Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-25 / 248. szám
Oktalan ellenérzések egy pálya iránt Van rangja? — Alkalmassági vizsgát! — Hivatás nélkül nem lehet .«W Idényzárás a téglagyárakban A probléma visszatérő és jó néhány év óta foglalkoztatja a köz- véleményünket országszerte. Nincs elég ápolónő, egy-egy gyógyintézetünk akár bezárhatná néhány osztályát, annyira nincs olyan létszámú közép kád er-állománya, amelyet ésszerű átcsoportosításokkal úgy tudna mozgatni, hogy minden osztályra jusson nővér. Sokan hallották azt a riportműsort, amely a közelmúltban ismételten az ápolónőhiányt tűzte napirendre. E riport kapcsán határoztuk el, hogy ebben a nagyon fontos közügyben megszólaltatjuk az érdiekeiteket. Előbff a kívülállókat, akik hovatovább türelmetlenül konstatálják, hogy „már megint erről van szó”, — majd a szakmabelieket, akik a szükséges létszám . hiányában is helytállnak kórházunk különböző osztályain és gyakorta igazán hősi helytállásra van szükségük ahhoz, hogy feladatukat ellássák. Egyik-másikuk tanul, s a munka mellett gondját viseli a családfának. Az, aki nem átmenetnek szánja az ápolónői pályát, szakképzetlenként kerül a kórház valamelyik osztályára, alig elégedhet meg csak a gyakorlatban szerzett tudással. Még a szakképzettek számára sincs megállás, hiszen hiába a legkorszerűbb orvostudomány, ha a gyógyító munka segédcsapalanak tagjai felkészültségükben 'megállapodnak. S nem igénylik szaktudásuk szüntelen bővítését. De hallgassuk most a kívülállókat. Első nyilatkozóm úgy gondolja, hogy „valahogy lecsúszott az ápolónői hivatás rangja. Nem jelért különösebbet ápolónőnek lenni, éppen a nagy jövés-menés miatt ami ezen a pályán van.’4 Elmondotta többek között, hogy volt egy osztálytársnője, aki kislánykorától készült arra, hogy majd betegeket fog ápolni. Sikerült is neki, de tizenkét év után otthagyta az egészségügyet. Miért? Úgy igénybe volt véve, hogy évek hosszú során veszélybe került a házassága. Elment adminisztrátornak, gyons-gépími tanult. Nem keres tőimet így, de szigorúan nyolc órát dolgozik. Otthon is helyreállt a béke. S azt hiszi, hogy most boldog? Egyáltalán nem az, hiszen dolgozó nőként nem azt teszi, amire készült, amit a feszített munkatempó ellenére is szeretett. Én soha nem értettem meg, de tiszteltem lelkes ráganzkodását, néha irigyeltem a boldogságát, amikor elújjongta hogy az a beteg az a bizonyos... egészséges, és levelet kapott tőle! Szóval, én úgy látom, vannak ennek a szépnek mondott pályának megszállottjai és valahogy, szükség is van a megszállottságukra. munkájuk fontosságának arra a tudatára, ami erőt kölcsönöz akár kétszer nyolc órát lehúzni. De, ki tiszteli őket különösebben ezért? Sok száz beteg közül néhány, mert az olyan köny- nyen ítélkező közvélemény inkább meglátja két tucat ápolónő között azt az egy-kettőt, amelyik csak átmeneteiig lesz egészség- ügyi dolgozó. Úgy is végzi aztán a munkáját Arra is próbált válaszolni, mit tenne ő, hogyha betegápolás általa. hiányolt rangja helyreálljon. — Hát, először is, ha rajtam múlna, nagyon gyorsan rendezném az egészségügy középhadában foglalkoztatottak fizetését A mi társadalmunk egy igen fontos dologra tanította meg az embereket, a mostani tizenhét, tizennyolc évesek pedig szinte az anyatejjel szívták magukba a valamit valamiért elvét Úgy érzem én, hogy az a valami amit kezdőkként, majd a már nagy gyakorlattal rendelkezőkként ápolónőink kapnak, kevés ahhoz, hogy vonzó is legyen. A másik... következő lépésként alaposan megvizsgálnám ki az, aki ápolónőnek jelentkezik. Szóval, akármilyen rosszízű a szó, szelektálnék. És egy másik nézőszögből... A szempár tulajdonosa idős ember, akire már tíz évvel ezelőtt Is ráillett jelzőként, hogy megette a kenyere javát Tanító volt és szerencsétlenségére beteges mber. — Nézze kérem, nem sok dicsekednivaló van benne, de igen jól ismerem belülről a kórházat. Én úgy látom, hogy körülbelül tíz évvel ezelőtt indult meg az a folyamat aminek eredményeként ma időközönként újra előkerül az a téma, hogy nincs elegendő ápolónő. Mondja csak, mitől legyen ? Bekerülhet valaki például szakképzetlen ápolónőként egy kórházba a legtisztább szándékkal, hogy megtanulja a szakmát. Más körülmények között talán sikerülne is megvalósítani a szándékot. De ahol hatan végzik tíz- ti zen két ember munkáját, ott a légkör a legnagyobb fegyelem mellett is megtelik a türelmetlenség villamosságával Van aki tovább bírja, van aki csak rövid ideig. Az lenne ideális, ha mint annyi más szakmában, ebben is bevezetnék a pályaalkalmassági vizsgálatokat Az, hogy valaki idestova 20 éve ápolónő, nem jelenti szükségképpen azt, hogy csak erre termett. Mostanában már nemcsak jelentkezőkőn múlik, hogy egy szakterületen dolgozik-e elég munkavállaló, vagy az, hogy krónikussá válik-e a minden intézményt vezetők réme, a fluktuáció. Lehet, hogy igazságtalannak fog tartani, de nekem az a véleményem, hogy már régen a bajok gyökeréig kellett volna ásni ahhoz, hogy ne küszködjünk az ápolónőhiánnyal. Időnként hallani, olvasni riportokat erről. Arról TéíSfe már jó hallani, hogy M illetékes minisztérium alapos vizsgálatot végzett, ezt és ezt kívánja tenni. Az egészségügyi intézmények gyarapodnak nálunk. Ez nagyon jó dolog. De kérdéses, súlyának megfelelően kezeljük-e az Intézmények benépesítését, az itt dolgozók anyagi megbecsülését iß? Ahol hiányzik az anyagi megbecsülés, ott idővel devalválódik az erkölcsi megbecsülés értéke is. Harmadikként egy emberpáré a szó. Foglalkozásuk talán nem is fontos. Gyermekük többször volt lakója a gyermekosztálynak. Az éveken át várt gyermek segített bepil- > lantást nyerni a kórház életébe. Lehet, hogy a sérelmek, kifogások túlzóak. Aggódó, gyermeküket féltő szülőkről van szó, ezért számít bocsánatos bűnnek minden túlzásuk. Amikor sikerül végre leszögezni, hogy nem panaszokat gyűjtök, hanem a véleményükre vagyok kíváncsi, a válasz egybehangzó. — Igen, igen. JjTem könnyű dolog. Mi is láttuk, mi jut egy- egy nővérkének, de olyat is tapasztaltunk, hogy türelmetlenül, idegesen végezte a munkáját « nővéri — Hát persze, ő is olyan ember, mint bárki más, lehetnek gondjai. Ha családja van, otthoni problémáit biztosan nem tudja a kórházkapun kívül hagyni senki. Igaz, de aki nem hivatásszerűen ápolónő, az majdnem üresen tölt be egy státuszt. Sőt, majdnem többet árt, mint használ, hiszen ismeretes, hogy a jó és rossz példáknak egyaránt akad mindig követőjük. Tulajdonképpen idézhetnék több beszélgetést is, de ezeket találtam a legjellemzőbbeknek. Megítélésem szerint figyelemreméltóak mivel egyik nyilatkozóm az ápolónői hivatás rangját követeli helyreállítani és azt hangoztatja, amit az idős pedagógus: legyen együtthat óbb az anyagi és erkölcsi megbecsülés! Ma, meglehet utópiának hat az az igény, hogy végezzenek pályaalkalmassági vizsgálatokat az egészségügy derékhadába jelentkezők körében. Viszont nem kétséges, hogy erre is sor kerül. Helyénvaló észrevétel, hogy a hivatástudat talán egyetlen életpályán sem nélkülözhető úgy, mint az ápolónőkén. Ehhez viszont a magunk részéről any- annyit fűznénk, hogy egészséges légkörben a szükségképpen választott foglalkozás is hivatástudattal vállalt foglalkozássá nemesedhet. Kérdés, hogy a túlterheltséggel együtt járó, illetve ennek termékeként jelentkező türelmetlen légkör alkalmas-e erre? A problémára visszatérünk. LÁSZLÓ IBOLYA Végefelé közeledik a téglagyárakban a nyersgyártási idény. Mint a Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat központjánál megtudtuk, a vállalat üzemeinek egy része már e héten beszünteti a nyersgyártást, a többiben a jövő hét végén állnak le a gépek. A szezon végi „mérleg" sajnos, negatív. Az eredeti program szerint március 10-e körül kellett volna megkezdeni a nyersgyártást, ténylegesen csak egy hónappal később kerülhetett sor az indulásra, az elhúzódó' télies időjárás miatt Habár év közben mindent elkövettek a kiesés pótlására, az egyhónapos kényszerű „pihenés” azonban túl ■ sok volt ahhoz, hogy be lehessen hozni. Az időjárás némileg „egyenlített”’ most őszszel szerencsére elhúzódott a nyár is, ennek is betudható, hogy a kiesés — vállalati szinten — nem lesz több 6—8 millió téglánál. A gyártott nyers téglát sikerült megóvni, így az elemi kár minimális volt. Hogy az építőipar azért megkapja a szükséges meny- nyiségű téglát, az égetéssel próbáljuk kiegyenlíteni a különbséget, ezzel azonban kevesebb lesz a tervezettnél 1970 első hónapjaiban a tégla. A Szekszárd-csatári gyárban a jövő hét végéig szándékoznak folytatni a nyersgyártást, ez az üzem valószínűleg teljesíti ez évi programját A pa- lánki üzemben is a jövő hét végére tervezik a leállást, azonban itt nehezebb a helyzet, tegnap már az eső miatt nem tudtak dolgozni, nem volt szárítóterület Új TÜZÉP-telepet kap Paks A paksi TÜZÉP-telep elhelyezése évek óta okoz gondot a község vezetőinek, a vállalatnak, de legfőképp a vállalat „üzletfeleinek" a község és környéke lakóinak. Jelenleg ugyanis a község központjában van a telep, szűk helyen. Útjában áll a községfejlesztési programnak és egyre kevésbé képes kielégíteni az igényeket A Pakson gyakori tüzelőanyag-hiány oka az, hogy a vállalat képtelen a szűk területen elegendő szenet tárolni. Nemrég megállapodás született a községi tanács vb és a vállalat között a tüzelő- és építőanyagtelep átköltöztetésé- rőL Az új telep helyét a község déli részén, az atomerőmű felvonulási lakótelep szomszédságában jelölték ku Mivel az új TÜZÉP-telep létesítése jelentős beruházást igényel, az átköltözés befejezésére csak 1973-ban kerül sor, de a kijelölt területen már jövő évben tudnak tárolni, készletezni tüzelőanyagot. Miután a nyári hónapokban megfelelő készletet fognak gyűjteni, elejét veszik a jelenleg is „égető” tüzelőhiánynak. Fafeldolgozó üzem Csibrákon A fa manapság már nem any- nyira kelendő, mint régebben. A tűzifa értékesítése már gondot jelent, mert nagyon sok helyen inkább olajjal fűtenek, gázzal főznek. Viszont annál nagyobb az érdeklődés az ipari fa iránt. Ha feldolgozzuk az ipar igényeinek megfelelően, kelendő a fa. Ezért fejleszti a mi erdőgazdaságunk is a fa- feldolgozó ágazatot — tudtuk meg Király Béla erdésztóL Hogy mennyire előtérbe került a tamási erdőgazdaság berkeiben is a fa ipari feldolgozása, nem kell különösebben bizonygatni: elég betekinteni a csibráki fafeldolgozó üzembe, amely nemrég kezdte meg működését. Az előzményekhez tartozik, hogy eddig Kurdon működött egy fafeldolgozó üzem, ha azt egyáltalában annak lehetett nevezni. Korszerűtlen körülmények, elavult és kevés géppel, az igényekhez mérten szerény kapacitással. Az erdőgazdaság nem tudott annyi fát feldolgozni, előkészíteni az ipar számára, amennyire szükség lett volna. Ezért új, modem üzemet létesítettek Csibrákon. Horváth Ferenc műszakvezető kalauzol a nagy munkateremben. — Ez lengyel gép, az szovjet, amaz pedig magyar — tájékoztat ____, t atnt Évente mintegy 15 000 köbméter fát tud feldolgozni az üzem. Szemmel láthatóak az üzemben a kezdet jelei. Modern gépek dolgoznak, ugyanakkor a munkások háton és kézben hordják ki tőlük a hulladékot A környezet is rendezetlen még. Minden kezdet nehéz. A lényeg az, hogy beindíthattuk a termelést. Fokozatosan minden sorra kerül A nagy fűrészgép pillanatok alatt szeletekre szabdalja a vastag rönköt A szeletek görgősoron jutnak a következő géphez, majd a harmadikhoz. Végül vagonszámra kerül ki a munkateremből a parkettafa. Fülsiketítő zaj. Mint ahogyan az lenni szokott egy faüzemben. A levegő pedig tele fűrészporraL — Sajnos, még nem készült el az elszívó berendezés. A kivitelező késlekedik. Az üzemnek viszont termelni kell. Nem kész még a fűtőberendezés sem. Pedig már elkelne. Különösen reggelenként. Reméljük, nemsokára elkészülnek ezek a tartozékok is. mert addig nem teljes az üzem. — Hány embert foglalkoztatnak? — Két műszakban dolgozunk. Egy-egy műszakban körülbelül 30—30-at, de később többet szándékozunk foglalkozRozsdaátalakító O zsírtalanít O tisztít O rozsdátlanít O foszfátoz O passzívái egy műveletben. GYÁRTJA A Vegyi Itsz, Szombathely Kapható: a festékből tokban (224)
