Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-07 / 232. szám

Á béke és biztonság áj állama Ä drezdai * Képünkön a tudomány és kultúra házának makettje. Az épület 110 méter magasan háromszögformában emelkedik /m^jd az ég felé. Vélemények Pompidou moszkvai útjáról tFolytatás az 1. oldalról) A Német Demokratikus Köztársaság vonatkozásában bebizonyosodott, hogy egy ipa­rilag magasan fejlett ország­bari milyen nagy teljesítmé­nyekre képes a munkásosz­tály,' a dolgozó nép. ha a ka­pitalista kizsákmányolástól mentesen maga veszi kézébe történelme formálását és él­vezi a Szovjetunió és a többi testvéri szocialista ország sok­oldalú támogatását, — Bizonyos jelek azt iftu- tátják.— állapította meg egye­bek között Biszku elvtárs — hogy a fékevesztett revansista uszítás és lélekmérgező reakci­ós propaganda ellenére Nyugat- Némétországban a tömegekben politikai erjedés indult meg. A közelmúltban lezajlott válasz­tások eredményei — ha nem is tükrözhetik a valóságos po­litikai erőviszonyokat, hiszen nem engedhették szóhoz jutni az igazi ellenzéket —, de tük­rözik a dolgozók kiábrándulá­sát a húsz éve a hatalomban domináló kereszténydemokrata rezsimről. Ennek az erjedési folyamat­nak ’ az egyik kétségbevonha­tatlan pozitívuma, hogy a nyíl­tan revansista újfasiszta prog­rammal fellépő nemzeti de­mokrata párt nem jutott be a szövetségi gyűlésbe. A jelen helyzetben óriási felelősség ‘ hárul a' szociálde­mokrata vezetőkre, akik most 'közel állnak ahhoz, hogy meg­növelhessék szerepükét a' Né­met Szövetségi K öztársaság jövendő politikájában. A történelemben a -30-ag1 években volt rá példa, hogy a szociáldemokrata párt megal­kuvása, a kommunistákkal va­ló szembenállása a közelgő nemzeti katasztrófa bekövet­kezésének egyik , legfontosabb előkészítője volt. A történelem felteszi a né­met szociáldembkráciának a kérdést: van-e ereje ahhoz, hogy tanuljon a saját múltjá­ból és korunk realitásából? Az európai béke és bizton­ság szempontjából nagy je­lentősége lenne, ha Nyugat- Németország politikájába a realitásokkal számoló változás állna be. Arra van szükség, hogy a bonni állam ismerje el az európai valóságot, a máso­dik világháború eredménye­ként kialakult országhatárokat és térjen a megbékélés, a kü­lönböző társadalmi berendez­kedésű országokkal való békés együttműködés útjára. Népeink, és pártjaink állás­pontját Európa biztonsága, valamint az egyetemes béke és az általános emberi hala­dás kérdésében a nézetek tel­jes egyséee jellemzi. Azonos módon ítéljük meg a békét fe­nyegető veszélyt, és azono^ el­szántsággal. akarással keressük a biztonság megteremtéséhez vezető utakat, módozatokat. Közös az átlásoontunk az európai biztonsági konferencia összehívásának kérdésében is. Kölcsönös és őszinte örömünk­re szolgál a Varsói. Szerződés tagországai budapesti felhívásá­nak kedvező és pozitív világ- vis.szhapgia.. Egyetértünk ab­ban. hogv az előkészítés és a konferencián való részvétel ele semmiféle feltételt nem trpfi állítani, az eurőnnt álla­mok képviselői egyenrangú félként vegyenek részt azon, Közös az ütünk abban is, hogy népeink egyformán a Szovjetuniótól kapták vissza szabadságukat, függetlenségü­két, szuverenitásukat. Két évtizede, hogy népeink szilárd egységben, testvéri szövetségben a szovjet nép­pel, á szocialista országok kö­zösségének tagjaként, ott van­nak az emberi haladás leg­első soraiban. Közös az utunk, közösek a barátaink és közö­sek ellenségeink. Érdekeink és nemzeti tö­rekvéseink azonosságára épül az 1967-ben megkötött magyar német barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés is. A magyar munkásosztály és az egész ma­gyar nép úgy ítéli meg ezt a szerződést, mint fontos hoz­zájárulást a szocialista világ- rendszer erősödéséhez és az európai biztonság megszilár- did-c-íhoz. Nagyra értékeljük a Német Demumatikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kö­zött kialakult, sokoldalú gaz­dasági, műszaki, tudományos és kulturális eavüttműködést. Az NDK a Szovjetunió után második legnagyobb kereske­delmi partnerünk: országaink között az árucsere 1949 óta megtízszereződött. Mi is ünneD előtt állunk, hazánk felszabadulásának ne­gyedszázados jubileumára ké­szülünk. Egész népünk ben­sőséges érzésektől áthatva készül független, szabad, szo­cialista hazánk születésének köszöntésére. Huszonöt év történelmi si­kerei; a szocialista . népek testvéri családiában . elfoglalt helyünk, hazaszeretetünk és a proletár internacionalizmus elveihez Való szilárd és ren­díthetetlen hűségünk, új, még magasabb követelmé­nyeket támasztanak népünk­kel szemben. Azt a követel­ményt, hogy még jobban ki­használjuk lehetőségeinket, szilárdítsuk szocialista ha­zánkat, növeliük gazdasági erejét, fokozzuk a társadalmi munka hatékonyságát, gyara- pítsuk népünk műveltségét, emeljük életszínvonalát. ■ A német nép szocialista ál­lamának két. évtizedes, és ha­zánk 25 éves szocialista fej­lődésének történelmi sikerei azt bizonyítják, hogy a szo­cializmus erkölcsi és politi­kai erői kiapadhatatlanok. A nagy tapssal fogadott be­széd után dr. Herbert Plasch- ke, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagy­követe szólt a nagygyűlés részvevőihez: — Húsz évvel ezelőtt új fejezet kezdődött a német nép történetében — mondotta. A Német Demokratikus Köztár­saság megalakulásával céljá­hoz érkezett a német mun­kásosztálynak és szövetsége­seinek hosszú, áldozatos har­ca, Európában létrejött a bé­ke és biztonság új állama, amely történelmi küldetése szerint minden erejével hozzá kíván járulni ahhoz, hogy a német. imperializmus soha többé ne kezdeményezhessen háborút A továbbiakban a nagykö­vet kiemelte, hogy az NDK napjainkban a szocialista ál­lamok szövetségének szilárd tagja, nemzetközi tekintélye egyre növekszik. Majd arról a növekvő veszélyről szólt, amely a nyugatnémet imperia­lizmus részéről változatlanul fenyegeti Európa és a világ békéjét. A nagy tetszéssel fogadott beszédet követően — az Inter- nacionálé hangjai után — mű­vészi műsorraf fejeződött be AZ ünajepség. Lehel Miklós, az MTI tudó­sítója jelenti: Pompidou köztársasági elnök jövő évi moszkvai utazásának a bejelentését a francia lapok annak a jeleként értékelik, hogy az új köztársasági elnök és kormánya egyensúlyt kíván fenntartani a két szuper-nagy­hatalommal való kapcsolatban. A szombat délután megje­lent Le Monde elsőként kö­zölte a hírt, hogy -Georges Pompidou 1970-ben. valószínű­leg az Egyesült Államokban teendő látogatásuk után, a Szovjetunióba utazik. A lao mindenekelőtt szovjet, francia vegyes bizottság az úgynevezett „nagybizottság” csütörtökön megnyíló moszkvai ülésével foglalkozik. Ezeken a megbe­széléseken —- írja a lap —, amelyen a kormány több tag­ját magába foglaló francia kül­döttséget Maurice Schumann külügyminiszter vezeti, fogják részletesen meghatározni és hivatalosan is bejelenteni a francia^ elnök szovjetunióbeli látogatását. A lao szerint a látogatásra előreláthatólag 1970 tavasza előtt nem kerül sor, még az elnök utazása előtt több más francia vezető rs el­látogat a Szovjetunióba. Elő­ször a Valery Giscard d.Es- taing gazdasági, és Pénzügy­miniszter. aki az e>ső napok után felváltja Maurice Schu­mann! a nagvblzottsási tárgya- fásokon. Lehetséges, hpay még vége előtt vagy 1979 ele­ién Jacrhies Chaban-TJeTmns miniszterelnök is. ellátogat Moszkvába. A öiagBsrsngú francia vezetőknek ez a láto­gatássorozata a lap szerint azt kívánja bebizonyítani, hogy a francia kormány hű maradt de Gaulle tábornok „keletre nyi­tás” 'politikájához. Pompidőu abban az időpontban, amikor elfogadta,- hogy Nixon meg­hívására az Egyesült Államok­ba utazik, meg kívánta mutat­ni, hogy fenn akarja tartani, sőt erősíteni szándékozik kap­csolatait a keleti országokkal. Ezt, az egyénsúlyra és a ke­leti országokkal való jó kapcso­latokra épülő politikáját már i július 10-i sajtóértekezletén is meghatározta. A Le Monde arra is emlékeztet, hogy vál­tozatlanul érvényben van az a meghívás, amelyét még de Gaulle intézett Podgomijboz, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének elnökéhez és Leonvid Brezsnvevhez, az S2KP KB főtitkárához. Az elnök mőszkvai útjával, és Ceauesescu román elnök 1979 májusára tervezett pári­zsi látogatásával a francia ve­zetők jelzik annak a keletre nyitási politikájuknak a fo-, lyamatosságát, amelyet Fran­ciaország néhány éve megkez­dett, — írja a gaullestia Na­tion. Ez á politika a tömbök elutasításán alapszik és magúk a tömbök vezetői, a szovjetek és az amerikaiak egyformán elfogadták. A cikk a további­akban azt hangsúlyozza, hogv a kapcsolatok építése a néni demokratikus országokkal a francia kormánypolitika szel­lemében sohasem irányait Moszkva ellen. Bísmünnepség Berlinben A 'Német ’ Demokratikus. Köztársaság . kikiáltásának hu- . szadik évfordulójáról emlékez- , tek meg áz ünnep' előestéjén hétfőn Berlinben, a’..Wén»er Seelinbihder Halléban megtar­tott nagygyűlésen. Az. ünnepségen részt vettek az NDK-ba érkezett párt- és kormányküldöttségek . és.' 'más delegációk is. A fellobogózött csarnok dísz­emelvényén ott voltak Walter Ulbrichttal az élen az NSZE P Politikai Bizottságának, tagjai, az ' NCK államtanácsának, kormányának, a nemzeti front országos tanácsának tagjai, to­vábbá a nemzeti frontba tö­mörült pártok és tömegszer­vezetek képviselői. Jelen vol­tak külföldi delegációk veze­tői és más kiemelkedő szemé­lyiségek. Az elnökségben foglalt he­lyet Leonyid Brezsnvev, az SZKP főtitkára, Kádár János, az MS7MP KB első titkára, Fock Jenő miniszterelnök, Wladislaw Gomulka, a LFMP. Gustáv Husák. a Csehszlovák KP és Todor Zsiykov, a Bol­ivár KP első titkára. Max Reimann. a Németország. Kommunista Pártia Központi Bizottságának első titkára, Pham Van Donff a VDK mi­niszterelnöke és sokan má­sok. Dr. Erich Corrensnek, az NDK Nemzeti Fronfla Orszá­gos Tanácsa elnökének meg­nyitó szavai után, Werner Laraberz, az NSZEP Központi Bizottságának titkára- üdvözöl­te; a ; külföldi ; vendégeket, majd Walter Ulbricht emel­kedett szólásra. •Á külföldi vendégek' között l elsőként Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió 'Kommúnista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára szölált'fel. Wladislaw' Gomulka. Gus­táv Husák, Max Reimann üd- i vözlő beszédének elhangzása után került sor Kádár János felszólalására. Kádár János ezután, felol­vasta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga és a Magyar Népköztársa­ság forradalmi munkás-pa­raszt kormánya levelét és át­adta Kiss István szobrászmű­vész „Fegyverbe” című alko­tását. Kádár János tapssal több­ször megszakított beszéde után Todor Zslvkov. a BKP KB el­ső titkára, miniszterelnök, majd Ion Patan, a Román KP Közpqnti Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes emel­kedett szólásra. Ion Patant Cedenbal, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, Gustav Vlahov, a "ju­goszláv szövetségi szkuostina elnökhelyettese, utolsónak pe­dig Pbam Van Dong. a VDK miniszterelnöke követte a szó­noki emelvényen. Az üdvözlő beszédek elhang­zása után, a lelkes hangulatú nagygyűlés a „Fel vörösök, proletárok” kezdetű munkás­induló e "üttes eléneklésével ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents