Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-16 / 240. szám

rao mkUa wtodWn — Az megint minek? kér­dezte Jancsik kedvetlenül. — Kellhet. — Itt a puska nem segít —- mondta Berkner, s belegázolt a vízbe. Két-három lépés után megállt, s Jancsik szemét ke­resve azt mondta: — Ha egy órán belül nem jövök menjetek tovább. — Rendben — mondta Jan­csik. — És akkor is, ha katonát láttok. — Jó. Szótlanul nézték, amint tá­volodott a térdig érő vízben. Mikor elérte a partot Bodá megérintette Jancsik vállát: — Hány éves lehet? — Huszonöt. — Annyi nincs — mondta kovász Ármin. — Akkor huszonhárom — mondta Jancsik s nem nézett B odóra. — Jól tud parancsolni. If — Mit akarsz megint? — Úgy emlékszem, rád sza­vaztunk. — Hát akkor tartsd is ehhez magad. Bodó elmosolyodott. Á szá­ja szélén megbúvó gúnyos rán­cokat Jancsiknak is észre kel­lett vennie. — Mi bajod vele? — kér­dezte. — Csak figyeld, ahogy be­szél. — Hogy beszél? — szólt köz­be Lovász bosszúsan. — — Mintha minden orosz ro­kona lenne. — Az ő dolga — mondta Jancsik —, mit törődsz vele? —• És ha elárul? — Hülye vagy — mondta Jankó felkönyökölve. — Eddig miért nem tette? — Csak figyeld meg — mondta Bodó, s. lőszert tett a karabély csövébe. Rácsukta a závárt, s halkan nevetett. — Vajon milyen pofát vágna, ha fél óra múlva csak hűlt he­lyünk lenne...? — Amilyent te vágsz rövi­desen — mondta Jancsik, s hirtelen mozdulattal kiragadta kezéből a fegyvert. — Unom már amit csinálsz..1 — Most mit idegeskedsz? — kérdezte Jankó —, megbolon­dul mellettetek az ember. Nézték egymást, mint négy idegen. — Sose érünk haza — mondta Lovász csendesen. — Vassnak meg Ámonnak volt igaza — mondta Bodó, s kiköpött. Jancsik felemelte a Fejét, a aztán a vízen úszó nyál után nézett. — Minek Jöttél velünk? — kérdezte. Bodó arca megrándult — Mert azt hittem magyar emberek között leszek. — És? — És csalódtam. — Például kiben? — Például benned. — Mert én mi vagyok? — Te? Egy rohadt kommu­nista vagy. A tutajnak csapódó hullá­mok lágyan hin táztatták őket Fél három lehetett, bőven volt még idejük. A part ahol Berk­ner eltűnt a fák mögött, moz­dulatlan volt és fehér. Fojtó és égető csend vette körül. Va­lamennyien a fák és bokrok zöld szalagját figyelték, mely mögött a falu rejtőzött Tíz vagy tizenöt perc telhetett el mozdulatlan várakozással, amikor a homokfövényen egy­szer csak megjelent Berkner. Jancsik elmosolyodott, s az­tán anélkül, hogy levette vol­na szemét a víz felé futó fe­kete árnyról, azt mondta: — Keresztül lőlek, ha ezt még egyszer kiejted a szódon... • Rejtekhelyük kétezer-két- ezerötszáz méternyire lehetett a fateleptől. Valamikor mész­égetők tanyáztak ezen a he­lyen. Az első éjszakát a desz­karaktárban töltötték, hajnal­ban azonban megjelent Uric- kij, Berkner újdonsült barát­ja, s felvezette őket a mészkő- katlanban, épült házikóhoz Nagyszerű hely volt Az épü­let két helyiségből állt, s a be- deszkázott ablakok kitűnően zártak. Patak is volt a közel­ben — mosakodhattak; Bodó mindjárt szemrevéte lezte a vadcsapásokat, őzek és szárnyas vadak után kutatva. Urickij bíztatására már az el­ső napon csapdákat állított, s ettől kezdve csak azzal törő­dött, sikerül-e valamit tőrbe csalnia? Lovász suszterszerszá­mokat rossz bőrdarabokat kért Urickijtől: rendbe kellett ten­nie a lábbeliket. Napjaik nyu­galomban teltek, s most, hogy végre hosszabb időn át szilárd talaj volt a lábuk alatt, újra megkezdődött a tervezgetés: mit csinálnak majd odahaza? Jancsik naphosszat ezzel a gondolattal játszott. Késő éj­szaka lesz, amikor hazaér, megáll az ablak alatt, s há­romszor megkoppintja az üve­get. Szinte érezte, ahogy tor­kába ugrik a szíve. All az ár­nyékban, ahol nem világíthat­ja meg az arcát a holdfény, s 'vár, hogy bebocsássák. Felesé­ge először nyilván azt hiszi majd: álom volt csak az egész, András nincs itthon, s a je­let senki más nem ismeri, ;'. Lehet, hogy felül azért, vár, s aztán elgyengülten vissza­fekszik. S ekkor újabb há­rom, madárcsőrkoppanás.. BERECZ JÁNOS: Ellenforradalom tollal és fegyverrel. 1956 Az 1956-os magyarországi ellenforradalom krónikája ez az alig több mint 150 oldalas könyv. Terjedelméhez mérten racinoálisnak kell lennie, te­hát el kell vetnie mindent, ami mellékes, és világosan kell felmutatnia egy rendkí­vül nehéz helyzet és egy tra­gikusan bonyolult folyamat fő vonásait. A könyv érdeme, hogy következetesen alkalmaz­za ezt a. módszert. Érzékelhetővé teszi, hogyan és miért vált tehetetlenné, ha­csak néhány napra is. mind­az az erő, amely pedig ké­szen állt a szocializmus és vív­mányainak védelmére, A szerző azonban, amikor a belső helyzetet, az 1956-os magyarországi állapotokat tár­ja fel, érzékelteti azt is, hogy a leggondosabb belpolitikai elemzés sem teheti teljessé a képet. Megmutatja az olva­sónak, hogyan álltak készen­létben a nemzetközi imperia­lizmus megfelelő szervei és személyiségei, hogy szervezzék és irányítsák az ellenforradal­mi lázadást, A könyv fejezetei közül kü­lönösen érdekfeszítő az a rész, amelyben feltárja a Szabad Európa Bizottság úgynevezett FOCUS hadműveletét. Ez az akció éppen azt a célt szolgál­ta, hqgy ösztönözze, szervezke­désre késztesse a belső ellen­séget és programot adjon ne­ki. Nyíltan bevallott törekvé­se volt, hogy az ellenforradal­mi mozgalmat egy gyújtó­pontba foglalja — innen az elnevezés: „Operation FOCUS* — Gyújtópontakció. Ennek a törekvésnek alátámasztására a szerző széleskörűen használja a nyugati sajtó korabeli cik­keit és megállapításait, az el­lenforradalomról írt könyvek és tanulmányok fejtegetéseit. A hazai események és a kül­földi háttér egyértelműen ad­ja a tanulságot: csak marxista —leninista elvek alapján le­het eredményesen harcolni mindenféle hiba, elhajlás és diverzió ellen. 27x2 Ki mit tűd a képzőművészetről? A helyes megfejtés 3 pont H. nap. L Picasso, századunk nagy művészegyénisége sok művében tett hitet a béke mellett. Híres Guernicája mellett egy kápolnában festett freskója is tükrözi békeszerete- tét. A fenti kép a freskó egy részlete. Melyik ország mely városában van a kápolna? 2. Az UNESCO párizsi épületében is festett Picasso faliképet. Ehhez áz épülethez egy magyar származású építész neve is fűződik. Kij ez a művész? fVTVTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTVTTTWTVWTTWrVrrVrrTTTTTTVVTT? TWTTTTTTTVTTrTTTVVTTVVTTVVVTVTVTWTTVTVTTWTWVTTTTVVTTVTTT ► Szamos Rudolf: Kántor és Csupati (Részletek egy nyomozókutya történetéből) Sátori gyorsan intézkedett. Utasította a had­nagyot, hívassa ki a rendőrorvost és a bűn­ügyi technikust. Csupati tói azt kérdezte: To­vább tudunk menni? — Kántor, mint a jó kopó, újra nyomon volt, s csak gazdája jelzé­sét várta. Az intés re ,azonnal indult. Végigha­ladt a hosszú alagsori folyosón. A liftakna mellett, a főlépcsőház alján néhány ellenőrző szimatot tartott, majd felfelé vezette a cso­portot. Ahogy a földszinti hallba értek, Csu­pati futó pillantást vetett a portáskarám mö­gött a különböző papírokkal buzgólkodó hote- lierre. Kántor odaszagolt a karámhoz. Halkan mozgolódott, de azután mégis visszafordult és a főlépcső kopott, bordó szőnyeggel borított járókáján indult felfelé. Csupati agyán csu­pán átsuhant a gondolat, milyen sápadt is a vörös hajú portás. Az első emeleten először balra fordult a kutya, ám néhány lépcső után visszatért. A keresztfolyosó végén, a világító udvarra néző hátsó traktust célozta még, és a sikátorszerű, gyéren világított hosszú folyosó távoli sarkából nyíló ajtó előtt váratlanul megállt. „Itt ki la­kik?" Kérdezte fojtottan az üzletvezetőtől Sá- iori. A kopasz, kövér ember zsebkendőjével törölgette izzadó homlokát. „A dizőzünk” — és a választ inkább sóhajtotta, mint mondta. 6. — Kopogtass — utasította Csupatit a fő­hadnagy. A máso dik koppantásra sem érkezett bentről válasz. „Kérem, azt hiszem, a művész­nő lent lesz a bárban” — kockáztatta meg megjegyzését az üzletvezető. „Nem baj. ~ Nyiss be!” És Csupati lenyomta a kilincset. Az ajtó nyikorogva engedett. Az elfüggönyö­zött ablakon halványan szűrődött be a szobába az utcai lámpa fénye. Sátori felkattintotta a villanyt. „Az ördögbe!” hőkölt egy féllépést hátra. „Mi van itt?” fordult az üzletvezetőhöz, aki hamuszürkévé vált arccal az ajtófélfá­nak tántorgott: „Maca"’ — nyögte. — Kísérje le az urat az irodába — mondta egyik beosztottjának Sátori, és a másikat az alagsorban dolgozó rendőrorvosért küldte. „Oda a szállodánk jó híre” — motyogta az üzletvezető és mint a részeg, imbolyogva bo­torkált ki a rendőr előtt a szobából. Az ágyon hanyatt fekvő, félig levetkőzött nő nyakán té­pett szárú masnik ént lógott négy nejlon- harisnya szára. A nő mennyezetet bámuló üvegmerev szemeiben még benne ült a meg­dermedt rémület. Dulakodási nyom sehol. Ahogy Sátori véletlenül megmozdította a pap­lant, a halott feje oldalt billent. „Bivalyerős lehetett a tettes” — állapította meg Csupati. „A nő úgy látszik nem védekezett, míg a gyil­kos nyakára hurkolta a harisnyát...” — Főnök, te érted ezt? — kérdezte Csupati. Kettesben voltak a szobában és Csupatinak olyan érzése támadt, mintha titokban figyel­nék őket. Kántor az ágy szélét szagolgatta, majd or­rával az éjjeliszek rény ajtócskáját bökdöste. Csupati kinyitotta és a fiókban egy vaskazet­tát talált. „Csomagold be” tanácsolta a fő­hadnagy, és Csupati egyéb híján, zsebkendőjé­be csavarta a dobozt. A megérkező rendőr­orvos véleménye szerint a halál fél, de legfel­jebb egy órája csigolyatörés miatt állt be. Sá­tori meredten nézte a nőt, mintha szemeivel akarná életre kelteni. „Ha megszólalna, leg­alább egy szó erejéig” — töprengett. „Ezek a vacak nejlonharisnyák. Teljesen megvannak tőlük szédülve a nők.” A gyilkosságra egyetlen elfogadható magyarázat lenne: féltékenység. „Féltékenység” labdázott a gondolattal. El is fogadná, ha Kántor minden eddigi lépése nem az ellenkezőjét bizonyítaná. „Miért kell egy féltékenységhez a határon száz veszély kocká­zatával átszökni? Olyan nagy lett volna a bosszúvágy?” Kántor türelmetlenül topogott az ajtó előtt. Csupati figyelmeztette Sátorit: „Főnök, a ku­tya tovább akar menni”. — Kérjen további erősítést — utasította a helyettesét és Sátori gondolatai az ábrándo­zásból visszazökkentek a valóságba. Kántor az épület hátsó keresztfolyosóján vezette őket és a használaton kívüli kártyaszobák mellett a földszinti bár raktárhelyiségébe nyíló kes­keny csigalépcsőn igyekezett lefelé. „Ez egyre cifrább” — mondta Csupati. Sátori is erre gondolt. Ez eddig úgyszólván minden lépésük­nél új és új rejtvénybe ütköztek. Egyszerű ha- társértésnek indult ez az ügy, és a megyei székhely nagy szállodájában már a második hullát találták meg. A tettes alig egy órányi­val járhat előttük és ez az időelőny ki tudja, mi minden meglepetést tartogat még számukra. 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 : 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 3 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 AaAAAAAmAAAAAAAAAAAAAAAAAAáAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAaA AAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaáAAAAAAtAAAAÁt

Next

/
Thumbnails
Contents