Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

_L Egyéni és i érdek... ! Iparosítás Tamásiban Közköltségen semmi nem drága? Kei 1es a pénz? 2. Egy véletlen odafigyelésből derült ki, hogy könnyelműen herdálják a közösség pénzét. „Miért van itt ilyenkor ez a teherautó?” Ez a gondolat öt­lött fel a szekszárdi fmsz egyik vezetőjének agyában, amikor alkonyaikor a deltá­ban meglátta a szövetkezet tu­lajdonában lévő, dunaújvárosi állandó munkára kirendelt, SA 91—20-as rendszámú te­hergépkocsit. Választ keresett a kérdésre, s intézkedése nyomán másnap kiküldtek a szekszárdi fmsz- től Dunaújvárosba egy ellen­őrt. így derült ki, hogy a ra­kodóbrigád tagjai naponta 160 kilométernyi üresjárattal köz­költségen és öt tonnás teher­gépkocsin utaztak Dunaújvá­rosból haza öcsénybe. Ezt csi­nálták július 16-tól 26-ig, tíz napon át. A kivizsgálás végül azzal zárult le, hogy a szövet­kezetnek okozott 7797,80 Ft kár megtérítésére — egyenlő részaránnyal, fejenként 1949,45 Ft befizetéssel — kötelezték a „luxusutazás” miatt a csoport- vezetőt, a két rakodómunkást és a gépkocsi vezetőjét. Az fmsz igazgatósági elnöke által kiadott kártérítési döntést né- győjük közül hárman felleb­bezték és az első-, majd má­sodfokon is jóváhagyták a munkaügyi döntőbizottságok a határozatot, amely most már jogerőssé vált. Hiábavaló figyelmeztetés Mindkét fórumon, a mun­kaügyi döntőbizotságok ülése­in fehéren-feketén fény de­rült az egyéni érdekeknek a közösségi elé történő helyezé­sére. Még pedig hogyan ? A társadalmi tulajdonnak, a kö­zösségi érdekeknek fittyet hányva, tetézték vétküket a figyelmeztetésekre adott bor­zongató durvasággal. A Dunaújvárosban dolgozó, a papírgyárba szalmát szállító brigádhoz ugyanis — minden tagadásuk, ellenkezőt bizony­gató állításuk ellenére is — eljutott a nagy költséggel já­Közéletünk A Tolna megyei Tanács teg­napi ülésén felmentette dr. Kiss Frigyest más fontos mun­kakörbe helyezése miatt, ér­demei elismerése mellett, a Tolna megyei Népi Ellenőrzé­si Bizottságban betöltött elnök- helyettesi tisztsége alól. A fel­mentéssel egyidejűleg megvá­lasztotta Merkl Ferencet, aki eddig a megyei NEB munka­társa volt, a NEB elnökhelyet­tesévé. A NEB új elnökhelyet­tese a tanácsülés előtt a tör­vényben előírt esküt letette. * A Tolna megyei Tanács el­fogadta dr. Barocsai György­nek a megyei tanács mezőgaz­dasági állandó bizottságában viselt tisztségéről való lemon­dását, mivel munkahelye más városhoz köti. Eddig végzett munkájáért Szili Péter, az ál­landó bizottság elnöke mon­dott köszönetét. Cr. Barocsai Cyörgyöt Tolna megye Ta­nácsa tanácstagi tisztségében meghagyta, mivel lakóhelye továbbra is választókerületé­ben van. / ró hazautazgatást tiltó vezetői rendelkezés. Négyőjüket,, bízta .meg a szekszárdi fmsz vezetősége a dunaújvárosi munkával, s ez­zel egyidejűleg a munka idő­tartamára ' ott biztosítottak számukra éjszakai szállást is. Mivel ez a szállás a disznó­hizlalda közelében volt, nem tartotta a brigád megfelelő­nek. Lehet ezen vitatkozni, okkal, ok nélkül, nem ez a legfontosabb, másutt a fő hi­ba. Ahelyett, hogy jeleztek volna, vagy keresnek más ol­csó szállást maguknak, közö­sen megegyeztek abban, hogy napi munkájuk végeztével ha­zafurikáznak az öttonnás te­herautóval Dunaújvárosból Öcsénybe. Az egyezséget tett követte. Lacza József gépko­csivezető begyújtotta a mo­tort, irány haza, majd másnap reggel hétkor vissza. Nem akadt köztük egy jobb­érzésű, fegyelmezett ember? Hol volt és mit tett a brigád­vezető? — Közöltem a brigád tágjai­val, hogyha nem tartják meg­felelőnek a szállást, aludjanak a dunaújvárosi turistaszálló­ban. Erre Schell Ferenc rako- dómúnkás kijelentette, hogy ilyen körülmények'között nem hajlandó ott maradni, haza­mennek mindennap az autó­val — így védekezett a mun­kaügyi tárgyalásokon Baté Mihály brigádvezető. Amikor Szekszárdon vezetői szemére vetették a gyengesé­gét, arra -panaszkodott, hogy őt terrorizálták, emberéi dur­ván beszéltek vele és félt. — Csak nem veretem még magamat velük? — telelte. Szépen álltak munkafegyelem­mel és közösségi érzülettel. Mit mon^ a gépkocsivezető? Hiszen ha ő másként fogja tol, megteheti, hogy megtagadja a fuvart, egyszerűen nem viszi el őket. Lacza József gépko­csivezető fellebbezésében elő­ször arra utalt, hogy sürgős volt a szalma szállítása a vál­lalatnak. — Én úgy ítélem meg a cse­lekedetemet, hogy az a szö­vetkezet érdekében és nem kárára történt. A nem megfe­lelő szállás arra kényszerített bennünket, hogy esténként a lakásunkra térjünk haza — ki­egészítésül ezt mondja Lacza József. Hogyan? Kényszerí­tett? Úgy tűnik, ő az eszközt szentesítő cél fenntartás nél­küli híve. Érvei érthetetlenek, logikátlanok, ez az értékítélet és indokolás méltatlan a gon­dolkodó emberhez. Többször visszatért mind a három ember arra a döntőbi­zottsági tárgyalásokon, nem közölték velük, hogy tilos ha­zautazásra igénybe Venni a te­herautót. Megfordítva kell fel­tenni a kérdést. Ki adott, rá engedélyt? Felnőtt emberek, teherkocsin dolgoznak, tudhat­ták, hogy magáncélokra nem lehet csak úgy, engedély nél-_ kül felhasználni egy nagyítel- jesítményű gépet. Amikor az fmsz ellenőre, Szakály Ferenc július 23-án közölte velük, hogy az igazga­tóság felfedte és tiltja jogtalan eljárásukat, vele is gorombás- kodtak. Hiábavalónak’ bizo­nyult a figyelmeztetés, mert a rakodás befejeztével aznap is üresjárattal utaztak haza Öcsénybe. Jóhiszeműségről ezek után már szó sem lehet. Hogy honnan vették ehhez a bátorságot? Feltehető, hogy a tilalmat, a közösségi érdeket figyelmen kívül hagyó me­részséghez hozzájárultak az ellenőrzés korábbi lazaságai is. Alaposabb ellenőrzést! Jogcímet ugyan nem. kapott a szabálytalanságokhoz sem Schell József rakodómunkás, sem Lacza József gépkocsive­zető, sem Baté Mihály brigád- vezdtő, azonban azt feltételez­ték, hogy ezúttal is — mint megelőzően — simán megúsz- szák a dolgot. Korábban Si- montornyáról és más közsé­gekből — mondják — ugyan­úgy hazajártak esténként, mint júliusban Dunaújváros­ból. Milyen volt a belső ellenőr­zés az fmsz-ne'? Alaposabb vizsgálatot mellőzve, ■ ad akta tették volna az elszámolt me­netleveleket? Vérszemet kap­hattak embereink abból is, hogy a kivizsgálás e‘őtti m- pokban szemlén járt náluk egy szekszárdi ellenőr Duná­ul van -ham de szót sem szólt, nem iudte fei az esténkénti hazáruccanásokat. A másik hi­ba abban volt, hogy aki aztán kivizsgálta az ügyet, jelentet­te a közösség megkárosítását, ő maga is velük szállíttatta haza az aznap, ott, helyben vásárolt egy zsák búzáját. Eze­ket aztán a szemükre is vetet­ték a kártérítési eljárás so­rán, noha az ellenőrzés laza­ságai a felületesség nem men­tesítik a rakodóbrigádőt sem az erkölcsi sem az anyagi fe­lelősség alól. Saját felelősségükre tették, most fizetniük kell. Drága lesz így a kivagyisággal megteté­zett, a nagyfokú felelőtlenség­ből fakadó tíznapos utazgatás, fejenként közel kétezer forint az ára az október 3-i döntés szerint. Amikor a szándékos kárte­vés megálapítást nyert, jog-, erősen kirótták a kártérítést, indokolt és szükséges az ügy kapcsán felhívni a szövetkeze­ti vezetők figyelmét az ala­posabb, körültekintőbb belső ellenőrzésre is. Tanulságokkal jár az eset a munkaadónak is, okulás, hogy szerzett tapaszta­lataikat hasznosítva, érvénye­sítsék a személyi felelősséget. Ebben az esetben a felelőt­len egyének megtérítik a kö­zösség kárát. De felötlik a kérdés. Mi történik, ha a vé­letlen nem vezet el a herdálás felfedéséhez? SOMI BENJAMINNÉ Népújság 3 1969. október 10. Mihályi István, a gyáregység igazgatója is arról panaszko­dik. hogy kevés a létszám. — Sokan azt mondják, azért nem kapunk annyi munkaerőt, mert keveset- fizetünk. Be tu­dom bizonyítani, hogy nálunk se keresnek kevesebbet az asz- szonyok, mint a ktsz-ben. vagy más állami cégnél. A tsz-szel nem vitatkozom. Mondták azt is az üzem­ben, munkásnők, művezetők, hogy az Orion törzsgyár job­ban fizeti az embereit. Ter- I mészetesen ez így nem tel- j jes. s nem igaz. Mert a mun­kaműveletekét. melyeket le­adtak Tamásiba, az Orion-ban többet nem folytatják, tehát hasonló munkáért ott nem is fizethetnek. Kvalifikáltabb munkát végeznek a fővárosi üzemben, tehát azt jobban meg is kell fizetni. Tamási­ban is az a kollektív szerző­dés érvényes, mint amely a fővárosban. Ebből következik, hogv az átlagkereset is a tel­jesítmények függvénye. Mert I teljesítményben dolgozik min- | denki. A tekercselő üzemben azt panaszolják az asszonyok, hogy a csoportos elszámolás egyenlőséget tesz közöttük, te­hát a gyengébb teljesítményű munkásnő js annyit keres, mint aki „hajtős”. aki viszi az egész brigádot. A szereidé­ben is ezt mondják. Az egyik művezető talán már századszor — jelenlétünk­ben — ismét elmondta az asszonyoknak, hogv a munka jellege nem teszi lehetővé, hogv elkülönítsék s külön bé­rezzék a szerelők vagy a te­kercselők teljesítménvét. Sokan már az első hét Után megijednek, — amikor nem érik el a gvár vezetői által szabott teljesítményszintet, — továbbállnak. Rövid a beta­nulási idő. Az egyik munkás­nő a törzsgyárban tanulta a tekercselést. ... — Egy hónap után mond- I battam azt, . hogy már min- | den munkafolyamatot isme­rek. Itt nyolc nap csak a ta­nulási idő. Nyolc nap alatt nem lehet megtanulni a szak­mát, még betanított szinten sem. Sajnos a most belépő mun­kásnőknek is azonos alapóra­bért adnak, mint a régieknek. Az 5,20-as, 6-os és 6,50-es alapórabér nem sok. Nagy szorgalmat, ..hangyám unkát" kíván a szerelés és a teker­cselés. A bakelit- és a lemez- sajtolás pedig nagyobb fi­zikai igénybevételt, tehát a két munka ' végeredményben kiegyenlíti egymást, brigádon belül és üzemrészen belül is Az egységes teljesítményelszá­molás tehát e vonatkozásban is indokolt, mert a vezetők gondolnak arra, hogy arányo­san kapjon mindenki . jól és rosszul fizető munkát. Persze panaszos mindig van és a jö-- vőben is lesz. Más kérdés az olyan objek­tív akadály. mely gyakran je­lentkezik a tamási gyáregy­ségnél: sok az anyaghiány. Az elmúlt hónapban a te­kercselőműhely asszonyai száz forinttal kerestek kevesebbet anyaghiány miatt. Azelőtt meg a présműhelyben volt problé­ma. s a szerelők sem mente­sek attól, hogy bizonyos anyag hiánya miatt ne kelljen át­szervezni a munkát, s emiatt természetes, hogy akadozik a folyamatos termelés, követke­zésképpen. keveset keresünk. 1967 júliusától, a gyár indu­lásától sok érdekes tapaszta­lat gyűlt már össze Tamási­ban, melyet más induló gyá­raknál érdemes lesz majd hasznosítani. Ezt teszi egyéb­ként á törzsgyár vezetősége is. Rendszeresen tájékozódnak, milyen, gondok kísérik a gyár üzemeltetését. S meg kell ál­lapítani, hogy egyre kevesebb a gond. s ma már korántsem beszélnek olyan szervezési problémákról, mint korábban volt. Tulajdonképpen indokol­ni is lehet az időközönkénti anyaghiányt a nagy távolság­gal. a kooperáció lassúságá­val. ' v- P) ­íj alapszabály — új név A Bátaszéki Vegyes Ktsz az elmúlt években egyike volt a megye leggyorsabban fejlődő üzemeinek. Főképp a fémfel­dolgozás nőtt nagy ütemben. Bevezették a húsipari védő­kötény gyártását, ebből egy év óta tekintélyes mennyiséget gyártottak szovjet exportra is. A szövetkezet jelenleg is sok bedolgozót foglalkoztat nem csak „otthon”, hanem szerte a megyében az alumínium-hu­zalból készülő „páncélköté­nyek” készítésével. A bátaszéki szövetkezet másik — az or­szágban ugyancsak egyedül­álló profilja a zsírzógomb- gyártás. Három-négy évvel ez­előtt évi 450 ezer készült, ta­valy már öt és fél millió. Az idén kezdték meg a külön­féle autócsapok — hűtővíz­leeresztő, benzin- és fűtöveze- ték csap — gyártását. Ezért döntött úgy a szövet­kezet vezetősége, hogy az új alapszabály megvitatására és elfogadására összehívott köz­gyűlésen javasolja: Változtas­sák meg a szövetkezet nevét „Bátaszéki Fémipari Szövet- kezet”-re. A közgyűlés elfo­gadta az indítványt. Folynak a tolnai főtér rendezési munkálatai. Feltöltés után beton burkolattal látják el a teret Kialakítják az autóbuszparkold he­lyeket is. Kivitelező a községi közös tanács építési és szállítási üzeme Foto: Tóth Iván,

Next

/
Thumbnails
Contents