Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

Sertéshislalás

nagyban

A termelőszövetkezetek egy része hátrányos helyzetbe kerül?

Beszélgetés az állatforgalmi vállalat igazgatójával

— Igazgató elvtárs, optimista ön?

— Miért kérdezi?^

— Épülnek a termelőszövetkezetekben a több ezres kibocsáj- tású hizlaldák. Ez azt jelenti, közeleg az idő, amikor a hentesüzletekben megszűnik a sorbán- állás?

— Erre most nagyon nehéz válaszolni. Egy bizonyos. A mennyiség és a minőség javulása várható. Ebből nem következtethet az ember másra, kizárólag arra, hogy a hentesüzletekben is jobb lesz az ellátás. De feltételezem, nőnek az igények is, másszóval nő a fogyasztás. Nem tudnám megmondani tehát, hogy mikor lehet majd maradéktalanul kielégíteni az igényeket. A helyzet máris sokkal jobb. mint néhány évvel ezelőtt. Ütemesebb a sertéshizlaiás, és ennek megfelelően a felvásárlás is.

— Mire gondol?

— Arra, hogy nem csupán az év utolsó negyedében kínálnak a termelőszövetkezetek nagy mennyiségű hízó sertést eladásra, hanem arányosan, az esztendő más időszakaiban is. Ez a folyamatos áruellátás szempontjából nagyon lényeges kérdés.

— Ha belépnek a termelésbe az előbb említett, hatalmas termelőszövetkezeti sertéshizlaldák, nem várható, hogy lesznek értékesíti.i gondok?

—: Véleményem szerint öt éven belül ilyesmi nem lesz. A sertéshús nagyon kelendő. Csak egyet mondok. A pápai vágóhíd kapacitása még ma sincs kihasználva teljesen. Öt évig nyugodtak lehetünk.

— És utána?

— Maradjunk egyelőré ennél a távlatnál. Minden dfon múlik, hogyan csökken majd a háztáji gazdaságokban a sertéshizlalási kedv. Egyelőre a háztáji gazdaságok produktuma nélkülözhetetlen.

— Végeredményben, igazgató elvtárs, az elkövetkezendő években milyen növekedés várható?

— Ezerkilencszázhetvenegy- re a megye termelőszövetkezetei 25 százalékkal több hízó sertést kínálnak eladásra, mint most. Ez a többlet darabszámban 30 ezret jelent. Az idén, 1969-ben a megye termelőszövetkezeteitől 125 ezret vásárolünk fel, kétszer annyit, mint kilenc évvel ezelőtt.

— Gondolom, a termelőszövetkezetek vezetői a .jövőben majd még jobban. lelni fognak az év végétől.

— Nem hiszem, hogy lesz okuk a félelemre. Tudom, mire gondol. Arra. hogy az elmúlt években olykor az elkészült hízó sertés átvétele elhúzódott a - következő esztendőre. Ilyen problémáink azonban csak akkor voltak, amikor még nem volt ütemes a hizlalás. A negyedik negyedévben annyi összejött, hogy képtelenek voltunk a felkínált menyiségeket átvenni. Volt olyan esztendő, amikor az egész évben meghizlalt sertések egyötödét decemberben kínálták a tsz-ek eladásra. Jelenleg már egészen más a helyzet. Az idén decemberre az egész évben felkínált és megvásárolt meny- nyiségnek csupán egy tizede jut. A felvásárlásban tehát év

végén sem lehet többé fennakadás.

— Az idén sem?

— Nem.

— Nyugodtan leírhatjuk?

— Nyugodtan. Itt isteni csoda nem lehet. Tudjuk, mi áll bent a hizlaldákban, sőt még azt is tudjuk, a jelenlegi helyzetben év végéig a most 55 kilós hízóállomány felvásárlásával is számolnunk kell. A felvásárlás ütemes, ezen a területen, ahogy mondani szokás, már nem szorít a cipő. Az idén az első negyedévben 36 ezret, a második negyedévben 31 ezret, a harmadik negyedévben 29 ezret vettünk meg.

— Olykor a mezőgazdasági üzemek vezetői azt mondják, az Is baj, ha valamiből sok van. Az Adatforgalmi és Húsipari Vállalat a sertéstelepek építésével egyidejűleg, azzal szinkronban felkészült a néhány év múlva várható 135—ISO ezer hízó sertés felvásárlására?

— Ez elsősorban országos probléma.

— Dehogy, itt most kizárólag a megyéről beszélünk.

— Jó, beszéljünk akkor a megyéről. Ha ütemes a termelés. a mostani mennyiség dupláját is fel tudjuk vásárolni. zavar, zökkenő nélkül. Miért? Nincs ebben semmi ördöngösség. Ha lesz mondjuk 1972-ben 180 ezer darab hízó sertés, hát legyen. Mi azt is megvesszük.

Igazgató elvtárs, ne feledje, az idén is előfordult úgynevezett dugulás.

— Nem tagadom. Ezért a vállalatot terheli felelősség. Mi az okokról a partnerokat tájékoztattuk.

— Mit gondol, igazgató elvtárs. a koncentrált telepekkel nem rendelkező, a kooperációkból távolmaradó tsz-ek 70-ben, 71-ben eleget tudnak majd tenni a minőségi követelményeknek ?

— Nehezen. Szerintem valamennyi termelőszövetkezetben azon kellene a vezetőknek fáradozniok, hogy valahová betársuljanak. E nélkül feltétlenül hátrányosabb helyzetbe kerülnek a koncentrált állattenyésztési telepekkel rendelkező tsz-ekkel szemben. Ezek tények. A felvásárlásnál talán nem lesz hiba de más vonatkozásban igen. Több termelőszövetkezet ugrásszerűen fejlődik. Lehetetlen velük lépést tartani, a kooperáció valamilyen formája nélkül. Szerintem feltétlenül előrelátó gondoskodásra vall. már a lazább társulások megalapítása is.

— Itt van az, hogy a piac nem a húsjellegű, hanem kimondottan a hússertést keresi. Korszerű te- leDek híjén, az erők koncentrálása nélkül szinte lehetetlen a kívánatos ütemű átállás a húsjellegű sertésről a hússertésre.

— Valóban a hússertésre kell átállni. Es Tolnában ehhez minden lehetőség adva van. A húsjellegű sertés háttérbe szorul. Éppen ezért a KAHYB-nak én igen nagy jövőt jósolok. A KAHYB-serté- sek 90 százaléka már sonkaértékesítésre megy. Ez pedig azt jelenti, hogy a húsjellegű sertésekkel szemben, darabonként általában 120 forinttal kap többet a tsz. ötezer hízó esetén ez már tekintélyes összeg, érdemes szorozni.

— lemérhető valahogy az átállásra való törekvés?

— De még mennyire. Nagy a fejlődés. Az idén már 23—23 ezer sonkasertést vásárolunk Tolna megyében a termelőszövetkezetektől. Többet mond ez a szám, ha közlöm, hogy 1968- ban a tsz-ek sonkasertést még nem termeltek. Az átállás tehát pozitív iramú, sőt Pincehelyről megkezdődött a még magasabb minőségi követelményt igénylő bacon-sertések termelése,

— Magyarul, arról van tehát szó. hogy jól jár az a termelő- szövetkezet, amely kénes lépést tartani a piac igényeivel, kívánalmaival, követelményeivel.

— Pontosan erről. — mondotta Tárnok Lajos, a Tolna megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója.

Sz. P.

Vadászok és trófeák

Reggel négy óra harminc. Az erdőben félhomály van, gomolygó ködfoszlányok között a fáknak csak a sziulett- je látszik. Halkan berreg a kis jeep motorja. Puskás férfiak szállnak be komótosan. Bozóttal benőtt dombokon kanyarog az út, majd hóri- h'orgas fák között szuszog a motor. Lejtős, lapályos részhez érünk, a kocsi fékez, s megáll. Kiszállás. A vendég türelmetlenül topog, látszik, hogy izgatott, puskája tusát markolássza. Vezetőnk, a hőgyészi erdészet főnöke Keszi Nándor, türelemre int. s feszülten figyel. Az erdő mélyéből, meghatározhatatlan irányból tompa Dödülések hangját sodorja a szél. Elindulunk. A vezető biztonsággal mutatja az irány. Az avar néha meg- megzörren, a bődülések tisztábban kivehetők. „Kalauzunk” cigarettára gyújt, s az égő rudacskát függőlegesen tartva, a füst irányáról 'állapítja meg, hogy honnan fúj a szél. A szél járás kedvező,

arcunkba kapjuk. A bőgés egészen közelről hallatszik, annyira közelről, hogy még az újságíró is meg tudja állapítani, mely irányból. Óvatosan kell közlekedni. Szabad szemmel még semmit sem látni, de a 7x50-es Wetzlar távcső néhány szürke foltot mutat. Az erdőrészen kevesebb bozót nőtt, alkalmas a megfigyelésre és a belövés- re is. A német vadász erősen izzad, egyik kezében puskája, másikkal a távcsövet szorongatja. Várják, hogy felbukkanjon a szarvasbika, melyről igen kedvezőek az előrejelzések. Bőgése közvetlenül fülünkbe harsan, jellegzetes szaga betölti a környéket. Szép, izmos testű állat válik ki a fák közül, fejét büszkén tartja, szája bőgésre nyílik. Bumm! A lövés eldördül, a bika hangtalanul össsze- rogy! — Nem jó, nem ezt kellett volna. Ez csak egy vendégbika volt! — fogja a fejét Keszi Nándor. A német arcán zavar tükröződik. — Ich habe es mit Nerven nicht ausgehalten! — motyogja. Nem bírta idegekkel.

AMÍG a fejből

TRÓFEA LESZ

A lelőtt vendégbika fiatal állat. Agancsa fejletlen és ter- pesztése szűk. Az ilyen fiatal állatot tilos lelőni. Előfordulhat, hogy az értékelésnél mínusz pontot kap rá gazdája, ami egyenlő a büntetéssel. Szívja is a fogát keserű arccal. Miután a felső állkapocsból kiszedik a két gyöngyfogat, a kalaook és a gyöngysorok díszét, a fejet is hamar leválasztják a törzsről. Csak a fej a vendégé, a törzs a

MAVAD-ot illeti. Jó ára van a szarvashúsnak.

Amikor visszatérnek azAn- na-fürdői szállásra, Józsa Lajos bácsi veszi kezelésbe a leendő trófeát. Tüzet hevít, vizet forral, s a bőrétől „megfosztott” fejet a forró, ultrás vízbe rakja. Két-három óra alatt annyira átfő, hogy a koponyacsontról könnyűszerrel eltávolíthatók a felesleges részek. Az ultra szépen kifehérítette a csontokat, s ha kellően kiszáradt lemérhető a trófea. Hat kiló kilencven, hát ez kevés. Dicsekedni nem .lehet vele.

NADLER VAGY

INTERN ACION ÁL

Hőgyész-Szálláspuszta, vadászház. Középkorú férfi fogad bennünket: Eugen Cord, lüdenscheidti (NSZK) lakos. 1957 óta már huszadszor jár hazánkban, több mint egy évet tesz ki az az idő, amit itt töltött Hatalmas agancsot mutat, nemrég ejtette el „volt tulajdonosát”. Tekintélyes súlyú — 9,90 kg — gyönyörű ívelésű példány. Az Interna- cionál szerint aranyérem dukál neki — mondja ránézésre Keszi Nándor. Állítását a hitetlenkedők ellenében igazolandó, mérőszalagot kerít, hogy a helyszínen döntse el a vitát. Sorra veszik az agancs egyes ágait Legalul a szépívelésű szemág. aztán a jégág. középág és a nyolcágú korona. Szerencsére mindegyik jól fejlett, mert a szár- terpesztés csak közepes. Méréssel értékelik még az alsó és felső szárkörméretet, becsléssel a rózsa, a gyöngyözés és erezés minőségét. Következhet a pontozás.

Kétféle pontrendszer alkalmazható: a korábban általánosan használt Nadler-félét; és a ma már ismertebb Inter- nacionál normát. A Nadlemél 200 pont a felső határ, az Internacionál 210 pontja ellenében, de a Nadler szigorúbb szűkmarkúsága miatt inkább a másik pontrendszert részesítik előnyben, mert, körinyebben elérhető az ezüst, vagy éppen az arany.

Arak

Rövid számolgatás után: — Megvan! Kettőszáztizen- egy. Ugye mondtam...

Gratulálunk Eugen Cord- nak; ez már a harmadik aranyérmes trófeája. Ám Cord úr kételkedő hajlam, még egyszer átszámolja a rubli- kákat, s csak azután hajlandó parolázni. — Nyolc-kilencezer márkája bánja, alább aligha ússza meg — mondják az erdészek.

Szép summa, gondolhatja akárki, tetemes bevétel az erdőgazdaságnak. Az összeg nagyobbik része valóban az erdészetet illeti. Sajnos amit megtakarítanak a réven, az elúszik a vámon. Az összeg ugyanis éppen hogy fedezi a kárt, amit a vadállomány egy évben okoz a gazdaságnak és a környező termelőszövetkezeteknek. Mégis szívesen látják a külföldi —-német, svájci, osztrák — vadászokat. Köztudott ténv uevanis. hosv az idegenforgalomból származó deviza néncazdaságHag értékesebb. mint az evnnWK',]

három hetes jelenléte id“"<»n- forgalom.

... ct X.