Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-16 / 266. szám
Csurka István: Szabadságon Mártii Larni: Niké bácsi papagája Előrelendítette a karját, nagyvlláglas mozdulattal fel- lüttytntette a kabátja Ujját s megnézte a karóráját: éppen egy perc telt el, amióta utoljára leolvasta az időt. Semmi més nem történt azóta, csak az idő telt. Az alkonyt nap éppen szembetalálta az alacsony építésű kis házat. Miska nagyot sóhajtott, s most végre mozdulatra szánta et magát: kicsit előrelépett, kicsit megroggyan tattá a térdét, keresztbevetette a lábát * a hátát ugyanakkor nektvetette a konyhaajtó fóliájának. Aztán megint be lesüllyedt a mozdulatlanságba. „Milyen Jó lenne, ha őrségben Ls lehetne így állni.” Kényelmes volt ez a testhelyzet a Csöndes, ritka szép késő őszi alkonyatban. Kicsinek és alázatosnak látszott körülötte minden, semmire sem lehetett haragudni. Az eresz majdnem egyvonalton esett a homlokával. Eddig még soha nem tűnt föl( milyen kicsi ez a ház. „Összement a körlet” — gondolta. Három hónapja volt itthon utoljára. Akkor még nyár Volt. Elmosolyodott: jóleső bizsergés futott át rajta, hogy az otthonát körletnek nevezte. Néha mégiscsak haza kell jönnie, karácsonyig már úgysem jön — gondolta, s agymunkának éppen elég volt ennyi. Lassan átitatódott a feje a csönddel, érezte mint szállnak ki a füléből a zajok: a závárzat kattogása, a harc- kocslmotor nehéz bőgése é.s a laktanyai élet számtalan dübörgése. A nagy élvezkedés- hez már csak egy hiányzott: a cigaretta. Miska a zsebébe nyúlt, komótosan, gondosrm formált mozdulatokkal előszedte a dobozt és a gyufát, rágyújtott. Ekkor Végre az udvaron is történt valami: az apja kivezette a lovat a kúthoz. Miska nem mozdult, nézte az apját, a lovat, aztán a kútostor mozgását. hallgatta a ló patájának cuppogását, a sárban. Amíg az apja felhúzta a vizet, rápillantott. Előbb csak egv röpkét, atnolyam előlegszerűt, aztán, amikor a ló ivott, hosszan és nyomatékosan is a fián tartotta a szemét. „Mit néz? — tűnődött Miska. „A ruhám?” „Nem látott még katonát?” — éVÓdött magában Miska. Szégyellt volna megmozdulni. Inkább megszólalt. — Hogy-hogy \itthon van a lő? —• kérdezte. — Elkértem a vezetőségtől két napra — válaszolt az apja. — Könnyen ideadták? — Nagyon megértő a vezetőség. — Ennyit mondott az apja, de Miskának ennyi is elég' volt a bosszankodásra. Nem véletlenül mondta. így az apja, másnak nem így mondta volna. „Megértő ...” „Megértő ..„Mit kellene megértenem?” — méltatlankodott Miiika. Megvillant a szeme, s most haraggal szívott bele a cigarettába. Az apja elvezette a lovat. Nem sok ideje maradt a mérgelődésre. Mint Valami üde dal perdült be a kapun a húga. A boltból jött, kenyeret hozott, meg valami szalagot. Mosolyogva jött felé a gyors - léptű. szőke leányka és ott folytatta a beszélgetésüket, ahol j abbahagyta, amikor elment a boltba. Miska szülte a mosdótálból vélaszolgatott neki akkor, most meg már ki- mosakodva fogadta itt az eresz alatt. — És mi következik az őrnagy után? — Alezredes — mondta Miska mogorván. Unta ezt a témái >— És azután? — -kérdeste a húga, s bement mellette a konyhába. — Ezredes. A kuncogását még meghallotta, aztán odabent' is elcsendesedett minden. az udvaron sem mozdult már semmi. Miska csak állt, kezében a cigarettával, hátát az ajtófélfának dlintve. keresztberakott lábbal, s cigarettázott. Előbbi nyugalma; békéje, jóérzése azonban elillaht. Valahogy kínossá vélt számára ez a nyugalom, ez a csönd, ez a háborítatlanság. Eldobta a cigarettát, rátöposolt a maradékára. Mindkét' kezét zsebbe vágta. Ekkor pz anyja bukkant föl az istálló mögül. Szakajtót tartott a kezében, „Megint félre- tojftak a tyúkok” — állapította meg Miska, látván az anyja bosszús arcát, Az anyja rönké pillantást vetett rá ás elfordult az Íires góré felé. „Ott legalább ötnek kell lennie” — ^gondolta Miska. Valamikor nagyon szerette a gó- réból kihozni a tojásokat, szerette a góré szagát, s a különös. rezgő, fojtott világát, amikor ä lécék közt áttört a forró napsugár. Régen Volt. Az anyja már beért a góré- ba. Lehajolt. Lehajolt és elfelejtett felemelkedni. ,,De «ok vart...” — gondolta Miska, de rögvest ki is kellett vernie a könnyed gondolatot a fejéből, mert az anyja nem a tojások miatt maradt úgy. lehajolva. Öt nézte, ormán, bentről a lécek védelme mögül és a lehajolj műveletével js álcázva magát. Miska lesütötte a szemét. nem Volt eteje Visszanézni. Nem volt erre - ok. s magyarázat, egyszerűen sZé- gyellte. Borzalmas volt az érzés, hogy az anyja már csak így leselkedve, takarózva meri nézni őt, Mi van? Mi történt? Megbánta már, hogy kiállt ide az eresz alá nézelődni, Dehát mit csináljon? Ö most nincs szolgálatban. Végre megjött az anyja a góréból. A konyhaajtó felé közeledett. Szinte tolta maga előtt a szakajtót, mint valami bizonyítást, magyarázatot. Miska behunyta a szemét egy pillanatra, de így sem volt jobb, mert így meg az előbbi kép rajzolódott ki a szempillája mögött: a meggömyedt, ’ sovány, tágranyílt szemű alak a góré homályos rácsozata mögött. Az az anyja. Egy lépésnyire állt tőle az anyja. Semmit, opm tudott leolvasni az arcáról. — Fáradt vagy? — kérdezte. — Nem — mondta Miska. Az anyja nem szólt erre semmit, bement mellette a konyhába. Miska ismét rágyújtott, de most már nem a nyugalom édessége, hanem az idegesség fojtás tüze kivárhatta meg vele a cigarettát. Az első heleszí- Vás utahi megnyugvásban egy pillanatra elképzelte a dolgok derűsebb folytatását. Most bemegy a konyhába, leül a kis- ezékré. s valami tréfás laktanya; mesét tálal az anyia meg a húga elé. Csak eddig tudta kitalálni. Nemcsak a mesélés volt lehetetlen, de már maga az is, hogy bemenjen a konyhába. „Kár volt hazajönni’’ — gondolta. Hangok szálltak ki az istállóból. Az apja noszogatta az állatokat. A ló megrázhatta a fejét, a vaskarika a jászéihoz verődött. Aztán szalma zizegett. A konyhában is motoszkáltak már, s halkan, suttogva beszélt a húga az anyjával. Varjúcsapat károgott, messze, magasban, valahol kint a határ fölött, egy pillanatra lehuppant a hangjuk ide az udvarba. Miska ismét az órájára pillantott. - Szerette volna, ha történik valami. He semmi, egy percig ismét semmi, aztán végre egy kucsma bukkant föl a kerítés élén. Vonult a kapu felé a horpadt kucsma, aztán néhány lépésnylt-e a kaputól, ahol megdfllt a kerítés, kibukkant öz arc Is. Köves János nézett be a kerítés fölött. Egyszerre mosolyra szaladt a szája. — Te már megint itthon vagy? — mondta vigyorogva, s csúfondárosan, — Megint — mondta Miska, s mit tehetett egyebet, nevetett. — Jó itthon, ügyi? — állt meg Köves János a megdűlt kerltésrészíben. — Jó — mondta Miska. — Hát. látom — évődött tovább és végigmustrálta Mlskán a ruhát. Az apja kiállt az istállóajtóba a vasvilíával. Köves üdvözölte egy pillantással és egy mozdulattal.-- Micsoda a te fiad oda- fönt, a néphadseregben, Mihály? *— kérdezte tettetett komolysággal.— Honvéd — mondta az apja, Köves csettintett a nyelvével és megcsóválta a fejét. — Nem. csekélység — mondta. Állt még egy darabig ott a kerítés előtt, aztán ismét mosolyra húzódott a szája. — Időnként cserélhetnétek azért! — mondta. — Nem olyan gyetek ő — legyintett az apja, s Visszament az istállóba. Köves János is elvonult, köszönés nélkül. Mintha nem |s kedétyes- kedni állt volna meg itt. Most már minden világos. Megint a régi nóta, a régi kívánság: gyere haza fiam. gyere haza, mert itthon a helyed. Szóban. . levélben, panaszban, sírásban, borban, kacagó csalogatásban hányszor meg hányszor kifejezték mát ezt az örökös kívánságukat. Még a nyáron is. amikor utoljára itthon volt. Most meg már csak hallgatnak, beletörődtek. Ezután mindig ilyen rideg lesz ez a ház? Ilyen idegen? Metsző, éles fájdalom hasított Miskába. Istenem, mikor fogják megérteni? Mikor? Az anyja szava bukdácsolt ki a konyhából: — Gyere fiam enni. kihűl a levesed. Ha a kedves olvasó maga elé tudja képzelni a híres görög bölcselőt, Szokraiészt, akkor máris ismerősnek tarthatja Nikó Drosszoszt is. Nikó DrosSzosznak Tesszalo- niki szélén volt egy kis kocsmája. Az öreg írt, olvasott, éppúgy, mint öles termetű fia. akivel együtt vezette kis holt- ját. Nikó nem akart versenyre kelni a fényes éttermekkel. Vendégei Sózott olajbogyót, poliplevest, kenyeret kaptak, meg jóféle nnizslikört, pálinkát és Tesszália illatos borát ihatták. A kocsma „reklámfőnöke” az unoka vott, aki ilyen lélekemelő feliratokat pingdlt a falra: „Ha azért iszol, mert felejteni akarsz, akkor előre fizess!”... „Ha a szoba hirtelen forogni kezd veted, gyorsan ülj le!” „Ne feledd, hogy Nikó soha nem adja ki kliensét, a feleségek nem tudják meg, hogy itt veritek el a pénzt!", A kocsma mennyezetéről letépő kalitkában egy papagáj. Nikó megtanította kedvencét, hegy köszöntse a vendégeket: „Jó napot! Nyomj le még egyet!” Nikó városszerte híres vott éles nyelvéről. Nem azért hordta a nyakán a fejét, hogy legyen mire kalapot tenni. Vendégei azonban éppen ezért szerették. Sőt, még a helyi pópa is be-benézett egy pohárka italra. Meg aztán közös érdekeik voltak, mivei a papnak is volt egy papagája, majdnem olyan, mint Nikéé. A papi-madár persze nem mondott nyomdafestéket nem tűrő szavakat, hiszen Istenesen nevelték. A kocsma törzsvendégei közé tartozott Lerósz ezredes is, Nikó unokaöccse, Adolf Hitler bősz tisztelője. Nikó Drosszosz és tíz ezredes minden alkalommal ádáz ellenségként vált el egymástól. Nikó azzal fojtotta ellenfelébe a szót: — Ide figyelj, öcskös! Et- mehetnél egy pszichiáterhez, mert még úgy végied, mint Adolf. Két évvel ezelőtt azonban Nikó Drosszosz jól felvágott nyelve megcsendesedett. A királyi hatalmat felváltotta az ezredesek juntá ja és az UttOka- öccs figyelmeztette: — Ha sokát fecsegsz, koncentrációs táborba dunutik. Nikó nem felelt, de válaszolt helyette a papagáj a kalitkából: — Le a diktatúrával. Akasf tófára az ezredesekkel! — Hát, így állunk! — ne- vette el magát Lerósz. — Megtanítottad a papagájod, hogy helyetted válaszoljon? Tudod mivel jár ez? — Beraktok a lágerbe — szólt fejét lehajtva Nikó. — Ha nem az apám bátyja volnál, agyonlövetnélek, — mondta Lerósz. — Utoljára figyelmeztetlek, ha továbbra is rágalmazod a kormányt, Zatounura kerülsz. mint két idősebb fiad, guanót szedni. — Értettem, — szólt engedelmesen Nikó. — Ha kinyitom a szám, akkor elküldenek guanót szedni a kormánynak. Az ezredes dühösen legyintett is fogait összeszoritva kifelé indult. Már az ajtónál volt, amikor meghallotta a papagájt. — Le a diktatúrával! Akasz- túfára. az ezredesekkel!... Nikó Drosszosz ezután csendesebb lett. A bajt kerülendő, unokája új jetszavdknt irt n faiakra: .flgyál valódi amerikai wtsytr .,Feledjétek gondjaitokat — igyatok Natív koktélt!” „Görögországnak femek kormánya van!” A jelszavak ellenére egyre- mdsra érkeztek a titkos jelentések Nikó kocsmájáról, Valaki úgy hatlotta, hogy Nl- kó azt mondta egy munkásnak: a kormány alkalmatlan, különben is folyton ezt a szót ismételgeti mindenre — aíltai- matlan. Azt is bepanaszolták, hogy Nikó papagája vatami idegen hatalom szolgálatában ált Cs mindenféle propagandát folytat. Lerósz ezredes azt tanácsolta nagybátyjának, hogy sürgősen szabaduljon meg a papagájtól. Így is történt. A kocsma állandó vendége, a pópa ts beleegyezett hogy elcseréljék a madarakat. A cserével az ezredes ugyancsak egyetértett és végre elhitte, hogy bácsikája felhagy, a kormány bírálatával. Sőti azt a szót is elfelejti, hogy- „alkalmatlan”. De hitjba.1 Olyan jelentések ('rkcilek^ hogy Nikd felháborító plakátokkal ragasztotta tele a köes-i mát. Lerost elhatározta,, végleg! elveszi az öreg kedúet aTíóli hogy nyelvét a kormányonr köszörülje, és ismételgessei hogy a hadsereg „alkalmat4 Zan”. Parancsot adott.\ tartóz-[ tassák le és lőjék agyon Ni- kőt. Hiába kért a pap kegyelmei az öregnek, Nikót ki Hitték a város szélére, ahol a szegény, írástudatlan nép lakikj ttjai] elé állították. Vele szemben felsorakozott egy szakasz katona és parancsszóra eldördült a sortűz. Nikó elesett. Az ezredes megijedt. hiszen razt parancsolta, hogy vaktöltényt. . használjanak. — Szegény bácsikám ... Úgy látsiik, meghalt. aM ijedtségtől — ismételgette Jég odarohant a földön fekvő öreg-' hez. Nikó DrosszöSz kinyit ott a a szemét, lassan felült, körülnézett és megszólalt: — Most már elhiszed, hegy ebben az országban ^minden alkalmatlan, még a kawWaság töltényei is? Larosz leckéje után a kocsma faláról les.zedtélt n fel--, iratokat, az unoka vette át a.\ kiszolgálást. Nikó pedig kiesei jött a konyhából. Az ezredes egyszer befért a kocsmába, hogy meglátogassa nagybátyját. Közölte, hogy megbocsátottak neki, ő ma-, ga pedig nagyon elégedett az, öreg visetkedéféltl, *mká Ugyanis meg se szólalt, hl- menőben megállt a papagája kalitkájánál és gúnyosan elnevette magát. — Na. pap-madár, ugyancsak csendben Vagy. Nem tanított meg beszélni a pópa? A madár hallgatott, nézte' az ezredest, aztán elfordította a fejét. Az meg csak beszélt'-, hozzá: — Vagy te is úgy tartod,, hogy a diktatúrát meg kell- dönteni, a2 ezléahékét meg felakasztani? A papagáj kinyitotta a csőrét és komolyan válaszolt: ■; — Legyen meg az úr akarata. Fordította: BARANYA! ILONA ' PAKOL1TZ ISTVÁN r Mélyvíz Először nyelvbotlásra gondoltam aztán arra, hogy népetimológiáról van szó harmadjára elkönyveltem: talán csak kedélyeskedik — mifelénk ugyanis jobbadán a jópofaságot jegyezzük meg a bírálatból — de bizony még tizedszer is apolitikus-t mondott apokaliptikus helyett reménytclenül-következetesen és olyan magabiztos kurázsival akár az úszni nem tudó aki éppen azért nem fé' mert fogalma sincs a veszélyről.
