Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-15 / 239. szám

csillagtúrán... | /\ boltvezetőkön «ftnoceia V endégségben az Alföldön csattant az ostor A MÉK igazgatója: Senki nem tudta... Halász István: Mindenki tudja... Szeptember 14-i kora reg­gel jó kirándulóidőt ígért. így alkalom nyílt arra, hogy az előzetes tervek szerint, meg­valósítsuk régi álmunkat: megnézzük a „Kiskunság Ba­latonját”, a Szelidi tavat. Átkelve a Dunán, kerékpár­karavánunk hosszan kígyózott a Géderlakon, Ordason és a Dunapatajon át vezető, ma­gas jegenyékkel szegélyezett úton. Először a kedves kis falu, Crdas szélén álltunk meg. Kirándulásvezetőnk kar­ja egy óriási ágas-bogas fá­ra mutatott; Rákóczi fejede­lem tölgyére. Megilletődötten álltunk e nagymúltú fa ár­nyékában, s hallgattuk a le­velek susogását. Alig volt időnk, hogy me­netközben felidézzük a tanul­takat Rákócziról, s történel­münk e dicső korszakáról, máris megérkeztünk a Szelidi tó kacskaringós partjára. A keskeny tó egyik felén szál­loda, halásztanyák sora és kicsi villák állnak a másik még beépítetlen. A csende­sen Hullámzó tavon, a nád­szegély mellett jól esett a csó­nakázás. Csendes itt minden, a nádas, a táj, a vitorlások. Nem is gondoltuk, hogy mi­lyen természeti kincsekben bővelkedő vidéken vagyunk. Mint később a dunapataji művelődési ház kiállítóter­mében megtudtuk, hét olyan állat él a Szelidi tóban, mely máshol nem található, s to­vábbi harminc, melyeket a tudósok sokáig nem ismertek. De volt ebben a teremben más is. Az 1832-ben faragott díszlécen ez állt: „Minél messzebbre tudsz visszanézni, annyival messzebbre tudsz előrelátni.’ A falon a község kedves vendégének Kodály Zoltán tanár úrnak a fényké­pe függ, oldalt a szegfűcí­meres város óriásának, a két méteren felüli embernek a képe, mellette Füredi Mihály portréja, aki az utolsó, duna­pataji főbíró volt. Okiratok, országos vásárok engedélyezé­séről szóló oklevelek, plaket­tek beszélnek ma a múltról. Valószínűleg sokáig tudott Volna beszélni Pastyik István tanár bácsi a régi időkről, de hátra volt még a meglepetés, a múzeum. Nem bántuk meg, hogy megnéztük. Nádfedeles ház eredeti ál­lapotban s olyan vezetővel, mint Pastyik tanár bácsi — örök emlék számunkra. A ház 1803-ban épült, ud­varán alföldi gémeskút, szo­báiban hamisítatlan emlék­tárgyak árulkodnak arról, hogyan élt régen a pataji pa­rasztember. Nekünk három dolog tetszett legjobban a múzeumi tárgyak közül: a palatábla, amire a régi isko­lákban írtak, a falon függő díszes tányérok ízléses elren­dezése és egy csodabogár, a „tsaptató tserép”. Egy mai vi­rágcseréphez hasonló agyag­edény ez, melynek felső pere­mén egymással szemben két lyuk van. Igen fontos célt szolgált, régen gyógyítottak vele. Akkora szelet kenyeret vágtak, amekkora az edény peremébe pontosan beilleszke­dett. Közepébe gyertyát állí­tottak. Ezután a kenyérszele­tet a gyertyával az edénybe helyezték, s a hasfájós em­ber hasára rakták. A gyó­gyulást a ritka levegő szívó hatása idézte elő. Ilyen, s hasonló eseteket mesélt a mú­zeum vezetője, s mi hallgat­tuk volna talán estig is. Csak napokkal később döb­bentünk rá, hogy milyen veszteség lett volna ne keres­ni az idegen táj érdekessé­geit, s elmulasztani az alkal­mat. Amit láttunk, hallottunk jó néhány földrajz-és történe­lemóra anyagának felelt meg. S az egész ára: mind­össze 40 kilométeres kerék­pározás az Alföldön. Lenin- és Béke-raj A bonyhádi II. számú álta­lános iskolába látogatott az őrsvezető című úttörőlap szer­kesztőségének egy bizottsága, hogy megismerkedjenek a csa­pat mozgalmi életével, s az­zal, hogy miként készülnek a pajtások a „Szabad hazában Lenin útján” mozgalom ün­nepségeire. A látogatás tiszte­letére a Gagarin raj Párduc őrse öt állomásból álló csillag­túrát szervezett. A túra cél­ja az volt, hogy ellátogassunk azokra a helyekre, melyekhez a község felszabadulásának legszebb emlékei fűződnek. Elsőként a szovjet emlékmű előtt állt meg tisztelgő őrsünk. Varga Géza őrsvezetőnk egy verset szavalt el a szabadság­ról, majd az őrs tagjai fel­elevenítették, hogy mit tud­nak a felszabadító harcokról. A következő állomás a cipő­gyárnál volt, ahol hosszan be­szélgettünk arról, hogy milyen szerepe volt a gyárnak 1344— 45-ben. Ezután a járási tanács épületét „szálltuk meg.” A já­rási tanács vb-elnöke Juhász elvtárs a régi városparancs­nokról, Babin őrnagyról fes­tet hiteles portrét. Egyúttal azt is megígérte, hogy hama­rosan elkészítik az iskola csa­pa totthonát. Meglátogattuk még a Petőfi Sándor gimnáziumot, melyet a nehéz háborús időkben kór­házzá alakítottak át, s túrán­kat a járási művelődési ház ú.ijá varázsolt épületében, s gvermekrajz és régészeti ki­állítás megtekintésével fejez­tük be. Genezler Rozália BARKÁCSOLJUNK: Szerpentinből sok mindent Báltermek dísze, vidám hajigá- lás tárgya a szerpentin. Otthon: remek barkácsanyag. így: Ízlésünknek megfelelő színössze­állításban készítsünk a szerpentin­karikákból korongokat. A koron­gokat — ábránk szerint — kü­lönféle formájúvá alakítjuk, asze­rint, miféle dobozt szeretnénk ké­szíteni. A korongokból fabrikálha­tunk tölcsért is, de akár csúcsos tetőt babaház tornyára. A tár­gyak akkor lesznek igazán szem- revalók, ha színtelen lakkal fé­nyezzük Őket. Három lakkréteget vigyünk fel. Egy-egy lakkozás között várjunk, amíg az előző réteg tökéletesen kiszárad. Gyorsabban készülnek a koron­gok, ha sorozatgyártásukhoz esz­közt készítünk. A korongkészítő masinát. 2. számú ábránk mutat­ja. Különös fordulatot vett egy szabálysértési ügy, amit „A MÉK elvitte az olcsó szőlőt a vevők elől” című cikkünk megjelenése után indítottak. Emlékeztetőül megismételjük az eset lényegét: Szekszárdon, a piactéren lévő állami gaz­dasági zöldség-gyümölcsbolt- ból nagyobb mennyiségű szőlőt vásárolt a MÉK két boltja, kilónként öt forintért és ezt az szőlőt hétért árusította. A megyei tanács kereskedelmi osztályának véleményét kér­tük az ügyben, az osztály azonnali vizsgálatot indított. Maga az osztályvezető, Korsós István adott tájékoztatást la­punk munkatársának, miután a vizsgálat befejeződött és az osztályvezető beszélt a MÉK főkönyvelőjével is. A főkönyvelő, Tálos Jó­zsef úgy tájékoztatta a megyei tanács kereskedel­mi osztályvezetőjét, hogy a különös szőlővásárlásra Csépi Pál MÉK-osztályve- zető — tehát Tálos József közvetlen munkatársa — adott engedélyt és utasí­tást. Mivel az újságíró tájékozó­dása ennél alaposabb és hi­vatalosabb már nem lehetett, közöltük lapunkban az ese­ményeket. Cikkünk megjelenése után a megyei főügyészség sza­bálysértési eljárást indított Csépi Pál ellen az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőség me­gyei felügyelőségének vezető­jénél. A szabálysértési eljárás azt derítette ki, hogy a boltvezetőnek nem adott közvetlen utasítást a MÉK osztályvezetője, tehát ők a hibásak, ezért a sza­bálysértés miatt őket büntették meg. Csépi Pál levelet írt szer­kesztőségünknek, amiből azonban semmi nem derül ki, ezért nem is közöltük. Most is csak azért hozzuk nyilvá­nosságra, mert bizonyos te­kintetben jellemző felfogást takar. Meglehetősen nagy ügy­ről van szó, sokkal többről, mint szabálysértésről, ha a dolog erkölcsi oldalát nézzük. Ilyen kérdésekről csak érdem­ben és érvekkel lehet tárgyal­ni. Csépi Pál azt sem közöl­te, hogy megszüntették ellene a szabálysértési eljárást, noha már az újságcikkben is ben­ne volt, hogy választ várunk a MÉK-től. Az említett levél a következő: „A Népújság f. hó 3-i számában „A MÉK el­vitte az olcsó szőlőt a vevők elől” cím alatt G. J. aláírás­sal megjelent cikkben nevem megemlítése — feltehetően — téves információ alapján ke­rült közlésre. A cikk nyomán személyemet sérelem érte, ezért kérem, hogy e helyre- igazítást közölni szíveskedje­nek.'’ Végül is sor került a tisztá­zásra is, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályvezetőjének irodájában. A megbeszélésen részt vett Nika Károly, a MÉK igazgatója, Csépi Pál MÉK-osztályvezető és lapunk munkatársa. Korsós István osztályvezető hivatalos választ várt a vizsgálatukra, ezt a választ olvasta fel Nika Ká­roly. Érdekes, hogy a főköny­velő tájékoztatóját egyszerűen téves információnak tartják és ezzel részükről a dolog el vas intézve. Nika. Károly szerint nem tudatos üzérkedésről van szó, hanem jóindulatú téve­désről. Azt mondja: „Senki nem tudta, hogy az állami gazdaság eláru­sítóhelye az nyílt árusítá­si üzlet”. Nem tudták sem a boltvezetők, sem a MÉK-vezetők stb. Most derült ki. Ha pedig nem tudták, nyu­godtan vásárolhattak innen szőlőt és azt továbbadhatták, ez nem törvényellenes. Ugyan­úgy, mint ahogy például dél­előtt tíz óra után a piaci ős­termelőktől is felvásárolhat­nak a MÉK dolgozói, illetve a boltvezetők, gyümölcsöt vagy más terményt, abból a célból, hogy azt eladják. A Korsós István osztályve­zető jelenlétében történt meg­beszélés alapján teljesítjük a MÉK igazgatójának kérését: közöljük a MÉK boltvezetői­nek kiadandó utasítást. Esze­rint felhívják az üzletvezetők figyelmét, hogy nyílt árusítá­si helyről való árubeszerzés, továbbadás céljára szabály- sértést von maga után. (Az utasítás megtételére egyéb­ként az ÁKF Tolna megyéi Felügyelősége kötelezte a MÉK vezetőit.) Közöljük to­vábbá azt is, hogy a megyei tanács kereskedelmi osztály- vezetőjének írt, a kivizsgálás­ról adott jelentésben szere­pel, hogy az első nyolc hó­napban a MÉK csupán 12,9 százalékos árréssel dolgozott: Az igazgató szerint éves szin­ten a zöldség-gyümölcsárusító kereskedelmi tevékenységük ráfizetéses lesz. Felkerestük Halász Istvánt: az ÁKF Tolna megyei Fel­ügyelőségének vezetőjét, mi a véleménye arról, hogy titok­ban marad olyan fontos tud­nivaló, mint például, hogy az állami gazdaság piaci boltja az nyílt árusítási hely? Halasa István szerint mindenki tudja, hogy aa, nyílt árusítási hely,, ugyanis jól látható helyen van kifüggesztve a műkö­dési engedély: Különösen kereskedelmi szak­embereknek kell ezt észreven- niök már az első pillanatban, amikor megnyílik egy bolt. Halász István hangsúlyozza: nem mélyedt bele nagyon eb­be az ügybe, mert a szabály­sértési eljáráson a boltvezetők felelőssége derült ki. Minden­esetre az újságcikket nagyon hasznosnak tartja a felügye­lőség vezetője abból a szem­pontból is, hogy remélhető­leg biztatást ad a vásárlók­nak hasonló esetek felderíté­séhez, kezdeményezéséhez. Magyarán mondva: ha ilyen­féle esetről hallanak, tudo­mást szereznek, akkor beje­lentik a felügyelőségnél. G. J. Népújság 5 1969. október 15, Hej, lenn az úton f| induló. 4*^ j ÍP3 m m Mej, lenn oi - ton, Hej, lenn ez ÍV- u - fon p Jön o botor hód - sereg,o hoditreg * » * • >jv • vyj v* «luu cy far Lirii-ú n i Í3 J J ifin n kri.é/t» lut A * - ... . t ___i J ón® bő-tor hód - se-reg, o bod-se -reg’ Tekintettel a közelgő évfordulókra, néhány kevésbé is­mert, ám mégis könnyen elsajátítható dal kottáját és szö­vegét közöljük. Eredményes daltanulást kívánunk! Hej dong a föld is Bátor, büszke nóta zeng; hej, nóta zeng Hej nézd a léptünk Rettenetes hős erő nagy hős éré Hej, mert a szovjet, Győzelemre tör elő, úgy tör elő Hej győzni kell most, Meglátja nagyvilág, a nagy világ Hej majd kivívjuk, Békénk boldog korszakát, szép korszakát

Next

/
Thumbnails
Contents