Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-07 / 232. szám
Rovatvezető: JANTNER JÁNOS Mi fékezi az újítómozgalmat? A megye 55 COO bérből és fiTervező és kubikos szocialista brigádok találkozója zetésből élő dolgozója közül ezerre tehető azoknak a száma, akik munkahelyükön rendszeresen • újítanak. -Évente átlagosan ezer újítási iavasla- tot nyújtottak be, az újítók és javaslatok száma nagyjából megegyezik, bár vannak újítók, akik egy évben több javaslatot is beadnak, viszont nem ritka eset, hogy egy újításnak több szerzője van. Az évi ezer újítási javaslat közül körülbelül ötszázat fogadtak el, ennél mintegy 45—50-nel kevesebbet vezettek be. Ez volt a helyzet 1967-ig. Tavaly visszaesett az újítómozgalom. 806 újítási javaslat „futott be” a vállalatoknál, szövetkezeteknél és 359-et fogadtak el. Ebben az évben némi javulás mutatkozik, a benyújtott újítási javaslatok száma nőtt. az elfogadottak aránya csökkent, a bevezetetteké viszont emelkedett. Ezekkel a számadatokkal illusztrálta az újítómozgalom helyzetét Kőrös! István, az SZMT közgazdasági bizottságának elnöke a napokban megtartott újítási ankéton, melyen részt vett néhán-r újítási előadó a megye vállalataitól, Bár- kány József főelőadó és Vikol József osztályvezető-helyettes az Országos Találmányi Hivataltól, valamint Gaál Vendel és dr. Terbócs László, a SZOT termelési osztályának munkatársai. A beszélgetés célja kettős volt. Egyrészt, elemezni, mi íz oka a kétségtelenül bekövetkezett visszaesésnek, stagnálásnak, keresni a módot a mozgalom fellendítéséért, másrészt, szemléleti változást elérni a vállalati vezetőknél, az ,,egyszemélyi elbírálóknál”, mert mint a résztvevők megállapították, az újítómozealom problémái ma már nem any- nyira az új mechanizmussal egyidejűleg érvénybe lépett 57/1967. számú kormányrendelettel függnek össze, hanem a rendelet értelmezésével, az új mechanizmus egyéb szabályzóival. Az utóbbi cél — mármint szemléleti változást elérni a vállalati vezetőknél — nem sikerülhetett. Az ankétra vállalati igazgatókat, főmérnököket hívtak meg, ezzel szemben a vállalatokat — már amelyik egyáltalán érdemesnek tartotta eleget tenni a meghívásnak — az újítási előadók képviselték. Egyetlen vállalati igazgató jelent meg, azonban miután körülnézett, talán elszé- gyelte magát, hogy egyedüli igazgató az ankéton, elment és otthagyta újítási előadóját. Márpedig az újítási előad ík ismerik a jogszabályokat, a mozgalom problémáit, nem őket kell meggyőzni, milyen rossz sok helyütt a jelenlegi gyakorlat. A vállalati vezetők távolmaradása önmagában is jelzi, mennyire nem viselik szívükön az újítások ügyét. Felmerült egy javaslat, hogy el kéne hívni egy szélesebb körű ankétra a Találmányi Hivatal elnökét, az ő szava, érvei talán hatásosabbak volnának. Ezt azonban elvetették, hiszen mi a biztosítéka annak, hogy erre eljönnének a vállalati igazgatók, főmérnökök és nem megint az újítási előadókat küldenék el? Amikor az SZMT néhány özemben vizsgálta az újításokat, a visszaesés okát az újítási rendeletben látták a vállalati vezetők. Horváth József, a megyei iparjogvédelmi bizottság elnöke elmondta, h%^y amikor az egyik igazgatót megkérdezte,” melyik pontja akadályozza a rendeletnek az újítómozgalmat, kitűnt, “ hogy az illetőnek fogalma sincs, mit tartalmaz az 57-es kormány- rendelet. Ténylegesen fékezte, sőt visszavetette az újítómozgalmat a rendeletnek az a sokat vitatott — és azóta már korrigált — előírása, amely szerint az újítási díjakat annak a részesedési kategóriának a terhére kell elszámolni, amelyikbe az újító tartozik. Mivel az újítók zöme műszaki, a II. kategóriában van, ha sokat újítanak — és az azokból származó megtakarítás és ennek következtében az újítási díj nagy, — az év végi nyereségrészesedésből csak kevés, vagy semmi sem jutna ennek a kategóriának. Márpedig egv- egy jelentősebb újítás az egész vállalati nyereséget, tehát mindhárom kategória részesedését növeli, méltányos, hogy az újítási díjat a teljes részesedési alapból — még a felosztás előtt — fizessék ki. Országosan a visszaesés még nagyobb, mint Tolnában. Mint Bárkány József elmondta korábban évente 200 000 körül volt a benyújtott és mintegy 100 OCO az elfogadott újítások száma. Tavaly ez 50—60 százalékra csökkent. Az idén már van némi javulás. Szerinte nem törvényszerű, hogy az újítómozgalom számszerű eredményei folyamatosan emelkedjenek. de a csökkenés teljesen indokolatlan. A visszaesés összefügg az új mechanizmus még nem eléggé kifinomodott szabályzóival. Ma az a helyzet, hogy a vállalatok könnyen fizetnek jutalmat, célprémiumot minden újítási javaslat nélkül és ezért a könnyebbik megoldást választják, ahelyett, hogy a műszaki fejlesztést elősegítő újítási mozgalmat ösztönöznék. Ma sok helyen „jobb üzlet” létszámnöveléssel megoldani az üzem problémáit, mint a termelékenység emelését célzó fejlesztéssel. A vállalatok ..takarékoskodnak” az újítómozgalmon. Ezzel a helytelenül értelmezett takarékossággal az anyagi ösztönzés — és hozzá lehet tenni, hogy az erkölcsi ösztönzés — elégtelenségével függnek össze a problémák. Ha a műszaki újít, nagyon könnyen elutasítják azzal, hogy munkaköri kötelessége az illetőnek. Ha szakmunkás, vagy segédmunkás az újító, kiderül, hogy a javaslat nem képezheti újítás tárgyát, annyira egyszerű. Ha mégis elfogadják, nagyon szűkmarkúan díjazzák, így aztán elmegy a kedve a munkásnak az újítástól. Miután 1968. január 1-től a béralap, illetve a részesedési alap terhére kell kifizetni az újítási díjakat, jutalmakat, a vállalatok az 1965—66-ban kifizetett újítási díjak átlagának megfelelő összeggel, — azonban legfeljebb 0,5 százalékkal — növelhették a bázisbérszínvonalat. hogy legyen fedezete 1968-ban és ezután, a most már bérköltségként kifizetendő újítási díjaknak is. Országosan azonban az így „tartalékolt” összegeknek csak min tea v 20 százalékát fordították újítások díjazására, a többiből béremelés lett, teljesen függetlenül az újításoktól és újítóktól. Az újítási rendelet — szemben a korábbi gyakorlattal, — nem zárja ki a vállalat egyetlen dolgozóját sem az újítók köréből. Űjító lehet az is, akinek munkaköri kötelességéhez tartozik a műszaki fejlesztés. Ennek értelmezése körül van jelenleg a legtöbb zavar. Pedig pusztán azon a. címen, hogy „munkaköri kötelesség’’, egyetlen újítási javaslatot sem szabadna elutasítani. Ugyanis a javaslat még ez esetben is újításnak minősül, ha — mint a rendelet megfogalmazza. „munkaköri feladatán belül jelentős alkotói tevékenységnek minősül”. A hangsúly a jelentős alkotói tevékenységen van. Hogy mi minősül munkaköri feladatnak és ezen belül mi számít jelentős alkotói tevékenységnek, ezt felülről, rendeletileg nem lehet szabályozni, még egyedileg sem tudnák eldönteni. Ezért van nagy jelentősége a vállalati újítási szabályzatnak, amelynek éppen az a szerepe, hogy a vállalati, konkrét adottságoknak megfelelően adjanak tartalmat a keret-rendeletnek. Elvileg ki lehet például mondani azt, hogy az olyan javaslat. intézkedés, aminek elmulasztásáért fegyelmi fele- lősségrevonásnak van helye, nem tekinthető újításnak. Be lehet venni a vállalati újítási szabályzatba például azt, hogy aki újítási feladattervi pontot old meg, vagy pályázat alapján tesz javaslatot a megoldásra, újítónak minősül. A műszakiak által benyújtott javaslat akkor tekinthető újításnak, ha a megtakarítás bizonvos — konkréten meghatározott — értékhatár fölött van. Elképzelhető a vállalati újítási szabályzatban olyan kitétel, hogy például az újítási javaslat bevezetése következtében elért élőmunka-megtakarítás minden órája után meghatározott forintosszeg jár az újítónak. Ha a vállalatnak értékesítési problémái vannak, a vállalati szabályzat újításnak minősítheti az olyan javaslatokat, amelyek új piacot, belföldi, vagy exportértékesítési lehetőséget tárnak fel. A vállalati újítási szabályzat tartalmazhat olyan előírást is. hogv a nagyobb újítási díjakat — meghatározott összegen felül — két- három évre elosztva fizetik ki, ha egy év részesedési alapja nem bírja el. Ha a vállalati újítási szabályzat jó, akkor kellő jog- biztonságot ad az újítóknak, hogy ne lehessen különféle ürügyekkel elütni őket a jogos újítási díjtól, jutalomtól. Sajnos, a vállalati szabályzatok többsége nem felel meg e követelményeknek, éppen az hiányzik belőlük, ami a legfontosabb az újításoknak a vállalati konkrét adottságoknak, lehetőségeknek megfelelő szabályozása. Azonban nem kell megvárni-, míg lejárnak, hiszen akik aláírták — a vállalati igazgató és az szb-titkár —, módosíthatják is. Az újítási mozgalom csak akkor lendülhet fel, ha az eddiginél jobban megbecsülik azokat, akik javaslataikkal elősegítik a jobb gazdálkodást, a termelékenység növelését, a költségek csökkentését, a vállalati nyereség növekedését. Javítani kell az anyagi és erkölcsi ösztönzést, ehhez a vállalatok többségénél uralkodó szemléletet kell megváltoztatni. Még a jogosan elutasított javaslatoknál sem fogadható el a mostani gyakorlat, amikor egy rideg hangú, pár soros levélben hozzák az újító tudomására az elutasítás tényét. Mennyivel másképp hangzik az. ha még az ilyen javaslatot is megköszönik az újítónak, megmagyarázzák, — akár szóban, akár lévélben —, hogy miért nem fogadható el és kérik az újítót, hogy a jövőben is várják újítási, ésszerűsítési javaslatait, esetleg egy- egy emléktárgyat is ..mellékelnek” a levélhez. JANTNEH JÁNOS A Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat központi telepén egy tervező és egy szocialista brigád tagjai tartottak baráti összejövetelt. Ez a hír önmagában nem sokat mopd, mindjárt érdekesebb, ha elmondjuk, hogy a tervezők a MEZÖBER szocialista brigádjának tagjai — mind tervezők és műszaki ellenőrök — a kubikosok pedig a tanácsi vállalat munkásai. A kubikosok rendszerint azokon a munkahelyeken dolgoznak, melyek kivitelezési tervét a MEZÖBER mérnökei, technikusai készítették, illetve ahol a tervezők, mint műszaki ellenőrök működnek közre. A Paksi Járási Tanács hétfőn délelőtt megtartott ülésén elsősorban a szociális gondozásra szoruló emberek helyzetéről tájékozódtak a tanácstagok. A járásban két szociális otthon működik, mindkettőben elég nagy a túljelentkezés, s még sokat, kell tenni annak érdekében, hogy valóban „otthonok” legyenek. A közelmúltban három „öregek napközi otthona” kezdte meg a működést a járásban. A tapasztalatok szerint a kezdeti idegenkedés elmúlt, egyre népszerűbb lesz a gondoskodásnak ez a forBefejeződött a Ki minek mestere villanyszerelők részé- e rendezett országos vetélkedő elődöntője. A budapesti ' ”zőn, ahol az ország leg- villanyszerelőipari ifjú s-uKemberei vettek részt szép sikert ért el egy Tolna megyei fiatal. Péri József a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat fiatal szakembere a vetélkedőn kilencedik lett. így ő nem szerepel a tv-müsorban, de az A két szocialista brigád összejövetelén részt vett a két vállalat igazgatója, társadalmi szerveinek titkárai is. Megállapodás született arra, hogy a jövőben a tervezők és a kivitelezők kapcsolatát rendszeressé teszik. A mostani találkozón a kubikosok elmondották, hogy a kivitelezői munka során milyen módosításokat javasolnak a jövőben készülő terveknél. A jövőben pedig azt teszik gyakorlattá, hogy az építkezéseket látogató tervezőket azonnal tájékoztatják majd a kivitelezés során tapasztalt hiányosságokról, s egyéb észrevételekről. mája. Ebbén az évben a járás községei közel 50 ezer forintot fordíthatnak szociális segélyezésre, ebből 170 családnak biztosíthatnak kisebb összegű juttatást. A tanácsülés ezután megtárgyalta a járás kereskedelmi ellátottságának helyzetét, foglalkozott a járás területén kereskedelmi tevékenységet folytató 233 állami és szövetkezeti üzlet, és a 26 magán- kereskedő munkájával, majd megtárgyalták a járási tanács első félévi költségvetési és községfejlesztési tervének végrehajtásáról szóló jelentést adások megkezdéséig állandó tartalék. Amennyiben egy szakember — az első nyolc közül — valami okból kifolyólag nem tud részt venni a tv-kamerák előtt a vetélkedőn, úgy Péri József „ugrik be”. A szekszárdi fiatalembert egyébként mind olyan fiatalok előzték meg akik villamosipari jellegű üzemben dolgoznak. Az építőiparból Péri József érte el a legjobb eredményt Közéletünk A decsi Egyetértés Tsz-ből kétszázhatvan vagon cukorré- át szállítanak a kaposvári, ácsi és a sárvári cukorgyárakba, A gépi rakodást a gyár égezteti. Naponta öt-hét vagont indítanak útba. Foto: Tóth Iván. KI MINEK MESTERE? Péri József a tv-adásig állandó tartalék
