Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-16 / 266. szám
V /I C lit KURD Háború és béke 'í falun belül A Kapos-híd közelről A kurdi Kapos-hídon rendszeresen közlekedő gépjármű- vezetők ugyancsak rendszeresen bosszankodnak, mert a híd olyan keskeny, hogy legfeljebb egy dűlőút forgalmának felel meg, de semmiképpen nem a forgalmas közútnak. A híd történetét azonban kevesen ismerik, pedig nagyon figyelemre méltó. A faluban nem tudták pontosan megmondani, hogy mikor épült a Kurdot átszelő közúthoz az erős, korszerű Kapos-híd. De ez a dátum most nem is fontos, a lényeg az, hogy a második világháborús front közeledtekor olyan nagyszerű híd szelte át Kurdnál a Kapóst, hogy a helybéliek azzal büszkélkedtek a más községek lakói előtt. Már a község határánál volt a front, amikor híre ment, hoigy fel akarják robbantani: A magyar katonák, német parancsra. A józan ész mindenkinek azt diktálta, hogy halálos vétek a hidat levegőbe röpíteni, hiszen valamikor majd úgyis béke lesz, megindul a normális élet és nem nélkülözhetik a hidat. S azt is látta mindenki, hogy ez a valamikor, nem is lehet olyan messze, hiszen bealkonyult már a fasizmusnak. Azt is magától érthetőnek tartották, hogy a német parancsot elszabotálhatják a magyar katonák. Bármelyik házban szívesen adtak volna nekik civilruhát, ha netán el is akad a front, s a németeket nem nyomják hirtelen vissza. A magyar katonák szabotálása ahhoz mindenképpen elegendő lenne, hogy akkor már a németeknek se legyen idejük robbantani. A kurdiak szinte könyörögtek a magyar katonáknak, hogy ne robbantsanak. Nem hallgattak a jó szóra. 1944. december elejének egyik hajnalán iszonyatos robaj ébresztette a kurdiakat, már aki tudott aludni. Felrobbantották a magyar katonák a hidat. A percekkel előtte még szilárdan ívelő híd beleesett a vízbe. A híd felrobbantásával természetesen nem tudták megakadályozni a szovjet hadsereg előrenyomulását. A híd helyén rendkívül gyorsan létesítettek átkelési lehetőséget. Mégpedig a front kérlelhetetlen követelményeinek megfelelően. A pusztítás azzal nem záródott le, hogy a hidat felrobbantották. A fasiszták üldözői számára nem maradt más megoldás, mint alkalmazkodni a helyi adottságokhoz. Kurd lakossága nagy áldozattal be akarta vezettetni a villanyt. Már megvásárolták és a helyszínre hordatták az oszlopoknak való fát. Ott hevert halomban a sok vastag farönk. Nagyon kézenfekvő volt a fronthelyzetben, hogy a szovjet műszaki katonák ezt gyorsan berakták a híd V-alakú ívébe, azaz betömték vele a szakadékot, és a híd helyén, az akácfával megrakott roncsokon zavartalanul közlekedhettek. Még a harckocsik is gyorsan átjuthattak a vízen... Csakhogy ezzel eltolódott a falu villamosításának ügye, s a falu lakossága kezdhette elölről az erőfeszítéseket. A háború befejeztével egy ideiglenes fahidat építettek, de ezt már a roncsok mellé. Pár évvel később ezt újabb fahíddal cserélték fel, persze még az is ideiglenes jellegű volt. Később betonhíd is épült, de még ez is ideiglenes célra. Itt azonban hiba csúszott a tervezésbe. Olyan elképzelések voltak, hogy felüljáró készül, s ezzel a vasúti átjáró és a Kapos-híd problémáját együttesen oldják meg. Azért építették ilyen keskenyre a hidat, hogy egy-két évig így is megfelel, s hát takarékoskodni kell. Közben a falutól pár kilométerre, Tárkánypusztánál megépítettek egy erős, korszerű hidat. A kurdiak tréfásan atombiztos hídnak nevezik. Ez lényegében dűlőúti célokat szolgál, ugyanakkor a Kurd községi híd és felüljáró témáját egy-két évvel mindig elodázták, végül le is vették a napirendről. Legalábbis belátható időre. Ezért maradt olyan lehetetlen állapotban a hídkörnyéki útszakasz is. Lenin és Trockij a plébános úr irodájában „Kövezett uteákra vágyunk” Tóth József vb-elnök: — Jómagam is kurdi születésű vagyok, így meglehetősen régóta ismerem a falu helyzetét. Azon községek közé tartozunk, amelyekben helyi erőből sokat tettek a községfejlesztésért. Művelődési házat építettünk, törpevízművet létesítettünk stb. De közben megfeneklettünk, eljutottunk egy olyan pontra, amikor már tehetetlenek vagyunk a legfőbb problémát illetően. A község utcái kövezetlenek, ám saját erőből nem tudunk előrébb jutni. Az útépítés költségei olyan magasak, hogy nem is gondolhatunk helyi érőből utcakövezésre. Pedig a mi falunk is, csakúgy mint legtöbb más falu, ott tart, hogy jogos igénye lenne a kövezett utca. Központi község lettünk a tanácsi egyesülések következtében. Az útépítés szempontjából azonban ez sem jelent változást, belátható időn belül nem lesz olyan saját erőforrásunk, hogy abból utcákat kövezhetnénk le. Jó lenne, ha központilag felfigyelnének e problémánkra, s kidolgoznának valamilyen lehetőséget. Kövezett utcákra vágyunk mi falusiak is. Falukrónikát kevés helyen írtak és írnak. Ami érdemleges készült,. rendszerint ismeretlenül lapul valamelyik szekrény rejtett fiókjában. Mérhetetlenül nagy áldozat- készség, rendszeres munka, megfigyelőkészség, gyűjtőszenvedély s megannyi más érték testesül meg bennük, és nagy kár, hogy sorsuk ilyen mostoha. Kurdon is rejtőzik egy ilyen értékes krónika, méghozzá Bajtai Zsigmond plébános irodájában. Kézzel írott feljegyzések tömege két kötetben. Még a múlt században kezdte vezetni a falu papja, s azóta az utódok, meglehetősen nagy szorgalommal szinte köteles- ségszerűen vezetik, továbbírják. Kevés azt mondani rá, hogy a templom története rajzolódik ki a feljegyzések során. Még a község fogalomköre is szűk ennek a tartalmához, mert tükröződik benne az ország, a nagyvilág minden jeles eseménye. A sok feljegyzés mellé beragasztottak több száznyi fényképet, újságkivágást. Ha a falu papja meg tudott szerezni egy fényképet egy érdemleges ese- ményrőr vagy személyről, az a kötetbe került, ha valamelyik hírlapban nevezetes dolgot olvasott, vagy netán arról képet is talált, azonnal kiollózta, s a kötetbe tette- A kötet így végül is jól mutatja, hogy egy kis faluban voltaképpen mire is figyeltek fel az emberek, onnan nézve hogyan is festett a nagyvilág Amint lapozgatja az' ember, sorra jelennek meg ber.ne az immár történelmi személyisé - gek adatai, fényképei, valósággal filmszerűen peregnek az események. Első világháború — királyok, hercegek, frontharcosok... Váratlan fordulattal megjelenik Leninnek és Trockijnak a valamilyen nyomtatványból kivágott képe. Alattuk a szöveg: „A bolse- vizmus megteremtői Oroszországban”. Szépen nyomon követhető Európának az a balra- tolódási folyamata, ami közvetlenül az első világháború befejeztével bontakozott ki, majd az ellenhatás, a fasizá- lódás. A magyar pénz története megannyi eredeti bankóval illusztrálva. A képek, feljegyzések közt természetesen sok a közvetlenül templomi vonatkozású. Például az áldozásokra bérmálásokra vonatkozó adat. Érthető, hiszen akkor szinte az egész falu élete vallásos légkörben zajlott. De meglepő, hogy ez a szinte parányi falu mennyire figyelte a nagyvilág politikai eseményeit, pontosabban, mennyire részesének érezte magát azokban. Fábián Gyula vb-titkártól az iránt érdeklődtünk.' hogy fellelhető-e még a községben a babona. — Itt születtem ebben a faluban' meglehetősen jói ismerem az itteni szokásokat. Babona ma -már nincs. Az én gyermekkoromban , azonban annál több volt. Példaként mindjárt a saját esetemet is elmesélhetem. Volt eQV kerékpárom, s azzal egy patakon akartam átjutni. A patak fölött csak keskeny deszka jelentette a hidat. A kerékpárt úgy akartam áttolni rajta, a kerék azonban a deszka mellé ment, s a kerékpár csúszni kezdett a híd mellé. Én persze megpróbáltam menteni a menthetőt. próbáltam visszahúzni, de a kerékpár végül belerántott. Jól megütöttem magamat, s hát akkoriban milyen veit a gyógymód... A rokonságban akkoriban élt még egy idős Idézet egy régi feljegyzésbőit „A Grünner-kocsmában p magyarok csárdást, a nemetek- keringőt akartak huzathi. Eb.-’ bői veszekedés támadt, végül fellármázták a falut. A pap búcsúi "vendégei, meg másójc vendégei elmenekültek a faluból. A németeket kikergett^t a faluból, úgy, hogy azok csecsemőikkel együtt a csicsókás földeken töltötték az éjszakát”. Ez 1849. nyárvégén, búcsúkor történt. Nem kétséges; hogy itt nem egyszerűen csárdásról és keringőről volt sió. A felpaprikázott hangulatba^ a szabadságharc német Ausztria — ellenessége nyilvánult meg. Ezt követően 45 éven keres^f tül a faluban lakó magyarok’ és németek csak külön-küiori kocsmában mulathattak. Innen ered a környék’ szó-* lásmondása: „Sógor, mikor megyünk a kurdi búcsúba ■ Kurdon nagyjából fele-fehV arányban éltek magyarok és németek. Állandóan forrpon- ton volt a hangulat, s hogy az összecsapásnak elejét vegyék, a felsőbbségek úgy intézkedtek, hogy egyik választáskor magyar, a másika alkalommal pedig német 'ember légyen a bíró. Ez is •: szólást: szült:r„Sbr- ba megy, mint. a kurdi bflró- ság”. Az ellentétek’*persze nem csökkenték, inkább . erősödtek, végül a faji gőg 'az egyszerű embereket megtévesztette. Jellemző, hogy amikor megkezdődött a háború utáni telepítés, az első telepeseket, való-,, Sággal elüldözték a faluból. Jázl utóbbi másfél évtizedben békéit meg a falu, olyannyira, hogy ma már nem lehet* különválasztani a. családokat, aszerint, hogy valaki annak idején melyik kaszthoz tartozott, vagy honnan települt. asszony, aki tudott jósolni, s ahhoz vittek. A néném mindjárt ólmot öntött, s abból 'állapította meg; hogy bizony beteg vagyok, s az esésnek, köszönhetem az állapotomat &. Az ember felnőtt fejjel már csak kacagni tud az egészen, dehát akkoriban ez nagyon komoly dolog volt, legtöbb'felnőtt hitt benne. — A babona persze fokozatosan kiveszett, egy cigány- asszony, Sárközi Erzsébet azonban ntég sokáig megélt belőle. De ő sem a végtelenségig. Öregségére arra szorult, hogy mi, p. tanács, segélyezzük, mert bizony, amikor jósolni akart valakinek, kinevették, nemhogy még pénzt is adtak volna érte. A falu utolsó jós- ’ nője végül is mint ,\szakrriá- • bői kikopott”, közsegélyezett szegény halt rrieg pár évvel ezelőtt. ( BODA FERENC A jósnő közsegélyre szorult Kurdi képeslap: Az első kép bal alsó sarkában a Kapos-híd látható, amely még mindig ideiglenes, és olyan keskeny, hogy két kocsi nem fér el rajta egymás mellett, A második kép a művelődési otthont, a harmadik pedig a tanácsházát mutatja.
