Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-09 / 234. szám
r 1 f \ Uj erőt a, nagyszerű élmény Dr. Prantner József emlékezik a békekongresszusra A magyar békemozgalom VII. kongresszusára megyénk tizenhárom küldöttet delegált. Ezek egyike volt dr. Prantner József, a megyei bíróság elnökhelyettese. — Megtiszteltetés és nagyszerű élmény volt számomra a kongresszuson való részvétel, — mondotta a delegátus. — Nehéz időket éltem át: két világháborút. Megjártam a frontot- 3 hadifogsagot. Nem tudnám összeszámlálni, hány sebesültet, halottat, mennyi romot láttam. Nem akarok még egy háborút látni, meg akarom kímélni ettől a legszömyübb élménytől a gyermekeimet, az unokámat, minden embert Úgy gondolom, Einsteinnél tömörebben nem lehet megfogalmazni, mivel fenyegeti az emberiséget egy esetleges harmadik világháború. Einstein körülbelül így szólt errőh „Nem tudni, mivel vívnák meg a harmadik világháborút, de az bizonyos, hogy a negyediket kőbaltával, bottal...” Tehát: a harmadik világháború az emberi kultúra és civilizáció mérhetetlen pusztulását okozná. — A VII. kongresszus számomra különös jelentőségű, — folytatta dr. Prantner József, — azért is, mivel történelmileg döntő fontosságú évfordulók idején tartották. A Lenin- centenárium, a felszabadulás negyedszázados fordulójának előestéje, a magyar békemozgalom huszadik esztendeje. E jubileumok eszmei mondanivalója csendül össze abban, hogy a béke olyan kincs, amelyért minden lehető eszközzel küzdeni kell, de amelyet nem szabad elvtelen pacifizmussal elárulni. A kongresszus délelőttönként plenáris ülést tartott, délutánonként szekciókban folytatta munkáját. A munkabizottságok a magyar békemozgaiom helyzetével, módszereivel és feladataival, az európai biztonsággal és megőrzésének feladataival, a vietnami néppel és az imperializmus ellen küzdő Kőkemény SZAKMA A mőcsényi Völgység Népe Termelőszövetkezetnek két kőbányája van Mórágyon. Az úgynevezett Külső középkemény, a Belső pedig a legkeményebb gránitot szolgáltatja. Nem akármilyen üzemág ez, hiszen huszonkét embernek ad szó szerint „kőkemény” szakmával szerzett és igen jó kenyeret. A keresetek (ezt Viandt András üzemvezető mondja) havi kétezerötszáz és négyezer forint között mozognak, olykor még az utóbbi szám felett is. Theisz Jakab brigádjának tagjai két és félezer forintos átlagkeresetről beszéltek. A bányák havonta ezerhétszáz-ezernyolcszáz köbméter követ termelnek. A fejlődés hatalmas, hiszen 1966-ban még csak négy ember dolgozott itt kézi erővel, ma pedig már kompresszoruk van, másodállásban pedig bányamérnökük és lőmesterük is. A kitermelt kő java a megyében marad, de „exportálnak” a Bácskába és Somogyba is. Ha ottjártunk idején csak a fényképezésre és néhány számszerű adat Ö£szegyűjtéséze szorítkoztunk volna, ezzel be is fejezhetnénk Beszámolónkat. Beszéltünk azonban emberekkel, ottani dolgozókkal is. akik távolról sincsenek annyira- elbűvölve e termelőszövetkezeti melléküzemágtól, miként a kívülálló első látásra lenne. Bérezési problémákat említettek, elsősorban azt, hogy a meddő elszállításakor nem a szerződésben lefektetett bért kapják, sőt azt is csők késve. Ezenkívül kifogásolták, hogy díjazásuknál gyakran nem veszik figyelembe a terep arab népekkel tanúsított és tanúsítandó szolidaritás kérdéseivel foglalkoztak. Dr. Prantner József az európai biztonságért dolgozó munkacsoportban foglalta el helyét. — Ez a tény szintén nagy megtiszteltetés volt számomra, — emlékezett az eseményre. — Együtt dolgozni közös és nemes célért a Szovjetunió, Anglia, Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, az NSZK s Románia delegátusával rangot jelent a békemozgalomban. Ott volt köztünk Ramas Csandra, a Béke-világtanács főtitkára, s olyan hazai kiválóságok, mint dr. Antalfy György, dr. Kardos Tibor, dr. Haraszti György egyetemi tanár. dr. Randé Jenő, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Ezeken az üléseken szerezhettem teljesebb képet arról, hogy a szocialista tábor békemunkásaival egyidőben milyen békeharcot vívnak a tőkés világ békebarátai. A szocialista államok politikája következetes békepolitika. Ellenben, — amint az onnan érkezett delegátus ecsetelte, — a Német Szövetségi Köztársaság politikája háborús, revansista politika. Küldött-társam remélte, hogy az új nyugatnémet kormány rugalmasabb politikát folytat majd, de óva intett a túlzott optimizmustól, hiszen a nyugatnémet társadalom alapjai a legutóbbi választással sem változtak. — Szekciónkban igyekeztünk megtalálni minden utat, amely közelebb visz a közös célhoz. Tudjuk, hogy számos elvi és jogi kérdést kell napról napra tisztáznunk. A szocialista ember számára teljesen egyértelmű a békés egymás mellett élés elve, a kapitalista beállítottságúak részére azonban ennek az elvnek gyakorlati alkalmazása zűrzavaros, vagy éppen ellenséges ideológiák gátlástalan terjesztésére használják fel! Szüntelenül kell kutatni a két- és többoldalú szerződések megkötésének lehetőségét. Szükséges, — mondjuk így: erkölcsi kordont vonni a revansista NSZK-politika köré. Keresnünk kell az európai párbeszédek lehetőségét. Crömmel köszöntjük az újabb testvérvárossá fogadások aktusait, hasonlóképen testvérintézmények születését. De mindezek közepette állandóan ébernek kell lennünk, nehogy megkockáztassuk egy drága kincsünk elvesztését.. . Feledhetetlen s nagy eszménk világhódításáról tanúskodó élmény számomra hogy erre a forradalmi éberségre nem más mint Ramas Csandra intett, így: „Van önöknek egy igen drága kincsük: a szocializmus. Minden erejükkel vigyázzanak reá!...” Ebhez a figyelmeztetéshez nincs mit tennem. — búcsúzott dr. Prantner József, megyénk békedelegátusa. — b. z. — adta nehézségeket, azt. hogy a lerobbantott követ mélyebb helyről kell továbbítani. Ajánljuk problémáikat a tsz ellenőrző bizottságának figyelmébe. (ordas) Foto.: Tóth. Iván. Utónevek születése, alkonya Mióta világ a világ, mindig voltak divatos nevek, mindig volt ún, utónévkultusz. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt az Erzsébet, Anna, József, Mária, László nevek voltak a „legfelkapottabbak”. A/ tavaly és tavalyelőtt anyakönyvezett gyerekek közül a legtöbben az Andrea és a Zsolt nevet kapták. Ég most? A legváltozatosabb nevet kapják a kis apróságok, aminek a megválasztása igen sok tényezőtől függ. Kiss Sándornét. a Szekszárd városi anyakönywezetőt kértük meg, mondjon néhány, mostanában gyakran előforduló különleges utónevet. — A szülők előszeretettel adják gyereküknek a különleges és az idegen hangzású utóneveket. Sajnos, nem törődnek azzal, hogy a vezetéknév mellé illik-e az utónév, vagy sem. Néhányat közülük: Tímea, Klaudia, Rolland, Beatrix, DeliUa stb. — Milyen meggondolásból adják ezeket. a gyerek számára nehezen kiejthető neveket a szülők? — Erre a legmegfelelőbb válasz néhány kis történet. Amikor az egyik anyukát megkérdeztem, hogy kislányának miéit adta a Klaudia nevet, szinte könny belábadt szemmel válaszolta, hogy még lánykorában olvasott egy csodálatos regényt, s akkor fogadta meg, hogy a női főhős nevét kapja majd kislánya. Gyakran előfordul az úgynevezett névkampány is. Ha egy jó filmet játszanak a moziban vagy a tévében. több gyerek kapja a főszereplő, ''agy a főhős nevét. Például az Aranyember sikerét bizonyította az. hogy az anyakönyvbe sorra irtuk be a Noémi és Tímea utónevet. A Sebastien-sorozat befejezésével pedig a Norbert lett a nevek sztárja. — Milyen arányban kapják a csemeték a szülők nevét? — Körülbelül negyven százalékban ápolják a hagyományt, s a szülők, nagyszülők nevét „öröklik” a gyerekek. — Milyen problémák merülnek fel az anyakönyvezésnél? — Sok esetben becenevet akarnak beíratni az anyakönyvbe a szülők. Katica, Tériké, Hédi, Ilonka. Az anyakönyvbe csak magyarosan írhatjuk a neveket, a szülők, névadók pedig ragaszkodnak az idegen hangzású névhez. Azt kérik, hogy például Janette, Christa nevet vezessük be. Idegen nevet csak külföldi állampolgárok anyakönyvébe írhatunk. — Milyen tanácsot ad az anyakönyv- vezetö az utónevelj, választásához? — Ügyelni kell arra, hogy hangzásban a családi névhez „vágjon” az utónév. Hosszú családi névhez rövid utónevet adjanak. Előfordult, hogy hosszú családnévhez két — Gabriella Marianna — utónevet írattak be. A másik tanácsom, hogy naptárban szereplő nevet adjanak a gyerekeknek. A harmadik pedig: a nagyon elterjedt virágnevekről — Hajnalka. Boglárka, Viola —, lebeszélem a szülőket. — S ha már a tanácsoknál tartunk, mennyiben kérik ki a névadók az anyakönyvvezető véleményét? — Sajnos, azt mondhatom, hogy tanácsot egy évben egyszer, vagy egyszer sem kérnek. Pedig örömmel venném, s szívesen segítenék a szülőknek az utónév-választásban . (Horváth) TV incsenek sokan a kinul- lázott öregek, de többen vannak, mint hisszük. Koruk, elesettségük miatt is nehezen tudnak tanulni mások jó vagy rossz sorsának példájából. A nemismerésből, vagy a hozzátartozóikkal szembeni túlontúl nagy bizalomból történhet meg, hogy saját hiszékenységük áldozataivá válnak. Egyik szombaton dálután két középkorú ember tanács- kérés miatt keresett fel. Elhozták a szomszéd írásait és elmondták, hogy az öreg a ház eladásakor váltott takarékbetétkönyvet átadta fiának, aki azt megtartotta. Mint aki jól végezte dolgát, nem hajlandó semmiképpen gondoskodni a beteges öregemberről. A házaspár eddig kisegítette, restellik ugyan — mondták —, de belefáradtak. Azt kérdezték, mit tegyen a gyenge öreg, hogy visszakapja azt, ami neki jár. A másik eset a korábban általunk megírt iregszemcsei Szabóné esetéhez kísértetiesen hasonlít. Kisemmizéséről. és Utcára kerüléséről adott hírt Mórágyról Keresztes Imréné. A két földönfutóvá tett öregasszony sorsában csupán az a különbség, hogy a kóborlás után Mórágyon meghúzódó 77 éves asszony tíz gyermeket nevelt fel, egyik fiának adta a 37 000 forintot, míg az iregszemcsei Szabónéval egy szem leánya tette meg az embertelen kinullázást. Egyezik az is, hogy tízezreket, keservesen szerzett házacskájuk árát adták mind a ketten a „gyereknek”, s aztán amikor az elfogyott, kitelt a becsület. A mórágyi idős asszony girbe-gurba betűivel arra kérte szerkesztőségünket, szólítsuk fel Csatáron lakó fiát, hogy küldje el legalább az általa felvett nyugdíját. C em egyik, sem másik, ^ sem a harmadik nem kötött szerződést. A bírósághoz nem akarnak fordulni —• saját „vérükkel” nem pereskednek —. végső elkeseredésükben, nehéz elszánással fordulnak a sajtóhoz. Ha nem akar, hogyan indítson eljárást a bíróság a kötelességről megfeledkezett, kapzsi gyerekek ellen? Nincs arra precedens, hogy a szülők kiforgatása miatt börtönbe csuktak volna valakit, pedig jó lenne rá példát statuálni. A megelőzés, az enyhítés érdekében valamit tehetnének a tanácsok. A pár éve megjelent törvény éppen az öregek védelmét szolgálva tette kötelezővé, hogy az állami szervek rendszeresen ellenőrizzék, betartják-e a szerződést kötők az eltartás során vállalt kötelezettségeket. Nem lehetne-e ezt a törődést kiterjeszteni azokra, akik szerződés nélkül „adják át” magukat? Hasonlóan fontos lenne felvilágosítani hivatalosan is a maholnap eltartásra szoruló öregeket, hogy írás nélkül ne vágjanak bele a nagy horderejű elhatározásba. Ha megfogadják a tanácsot, jogilag is indokolttá, lehetővé válik a hatóság ellenőrzése és biztosítottabb az eltartottak védelme. IV incsenek sokan a kinul‘L ’ lázott öregek, de sorsuk keserves. És hogy egy se legyen, ahhoz helyben lehet sokat tenni, ahol mindenkit ismernek. k" "a gondoskodás r "'iára, ne csak akkor . . velük.
