni a nagyobb vállalati önállósággal és az új helyzettel járó feladatokhoz. Egy döntenek például, mintha az. új hatáskör korlátlan szabadságot jelentene — a -gazdasági célszerűségtől függetlenül — ■ s ezt is ,és akár az ellenkezőjét is határozhatják. Valójában pedig a sokféle lehetőség közül — minél megbízhatóbbak . a döntést előkészítő módszerek, • annál inkább — csak egyféle megoldás lehet optimális, igazáp célravezető és hasznos. S a minden szempontból rátermett vezető képes megtalálni ezt, és kiállni érte ai.-or is, ha az népszerűtlen, ha ma csupán befektetést, “ áldozatot igényel, s holnap, holnapután fizet. Vagyis a hibák, a negatív jelenségek okainak megoldásához néha kevés: az égy ismer etlen ű egyenlet. 'JWert. nem mindig a szabályozó eszközökkel vaö baj. Előfordulhat, hogy a hiba a vezető „készülékében ’ van. Lehet is, kell is a gazdasági szabályozás, a reform esetleges fogyatékosságait bírálni, de ha szükséges, nem szabad félni a személyi konzekvenciák levonásától sem. Végülis a gazdasági reform sikere emberektől, nem utolsó sorban hozzáértő vezetőktől függ. Kovács József nak erősítése, választási hatalmának megalapozása, a bolti pulttól egészen a termelésig. Ismeretes az is, hogy ez az elv egész sor termék- csoportban eddig csak mérsékelten valósult meg. Az okok bonyolult szövevénye játszik közre itt: az objektív hiányoktól a szubjektív hibákig terjedő skálában. Tekintsünk el ezúttal az okok tételes vizsgálatától és szorítkozzunk csupán a következményekre. Aligha kétséges, hogy a fogyasztási cikkek minősége, garanciális színvonala összefügg az ellátási hiányokkal. A minőségellenőrző intézmények néhány vizsgálati tapasztalata is erre utal. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség az év nyolc hónapjában 17 ezer üzletben végzett ellenőrzést; ezek nyomán a korábbinál több pénzbírságot rótt ki, és öszesen mintegy hétmillió forint nyereséget vont el ipari, kereskedelmi vállalatoktól, szövetkezetektől. Bűncselekményekre is fényt derítettek ezek a vizsgálatok, s az év három negyedében a felügyelőség 44 büntető feljelentést tett. Fi^velemré méltó adatokat közöl a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet egyik megyei vizsgálatának jelentése is: a Veszprém megyében ellenőrzött 63 féle textilruházati termék 50 százaléka kifogásolható volt, s az élelmiszerek 63,5 százalékánál is hibákat találtak olyannyira, hogy ezek 39,5 százalékát ki kellett vonni a forgalomból. Budapest Főváros Állategészségügyi Állomása hús- és tej- vizsgáló felügyelőségek jelentése szerint a harmadik negyedévben vizsgált húskészítmények, konzervek 21,1 százaléka nem érte el a szükséges minőségi színvonalat. A kritikai tényeket emeltük ki a vizsgálati dossziékból, jóllehet, egész sor termékcsoport minősége javult a közelmúlt hónapokban. A konzekvenciák Összegezésében azonban a fogyasztási cikkek minőségi gyengéi adnák megfelelő alapot. A megoldás kulcsa természetesen az, amire már utaltunk: olyan gazdasági atmoszféra, amelyben a vevő uralma dominál. Természetesen ezt nem lehet egyik napról a másikra megteremteni: ez olyan kapacitásokat és termékbőséget feltételez, amihez csak fokozatosan juthatunk el. Ám addig is tehetünk egyet-mást, mindenekelőtt azt, hogy a fogyasztó hatalmi pozíciót legalább a tudati szférában erősítjük. Sok jogszabály, törvényes előírás rögzíti a vásárlók jogait, s az előrehaladás fontos feltétele, hogy ismerjük ezeket a jogokat, és éljünk is lehetőségeinkkel. Az intézményes védekezésnek ma már nálunk is vannak társadalmi keretei: a szak- szervezetek ellenőrzik a tömeg- fogyasztási cikkek minőségét és megalakult. — a Népfront s a Szabványügyi Hivatal együttműködésével — az úgynevezett Fogyasztók Tanácsa is. Mindez fontos, de önmagában véve nem elegendő: az igazi megoldás csak a tömegességben, a vásárlók korszerű magatartásában keresendő. A lényeg: ne engedjünk fogyasztói jogainkból, ne érjük be a vártnál gyengébb termékkel, ne törődjünk bele a garanciális huzavonákba! TÁBORI ANDRÁS Társulás Sokan úgy vélték, hogy a gazdálkodás új gyakorlata közepette megannyi érdekszférára bomlanak majd szét a gazdasági egységek, jobban elkülönülnek majd egymástól, mint az kívánatos lenne. Nem ez következett be. Az új helyzet valósággal arra kényszeríti a gazdasági szerveket, hogy összefogjanak. Ezt az együttműködési kényszert nem valami rendelet vagy más, felsőbb színtű intézkedés szülte, hanem az objektíve ható gazdasági törvényszerűségek késztetik erre a gazdasági szerveket. A legtöbb gazdasági vezető belátta, hogy az ösz- szefogással tovább jut, nagyobb eredményt érhet el, s egyáltalában nem mond ellent a saját házon belüli érdekeknek, inkább nagyon is összhangban van azokkal. Jó példa erre a szekszárdi és a Szekszárd környéki borok értékesítésének ügye. A pár évvel ezelőtt kibontakozott telepítési kedvet némi megtorpanás váltotta fel, mert kiderült, hogy helyenként értékesítési gondokkal küszködnek. Azon meditáltak, hogy egyáltalában érdemes-e tele- lepíter.i drága költséggel, ha bizonytalanok1 az értékesítési kilátások.- Be ahogyan elemezték a helyzetet, belátták;, a piacon nagyon is előnyös helyzetet lehet teremteni, ha nagy volumennel és kiváló minőseggel jelentkeznék. Igen ám, csakhogy ennek meg vannak a maga technikai feltételei,- s azok megteremtése rendszerint meghaladja egyógy tsz kereteit. Kézenfekvő volt a társulás szükségessége. s meg is kezdték az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat, üt érdekelt tsz. képviselői tárgyalnak. ez idő szerint a társulásról. A tárgyalások már meglehetősen előrehaladott stádiumban vannak, oly any- nyira, hogy a kertészeti egyetemet már felkérték megfelelő tanulmányterv elkészítésére. Ez a terv még ez évben el is készül, amint arról a megyei tanács mezőgazdasági osztályán Mecseki János kertészeti-szőlészeti előadó tájékoztatott bennünket. A következő öt tsz kíván ez alkalommal egyesülni: a bá- taszéki, a decsi, az őcsényi, valamint a szekszárdi „Jóreménység” és a Béri Balog Adám. Mint szőlőtermelő gazdaságok egy tájegységet képviselnek. A tervezett társulás teljesen újszerűnek mutatkozik, egyelőre még nincs tudomás arról, hogy valahol is lenne ilyen az országban. A hasonló társulások szőlőtermelők is egyben, ez az öt tsz. azonban csak az értékesítésre kíván társulni. Ennek érdekében létesítenének egy 40 000 mázsa szőlő feldolgozására alkalmas üzemet, s 40 000 hektoliter bor tárolására alkalmas pincészetet, s mindehhez természetesen palackozót. Palackozás nélkül ma íjiár ugyanis nincs versenyképesség. E társulás az öt tsz. mintegy 700 holdnyi szőlőskertjén alapulna, de úgy, hogy a termelést egymástól függetlenül végeznék, csak a termést adnák át a társulásnak. B. F. Felvilágosítással, neveléssel... Üléseseit as alkoholizmus elleni társadalmi bizottság Az alkoholizmus elleni társadalmi bizottság a napokban tartotta ülését Szekszárdon, a megyei Vöröskereszt titkárságán. Dr. Matzon Gábor főorvos, a bizottság megyei elnöke beszámolt a bizottság eddig végzett munkájáról, majd a további feladatokat ismertette. Elmondta, hogy hazánk az alkoholfogyasztásban — a jelenlegi adatok szerint — Franciaország és Svédország után a nem éppen előkelő harmadik helyet foglalja el. — Megyénkben az alkohol elleni küzdelem propagatfv jellegű, a Vöröskereszt szervezi. Ez évben eddig hatvan előadás hangzott el a túlzott alkohol- fogyasztás káros következményeiről. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy az alkohol elleni előadásokat éppen azok nem látogatják, akiknek az ott elhangzottakra a legnagyobb szükségük lenne. — Az alkoholizmus elleni küzdelem jelentős eszközévé vált az adott esetben alkalmazott felelősségrevonás. A megye üzemeiben most már kivétel nélkül rendszeresített alkoholszonda-vizsgálatok nagy- előrelépést jelentenek. A felelősségrevonás terén a Pales i Konzervgyárban, a Hőgyészi Állami Gazdaságban és az Állami Építőipari Vállalatnál találtunk példamutató retor- ziós eljárásokat. Ezek eredményeként a zárt jellegű ipari településeken belül az alkoholos befolyásoltság alatti munkavégzés gyakorlatilag teljesen' ki van iktatva. Magyarországon és szűkebb hazánkban, Tolna megyében az idei és jövő évben még az eddigieknél is nehezebb feladata lesz az alkoholizmus elleni társadalmi bizottságnak és az alkoholizmus ellen küzdők nagy táborának, azt a 69- es év igen jó szőlő- és gyümölcstermése indokolja. Az alkoholizmus elleni társadalmi bizottság munkájának irányvonalát a továbbiakban is a felvilágosítással, a rendszeres italozók tervszerű, módszeres nevelésében határozza meg. A krónikus italozók megtorlása megyénkben még hiányos. Az esetek száma miatt mielőbb szükséges lenne al- koholelvonó állomás létrehozása, melyet a felszólalók többsége javasolt. Az állomás felállítását indokolja, hogy 1968- ban 293 Tolúa megyei egyén került más megyébe alkohol- elvonó kúrára, de ez a szám csak a legkirívóbb esetek tükre. A továbbiakban a társadalmi bizottság félméréseket végez az alkoholelvonó állomás létrehozásának szükségességét illetően. — h — Népújság 3 1969. november IS,
