Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-16 / 266. szám
Váci Mihály Faddon FADD: Önálló tanácsú köiség Tolna megye, szekszárdi járásában, a Duna mellékága mellett. Hajóállomás. Lakossága! 4000. Vasútállomása: TolnaMÖzs. Gabona-, dohány-, fűszerpaprika-termesztés, halászat. Dohánybeváltó, malom. Kő- és bronzkori léletek. VÁCI MIHÁLY: (Nyíregyháza, 1924. dec. 25.) köl- tő, műfordító, publicista. Tanítóképzőt végzett, tanyai tanító volt... az ÚJ Írás szerkesztő bizottságának. tagja..i Országgyűlési képviselő... S20T-dij, két József Attila - dij, Kossuth-dij. Az ölfasó bizonyára sejti, hogy a fgnti két bevezető Idézői. neifl véletlenül került beszámolónk élét-e. hanem a változások 'éilfélceltetóse kedvéért. Mindkettő a hozzáférhető legfrissebb kiadasd hazai lexikonokból származik. Ezek szerkesztői aligha gondolták, hogy köteteik . megjelenésétől egy évtized ütem telik el és Faddra nemcsak a gabona, dohány és fíi.szerdapnka -lesz jellemző, hanemí rnás. is. Egyre több értéket. Jgéhyt feltáró szellemi élete, hovatovább országosad emlegetette vált. termelősao- vétkezdfi kezelésbe vett művelődési háza, az itteni klub vezetősége által szervezett kiemelkedő rendezvények sora. tízek. keretében fria már Fad- doa természetes az. hogy a ha- zftPWelHWil élet reprezentén- Sflit vendégül lássák. Közülük egy, a felszabadulás óta bemutatkozott költők legmarkánsabb egyéniségei közé tartozó, Kos- BUth-díjas Váci Mihály az elmúlt hétfőn látogatott Faddra, tulaj dohképpen meghatározhatatlan műfajú vendég- szereplésre. A beszélgetés, önvallomás, vita, előadás, szavalat, felolvasás, a legjobb értelemben vett politikai agitáció egyvelege és ötvözete volt ez a késő estébe nyúlt találkozó, melyről lapunkban már röviden hírt adtunk; annak ígéretével. hogy benyomásaink bő. vebb taglalására e hasábokon még visszatérünk. Mindenütt otthon ,.E földön éti ftt idegen sosem lehetek.1’ A fenti című költemény egyik sora hangzik így, amelyet egyben Váci Mihály bevezetője summázásá- nak is lehet tekinteni. Mit jelent ma Magyarországon költőnek lenni? Van-e szükség napjainkban a költészetre és áll-e jövő előtte? A nép és az eszme szolgálata. Ilyen tőmondatokkal vázolhatjuk gondolatmenetét. Hiszen „nem volt olyan »eátad. vagy évtized, amikor ne lett volna szükség a magánéleten túl terjedő fel- adatvállalásra.” Ez is a költő feladata, éppúgy, mint „egy emberi gondolatsort, a múltból ne csak átörökíteni, de a jövőnek továbbadni is.” Amiként azt a nyelv hivatott Őrzői. Szkárosi Horváthtól Illyés Gyuláig tették és teszik. Költőnek lenni természetesen nem kötelező, sőt bizonyos főkig abszurd is, hiszen más úton, módon és téren szintén lehet szolgálni a közösséget. „Az emberek egyforma nagyolc, csak különböző talapzaton állnak." A költészet, és Itt véletlenül sem szabad a következőknek politikai értelmet tulajdonítani, „mdr önmaga lázadás és ellenszegülés a világgal szemben”. Nem a Jóval, hanem a rossíftl. A költőnek nem feladata — amit sajtó, rádió, televízió únos-úntalan elégszer megtesz —, hogy az elért eredményeket dicsőítse, hanem a hibák, az emberi szenvedések szóvá tétele, a maga kifejező eszközeivel. A költészet és egyre gyorsuló tempójú civilizációink nem ellentétes, hiszen „ha a líra az emberiség nagy konfliktusaiból fakad, akkor fényes jövő áll előtte.” Az őszinte sző ereje A fáddi klub eredetileg „értelmiséginek” indult. Már többször megírtuk, hogy e* a réteg- jelző napjainkra értelmetlenné vált. Október 10-én a tények érveltek e mellett. A hetven körüli létszámú hallgatóságban ott voltak a tantestület tagjai, tanácsi, termelőszövetkezeti vezetők, gyógyszerészek, nyugdíjasok és fiatal bolti eladók. Parasztemberek már nem, pedig egyáltalán nem biztos, hogy az értelem ilyen színvonalon közvetített szavára nem lehetett-e volna közöltük is hallgatókra akadni? Amikor Váci Mihály önmagának feltette a kérdést; ,,Hasznos embernek tudhatom-e magam, vagy fölöslegesnekV', őszintén szólt és arra inspirálta a hallgatóságot, hogy lelki ugyanezzel a kérdéssel forduljon saját magához Is. Nem járhattunk a faddi klub valamennyi összejövetelén, így nem tudhatjuk, hogy més meghívott vendég szintén eljutott-e az önkínzó őszinteségnek arra a fokára, amelyről a költő vallott? Amikor — á később még említendő — Sei lei Zoltán előadóművész a tizennyolc hosszú éven át irt „Utazás Bürokronéztdban” című szatirikus poémából mondott részleteket, a hatás annak ellenére sem volt egyértelmű, hogy a közönség túnyomó többségének könnye csörgött a nevetéstől, A szöveg és az előadás bűvöletében pedig az is eszünkbe kellett, hogy jusson: — mekkorát fejlődött e* a társadalom, amely ma már végig meri hallgatni a maga hosz- szú éveken át elkövetett hibáinak kegyetlen «tarozását. Mert ez a poéma kegyetlen, nagyjából olyan fokon, amiként a segítő szándékkal eleven húsba vágó pengét irányító kéz is az. Az előadás varázsa Minden főhivatású népművelő tudja, hogy egy csak valamennyire megszervezett műsornak még akkor is van „forgátókönyve”, ha annak egyetlen sorát sem vetették papírra. A véletlen jóvoltából tanúsíthatjuk, hogy ennek a fad- di találkozónak nem volt. Éppen ezért kell különösen nagyra értékelni a megyénkben még teljesen ismeretien Sál lei Zoltán előadóművészi teljesítményét, aki már az első költemény reprodukálásával megnyerte, a későbbiekkel pedig valósággal — és joggal — lenyűgözte a hallgatóságot. Úgy véljük, hogy megjelenéséhez, kontrasztod és a belső koncentrálást már vonásaival is eláruló arcához, a pózta In n előadási mód áll legközelebb. Éppen ezért, bérmályen nagy sikert aratott le. a már említett „Utazás Éürohronézlában” előadásával, Itt kár volt engednie a gesz tűsekre, túlzott mimikára, majdnem színészi alakításra csábító szöveg hatásának. A harminckét perces szavalat valóságos maratoni teljesítménye azonban éppúgy elismerendő, mint szép. tiszta szövegmondása és a költemények teljes biztonságú ismerete. Az előadás varázsát növelte Váci Mihálynak at a — költőknél nem époen általános, de természetesen nem is kötelező — tulajdonsága, hogy 6 maga szintén alkalmas költeményei felolvasására. Az előadóművészet é* az alkotó felolvasása sikeresen találkozott, összhangot teremtett. A versek válogatásáról nem szólhatunk. Majdnem másfél évtizednek a publikált termése elég gazdag ahhoz, hogy Váci Mihály bőven válogathatott belőle. Akiki nem isW merték az olyan kiemelkedő alkotásokat, mint a „Még nett* elég", vagy a „Valami nines sehol”, most élőszóban ismeri* kedheátek meg velük. Döbbenetes erejű volt „az emeletes Nagyatföldről, a közművesig tett Bugáéról”: — Budapestről keserű szavakat ejtő „Vidékem élek” és a költő apját ért bán- talmakból fakadó „Fehér indián”. A közönség örömmel nyugtázhatta, hogy Váci Mihály nem egy nyomtatást még nem látott művével is megismertette a jelenlevőket. Ilyen a teljes terjedelmében százhúsz oldalnyira rugó „Utazás Bürokronéztdban” is, mélynek mondanivalójához ez ideig még nem értek hozzá a könyvkiadók. Készletekből könnyelműség lenne megítélni sz egészet: legjobban az „Akik még emberek maradtak” című rész tetszett. Emberek, akik nem süllyedtek el „a locsogás lágy iszapjában, amelynek öldöklő súlya Van”. A kiemelkedően jól sikerült találkozás tanulságának ösz- szegezésére, erkölcsi, eszmei és politikai mondanivalójának megfogalmazására, legcélszerűbb magát Váej Mihályt idézni: „Ma áruló az, ki csak hű marad!" Több és nagyobb a kötelesség: szolgálni kell népet, nemzetet, .szocializmust. Váci Mihály ezt teszi. ORDAS IVÁN Foto: D. Kónya József A héten történt A hazánkban tartózkodó jugoszláv íródelegáció a Magyar írók Szövetségébe látogatott. Képünkön: Drágán Jeremies költőt Veres Péter és Illyés Gyula üdvözli. A Jugoszlávia és Magyáfország közötti kulturális együttműködés fejlesztésében végzett, eredményes munkásságáért a Jugoszláv Zászlórend aranykoszorús érdemrendjével tüntették ki Csuka Zoltán írót. Képünkön: Tikvicki jugoszláv nagykövet átadja a kitüntetést Csuka Zoltánnak. (MTI foto —• Keleti Éva felvételei) VÁCI MIHÁLY: Mint a példabeszédben Én úgy szeretnék népem mesélő emlékezetében pár szóban megmaradni, »hogy ma » beszédben példa s bölcsesség-képpen közmondást szoktak bólogatni. Öreg mondja a fiatalnak, mindenki eltűnődve hallgat: — Igen! e pár szó mily igaz! — — s egy életen át megfogadja: eszébe sem jut, nem kutatja, hogy aki a tanácsot adta, hol van már, hol van! — és ki az?
