Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-16 / 240. szám
Á kölcsönzéstől a helytörténetig A könyvkölcsönzés vala- mikor jó üzlet volt. Az idősebbek még bizonyára emlékeznek a legkülönbözőbb zúg-kölesönkönyvtárakra, melyek „mérsékelt áron" a Tarka Regénytár köteteit éppúgy az olvasók rendelkezésére bo- csájtották, mint a félpengős, vagy éppen a pengős regényeket. Az egész országot behálózó könyvtári szolgálatnak a könyvkölcsönzés persze ma már összehasonlíthatatlanul magasabb színvonalú feladata és kötelessége. Ennél azonban több is. A megyei könyvtárak — köztük a szekszárdi — egyben módszertani központok, melyek a könyvkölcsönzés főhivatása mellett fontos tájékoztató funkciót töltenek be. A megyei könyvtár 1967 óta egyetemi végzettséggel rendelkező helytörténész, agrármérnök, irodalmár, társadalomtudományi és műszaki szakembert foglalkoztat. Ebből a sokrétű munkakörből most a helytörténetet szeretnénk kiemelni. A helytörténet sokáig országszerte vita tárgya volt. E sorok írója a maga tíz és egynéhány évvel ezelőtt írt cikkére is emlékezik, amikor egyáltalán harcba kellett szállni a kérdés fontosságának elismeréséért. Ma tizenegy megye könyvtára fogott (éljünk ezzel az agrárgazdálkodásban használatos szóval) ,,közös vállalkozásba”, először a közelmúlt, később majd a távolabbi felderítésének érdekében. Bács-Kiskun, Baranya, Csongrád, Fejér, Komárom, Pest, Szabolcs-Szatmár, To'na, Vas, Veszprém, Zala cserélik ki egymás között azokat az adatokat, melyek egyikük vagy másikuk közelmúltjára vonatkoznak. Kétszáznál több sajtóorgánum cikkeinek kijegyzetelése hatalmas munka, amit talán két számadat is illusztrál. A Tolna megyei Könyvtár 7333 cédulát kü1- dött más megyéknek rájuk vonatkozó cikkek, közlemények, adataival és 2100-at kapott vissza. A könyvtár, mely rende- letszerűen is kell, hogy a helytörténeti gyűjtőmunka kútfeje legyen, rövidesen erre a célra szolgáló — községekig és tárgykörig bezárólag bontott — katalógussal rendelkezik majd. ■Megyénk nagyjait j 7 néhány évvel ezelőtt már bemutatta az érdeklődőknek egy jó szándékú, de szűk kört felölelő kiadvány. Most a megyei könyvtár egy ennél sokszorta átfogóbb adatgyűjtésbe kezdett, mely később ugyan szelektálásra vár, de már ez ideig is hétszázhetvenhat olyan személy munkásságának dokumentumait tartalmazza, akik Tolna megyéből származván, ilyen, vagy olyan munkaterületen dolgozva tettek valamit a közért. M indezek sovány szám- adatoknak tűnhetnek. A valóság azonban az, hogy a múlt megismerésének az adatok összegyűjtése az elsődleges forrása. A mai történészek hálával adóznak minden olyan személy emlékének, aki századokkal ezelőtt, akár pár sorban, papírra vetette élményeit, emlékeit. Tényközlés- ben napjainkban már nincs hiány. Az újságok, heti és havi folyóiratok, vagy éppen könyvek rengetegében azonban megfelelő szervező munka nélkül képtelenség lesz hovatovább az eligazodás. Éppen ezért érdemel külön elismerést a megyei könyvtár ilyen jellegű munkája, melynek a felszabadulási dokumentumokkal kapcsolatos vonatkozásaira a későbbiekben még visszatérünk. , O. L Utazó építőmunkások öt óra a buszon — Ötezer-száz forint személyenként — Miért nem saját autóbusz? Jegyzet BIZTOS A PIACUK A Tolna megye Állami Építőipari Vállalatnál Tur- béki Józsefnek több gondja van a személyszállítással, mint egy AKÖV-ös főnöknek. A vállalat ugyanis munkás- és alkalmazotti létszámának több mint hetven százalékát utaztatja. A személyszállítás nagy gond, pontos, jó szervezése feltétele az egyenletes termelésnek is. A megye legnagyobb vállalatánál már jelentős hagyományai vannak a munkások utaztatásának. Ennek több oka van: 1. A munkahelyen nem lehet elegendő szak- és segédmunkást találni. 2. A munkásadó terület az országnak nem azon a részén van, ahol a jelentkező munkaerőt felhasználni, igénybe venni lehet. így az építővállalatnál szinte minden munkahelyre utaztatni kell a munkásokat. Indulás 5,15 kor Az autóbuszok minden reggel 5.15-kor indulnak és 8.30- kor kezdenek a munkások dolgozni. Este 17 órakor fejezik be a munkát és az autóbuszok 17.30-kor indulnak vissza a munkások falujába. Szinte megdöbbentő, hogy e vállalat honnan kénytelen szállítani munkásokat az építkezésekre. íme a munkásjáratok, — ezeken autóbusz közlekedik —, egy menetrendje: Babarc—Szekszárd Versend—Szekszárd Palotabozsok—Szekszárd Mohács—Tolna Székelyzsabor—Komló Mágocs—Komló N émetkér—V árdómb Németkér—Pálfa Mucsi—Pincehely Kistormás—Tolna Foktő—Dunaszentbenedek Sáregres—Keselyűs Bogyiszló—Szekszárd. Ezek a járatok naponta közlekednek. Van több olyan munkabrigád, melyet hét végén szállítanak haza és hétfőn reggel vissza a munkahelyre. Egy ilyen hétvégi járat a Bonyhád—Kecel—ImreFelszakítják Baranya „páncélpadlóját44 Valóságos „páncélpadlót" derítettek fel a szakemberek a baranyai szántóföldek alatt A felszíntől számított 30—50 centiméter mélységben kemény, sokfelé már megkövesedett talajréteg húzódik. A különös képződményt éppen a rendszeres talajművelés idézte elő. A századokon át azonos mélységig történő szántás ugyanis összetömörítette a talajt, s a leszivárgó víz ide rakta le a feloldott meszet és más ásványi anyagokat. Ily módon rendkívül kemény réteg keletkezett, amely megnehezíti a víz áramlását és gyakran okoz belvizeket, továbbá gátolja a növények gyökérzetének szabad fejlődését. A talajvédelmi szakemberek szerint legalább százezer holdat „fojtogat” ez a páncél Baranyában, amelyet most felszakítanak, feltörnek a gépek. Lánctalpas traktorok által vontatott óriási ekék lazítják meg a kőkemény altalajt és utat nyitnak a víz természetes áramlásának. A tapasztalatok szerint ez a leggyorsabban megtérülő természetátalakító munka. A jó ta- lajszerkezet és a normális víz- gazdálkodás megteremtése ugvanis egyrragában húsz «zúzalékos hozamnövekedést eredményez, ^ (MTI) ~-z. falva—Orgovány útvonalon közlekedik, egy másik pedig Kalocsa—Foktő—Dunaszentbenedek—Szekszárd útvonalon. Az autóbuszokon az utazás kényelmesnek mondható. Nagyobb baj, ha a busz műszaki hiba miatt reggel nem tud elindulni — a kocsik a faluban, a munkások lakhelyén parkolnak —, ilyen esetben két lehetőség áll a munkások előtt: 1. A késés miatt a munkahelyről új, üzemképes buszt indítanak, például Babarcra. 2. Otthon maradnak a munkások, — fizetés nélkül —, vagy szabadságot írnak számukra. Ponyva alatt Rosszabb az olyan munkások helyzete, akik tehergépkocsival kénytelenek minden nap utazni, ponyva alatt, rozoga padokon. Mondani sem kell, hogy milyen hideg van, és mekkora a por, ilyenkor ősszel. A tehergépkocsik a következő útvonalakon szállítják az embereket: Dunakömlőd—Tolna Dunaszentgyörgy—Tolna Gerjen—Paks Kisvaszar—Komló Báta—Mohács Palotabozsok—Mohács Egy-egy járaton mintegy harmincöt személy utazik naponta. Sajnos, vagy talán nagyon is jó dolog —, a munkások nem nagyon kedvelik a szállásokat, bármilyen otthonosan is rendezik be. A legtöbb toborzót azzal fogadják a leendő munkások, hogy naponta haza tudja-e őket szállítani a cég ? Ha igen, akkor jönnek a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalathoz munkára. S a vállalat fizet. Az idén ezer forinttal többet költenek, vállalati átlagban egy munkás utaztatására, mint 1968-ban. Az idén egy munkásra, alkalmazottra 5100 forint szállítási költség jut. Az év első felében 5,9 millió forintot költöttek személyszállításra. Ebben a költségben szerepel már az is, melyet a civil járatokon, a ✓ vonaton utazók jegyeiért fizet a cég. Ahol ennyi utazó munkást foglalkoztatnak, ott egészen más módszereket kell alkalmazni a párt- és a szakszervezeti szerveknek is. A szak- szervezeti titkár véleménye szerint itt különösen jelentős az egyénhez szóló politikai munka. Az utazók között sok a szakszervezeti, illetve a pártbizalmi. A bizalmiak eligazítása után, — melyet leggyakrabban a munkahelyen tartanak a párt- és a szakszervezet vezetői — a munka java rájuk vár: beszélni az emberekkel a vállalaTI gondokról, szervezési költségkiható tényezőkről. .. Két pere alatt egy kilométer Van idő az autóbuszon a politizálásra. Az autóbuszok 35 kilométer körüli utazósebességgel közlekednek. Az emberek nagy része 2,5 órát utazik a munkahelyéig, ennyit vesz igénybe a hazaérése is. öt órát buszon tölteni nem gyerekjáték. S mivel töltik az időt? Szundikálással, egy kis beszélgetéssel és nagy-nagy hallgatásokkal. Az építővállalattal három autóközlekedési vállalat van kapcsolatban — a 9-es, a lles és a 12-es számú. — E vállalatok a körülményekhez képest jól végzik a munkások szállítását, de náluk is kevés a busz. Ha elvesznek egy kocsit valamelyik ..civiljáratról”, akkor a községek vezetői előtt kell magyarázkodni a vállalat illetékeseinek, ha az építőktől akkor súlyos botrány a következménye. A napokban elvitt a bajai AKÖV-főnökség két buszt, melyeket olyan helyre kellett irányítani, ahol megszüntettek egy vasútállomást. 8 ez az intézkedés itt, a szekszárdi cégnél szinte új „haditerv” kidolgozását tette szükségessé. Most ismét mennek a buszok, de jövőre már még több kellene. A vállalat mintegy félezerrel több munkást kíván jövőre alkalmazni. Ezek szállítása megint csak növeli a gondokat — az AKCV a jövő évi igényekre még nem is tudott az építőknek válaszolni... Nincs busz Az építővállalat nem vásárolhat autóbuszt Pedig ez oldaná meg véglegesen a munkások szállítását. A fejlesztési alapból nem lehet autóbuszt venni. Pedig az egyévi közlekedési költség, melyet az AKÖV-cégeknek kifizetnek lehetővé tenné évente 1^—16 új autóbusz vásárlását. És akkor az üzemeltetés is kevesebbe kerülne: kilométerenként négy forinttal.. — Fi ~ . Amikor ott jártam a gazdaság központi irodájában, éppen egy telexüzenet érkezett Miskolcról: „örvendek, bogy bosszú hallgatás után sikerült kapcsolatot teremteni önnel, ugyanis a paksi ezerjót ellátási területünkön megkedvelték és azt keresik.” A telexanyag a továbbiakban a rendelést tartalmazza. Ax igazgató azt mondja, a Paksi Állami Gazdaságnak semmiféle értékesítési gondja nincs borból. A „kuncsaftköre” nagy és megbízható, a vevők ragaszkodnak a gazdasághoz. Nem kis dolog ez, hiszen országosan igen nagy a készlet borból és most a jó termés csak tovább növeli az eladatlan mennyiséget. Nem lehet azt mondani, hogy kizárólag a jó minőség miatt ilyen keresett a Paksi Állami Gazdaság bora, Tokaj-Hegyaljától Győrig és Pápáig. A minőség valóban jói hiszen az idei országos borversenyen öt aranyérmet, három ezüstöt és két bronzot kaptak, a nemzetközi versenyen pedig Két aranyérmet és három ezüstöt. Ez önmagában kevés volna a hagy népszerűség, a biztos piac megszerzéséhez. Más vidékek is termelnek kiváló borokat, ha nem tartoznak is a történelmi borvidékekhez. A Paksi Állami Gazdaság megfelelő reklámmal és az állandó kapcsolattartással jutott ei idáig. Nem árulunk el titkot, ha megírjuk, hogy a gazdaság borait az illető vendéglátó-vállalatok és más vállalatok üzletel, éttermei már az utcán, a falra kifüggesztett ismertetőben bemutatják a legtöbb helyeÍT az épületen belül pedig az asztalokon megtalálja a fogyasztó a tetszetős kis prospektust a borok összetételéről, amelyhez ajánlás is tartozik: melyik bor milyen ételhez való. A megrendelőkhöz legalább negyedévenként egyszer elmennek a gazdaság üzemgazdasági osztályának kereskedelmi csoportjától, telexen és levélben pedig állandó a kapcsolattartás. Már elterjedt az országban, hogy az a bizonya* üveg „paksi kétliteres”. Az állami gazdaságok országos címke- versenyén a paksiak dijat nyertek. A palackokra kerülő címke Jó öuet mint foto címke, a paksi Dunával, fájjál. '' A gazdaság vezető szakemberei hangsúlyozzák a korrektséget. A* üzleti szabályokat messzemenően betartják. Most, amikor szabad versenyt éreznek sok helyen és azt nem mindig értelmezik helyesen, érdemes odafigyelni a paksiak tevékenységére. G. J. A Láng Gépgyár do mbóvári építkezése
