Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-16 / 266. szám
1 ) m .....Ä 2 Újtelepen Rozi néni, a Burger-városban Panni a neve, esetleg Juli, Mari, Bori, Vagy Terus. Meghatározhatatlan életkorú, csupa szoknya, csupa far asszony. Pirospozsgás arcú. Gyorsan mozgó szájából elöl legtöbbnyire hiányzik egy-két fog. Kosárral, szatyorral a karján ágy hömpölyög végig a kerítések menti, inkább csak jelképes gyalogúton, mint maga a testi formát öltött Kíváncsiság. Ha megszólítják: panaszkodik. Panaszkodik akkor is, ha történetesen semmi baja, feje nem fáj. oldala, forgója nem sajog és „az a rossz lába” (tudja lelkem, ae isiász őst nem nyilall minden lépésnél. Senki sem tanította lélektanra. Ősanyáktól örökölt ösztönnel mégis jól tudja, hogy a panaszkodás a legjobb módszer mások sérelmének, gondjának, bajának elmondatására. Mintha késsel metszették volna el, úgy szakad szét keserveinek fonala, ha történetesen eredményes a recept, és a szomszéd, a komaasszony, az ismerős szintén nekikezd a maga baja sorolásának. Ettől a. perctől kezdve csak a füle él, szomjas homokként szívja magába az újdonságot, a hírt, a továbbad hatót. Olykor egy-egy pártoló fejinc- centés. együttérző sóhaj serkenti további beszédre a szembenállót. Aztán csordultig telve a frissen fejt hírekkel, továbblibben új és új ismerősök felé. Minden baját felejti. Megfiatalodik, már szinte neve sincs, ő a testetlen, megfoghatatlan Hír. Értesülését a szomszédasszony meghallja, a koma elejtett megjegyzéssel továbbviszi, az .ismerős színesíti a maga elképzeléseivel és új formában plántálja át a feleségének. Végül az áj Mari, Panni, vagy Rozi csap le rá, átgyúrja, ízesíti és röpiíi szét a falu, vagy akár a határ másik széléig. Mire a Kossuth utcából a Vásártér környékére eljut, hogy T. Zsuzsi, vagy B. Teri új nylonharisnyát húzott a vasárnapi mo- tiba menéshez, szülője sem ismerne az átalakult hírre. A harisnya új ruhává egészül. Egy „flancos” városi kosztümmé, amiről — ha a tulajdonos tagadja út — mindenki tudja, hogy X. Pál, vagy Y. Pista vette a városban, vagy akár Budapesten. (Mert emlékszik, mindig együtt csavarogtak azok a szégyentelenek. Megmondtam én már akkor, hogy nem lesz ennek jó vége és lám. most azt beszélik, hogy ...) És mi a sorsa annak, akiről beszélnek? Ritka kivétel, ha nem ö az utolsó, aki értesül a saját bűnéről, hibájáról, kicsapongó életéről, átkos Szóbeszéd szenvedélyéről. Fokozatosan sűrűsödik körülötte egy áthághatatlan köd, valami vége nem látható szövevény. Előbb semmi. Aztán pillantások, egy (élmosoly, léggömbként felrepített megjegyzés sejteti, hogy vaa vele „valami”. „Valami”, amiről mindenki tud, és senki nem beszél. Egyikmásik ismerősének köszönése, szava, mosolya megváltozik. Találó, nem találó megjegyzések röpködnek, és mire észbekap: rádöbben, hogy a falubeliek szemében jóideje nem az az ember már, mint régen volt. A szavakba nehezen foglalható bizonytalan valami., amit közönségesen bizalomnak neveznek, elenyészett és máról holnapra magányos nádszálként hajlong szülőfaluja cm berrengetegében. Rosszat mond, ferdét állít, hírbe hoz. bajt kever, nézeteltérést szít, perpatvarba hajszol, intrikusabb a klasszikus drámák intrikusainál: — végeredményben gonosz asszony-e hát Rozi (Panni, Juli. Mari, Bori. vagy Tens) néni? Munkás évtizedek hosszú során át hűséges asszonya férjének. Felnevelt, emberré tángált négy-öt gyereket. Fogához koccantotta a garast, a semmiből valamit, reggelire szalonnát, ebédhez levest, ízletes vacsorát kellett teremtenie féltucat éhes szájnak. Esetleg ott volt már a termelőszövetkezet alapítói között és azóta három-négyszáz munkaegység zsákba töltött értékét hordja haza minden zárszámadáskor. Hiszi istenét — mert így nevelték, — és buzgón morzsolja az olvasót minden vasárnap a reggeli misén. Nem maradt el annak idején a beadással, adójával sosincs zavar. Egyszer talán nótát is kapott a hangosbeszélőn. Ki a ludas, kinek a lelkét, hanyagságát, felelőtlenségét terheli, kinek a gondatlansága, csak önmagát istápoló önzése az oka, hogy az lett belőle, aki: rosszat terjesztő, csípős nyelvű pletykafészek? 1910-ben. tizenötben, húszban, vagy huszonötben járta ki az iskolát. Évtizedekkel ezelőtt ki lett volna, aki neveli, hogy szabad idejét gyümölcsöztesse? Hiszen nem igaz, hogy a falusi asszony minden óráját, napjának minden percét kitölti a főzés, a csirkék etetése, a kacsakeltetés. Nem igaz. hogy ha időben és szívvel mutatják, nem látta volna meg a szépet Mikszáth, vagy Móricz regényeiben, Ady. József Attila verseiben. Rozi (Panni, Juli, Mari, Bori, vagy Terus) néni azonban a felszabaduláskor negyvenöt-ötven éves volt. Fáradt, elnyomorodott harcosa egy görnyesztő életnek. Lelkének, gondolatának legnagyobb ura a szerzés, a vagyon: a megmaradás egyetlen fegyvere — régen. Ki hát a felelős azért, hogy azzá vált, ami? Hogy csak a más bajával törődő, az igazat hamisra fordító, locska szájú, pletykás vénasszonnyá lett: átokká, rákos sebbé a falu testén ... ? ORDAS IVÁN HULLOTTA? Arengedmenyes teli isásáf Zomböuáron NOVEMBER 20-án reggeltől DECEMBER 3-án estig 10—50 százalékos árengedmény az fmsz alábbi boltjaiban Kötött-divatáru bolt, Üveg-, műanyag- és edénybolt. Konfekcióbolt, Illatszer- és ajándékbolt, Játék- és hangszerbolt, Méterárubolt. (Valamennyi bolt Dombóvár főterén található») \ Árengedmények : Bakfis bőrkesztyű Minden műanyag áru és játék Karóra, bizsuáru, harmincféle táska 50%-os 10%-os 10° o-os 50 féle méteráru 10—40° 0-os Férfiöltönyök 10—30° o-os 40 féle női szövetruha 10° o-os Férfiingek, pulóverek, nyakkendők, sálak, női színes harisnya, női hálóing 10° o-os ezenkívül sok egyéb, előre meghatározott árura is vonatkozik a kedvezmény. Megtérítjük az útiköltséget •zer forinton felüli vásárlás esetén a bonyhádi, tamási, sásdi kaposvári és a dombóvári járás területéről érkező kedves vevőinknek. (A jegyet kér ,űk megőrizni.) Kívánság szerint az útiköltség helyett ajándékot adunk (a dombóvári lakosoknak is !) Az árleszállitásos forgalomba kerülő 4 millió forint értékű áruból 1/2 millió forint megtakarítás a vásárlóknak Minden vásárlót, érdeklődőt szeretettel vár a Dombóvári Fmsz.
