Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
Pierre Courtage: nászút A nyitott autóbusz Róma- ho* közeledett. — Hölgyeim és uraim —• , szólt az idegenvezető —, hamarosan megpillanthatják az Örök Város hét dombját. Olyan VÍdékeh járunk e pillanatban, mely a Világ legnagyobb íróit Ihlette' versekre, csodálatos leírásokra, s a legnagyobb festőknek nyújtott témát alkotásukhoz... Itt vagyunk hát — gondolta magában Armand, ez az a római táj, amelyről Goethe és Stendhal, s annylah mások. ..-*■ Nálad Van a Stendhalkötet, kicsim? — Igen, édes — mondta Armand fiatal felesége, akit Olaszországba hozott el nászúira. Laura épp akkor végezte el a bölcsészkart, s már mindkettőjüknek megvolt a tanári kinevezésük egy kisvárosba; így hát minden jel szerint boldogan kezdhették a közös életet. A szálloda az Avéntlnusdomb tetején állt, Ez a név olyan történelmien, olyan tiszteletre méltóan csengett a fülükben, hogy alig akarták elhinni az eíébük táruló látványt. Armand figyelte Laurát, ahogy elrendezi apró kis tárgyait a közös szobában. A fiatalasszony azután bevonult a fürdőszobába, s kulcsra zárta az ajtót, mintha védekeznie kellene. Armand pedig elnyúlt az ágyon, hallgatta . a madarak énekét, s az ab- ’ lakon át bámulta/ a tájat, Amikor Laura visszajött, fájdalmasan állapította meg azt, amit már úgyis tudott, hogy ez az asszonyka kedves teremtés, de máris fakó és kö* vér kés. — Nos, akkor menjünk ebédelni, kedves. Jó? Laura azt felelte: „Igen, persze”, de tudta, hogy nem ezt várta, ffogy mit, azt nem tudta pontosan, de nem ezt, Először aperitifet ittak egy kávéház teraszán. Kis tengerparti kávéház volt ez, szinte megbújva a házak között. Armand figyelte az előtte elhaladó nőket, kik majdnem mindnyájan szépek voltak, többnyire barnák, de akadtak ‘ halvány bőrűek is, akiket óvott a napfénytől a márvánnyal borított udvarok hűs, boltozatos mélye. — Milyen szépek a lányok ebben az országiján! — Nem figyeltem — mondta Laura. — Ez vitathatatlan — erősítette még Armand. Illenek ehhez az országhoz! Szinte ezekhez az Utcákhoz teremtették őket. Latira mosolygott. — És én nem illek ehhez aZ országhoz? Armand gyengéden átkarolta a vállát, — Téged szeretlek. Egész nap sokat sétáltak, s a vacsorát egy kicsiny belső udvarban, narancsfák között berendezett vendéglőben költötték el. Hangulatos vendéglő volt. A harmonikás dalai ai andalúz népdalokra emlékeztették. .Laura azt mondta, hogy ez bizonyára a spanyol hódoltság emlékét Őrzi. Ekkor aztán az olasz reneszánszról kezdtek beszélni, a szenvedélyekről, s azokról a férfiakról, akik nem csupán egyetemi professzorok Vbltak, ÍPierrc Coürtade francia író. 1915-ben született. • ítövíd ideig a rigol nyelvét tanított, tnájd újságírással föglalkdzott. A tnáso- dlk világháború idején részt vett az ellenállásban. Hösázú éVékfch át a L/Hüttiarüté rridSzk^ai tüdő- ítója volt. Híresebb müveit A -'áriáimé nyék, Felsőbb rendű álatok, A fekete folyó, Jiítuíly, A vörös tér. hanem egysaemélyben művészek, politikusok és katonák Is,-- Mennyi lendület! — szólt Armand, ■*- S ugyanakkor gondolj csak bele, ki is volt az a Machiavelli tulajdonképpen. Sokgyerekes családapa, akinek csupa bosszúság jutott osztályrészül. —- Igaz. — mondta Laura, —* és valószínű, hogy azoknak az embereknek nagy része, akikről úgy képzeljük, különleges életük Volt, talán egyszerűen fájós lábúak voltak, vagy a feleségük nem Is volt olyan csinos asszony, avagy éppenséggel csak kínlódva tudták kifizetni a házbérüket. Armand nevetett. BOldőg volt, hogy Laurát most is, mint mindig, szórakoztatónak találta, hogy mindig voltak ötletei. A harmonikás most nápolyi dalokat játszott. A szomszéd asztalnál megpillantottak egy fiatal nót, négy férfi társaságában. A pincér megjegyezte, hogy az egy nagyon híres színésznő, de ok nem ismerték. Csodálatosan szép, sza- báiyes vonásai voltak, büszke római arca. Félig lehúnyt szeme fölött hosszú szempilla. Armand észrevette, hogy a könnyű ruha alatt a keble fedetlen. Laura előtt Armand- nak csupán egy-két kisebb kalandja volt, szerény, egyszerű diáklányokkal, akikkel hosszú-hosszú leveleket váltottak, tanulmányaikról, s az életről, öe az a nő ott, szemben, bizony, azzal lenne jó most végigsétálni a híres Via Appián, De hiszen én Laurát szeretem, Csak őt szeretem — mondogatta magában egyre hevesebben. Legszívesebben azonnal otthagyta volna Olaszországot, s visszatért volna Caenbe, ahová a kinevezésük szólt. Csenben Laura a helyére kerülne, a v&lódi életbe, nem úgy, mint Itt, ahol díszletek között moZog, amelyek közé nem illik. —■ Ne nyúlj az orrodhoz — szólt rá ezúttal türelmetlenül. — Még elmérgesedik minden! — Hogy érted ezt, hogy elmérgesedik mindert? — nézet fel fá csodálkozva. Armand átkarolta Laurát és magához szorította. Az asz- szony lecsukta a szemét. Amikor elmentek, száz lírát adtak a hartnonikásnak. Gyorsan teltek a napok Rómában, de azért -»• anélkül, hogy maguknak is bevallották volna —, rpindketten megkönnyebbültek, amikor eljött a nap, hogy elutazzanak Capriba. Sajnos, eleredt az eső. A máskor napfényes táj ezért úgy tűnt nekik, mintha valahol Normandlában járnának. Forró kávét ittak a magukkal hozott termoszból, s Armand megbékélve figyelte a szőlővel borított, s a csúcson már ködbe vesző dombokat. Nápolyban már kisütött a nap, — Káprázatos táj! Valóságos álomvllág — lelkendezett Laura, amikor megérkeztek. — Lehet, hogy díszlet, de gyönyörű díszlet, Ah, hogy szeretnék itt maradni... — Biztos vagy benne, hogy nem Vágyakoznál vissza Caenba? — Miért mondod ezt nekem? -- nézett a férjére Laura. — Ne nyúlj az orrodhoz, mert megdagad és az egész utazás alatt gyötörni fog. — ügy gondolod, hogy nem vagyok elég szép? — Számomra te vagy a legszebb. —- Szájon csókolta Laurát, rí' vír ’ — Bolond vagy — szólt Laura, amikor ismét lélegzethez jutott. S aztán a harmadik nap délelőttjén, Armand egyszerre kitört. — Tulajdonképpen mit keresünk itt? — Hát nem érzed jól magad? Drágám, mi történt veled? Az az érzésem, hogy Róma óta valamit elhallgatsz előttem... — Ugyan, drágám, szó sincs róla. Egyszerűen úgy találom, hogy valami abszurditás van a levegőben... Tudom is én, hogy minden hamis. — Dehát az ég, a tenger, a mandulaligetek — ezek nem hamisak! — De igen. AZ emberek közelségétől még ez is hamisiá Válik. — Mi nem vagyunk úgy általában emberek. Mi mi vagyunk, Körülöttük a tengerparton nyüZsgött az élet, s a való- SZÍrtűtTenÜl kék hullámokból egyszercsak kibukkant hófehér fürdőruhában az a fiatal nő, akit annak idején négy férfi társaságában láttak a római kiskocsmában, — Nézd. ott. az a színésznő, akivel Rómában Is találkoztunk. — Bizony <— felelte Laura, — lehet, hogy egyenesen te utánad jött ide. Armand nevetni kezdett. — Mit szólnál hozzá, ha itt ebédelnénk? — kérdezte. — Nagyon drága lenne — szólt Laura —, és különben is az ebédet mindenképpen felszámítják a szállodában. — Igen, igazad van — mondta a férfi, és melankó- liktts pillantást vetett a strandvendéglőbe betérő, karcsú, fehér fürdőruhás nő utáh. — Különben mindegy — vetette közbe Laura —, ha te annyira szeretnéd, együnk itt’, Legalább végre örülsz valaminek. az utóbbi napokban ugyanis olyan érzésem támadt, hogy nem vagy boldog. — Ugyan, hogyne lennék boldog, micsoda csacsiságokat beszélsz, kis Laurám, ügy véled, hogy túl Sokat nézem a nőket? — nevetett, —- Képzeld el: „Egy caeni gimnáziumi tanár nászútján otthagyta fiatal feleségét és megszökött a híres olasz színésznővel”. Ezen mér Laurának is nevetnie kellett. De aztán el- komorodott, s Armandba kapaszkodva megszólalt; Nem érzem jól magam. Szeretnék visszamenni a szállodába, Az is lehet, hegv terhes vagyok, — Komolyan gondolod? — Nem vagyok biztos benne, de könnyen lehet. Armand gyöngéden magához vonta és megcsókolta gyöngyöző homlokát. Laura hozzásimult, úgy kérdezte: — örülsz neki? Tudom, hogy nem könnyíti meg az életet, de majd elrendezzük. — Laura mély lélegzetet vett, aztán megkönnyebbülten folytatta; —■ Kér, hogy most, nászutazás közben törtéht, de sebaj, majd máskor is eljövünk, —1 Nem, nem — tiltakozott Armand. — Olaszországba soha! Fordította; ZILAHI JUDIT SZIRMA Y ENDRE VERSEI: Nent feleji.*. A tündöklő víz mélyén ezüst sziklájú csönd; a valóság végtelen tükre alatt az emlékezés gyűrűző hulláma nyugtalanul villog; mert nem felejt engem az utak hideg sara', a gesztenyesor ernyője a kőkerítések mellett, az éhség vonítása a vályogházak pitvara előtt, a harsak bódult ringása a májusi éjben; és nem felejti bőrömet a repedt fa metsző szilánkja, — a fanyar kökény és a nyers sóska emléke a számban a gyermekkor csalhatatlan íze. Várakozás Mind kinyíltak már a vörös kardvirágok, és én minden este magányosan járok a lompos homályban; ma sem vagy itt vetem; hallgatom a füzek álmos zizegését, eltévedt bogarak hívé clrregését, de csak hűvös magányt melenget a kékem. Minden íermő virág csak egyszer virágzik, búvik a bogár, ha gyönge szárnya ázik, elfárad minden Út, ha este hazavisz; a parti bokrok puha váltadra ülnek, a szárnyas csöndben a fűzfák felrepülnek; amikor visszajössz, dalolni fog a víz. Vadászat a magyar sajtóhibák dzsungelében A sajtóhiba egyidős a könyvnyomtatással. A szedésben egy-egy betű kimaradása, vagy felcserélésé, ékezet elhagyása, vagy felesleges kitétele a szavakat vagy éftelin ellenné teszi, vagy teljesen megváltoz- 'tatja az értelmüket, az olvasók bosszúságára, vagy derültségére. a sajtóhibák keletkezésének okairól könyvtárnyi irodalom szól; nyomdászok, nyelvészek, pszichológusok hada foglalkozott és foglalkozik vele, de a sajtóhiba ennek ellenére marad. * A régi magyar könyvekben, főleg a XVtll. században, U1iy- nyi volt a. sajtóhiba, hogy a kötet végén felsorolt hibajegyzék néha 10—20 oldalt is kitett. A könyvnyomtatók sokszor már előre védekeztek: , „Első munkánk”, „Sietségünkben lőttek a vétkek”, „S könyvnyomtató magyar nyelvet nem tud”, stb. Trócsányi Zoltán a Könyvtári Szemlében (1B35.) leírt egy olyan magyar ityömtatványt (Csuzy Zsigmondi Evangéliumi trombita. Posonban, 1724.), amelyben 466 sajtóhiba volt, * Érdekes sajtóhibát örökített meg Jókai Mór is a Typographie 1874. évfolyamában. K — y betűszedő a gyászos emlékű tiaynau rangjának (táborszernagy) kiszedésénél az e betűt a betűvel helyettesítette. A lap e sajtóhibával látott napvilágot, s a szedő, Kö- römpzsy Dániel egy évet ült miatta a Neugebaudenben. * A miskolci ügyvédi kamara évi jelentésének a végén a következő szöveg volt olvasható; „Nagyméltóságú Polónyi Géza m, kir. gazságügyi miniszter úrnak, BudapestenBizonyos Ákos országgyűlési képviselő, a kamara elnöke a nyomdászok kezét látta a sajtóhibában, a nyomozás azonban kiderítette, hogy nyomás közben a henger felhúzta az i betűt és letörte. Egy vidéki espereskerUleti gyűlésről szóló tudósításban a következőket olvashattuk; „A megjelent egyházi és Világi előkelőségek az istentisztelet után a parókiára vonultak Vissza disznóölésre (dísZülés helyett!). Valószinüleg az előbbinek jobban örültek volna. Gömbös Gyula miniszterelnök korában a Magyarságban beszámoló jelent meg a miniszterelnöknek az Egységes Pártban elhangzott beszédéről s a riporter közölte, hogy Utána Gömböst valóságos „undor*j (udvar helyett!) vette körül. * A művészettel foglalkozó folyóirat egy kastély berendezésétől így írt; „Az előcsarnok és a főkapu külön látványosság, mert a kovácsoltvas díszeket korunk egyik legnagyobb fodrásza, FadruSz János készítette, FadruSz a Sajtóhiba folytán így szobrászból fodrász, pedig ehhez a mesterséghez semmit sem értett. * A bécsi lóversenyekre Pesten is mindig sokan készültek. Számunkra nagy meglepetést okozott azonban egyik napilapunk közlése, mely szerint „A bécsi lóversenyek a közben fellépett Töhögési járvány miatt elmaradnak”. Ilyen lóbetegségei nem ismer ugyan az állatorvostudömány, köhögési járványt azonban igen. 9 Égy tudósításból; „AZ ásatásokat végső tudósok több ezer éves rendeteteket találtak (romleletek helyett). A helyesbítés korrektúráját maga a riporter végezte s a jóvátétel helyett „lóvdtétel” szerepelt a lapban — a megelőzőleg sok szemrehányást kapott nyomdászok legnagyobb örömére. Egy jótékonysági hirdetés, melynek így kellett Volna szerepelnie a nyomtatásban: „Mindenki hozza el feleslegét és rakja le a jótékonyság asztalára” így jelent meg: „Mindenki hozza el feleségét és rakja le a jótékonyság asztalára”. A sajtóhibák még hirdetésekben is gyakran jelentkeztek. íme egy példa; „Aki röhög (köhög helyett), szopogasson Egaer-féle mellpasztülát”. A szedőgép ördöge csinált egy másik hirdetésben „paplan”- inget a pupliningből. * A nyelv nemtudásából is igen sok mulatságos sajtóhiba, született, Egy velencei szálloda, amelyet elsősorban magyar vendégek látogattak, kedveskedni akarván vendégeinek, prospektust nyomtattatott magyarul, Ebben olvashatjuk a következőket; „Mindenféle kalauzolás és útmutatással a legszi versekben szolgál m, t. vén degeinek a tulajdonos”. A kedveskedés ugyan visszafelé sült el, de o jót nevető vendégek továbbra sem■ kerülték el a szállodát, GALAMB GR FERENC
