Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-15 / 239. szám
A legnagyobb érték C omorjai Sándor, a meggyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője a dolog lényegét lelkiismereti oldalról közelítette meg, amikor példákra hivatkozva elmondotta; mindaddig lebecsülik a mezőgazdasági üzemekben a megelőző balesetvédelmi munkát, amíg nem következik be egy végzetes tragédia. Sajnos ma még általában a termelőszövetkezetekre is ez a jellemző. Súlyos csonkulásnak, vagy éppen halálos kimenetelű szerencsétlenségnek kell történni ahhoz, hogy megfelelő óvintézkedéseket tegyenek, hogy valóban betartsák és betartassák az előírásokat, a szabályokat. Szüret táján különösképpen indokolt és időszerű erről beszélni. Nem véletlen tehát, hogy a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályán értekezleten beszélték meg néhány nappal ezelőtt a tennivalókat, a feladatokat. Ez változatlanul és mindig időszerű téma, hisz csakugyan az ember a legfőbb érték. A termelőszövetkezetekben túl sok a ' figyelmetlenségből, a gondatlanságból és nem utolsó sorban az ittasságból származó baleset. Gyakran fordul elő. hogy a „spicces” embert gépre, engedik ülni, hagyják, hogy. munkagépet kezeljen. Nincs aki vállalja a hazaküldés népszerűtlennek látszó feladatát. A z osz*álvértekezleten ■í“’ nagy felelősséggel beszéltek a résztvevők a megelőző intézkedések jelentőségéről és fontosságáról. Bucsi Elek, a megyei pártbizottság osztályvezetője is erre hívta fel a figyelmet. Okkal és joggal tette, hisz Horváth Géza, a MEDOSZ MB titkára mind a jelentésében, mind a szóbeli 1944. október 15 A nagy vihar hullámai Tolna megyében tottságú vezetésén és csak kiEzen a vasárnapon délben hangzott el a magyar rádióban Horthy Miklós kormányzó fegyverletételi kiáltványa. A német győzelemben már alig hívő közvélemény a nyilatkozat elhangzása után aggódva várta az események fejlődését. Tömegmegmozdulás nem robbanhatott ki, mert a kommunisták és baloldaliak börtönökben, internáló táborokban sínylődtek, az ország belső rendje felett nem a magyar hatóságok, hanem a német Gestapo őrködött. Békét követelő és éltető emberek nem lephették el az utcákat, mert a nyilatkozat tervezett felolvasásáról a budai várban csak egy-két személy — jóformán a kormányzó családja — tudott s ők a tömegbázisról nem is akartak, talán nem is tudtak volna gondoskodni. Ilyen jcörülmények között természetes, hogy Veesenma- yer, Hitler magyarországi helytartója, a náci beállítottságú honvéd vezérkarra és Szálasi nyilasaira támaszkodva semlegesíteni tudta a kiáltvány hatását. Budapesten és a nagy városokban megjelentek az eddig laktanyákban meghúzódó német harckocsik s pár óra múlva a rádió közölte, hogy az ország német szövetségeseihez hűen folytatja a háborút. Az ma már senki előtt sem vitás, hogy 1944. október 15- én. amikor a Vörös Hadsereg csapatai az ország területén szabadították fel a községeket és városokat a német fasizmus alól, hogy a közvélemény döntő, többsége a háborúból való kilépéssel egyetértett, sőt azt már így is elkésettnek tartotta. Az akció sikertelensége az előkészítés ügyefogyottsá- gán a hadsereg náci beállísebb mértékben a német csapatok jelenlétén múlott. Mint ahogy Budapesten sem történt lényeges akció a nyilatkozat mellett a vidék is csendes maradt. Tolna megyében azonban volt két kezdeményezés ís az emlékezetes október 15-én, melyről egy negyedszázad után meg kell emlékezni. Szekszárdon a Senye Sándor és Dániel Béla vezette ellenállási' szervezkedés tagjai a rádiónyilatkozat elhangzása után megjelentek a kiegészítő parancsnokságon, megkezdték a fegyverek szétosztását a munkaszolgálatosok között, hogy a helybeli német csapatokat lefegyverezzék. Eközben jött a pécsi honvéd kerületi parancsnokság telefonparancsa, hogy Horthy nyilatkozata hatálytalan, az ország folytatta a harcot a Vörös Hadsereg ellen. Az akció így, mielőtt megindult volna, abbamaradt, szerencsére áldozatok nélkül. Gyönkön dr. Arbanász Zoltán ügyvéd, tartalékos főhadnagy, járási hadigondozó tiszt a nyilatkozat elhangzása után közölte a helybeli vezetőkkel: a főszolgabíróval, községi főjegyzővel, hogy a Szociáldemokrata és a Kisgazdapárt egységakciója alapján, ezek nevében átveszi a helyi államhatalom gyakorlását. Az ottlevő honvéd zászlóaljnak parancsot adott a Volksbund- ház megszállására, az itt őrzött fegyverek biztonságba helyezésére, egyben utasítást adott a Varsád felől közeledő német tábori tüzérség lefegyverzésére. A helyi vezetők arra hivatkozva, hogy a rendelkezési és parancsadási jog a járási leventeparancsnokot illeti meg, elutasították Arbanász kezdeményezését. A magyar kormány már október 15-e előtt egy alkalommal e tömegbázis hiányát érezhette, amikor Káltay és társai 1944. március 19-én hajnalban megtudták az ország német megszállását, felvetődött az ellenállás gondolata. Rögtön el is kellett vetni, mert egy ellenállásnál a kormány a németbarát vezetés alatt álló honvédségre nem támaszkodhatott, a tömegeket Kállay a hajnali órákban nem tudta megmozgatni. Tömegei a kormánynak nem is voltak, legföljebb a Szociáldemokrata Párt akciójáról beszélhettek. Október 15-én megismétlődött a helyzet, de súlyosabh felelősség terheli ezért az ország vezetését. Március 19-én Hitler teremtett kész helyzetet — bár a kormány erről is kapott jelzéseket. Október 15-ét maga Horthy készítette elő, tudniok kellett, hogy a németek és nyilasok erőteljesen akcióba lépnek. Horthyék még akkor is féltek a munkástömegek mozgósításától és abban a tévhitben éltek, hogy a ..Legfőbb Hadúr” parancsát katonái és tábornokai vakon teljesítik. Ebben tévedtek, és tévedtek abban is, hogy nem támaszkodtak az ország lakosságára, s azt nem készítették fel az akcióra. Hogy ez nem lett volna hiábavaló, bizonyítja ez a két megyénkben, egymástól teljesen független kísérlet. A háborúból való kilépésnek a munkásság nagy tömegein túl a kormány támaszt kapott volna az alacsonyabb rangú, főleg tartalékos tisztikarban, a falusi parasztságban és az értelmiség nem fanatizált. németekkel nem cimboráié tömegében. A két Tolna megyei kísérlet ennek kétségtelen bizonyítéka. előterjesztésében azt húzta alá, hogy a mezőgazdasági üzemekben megtartják ugyan Kifizették a bérkövetelést DR. PUSKÁS ATTILA a biztonsági szemléket, de többnyire felületesen, s lélek- telenül. Amikor viszont bekövetkezik a szerencsétlenség, a baleset okait, körülményeit kivizsgálják, de a megfelelő elemzés, a további balesetek elkerülése érdekében teendő értékelés szinte mindig elmarad. ]%/[ i nden ember mellé le- uetetlen ellenőrt állítani. Azt azonban el kell fogadni, hogy az ellenőrzés, a szigorú felelősségre vonás érvényesítésével nagymértékben csökkenthetnék mind a termelőszövetkezetekben, mind az állami gazdaságokban a tragikus végű baleseteket. A megyei pártbizottság mező- gazdasági osztálya értekezletén jelen volt a két. területi tsz-szövetség képviselője is. A két érdekvédelmi szerv munkatársa jobbadán szintén a hiányosságokról számolt be. S valóban: az össztüzet most újólag a hanyagságra, a nemtörődömségre kell irányítani, mert a baleseti statisztikák változatlanul rosszak. Népújság 3 1969, okl íbei i S. Kétszázharminc után ismét száznegyvenöt munkás Lapunkban október elején írtunk a dunaföldvári kender- gyári konfliktusokról. Nyomon kísérendő az eseményeket, érdekelt bennünket, végrehajtották-e a területi munkaügyi döntőbizottságnak a munkások javára hozott határozatát. Véget ért-e a hosszas huzavona a. 230 gyári munkás visszamenőleges bérkövetelésének dolgában? Telefonon kértünk villáminterjút Takács Gyulától a dunaföldvári kendergyár üzemi bizottságának elnökétől. — Halló, Takács elvtárs! Kifizették-e már a vasárnapi túlmunka fejében megítélt bérkövetelést? — Igen. október 11-én a bérfizetés napján megtörtént a kifizetés. A lista szerint mindenki megkapta elmaradott bérét. — Lecsitultak-e a kedélyek? — A bútorlapüzemben — miután megkapták a pénzt — beállt a nyugalom. Ellenben most kezdődik egy másik ügy, a rostüzem dolgozóinak hasonló természetű bérkövetelése. Éppen ma kaptam meg tőlük a munkások aláírásával ellátott bérpanaszt, melyben arra kérik az üzemi döntőbizottságot, hogy ők is kapják meg az új beosztásnak megfelelően, annak bevezetésétől kezdve a bérkülönbözetet. — Hány munkásról és mekkora összegről van szó? — Száznegyvenöten vannak. Elsejétől már ők is az emelt keretet, illetve a reális 14,3 százalékkal emelt összeget kapják, — azonban visszamenőleg semmit. Viszont 1968. december 1-től ok is a 6+2-es munkabeosztásban dolgoznak. Náluk a különbség körülbelül ötszörös, mivel a rostüzemben 9,2 százalékos bérkiegészítés kell ahhoz, hogy elérjék a bútorlapüzemi munkások pótlékolásának szintjét. — Most mit tesznek, Takács elvtárs? — Máris konzultáltunk a párt- és szakszervezeti titkárral, megkeresem a még mindig betegállományban levő üzemi igazgatónkat, hogy tervez-e valamiféle korrekciót. Ezt aztán szükség szerint követi a döntőbizottsági tárgyalás — fejezi be válaszát. Szelet vetettek, vihart aratnak. Nem meglepő, az előzmények ismeretében lehetett erre számítani. Az üzem szegedi vállalata ugyanis most újólag elkövette a rostüzem dolgozóinál azt a hibát, amit vétett az idén tavasszal a bútorlapüzem munkásainak esetében. Elrendelték ugyan a jogosnak tartott magasabb összeg kifizetését, de megfeledkeztek a visszamenő- legességről. így kerül sor az újabb munkaügyi vitára. Kisebb-nagyobb huzavona után megkapták a pénzüket a bútorlapüzem munkásai. Ók ugyan megnyugodtak, de az üzemben továbbra sincs nyugalom nem értek véget a bérügyi viták. Most a döntőbizottságokon a sor, hogy a panaszt érdemben megvizsgálják és ismét határozzanak. -i -é Felszabadulási szellemi vetélkedő A MEDOSZ elnöksége, a MÉM, az OVH és KISZ Központi Bizottsága a termelésben részt vevő szocialista brigádok között felszabadulási szellemi vetélkedőt hirdetett. Pacsai László, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese arról tájékoztatott, hogy megyénk brigádjai szép számmal jelentkeztek a szellemi vetélkedőn való részvételre. Tolna megye 165 brigádja ,közül hetvenhét brigád ezeröt fővel nevezett be e nemes vetélkedőbe. A vetélkedőket négy fordulóban bonyolítják le. A vállalati, üzemi vetélkedőket 1969. december 31-ig kell megtartani. Ezután kerül sor a megyei színtű vetélkedőkre — 1870. január 1-től február 1-ig, majd a körzeti vetélkedőket február 1-től március 1-ig bonyolítják le, s végül 1970 április 29-én kerül sor az országos döntőre. A MEDOSZ elnöksége az országos döntőbe jutött brigádokat pénzjutalomban részesíti — az első helyezést elért brigád 15 ezer, második 10 ezer, a harmadik hétezer, a negyedik ötezer, és az ötödik helyen végzett brigád háromezer forint jutalmat kapnak. Ezenkívül a jól szereolő brigádoknak elismerő oklevelet és az aranykoszorús brigádjelvényt adnak át. H M. A negyedszázados évforduló tiszteletére KÉT HÓNAP ALATT 2,7 MILLIÓ TÉGLA — KILENCVENKILENC SZÁZALÉK I. O. ÁRU Egyre másra érkeznek szerkesztőségünkbe az üzemek, vállalatok dolgozóinak vállalásairól szóló jelentések. Ezúttal a Mázai Téglagyár és a Szekszárdi Bőrdíszmű dolgozóinak vállalásával ismertetjük meg olvasóinkat. CSATLAKOZTAK A PÉCSI GYÁRHOZ — TÚLTELJESÍTIK A HAVI TERVET A Mázai Téglagyárban röp- gyűlést tartottak a dolgozók. Ismertették a pécsi 2. számú téglagyár kollektívájának felhívását, amely szerint a Ba- ranya-Tolna megyei Téglaipari Vállalat felhívást tett közzé. Eszerint versenyt kezdeményeznek hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulójának megünneplése érdekében. A mázai gyár dolgozói röp- gyűlésen, a gazdasági és tömegszervezeti vezetők javaslata alapján elkészítették a felszabadulási versenyvállalást. Eszerint szeptemberi és októberi tervüket túlteljesítik. Az 1969. első negyedévi szinthez viszonyítva a selejtet az év további részében két tized százalékkal csökkentik. Javítják a tégla minőségét is. Kisméretű téglára vonatkoztatva az első osztályú áru aránya 96,6 százalékos lesz az összes termékhez viszonyítva. A nyerstéglagyártó brigád tagjai arra vállakoztak, hogy az év hátralévő részében a gyártási szezont meghosszabbítják, és szeptember-október hónapokban 2,7 millió téglát gyártanak. A kemencemunkások ugyancsak arra tettek ígéretet, hogy túlteljesítik a tervet, október hónapban mintegy kétszázezer téglával égetnek többet, mint amennyi a terv szerint esedékes. ÖT NAPPAL A HÓNAP VÉGE ELŐTT A Rákospalotai Bőr- és Mű- anyagfeidolgozó Vállalat 2. sz. szekszárdi gyárának kollektívája is elkészítette felszabadulási munkaverseny-vállalá- sát, és ezt beépítették az éves versenybe. A bőrdíszműben a brigádvezetők tartottak röp- gyűlést, s ezen — a dolgozók javaslatára — elhatározták, hogy a legfontosabb mutatók teljesítésénél érnek el kimagasló eredményeket. így a minőség további javítását tervezik. Ügy határoztak, hogy a termékek 99 %-a lesz első osztályú a verseny idején. A szabászat dolgozói arra tettek ígéretet, hogy az októberi programot már 25-ére megvalósítják. Külön érdekessége a bőrdíszműnél folyó felszabadulási versenynek, hogy az októberben termelt belföldi és külföldi piacra kerülő árut elszállítják. A felszabadulási verseny néhány, . munkafegyelemmel, technológiai fegyelemmel kapcsolatos feladat megoldását is előirányozza. Ilyenek: baleset- mentes munkavégzés, októberben nem lesz igazolatlan mulasztás, illetve hiányzás, a veszteségidő csökkentésével elérik, hogy a kapacitás kihasználását néhány százalékkal javítják.
