Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-13 / 263. szám

A pártélet időszerű hérdései Politikai munka magasabb szinten TV apjainkban egyre több ’ szó esik a szakszerűség fontosságáról. Társadalmunk minden dolgozója — vezető és beosztott egyaránt — szün­telen ösztönzést kap ahhoz, hogy sajátítsa el, emelje ma­gasabb szintre munkájának elméleti, szakmai alapját. Ál­talános tapasztalt, hogy éle­tünk valamennyi területén a fejlődés kulcskérdése lett a nagyobb hozzáértés, az alapo­sabb szakmai felkészültség. Azonban mint minden új­szerű követelménynek, ennek is megvannak a maga árny­oldalai; e téren is találkozunk értetlenséggel, helytelen ál­lásponttal. Mindenekelőtt az­zal a nézettel, amely szerint a- szakmai hozzáértés ösztön­zése valamifajta ellentéte len­ne a politikai munka fejlesz­tésének, általában a politikai munkával szemben támasztott követelmények emelésének. Mivel a szakmai és politikai követelményeket nem lehet egymástól elválasztani vagy szembeállítani, a kérdés egyetlen helyes elvi megoldá­sa csakis a politikai és gazda­sági munka komplex módon történő fejlesztése lehet. A politika Lenin szerint mindenekelőtt az állami, tár­sadalmi pártfeladatokban való tevékeny részvételt jelent és magában foglalja a felsorolt területek irányításának tar­talmát, formáját, módszereit. A politika továbbá az egyes társadalmi osztályok egymás­hoz való viszonyát is kifejezi, valamint ezek kapcsolatát az államhoz, a párthoz, az adott társadalmi rendszerhez. Lenin arra a tényre is felhívta a kommunisták figyelmét, hogy általában, de különösen a szocializmus viszonyai között a politika és a gazdaság el­választhatatlan kapcsolatban áll egymással. A politika — állapította meg — a gazda­ság sűrített kifejezése. Ez utóbbi meghatározás kifejezet­ten arra utal, hogy a gazda­ság és a politika viszonyában mindig elsőbbséget élvez a politika a gazdasággal szem­ben. A politika tükrözi a tár­sadalom objektív viszonyait és meghatározza a megoldan­dó feladatokat, köztük a gaz­dasági vonatkozású célkitűzé­seket is. Ezért meghatározó szerepet játszik az állami, a gazdasági és a társadalmi élet valamennyi területén egyaránt. A politika szerepének he- lyes megítélésénél még egy fontos momentumra rá kell világítani. Ez pedig poli­tikánk demokratikus jellege és e vonásának szüntelen fej­lődése. A demokratizmus eb­ben az összefüggésben nemcsak a célokat, tartalmi kérdéseket, hanem a módszereket, a poli­tika érvényesülésének, végre­hajtásának formáját is. magá­ban foglalja. Mindez azt je­lenti, hogy a szocialista orszá­gokban a politika nem egy szűk társadalmi réteg ügye csupán, nem valamiféle „úri huncutság”, hanem széles nép­rétegeket átfogó ' társadalmi ügy, kezdve annak kidolgozá­sától egészen a végrehajtásá­ig. A politika tehát csak ak­kor lehet igazán ' célravezető, ha demokratikus, vagyis tük­rözi a tömegek véleményét, mindennapos tapasztalatát és legfontosabb igényét. Az ilyen politikát úgy kell végrehajta­ni, hogy abban részt vegyenek a széles néptömegek. Termé­szetesen ezt. sem szabad me­chanikusan felfogni. A szocia­lista társadalmon belül is van­nak és lesznek politikailag rendkívül aktív és kevésbé te­vékeny közreműködők. Vi­szont, hogy melyik réteg nö­vekedik, az aktívak, vagy a passzívak, az leginkább a kis én nagy politikától függ. A politikai munka jelen- •í®' tőségét még egy fon­tos tényező is döntően befo­lyásolja. Az elmúlt tizenhárom év fejlődésének irányát vizs­gálva — legyen az társadal­mi, gazdasági élet bármelyik területe — egy általános kö­zös vonást találunk benne. Ez pedig a különféle helyi szer­vek önállóságának, felelőssé­gének növekedése, öntevé­kenységüknek kiszélesedése. Akár az állami, a párt vagy a gazdasági területeket vizs­gáljuk, mindenütt erősödött a helyi szervek hatásköre. A nagyobb jogkör, a fokozottabb felelősség viszont törvénysze­rűen megköveteli a maga­sabb szintű politikai munkát. Ez a magasabb szint a maga­sabb követelményekből, követ­kezik. Hiszen ma már a gaz­dasági és politikai életben nemcsak az a helyi szervek feladata, hogy következetesen végrehajtsák a központi út­mutatásokat, előírásokat, ha­nem egyre inkább az is hi­vatásuk, hogy az általános po­litikából adódóan kidolgozzák a hosszú távú helyi koncep­ciókat, politikai feladatokat vagyis megtanuljanak helyi politikát folytatni. Ez pedig minőségileg magasabb köve telményt, nagyobb politikai hozzáértést követel minden egyes helyi vezetőtől, legyen az gyárigazgató, vagy párttit­kár, főmérnök vagy tanácsel­nök, szakszervezeti bizaim vagy tsz-brigádvezető. A fel- készültség ez esetben is csak az előfeltétel. Ehhez kell hogy társuljanak személyes vezetői tulajdonságok. Vagyis nemcsak tudásra, hanem po­litikai bátorságra, új jelensé­gek iránti fogékonyságra, friss és korszerű gondolkodá­si módra, egészséges belső tü­relmetlenségre is szükség van a politikai munkában. V. I. A városi tanács vb-iilése Szórakozás, művelődés Szekszárdon Nagyobb figyelmet a külterületekre Mit igényel a város? Szekszárd város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága szerdán iélelőtt megtartott ülésén a negyeszékhely kulturális éle- ével foglalkozott a városi nűvelődési központ munkáját smertető beszámoló alapján. Sz a téma — ilyen formában — utoljára szerepel a vb-ülés lapirendjént a városi művelődési köz­pont a jövő évben „be­olvad” a megyei művelő­dési házba, s azzal együtt lesz hivatva irányítani a város kulturális életét. A néhány év alatt elért íredményeket nem lehet el­vitatni: javult az ismeretter- esztő munka, új kubok, szak­körök indultak a művelődési központ keretén belül, sikeres anfolyamokat rendeztek, s az gény diktálta műsorpolitika is gyekezett jobban alkalmaz­kodni a sajátos szekszárdi íelyzethez, s az ideálisnak :seppet sem nevezhető körül- nényekhez. A városi művelődési köz- >ont igazgatójának beszámoló- ából kitűnik, — Szekszárdon egyébként is ismert, nem új­keletű probléma, hogy a ren- lezvények látogatottsága nem negfelelő, elsősorban a komo- yabb témájú, nem kizárólag időtöltésre hivatott műsorok, színházi előadások iránt —, meglehetősen csekély az ér­deklődés. A vitában is fel­vetődött: nem kielégítő a művelődé­si központ látogatottsága, ezen jobb műsorpolitiká­val, figyelemkeltőbb propa­gandával kell segíteni. Valaki így fogalmazott: „fel­rázni a közvéleményt, igényt teremteni”. A megyeszékhely központjá­ban, a város szűkebb értelem­ben vett határain belül élők szórakozási lehetősége, műve­lődése — többé-kevésbé — biztosított, azonban a perem- részeken, s a külterületen élőknek még ezek a szerény lehetőségek sem adottak. A jö­vőben nagyobb figyelmet kell fordítani a külterületi lakosok szórakoztatására, művelődésé­re, segítséget adni ahhoz, hogy ezeken a helyeken se múljon el eseménytelenül (kulturális értelemben) a hétvége. Ehhez természetesen biztosítani kel­lene a megfelelő személyi és technikai feltételeket. Szó esett a művelődési köz­pont, a társadalmi, családi ün­nepek megrendezésével kapcso­latos munkájáról, s általában az ilyen jellegű ünnepségek színvonaláról, érzelmi hatásá­ról. Itt sincs minden rendben szürkék, egyhangúak ezek az ünnepségek, nem érik el igazi céjukat. Az egyértelműen di­csérhető megoldás — elsősor­ban anyagi kérdések miatt — még várat magára, talán az új városi házasságkötő-terem megépítése lehetőséget nyújt majd új ötletek, korszerű meg­oldások bevezetésére. A megyei tanács művelődés ügyi osztálya képviselőjének kérdésére — aki a honvédel­mi nevelés érdekében kifejtett tevékenységről érdeklődött, a következő választ kaptuk: je­lenleg az előkészítő munka fo­lyik, a jövőben sor kerülhet a honvédelmi nevelést szol­gáló előadások szervezé­sére. összejövetelek tartá­sára. A jelenleg épülő művelődési központtal kapcsolatban a végrehajtó bizottság olyan ér­telmű határozatot hozott, hogy a megyei művelődési ház te­vékenységével alapvetően a város kulturális életét, fejlő­dését kell, hogy szolgálja, foly­tatva a városi művelődési köz­pont által megkezdett törek­véseket. (d. k. J.) ........................murr T-ni ii i r i ■ unni Eii uinyl Lajkovics József November 11-én, 67 éves korában tragikus hirte­lenséggel elhunyt LAJKOVICS JÓZSEF tamási nyug­díjas,. a párt régi harcosa, a Szocialista Hazáért Ér­demrend kitüntetettje. Temetése november 11-én lesz a tamási köztemetőben. At MSZMP Tolna megyei Bizottsága és a Tamási Járási Pártbizottság. A felszabadulás 25. évfordulójára készülnek a dombóvári járásban A dombóvári járás közsé­geiben ezekben a napokban már nagy készülődés figyelhe­tő meg: a községek, lakói ben­sőséges ünnepségek keretében emlékeznek meg 1844. novem­ber 30-a, illetve december el­ső napjairól. A járás községei ugyanis négy nap alatt sza­badultak fel. Minden bizonnyal Szakos községben lesz a legje­lentősebb ünnepség. Itt a mű­velődési házban rendezik a megemlékező ünnepi falugyű­lést. majd felavatják a felsza­badító hősök emlékművét. Kurd községben Idén új em­lékművet készítettek — a régi helyén egy fontos községi lé­tesítményt helyeztek üzembe — s ennek avatására is az em- lék ünnepségen kerül sor. Mu- esiban. Gyulaion, Döbröközön, Csibrákonj Dűzson, Kocsolán, ínakon, Lápafőn, Várongon és Dalmandon ugyancsak ünnepi falugyűlést tartanak, ahol a falubeli műkedvelők nívós mű­sort adnak. Több faluban ter­vezik, hogy a szovjet hadse­reg ideiglenesen hazánkban állomásozó egységétől vendé­geket hívnak az ünnepségre. Dombóváron lesz a fő ün­nepség. Itt fellép az ünnepi gyűlésen egy szovjet művész- csoport. Mintegy kétszáz tagú együttes — táncosok, szólis­ták, zenészek, — egész estét betöltő műsort ad. A dombó­vári ünnepségen, melyet de­cember 1-én tartanak, valószí­nű részt vesz a község felsza­badításában részt vett — ma nyugdíjas — szovjet katona tiszt is Megszűnt a demográfiai bullám Továbbtanuló fiatalokat keresnek Elkészült a fővárosi pálya- választási intézet és a fővá­rosi tanács oktatási főosztá­lyának közös kiadványa a bu­dapesti fiatalok helyzetéről, előzetes továbbtanulási, illet­ve pályaválasztási szándékai­ról, lehetőségeiről. A tájékoz­tató beszámol arról, hogy a mostani tanévben 23 000 bu­dapesti fiatal végzi el az ál­talános iskola 8. osztályát. Ez a létszám már az úgynevezett demográfiai hullám elvonulá­sát jelzi: az elmúlt tanévben ugyanis több mint négyezer­rel, két évvel korábban pedig több mint tízezerrel volt ma­gasabb az általános iskolát végzők száma. A nagyarányú létszámváltozás természetesen a fiatalok pályaválasztásában is megnyilvánul. Egy-két, fon­tosabb adat: a jelenlegi 8. osztályosok középiskolai - to­vábbtanulási igénye arányban áll a felvételi lehetőségekkel, a gimnázium iránt változatla­nul nagyobb az érdeklődés, szakközépiskolába viszont 13 százalékkal, szakmunkáskép­zőbe 17 százalékkal keveseb­ben pályáznak, mint ameny- nyi hely rendelkezésre áll. Két és fél ezren nem kívánnak továbbtanulni, illetve még nem döntöttek. A budapesti gimnáziumok első osztályaiban a jövő tan­évben hatezer fiatal részére biztosítanak helyet. A jeles és jórendűek igényét minden va­lószínűség szerint teljesen ki tudják majd elégíteni, a köze­pes eredményűeknek azonban már csak egy része számíthat felvételre. A szakközépisko­lákba csaknem hétezer fiatalt vesznek fel, az előzetes adatok szerint azonban a pályázók száma mintegy hétszázzal ke­vesebb. Például az egészség- ügyi, gyermekfelügyelői tago­zaton több mint ezer leány- képzésére van lehetőség, ez­zel szemben csak mintegy 300-an jelentkeztek. A buda­pesti szakmunkásképző isko­lákban a jövő oktatási évben 20 000-en tanulhatnak, ebből mintegy 7700 helyet a fővárosi fiataloknak tartanak fenn. Érdekes képet nyújt a szü­lők .foglalkozása, illetve isko­lai végzettsége szerinti pálya- választás. A mostani nyolca­dikosok 55 százaléka munkás­szülők gyermeke. Pályavá­lasztásuk jelentősen eltér az egyéb származásúakétól. Pél­dául gimnáziumban feltűnően kevesen kívánnak tovább ta­nulni — mindösszfe 16 száza­lék —, általában középiskolá­ba alig több, mint kétötödük akar járni, a nem fizikai fog­lalkozású szülők gyermekeinél ez az arány eléri a létszám négyötödét. Legszembetűnőbb a segéd- és betanított mun­kások gyermekeinek pályavá­lasztása, náluk a gimnázium aránya 10 százalékot Sem éri el, ugyanakkor az értelmiségi családok gyermekei — a ké­sőbbi egyetemi, vagy főiskolai felvétel reményében — 60 százalékban gimnáziumba je­lentkeznek. A szülők iskolai végzettsége még inkább befo­lyásolja gyermekük pályavá­lasztását. Az olyan családok esetében, ahol mindkét szülő diplomás, száz diák közül 96 választotta a középiskolát, ahol viszont egyik szülő sem fejezte be általános iskolai ta­nulmányait, száz gyermek kö­zül csak 28 akar középiskolá­ba járni. (MTI) A kölesdi Egyetértés Mg Tsz. 6. számú fcjbélyegzője elveszett. Ezúton kérjük, hegy­ezzél a bélyegzővel semmiféle rendelést, vagy anyagkiadást ne fogadjon el senki. A bélyegző november 1-től érvénytelen ! (156) \

Next

/
Thumbnails
Contents