Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-16 / 266. szám
» » »»»■» i-üsr A mina-p találkoztam egy hazánkfiával, aki külföldön járt és akit az otthoni dolgokról faggattam. Hazánkfia felsóhajtott: — Könnyű volt Mátyás királynak túrnak idején! — Miért? — Neki csak három lustája volt. . . Meghalt Mátyás király, vele együtt azonban nem haltak meg a lusták, sőt szaporodtak. És szaporodnak. Mert hagyjuk, hogy szaporodjanak. Mi például nem találunk ki olyasmit, mint az angolok. Kinek jutna nálunk például eszébe, hogy a gépírónők teljesítményét úgy is lehetne növelni hogy a gépírónők a szövegben sehol sem teszik ki a vesszőt. Olyanok ezek a szövegek, mint a modern versek. Egybefolynak és mindenki úgy értelmezi a szöveget, ahogy akarja. Nálunk ugyan még kiteszik a vesszőket, de ez senkit sem akadályoz abban, hogy a szöveget úgy értelmezze, ahogy akarja. Persze Angliában azért arról is gondoskodnak, hogy a szöveget mindenki azért megfelelően értelmezze. Az egyik városi hivatal például, hogy szövegei érthetőek legyenek, afféle értelmező szótárt küldött minden polgárnak. Ebben a kis könyvecskében megmagyarázzák, hogy ezen és ezen a szón ők mit értenek, illetve mit kell értenie annak a polgárnak, aki ilyen vagy olyan felszólítást kapott a hivataltól. A hivatali szövegek nálunk is érthetetlenek és számomra éppen ezért még érthetetlenebb, hogy a magyar állampolgárok azért legtöbbször mégis tudják, mi von a rendeletekben, mit kíván tőlük a hivatal. . A legtöbbször akkor értik meg ezeket a szövegeket, ha nekik előnyös intézkedést tartalmaznak. Ha az intézkedés előnytelen, akkor még az értelmező szótárt is előveszik, hogy bebizonyítsák, ez az egész egy zagyva ság. a Halotti beszéd is érthetőbb ennél, és citálni kezdik a Halotti beszédet: ,, Látjátűk feleim szümütük- hel mik vogymuk .. Ebből is látszik, hogy időnként a régi nyelv érthetőbb, mint az új. Erről jut eszembe, hogy láttam én egy tsz-emlékjelvényt. Bronzból volt, búzakalász volt rajta meg egy traktor. Fordson traktor. Először arra gondoltam, hogy nagyon öreg művész készíthette ezt a jelvényt, mert ő csak a Fordson traktorokat ismeri, a legújabb típusúakat nem. Aztán arra gondoltam, hogy ez a művész a tsz vezetőinek a gondolatait tük- röztette ezen a jelvényen. Aki ránéz erre a jelvényre. mindjárt láthatja: olyan szegény ez a termelőszövetkezet, hogy még a. jelvényen sem engedheti meg magának a modem traktort, ott is kénytelen beérni a régivel. Tehát, ha az ember az ilyen jelvénnyel felszerelt tsz-eladókat látja a boltban, akkor egy pillanatig sem gondolkodik azon. miért adja a tsz drágábban ezt, vagy azt az árut. A jelvény magáért beszél! Azt mondja a jelvény: „Látjátok feleim mik vogymuk . .és az ember belenyúl a zsebébe és fizet, többet fizet, hogy a tsz-nek legyen modern traktora, legalább a jelvényen. Ha már szóba hoztam a traktort, akkor nem hagyhatom ki azt a történetet sem, amit egy Tolna megyei hazánkfiától hallottam. Történt a következő. Az egyik megyéi vállalat személygépkocsiját elvitte a gépkocsivezető a műszaki felülvizsgálatra. A gépkocsi tökéletesen elő volt készítve a felülvizsgálatra, o gépkocsivezető viszont nem. A gépkocsi szerkezetében minden stimmelt de a gépkocsivezető szervezetében nem. A gépkocsi fel volt tankolva, sajnos a gépkocsivezető is. Ezért a vizsgán a gépkocsit átengedték, a gépkocsivezetőt viszont megbüntették. Ebből én azt a tanulságot szűrtem le: helyes, ha a gépkocsik állapotán túl időnként ellenőrzik az ember állapotát is, mert kiderülhet, hogy a gépkocsi még csak tudná merre kell menni, de a vezetője nem. És. ha a gépkocsi tudja, hová kell menni. Mert a ló legtöbbször oda is megy. Ezért nem vizsgálják felül műszakilag a lovakat, sőt ezért nem vizsgálják a lovas kocsin ülő hajtókát sem. Pedig, ha megvizsgálnák őket, időnként kiderülne, hogy a lovakat egyedül kellene hazaküldeni a vizsgálatról. Hallottam egy pletykát is. Egy szekszárdi hazánkfia mesélte nekem Franciaországban, hogy nagy újság van Szekszárdon. Egy olyan házat építenek, amelynek a környékén nincs szemétdomb, nincsenek szanaszét az építőanyagok, meg ilyesmik. Hogy hol épül ez a ház, azt nem tudta megmondani. Azt mondta ez egyelőre titok. Ö is csak nekem mondta el és a lelkemre kötötte: ne írjam meg ezt. mert a nyilvánosság hátha befolyásolja a megindult nyomozást. Mert nyomoznak az ügyben. Egyelőre sikertelenül. Lehet, hogy egyszer megtalálják ezt a házat. Én bízom benne. Sőt abban is bízom, hogy a szerkesztő úr nem nyomtatja ki ezeket a sorokat és ezzel elősegíti a titokzatos építkezés leleplezését. Ha leleplezik, országra szóló szenzáció lesz. Egyszerre az ország érdeklődésének középpontjába keiül Szekszárd. Mindenütt arról, beszélnek majd: „Hallottad? Nem! Ilyent még nem láttál, menj Szekszárd- ra ..És Szekszárd idegenforgalmi jelentőségűvé válik. Igaz, csak a belföldiek jönnek majd. a külföldiek ugyanis csak ilyent látnak, de meg kell becsülni a belföldieket is, hisz mégiscsak a belföldiek vannak ' '^millióan és ők nemcsak átutazó vendégek. Sok sikert a nyomozáshoz. Ezzel zárom soraimat, tisztelettel: A rendőr megállítja Charlie Chaplint, aki gépkocsiját meg nem engedett sebességgel vezeti. Megbírságolja húsz dollárra, azután figyelmesen rátekint. — Ha nem csalódom már láttam valahol az ön arcát. — Ez nagyon lehetséges. — mosolygott Charlie Chaplin. — Látja! Azonnal tudtam, hogy nem először bírságolom meg. ' % * Egy állathangutánzó feltűnő tehetségét ecseteli egy társaságban . Mindez nagyon szép, — mondja valaki a jelenlévők közül, de én ismertem egy embert, aki olyan tökéletesen utánozta a kakast, hogy va- lahányszon megszólalt, kisütött a nap. * Egy milliomos lakásába belépett egy fiatalember, revolverrel a kezében. Uram. — kiabált — én szerelmes vagyok a lányába, és homlokának szegezte a revolvert. Ha nem egyezik bele a házasságba. az életével játszik. — De kedves fiatal barátom — felelte a milliomos, nekem egyáltalában nincs lányom, — Ebben az esetben bocsá- tatot kérek, rosszul informáltak engem. * A szórakozott professzor fellép a zsúfolt villamosra. Egy lány felajánlja neki a helyét. A professzor leül és megkérdi. — Hogy hívnak kislányom? — Éva a nevem, apukám. * Két bölcs ember meg akarja pontosan határozni, ki a buta ember. — Buta az az ember. — mondja az egyik — aki úgy fejezi ki magát, hogy nem lehet megérteni. Érted? — Nem. — felelte a másik. * Két olasz ember beszélget: — Hallottad, hogy Amerikában üvegből készítenek ruhát? — Akkor oda fogok menni. — Üveget fogsz gyártani?. — Nem, üvegei fogok tisztítani. * Több bérlő elégedetlen a házfelügyelő asszonnyal és panaszt emel ellene a lakóbizottság elnökénél. — Már hozzászoktam ahhoz, — mondja az egyik lakó, — hogy elolvassa a leveleimet. de újabban már válaszol is rájuk. Egy bűnös ember gyón: — Vétkeztem, tisztelendő úr. elloptam a szomszédomtól 20 csirkét, tegnapelőtt ötöt, és tegnap megint ötöt. — De ez csak tíz? — Ma akarok még tizet ellopni. * Két barátnő beszélget: — Mialatt a férjem távol volt, megtanultam főzni. — Úgy? És mit mondott a férjed, amikor visszatért? — Semmit, ismét elutazott. Népújság |Q — Ne haragudj, kedvesem, de ez az egyetlen Hiúd. Mgy nyugodtan élvezhessem a természetet! — De gyermekem, a negyvenéves férfi még nem 3rtg! — Én jobban szeretnék két húszéveset. HUMOR — Mióta igazgató lettél, furcsa szokásokat veszel fel. i 1369. november 16.
