Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-13 / 263. szám
Ssénőrlő malom késxül a Dunai Vasműben Huszonnégy szénőrlőmalom készül a Gagarin Hőerőmű részére a Dunai Vasműben. A malom méreteire jellemző, hogy zsák a malomház alsó része kb. 8 tonna. Képünkön: iá vándorfejes, horizonál esztergagépen kb 5—S napot vesz igénybe az öt méter magas malomház alsó részének megmunkálása. ■ (MTI foto —r Mező Sándor felvétele) A szívoperáció technikája A férfi zihálva állt az ajtóban, hosszú, sujtásos bundája, amelyre olyan büszke volt, mészfoltos, vakolatos, piszkos, arca is feldúlt, ijesztően kifordult. — Nincs Fortuna. Megszűnt. Az éjjel lebombázták, a földig szétverték. Az asszony odament hozzá, kifűzte a cipőjét, odakészítet- te a papucsát, segített neki kibújni a bundából, úgy bánt vele mint a nagybeteggel. — Ö, ne búsúlj apukám — vigasztalta — Majd építenek helyette másikat. Van pénze a biztosítónak, tudod te azt. — De nem érted, te szerencsétlen, hogy most már biztosító sincs?! — förmedt a feleségére Papír Marci — Az összes többi vagyona vidéken volt, Tiszántúlon, az niármind az oroszok kezén van. — De te megvagy, életünk, egészségünk épen maradt, az a legfontosabb — mondta az asszony. — Feküdjél le, pihend ki magad. — Jaj, dehogy tudok én most nyugodni... Jenci kérdezgette nagybátyját a részletek felől. Emberáldozat csak a két éjjeliőr volt, a bérpalota lakói az óvóhelyen sértetlenek maradtak, azoknak is mindenük odaveszett persze. Kis idő múlva lejött a szobalány. — Boriskám kedves, gyere gyorsan, segítsél, a méltósá- gosék csomagolnak. Nagyon sietős nekik, mennek Bécsbe. Engem is visznek. — Ajjaj, itt marad a palota védelem nélkül. — Magukat itt hagyják házőrzőnek. — Mit érek én a méltósá- gos úr nélkül. Nekem semmi hatalmam nincs. Laci arra gondolt, Papír Marci most értette meg, hogy elvesztettük a második világháborút. Tévedett. Másnap, amikor Jencivel kiment a konyhába reggelizni, a kávéscsésze mellé odakészítve várta őket az aznapi újság, a Virradat, amely a nevébe nyomtatva nagy nyilaskeresztet hordott. Mindjárt az első oldalon, vezető címként, a lap teljes szélességében szemet kiszúró felirat: „A katonaszökevényeket rejtegetőikkel együtt felkoncoljuk!” Boris néni kiöntötte a kávéjukat, de nem nézett rájuk. Papír Marci az asztalfőn lesütött szemmel rágcsálta a kenyér héját Jenci a fejebúbjá- ig vörös volt, Laci közönyösen bámult maga elé Amikor ismét a szobájukban voltak, Jenő kirobbant: — Ilyen gyáva, hitvány, jellemtelen féreg!... — Elárulta a családot, mi? Megszegte az ősi törvényt... — Laci gúnyosan mosolygott Elvárnád, hogy miattunk oda- álljon a szuronyok elé?... — Es milyen alattomosan csinálta... ö nem dob ki minket, ő nem szól egy szót sem, csak odakészíti az újságot a reggeli kávé mellé. — Eddig abban bízott, hogy a vezér házát békében hagyják. A méltóságos úr elment Bécsbe, övé a rizikó. Ezt nem vállalja. — Disznó. Cseléd, nyomorult szolga. — Az. De most azt nézzük, merre mehetünk tovább. — Akárhová. Én ezekkel nem tudok egy levegőt szívni percig sem. Laci gondolkodott. — Azt mondom — szólt végül — várjuk meg a délutánt. Ma kell jönni Magdus- nak, talán ő tud valamit. A nagybátyádnak minden esetre mond meg hogy még ma to- vábbállunk. Ne eméssze az aggodalom, hogy itt maradunk. Estefelé érkezett Magda, a korai sötétedésben, kifújta a szél, hideget hozott magával. A cselédszobában hármasban megvitatták a helyzetet. — Somos Árpival találkoztam a héten Rigó néninél — mondta Magda — Annak a két szigetcsépi lánynak van egy nővére, az itt lakik az Atilla körúton a vőlegényé • nél, aki továbbszolgáló őrmester a kelenföldi híradóslaktanyában. A Messer- schmidt-gyárat kiürítették, egy részét behozták Kőbányára, a sörös pincékbe, másik részét Ausztriába szállították. A Somos-gyerekeket is föleskették, hogy viszik a gyárral az országból őket is. Aznap léptek le, amikor Rigó néniéknél összeszal adtunk. — A két Vidóczki-lánnyal mi van? — kérdezte Laci. — Azok lenn ragadtak Szi- getcsépen. Az állítólag már a szovjetek kezén van. Gyerekek, nagyon közel vannak a ruszkik Tegnap belőttek Kispestre, egy gránát az 51-es vonalára hullott, a villamos nem megy tovább a Katonarétnél. — Magda szavait átfűtött» az izgalom: — Most már tényleg nem tart soká. — De hová akarsz kilyukadni, Magdikám? — Hát épen arra. hogy az Árpi mondta, itt az Atilla körúton ti is megfértek, ha elunjátok magatokat Papír Marcinál. Az őrmester hozzánk tartozik, tud szerezni papírokat. — Ez nem is lehet igaz. — De pont így igaz, ahogy mondom. Egyébként, hogy őszinte legyek, én nem nagyon lelkesedem a gondolatérj, hogy Budán dekkoljatok. Napnál világosabb, Pest fog előbb felszabadulni, a harcok Budán elhúzódhatnak, nem is nyugszom én addig, nv'g Mar- gitvárosban nem szerzek nektek valami jó helyet. Beszéltem a bratyeszommal, annak van egy ígérete, két napot kell még várni. Addig kihúzzátok az Attila körúton. Itt van egyébként a szomszédban, csak át kell menni az Alag úton. (Folytatjuk.) A szívműtét igen nagy veszéllyel jár, többek között azért is, mert a szervezetnek egészséges, oxigéndús vérrel való ellátása érthetően nehézségekbe ütközik. Ezért szovjet tudósok nyitott szív operálásakor a beteg fejére egy kis hűtőszerkezetet tesznek. Így lehűtik az agyat 20 Celsius fokra azért, hogy a szervezet kevesebb oxigént fogyasszon. LAN DRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 5. Amikor közölte a vizsgálóbíróval rettenetes gyanúját, ami lidércnyomásként nehezedett rá, nem részesült valami meleg fogadtatásban. De Dautel az őt jellemző hévvel az érvek egész tömegét sorakoztatta fel. S a vizsgálóbírótól távozóban már a zsebében volt a végzés, amely Collomb és Buisson asszonyok meggyilkolásának gyanúja címén elrendeli Desiré Henri Landru letartóztatását. Landru és barátnője mindaddig az első rendőrbrigád hivatali helyiségében voltak őrizet alatt. Dautel ‘visszatérése I után közölte Landru-val. hogy letartóztatják és a Nantes-i fogházba szállítják, a leánynak pedig tudtára adta, hogy háborítatlanul hazamehet. Távozása előtt elmondták neki a nap eseményeit, az addigi nyomozás eredményét. Fernande Segret meglepetése és kétségbeesése egy- magukban is bizonyították volna ártatlanságát, ha a detektívek egyáltalán kételkedtek volna benne. A szerelmesek mindegyike kérte, engedjék meg. hogy a másiktól elbúcsúzzék. Fernande Segret zokogva omlott Landru karjaiba. Landru most is hűvös és nyugodt volt. Megcsókolta, magához szorította és így szólt: — Mindez csak félreértés. A jövő mindent tisztázni fog. Azután szeliden eltolta magától a leányt. Még csak ennyit mondott: — Egyelőre vége a szép színházi estéknek! ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦*♦ 4444444044«»« ♦ ♦ Megindul a nyomozás. A Landru-ügy! Nagyon szerényen kezdődött. 1919 áprilisában rövid hírben jelentették a párizsi újságok, hogy Dautel, az első rendőrhrigádhoz beosztott biztos letartóztatta lakásán Desire Henri Landru párizsi lakost, aki ellen az a gyanú merült fel, hogy tíz gyilkosságot követett el. A közönség erős kételkedéssel fogadta a hírt. Abban az időben nagy jelentőségű nemzetközi tanácskozások foglalták el az újságok hasábjait. A közvélemény egész érdeklődése a békeszerződés előkészületei felé fordult. Ebben a légkörben, a közönség általában a következőképpen reagált a hírre: — Á Landru-ügy? Kitalálás az egész. Arra való a*upán, h<jgy a figyelmet mellékvágányra terelje. A párizsi utcákon így beszélgettek az ügyről az emberek: — Nos, mit szólsz a Landru-ügyhöz? Szép kis mese. ugye? Azt hiszik, bedőlünk nekik.. . A taxisofőrök a volán mellől kedélyes, gúnyos megjegyzéseket kiabáltak egymásnak a „szenzációról”. A párizsi utca nem vette komolyan a borzalmaknak ezt a halmazát. Mulatott rajta. Én azonban most nem azért határoztam el. hogy feljegyzéseimet végre a nyilvánosság elé tárom, mintha utólag rá akarnék pirítani a hi- tetlenkedőkre. Egészen szubjektív magyarázata van a dolognak: izgalmasabb, bonyolultabb de- tektívmunkát még nem bíztak egyetlen kartársamra Sem. A Landru-ügy nyomozása páratlan élmény volt, változatosabb fordulatosabb, izgalmasabb, mint bármelyik bűnügyi regény. Már az első órákban, amelyek Landru letartóztatását követték, kétségtelenné vált. hogv hosszadalmas, aprólékos nyomozást kell indítani az események tisztázására, annál is inkább, mert ebben az irányban egyáltalán nem lehetett számítani a gyanúsított közreműködésére. Az első vizsgálatot még a Nantes-i ü^vészség folytatta le az első rendőrbrigáddal karöltve. Április közepén, közvetlenül Landru letartóztatása után nagy jelentőségű tanácskozást tartottak a párizsi ügyészségen. A megbeszélésen részt vettek: a köztársaság ügyésze, a párizsi főügyész, Bonin, a Szajna kerület vizsgáló- bírája, a Nantes-i ügyészség képviselői. Coliin kerületi biztos, az első rendőrbrigád parancsnoka. Mouton, a bűnügyi rendőrség főnöke és Tanguy rendőrbiztos. Mouton és Tanguy felszólítottak, hogy kísérjem el őket erre a haditanácsra. Még most is élénken emlékszem, milyen izgatott voltam. Valósággal lámpalázam volt. Általános zsibbadtság vett erőt rajtam, mint valami félénk fiatalemberen, akit először vezetnek nőtársaságba. Izgalmamnak komoly oka volt. Tanguy előző nap értésemre adta, hogy amennyiben a Nantes-i ügyészség átengedi a nyomozást a Szajna kerületi ügyészségnek, akkor a bűnügyi rendőrségre hárul a nyomozás feladata. — Mounton és én elhatároztuk — tette hozzá —, hogy ebben az esetben önt bízzuk meg a nyomozás lefolytatásával. Éreztem, hogy pályafutásom fordulóponthoz érkezett. Büszke voltam, hogy főnökeim ennyire megbíznak bennem és képességeimben, de tudtam. hogy súlyos felelősség nehezedik majd a vállamra. Nagyszerű sikert vívhatok ki, de megsemmisítő kudarcban is lehet részem . . Áradozva köszönetét mondtam Tanguy-nak de amikor beléptem a főügyészség hivatali holy.rii- gébe, elmémben egymásnak ellentmondó gondolatok kavarogtak, s bizony, ma nem merném állítani, hogy akkor magabiztos ember benvo- mását keltettem. (Folytatjuk) ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 4 4 4 « ♦ * ♦ 4 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 4 ♦ o 4 ♦ 4 ♦ * ♦ ♦ ♦ 4 i 4 * ♦ ♦ o 4 4 44 ■4'
