Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-14 / 238. szám

Németh László Faddon « szovjetunióba Nagy sikerű Déryné színházi premier Németh László vasárnap es­te Faddon járt. Vasárnap este premier szín helye volt a faddi művelődé­si ház. Az Állami Déryné Színház együttese tartotta Németh László Villámfénynél című drámájának országos bemutatóját. A bemutató ün­nepélyes hangulatát fokozta, hogy ez alkalommal ellátoga­tott a községbe és részt vett a premier-előadáson a 20. század magyar esszé-, próza- és drámairodalmának egyik legnagyobb élő alakja, a be­mutatott dráma szerzője, Né­meth László és felesége. A súlyosan beteg író vállalko­zott az útra. Úgy mondta, azért mert olvasta a Népsza­badságban. a látogatásáról megjelenő előzetest, s nem akart csalódást okozni a kö­zönségnek. Németh László már látta az előadást, részt vett annak budapesti főpró­báján. — Milyennek tartja a pro­dukciót? — Van benne néhány iga­zán jó színészi alakítás... De minden a közönségtől függ... Attól, hogy a közönség ho­gyan érti és hogyan fogadja a darabot. A közönség pedig értőn nézte a színpadot, amelyen a yillámfénynél szereplőgárdája életet teremtett. A nagyszerű dráma, ame­lyet örökérvényű mondaniva­lója tett nagyszerűvé, 1936- ban a Tanú című Németh László által írt irodalmi fo­lyóirat utolsó előtti számában jelent meg. Társadalmi dráma, amelynek szociális indulatai a harmincas évek derekának ha­ladó gondolkodásó ifjúságára, értelmiségére oly nagy hatás­sal voltak. Szécsi Ferenc, a Villámfénynél rendezője még abban az időben találkozott először e drámával. — Fellelkesített, felrázott bennünket! S akkor, színinö­vendék koromban vörösre tap­solt tenyérrel estéről estére lelkesedtem a műért s a szer­zőért egyaránt a Nemzeti Szín­ház nézőterén, ahol 1.937-ben volt az ősbemutató — mondja Szécsi Ferer\c. Abban az idő­ben — tehát 1937-ben! — nagy dolog volt még ingyenes be­tegkezelésről vagy szegények részére alapítandó szívkórház­ról beszélni.. . Olyannyira nagy dolog volt, hogy a kritikusok­nak — nagy nevű, elismert kritikusoknak — sem volt sza­bad vagy talán inkább illő a dráma szociális tendenciáját észrevenni. Úgy vélték, könyv­dráma, nyelve színész és néző ző részére egyaránt nehezen megemészthető... És ma? Milyen utat tett meg a dráma 1937 óta? Mi az az örökérvényű mondanivaló, amely ma a figyelem paran­csolta csendet ültet a nézőtér­re a mű hallgatása közben? A nyelve... A nyelvezete, amely olyan tömör és tiszta, Népújság 5 olyan súlyos és sommás, hogy néhol szinte versnek és zené­nek érzi a hallgató. A nyel­vezete, amely éppen azért mert tömör, mély értelmet kíván az előadó színésztől és alázatos figyelmet a nézőtől — s amely oly magávalragadó, hogy szin­te megteremti a tolmácsolásá­hoz szükséges értelmet, és a megértéséhez elengedhetetlen figyelmet. S ha a ma emberének már nem is tűnik újításnak a szo­ciális témafelvetés, a művet örökidőkben életszerűvé teszi a két nem egymáshoz való kap­csolatának sokámyalatú rajza, az író eszméit megtestesítő hős, magára maradása, az ér­teden családi viszonyok között. Az erősen intellektuális dráma főhősét, a vidéki orvost akiben nemes eszmék és gondolátok kelnek életre, körülveszi a vi­dék látszólagosan langyos vi­lága, s a mélyben meghúzódó, bármely percben feltörni kész indulatok áradata. Egy f'atal lány megjelenésének villámfé­nye ébreszti élete sivárságá­ra. De körötte az Indulatok ki­csinyes hódításokban és félté­kenykedésekben robbannak, s valami nemesebbet és szebbet csak egyedül a hős akar. Hi­vatástudata és embersége azonban befőttes üvegeket számlálgató asszonyi kicsiny­ségeken, unaloműzésből szok­nyákat hajszoló férfihiúságon, a féltékenység betegségétől űzött asszonyi szenvelgésen tö­rik meg. S a villám fény sem tarthat sokáig, szerepe csak annyi, hogy felriasztja az or­vost — a dráma végén telje­sen magára hagyottan kell, hogy kimondja; a nő megvá­lasztásában kell igényesnek lenni... A Déryné Színház első íz­ben mutat be Németh László drámát. A szereplőgárda ki­egyensúlyozott előadása, a mű gondolatait megértő rendezés, felnőtt a drámához. A Kossuth díjas Kassai Ilona, Szigeti Gé­za, Vereczkei Zoltán, Besse­nyei Emma, Somody Kálmán és Gyulányi Éva játékát mél­tán tapsolhatta a közönség. Németh László az első fel­vonás után csendesen annyit mondott: olyan, mintha az em­ber régi pelenkák között turT kálna. Egy másik felvonás- szünetben körülvették az írót, azok, akik dedikációt kértek tőle. A harmadik szünetben pedig Németh László felkeres­te a színészeket, s tiszta szív­ből gratulált a produkcióért. Kell-e ennél nagyobb dicsé­ret egy társulatnak? MÉRY ÉVA Október "24-Ín 3^0 résztvevővel indul a Szovjetunió meglátogatására a megyénkben békevonat, A programban Kijevr Leningrad és Moszkva megtekintése szerepel, melyen belül a résztvevők a legnevezetesebb műemlékekben — Sztnolnij, Izsák székesegyház, Ermitázs, Kreml — gyönyör­ködhetnek. Ezenkívül természetesen sor kerül a Szovjet­unió népgazdasági eredményeivel való megismerkedésre, a Lenin-mauzóleum előtti tisztel gésre és az Auróra cirkáló meglátogatására is. A vonat indításánál teljes mértékben figyelembe vették a megye legkülönbözőbb helyeiről útnak eredt utasok igényeit. így a Bátaszékről október 24-én 23.07. kor induló vonat megáll Szekszárdon, Tolnán, Kölesden. Nagydorogon. Cecén, Rétszilason és Sárbogárdon is. hogy a bármely irányból érkezőket felvehesse. Tapácsos természete­sen az időbeni ottlét minden állomáson, hisz bármennyire különvonatrói van szó. azt is köti a vasúti menetrend. Öregek napja Lápafőn „Az én szép öregségem“ Az ünneplőbe öltözött kis község lakói szombaton dél­előtt szapora léptekkel köze­ledtek a művelődési ház felé. Késő őszi verőfényes napsütés csillogott a kis házak tetején._ Az árnyak megnyúltak. Az át­tetsző fényben csillogtak a porszemek. Még ez is fokozta a nap ünnepi feszültségét. A várongi Petőfi Termelő- szövetkezet és a községi nő­tanács a várongi és láoapői öre­geknek rendezett iinnenséget Lápafőn. a műve’ődési otthon­ban. A sötét ruhás idős asz- szonyok és férfiak e szén na­pon csak titot-han gondoltak munkára, átadták masukat az ünnep boldogító mámorának. Az átvarázsolt, feidíszített teredben közel i-ztsráz, öreg néni és h-lr-si évűit nesze. Az önren előtti hészm'dés láza égett az arculton. Vénm elér- knzo t| a nan és várva-várt időpont. . . a tíz óra. Fehér Laiocné. a Micvnr htok Orcrr-cros annriáprár»nk ns7._ tálvvpzetői" szívho^széiéan bő­széit az idns Aq -pa­rasztemberekhez. Ünnepi be­szédének első részében emlé­keztette őket a hosszú, dolgos évek munkájára, küzdelmére, majd összehasonlította a múl­tát és a jelent. ,,A múltban vágyálom volt az, ami most valóság.” — Huszonöt évvel ezelőtt az itt ülők nem gondolták, hogy a farkastörvényeknek még a gyökerét is sikerül kitépnünk. Népi államunk mindent meg­tesz az öregekért. És van-e er­re emberségesebb példa, mint hogy most itt ülünk. — mond­ta Fehér Lajosné, majd egy levélből idézett. Mielőtt eljött erre a benső­séges ünnepre, a termelőszö­vetkezet vezetőségét kérte, hogy tájékoztassák a lápafői és várongi tsz nyugdíjasai helyzetéről, életükről, s hogy néhány idős ember munkájá­ról írjanak. S a tsz elnökének a levele: „Nagyon nehéz vá­lasztanom, mert minden idős dolgozónkat, nyugdíjasunkat a szorgalom és a múnka jellem­zi." Az ünnepi beszéd befejezé­séül feltette a kérdést Fehér l ajosné: — Vajon meg tudjuk-e kö­szönni szüléinknek mindazt a munkát, áldozatot, amit értünk tettek, értünk hoztak? Az egy- egy alkalom, amikor őket ün­nepeljük, nem azt jelenti, hogy az egész évi gondoskodásun­kat ezzel akarjuk letudni. Ilyenkor közvetlenül mondunk köszönetét, s hálával adózunk nekik. Kívánjuk, hogy a most feléjük áradó szeretetet min­dig érezzék. Ezután Táncsik József, a ter- 'melőszövelkezet elnöke kö­szöntötte a munkában meg­öregedett nyugdíjasokat, a szövetkezet járadékosait, s a 1069. október 14. SsrtffisItfjüBc Ifeuöinket, hogy a Volkswagen 13G0-as típusú személygépkocsik importja kisebb mennyiségben megkezdődött A Volkswagen 1300-as személygépkocsikat megvételre felajánljuk azoknak a Kedves Ve­vőinknek, akik hirdetésünk megjelenésének időpontjában Trabant Limousine, Trabant Combi, Wartburg Limousine, vagy Wartburg de Luxe típusokra vonatkozó érvényes elő­jegyzéssel rendelkeznek. A Volkswagen 1300-as személygépkocsi ára 100 000 Ft. A típusmódosítási kéréseket rész­ben az idén, részben 1970-ben teljesítjük — az irhportált készlet erejéig. Azok a Kedves Vevőink, akik a fenti fel­tételek mellett Volkswagen 1300-as személy- gépkocsit kívánnak vásárolni, ezt a szándé­kukat ajánlott levélben jelentsék be válla­latunknak (Cím: Merkur Személygépkocsi Ér­tékesítő Vállalat. Budapest. IX.. Üllői út. 47—49.). A bejelentett típusmódosítási kérések be­sorolását a beérkezés kelte alapján végez­zük. A besorolásról, a személygépkocsik át­adásának évéről és a vételár-különbözet ren­dezéséneik határidejéről 30 napon belül érte­sítést küldünk. Értesítésünk kézhezvétele után befizetendő összeg a szállítás határ­idejétől függetlenül a teljes vételár-különbö­zet. Korlátozott beszerzési lehetőségeink miatt típusmódosítási kérelmet csak 1969. október 31-ig fogadhatunk el Kedves Vevőinktől. A típusmódasítással és a gépkocsi műszaki ada­taival kapcsolatos kérdésekre készséggel ad­nak választ autószalonjaink: Budapest. VI., Népköztársaság útja 8.. telefon: 124—249 és Fudapes* VI. Lenin krt. 77., telefon 117— 290. ' ' (160) Petőfi termelőszövetkezet fenn­állásának tizedik évforduló­ján a tsz alapító tagjait. Majd emléklapot adott át a jó mun­kát végző és a nyugdíjba vonu­ló öregeknek, s kis ajándék- csomagokat adtak az ünnepsé­gen megjelent minden idős asszonynak és férfinek. Az idős emberek nevében Sütő Sándor nyugalmazott pe­dagógus mondott köszönetét rendezőknek „ezért a boldog napért”, s hangsúlyozta, hogy „szép elgondolás volt a köz­ség vezetőitől, hogy nemcsak a termelőszövetkezet, hanem a két község minden öregét meg­hívták és vendégül látták." Az ünnepség fénypontja a Zsámbéki Felsőfokú Mezőgaz­dasági Technikum diákjainak műsora volt. Bevezetőül Sza­bó Erzsébet Ady Endre: El­játszott öregség című költe­ményét szavalta, majd nép­táncokkal, jelenetekkel ked­veskedtek az öregeknek. S ezekben a pillanatokban mint­ha varázslat történt volna. Az idős arcokról elsimultak a rán­cok, s úgy tűnt, hogy a fiata­lok dinamikájukból adtak át az öi-egeknek. Vidáman^ kacag­tak a diákok tréfáin, s együtt dúdolták velük a régi dalokat, nótákat. Az ünnepeltek közös ebéden vettek részt. Bensőséges ra­gaszkodással fogták közre Fe­hér Lajosnét, elmondták neki problémáikat, s tanácsát kér­ték. özvegy Biró Sándorné édesanyjával együtt boldogan mutatta meg oklevelüket, amit jó munkájukért kaptak. Sípos Sándor bácsi pedig így nyilatkozott a diákok műsorá­ról : „Ilyen vidámság ritkán van a falunkban. A férfiak is, meg a fehérnépek is olyan szé­pen táncoltak, hogy kedvem lett volna nekem is velük jár­ni." A kis faluban szombat este bált rendeztek. S vajon ezen már csak fiatalok vesznek részt? — kérdeztem. — Azt már nem! — vála­szolt a várongi özvegy Keresz­tes Ferencné. — Igaz, hogy mi legalább két kilométerre la­kunk, de a bálra, altár gyalog is visszajövünk. H. M,

Next

/
Thumbnails
Contents