Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
Három Sra volt, efo£cf után. Beam ültek a faburkolatú helyiségben és nézték a nagy kirakatüvegen át az esőt. Finom Csillogás vonta be az utca kövét, a háztetőket; nem hatolt be hozzájuk az eső nesze. csak egyre nagyobb lett a csillogás, meg a homály. A pihcér elvitte előlük aZ üres edényeket, csttk a gyúrt dzal* véták, a boföspoharák, meg egy félig elfogyasztott desszert őrizte az ebéd nyomát. — Mit csinálsz azokkal a fogvájókkal? — kérdezte halkán, de ingerülten Petra. A kalapját sem vette le, szőke kóntya belek uszálódott a pl» ros kis selyemsélba a nyakán. Feszesen ült, várakozóan. Edit nem szólt, beszippantotta vékony ajkát,; három fogvájót háromszögbe szorított, aztán megfeszítette őket másik két átfűzöM szállal. — Mi ez? — kérdezte főj* tot tan Petra. «— A gyufámat! «•» mondta Edit. Petra a kezeügyébe tette a gyufát. Vagy Inkább dobta. Ce Edit türelmes volt, kivett egyet a dobozból, meggyújtotta, aztán a hamutartó fölött lúgra lobbantotta a fogpiszká- lcétákolmányt. A megfeszített szálak szerte repültek. *— Látod? — szólt Edit mosolyogva. — Felrobbant. Petra idegesen a pohárért nyúlt, ivott egy kortyot. — Matuska Szilveszter —■ mondta mosolyogva Edit. — Edd meg a desszertet, aztán menjünk — mondta Pét* ra, — Ahogy Matuska a biátor- bágyi hidat felrobbantotta — nevetett furcsán Edit. —■ Láttad. nemí Pukk! Ennyi volt az egész. — Te nevetsz ezen — mondtci P^trá. — Nem tudok semmit sem csinálni, csak nevetni, —- Megennéd azt a desszertet? — Ideges vagy — mondta Edit. Már nem babrált a fogvájókkal, az asztalra könyökölt, és öklével megtámasztotta vékony arcát. Minden vékony volt Editen: a szája, az orfa, a szeme, a haja. A háta meggörbedt a könyökléstől.— ÉS különben is esik. Hová akarsz menni? — Nem tudom... —“ Szétterpesztett ujjaival hátranyomta magát az asztaltól. ■**- Te nevetsz ezen az egészen.- Most már! “ Szóit nyo- matékkal Edit. Én meg Csák sírok — mondta Petra, — Naphosszat sírok, a szemem tönkremegy a sok sírástól, *- Pukk! — nevetett Edit, —* Szétrobbant, pukk!... «*• Közelebb hajolt Petrához. Tudod, mit vallott annak idején ez a MatúSka Szilveszter? Hogy sátáni parancsra rob- bahtgatott. Hogy 6 nem tehetett róla, a pusztítás volt az elhivatottsága. — Hagyd már ezt! «-» rendült meg Petra. — istenem, edd meg a desszertet és menjünk már. Az esőben is jobb, mint itt ülni. Edd meg, és ne beszéljünk semmiről. Edit álmosan bólintott. De nem nyúlt a desszerthez. Körmével mint egy kis lándzsával az ajkát döfködte. — Megmondom. mi a bajunk. Megmondom éti... t »- Ne mond meg! Megmondom — hajtogat» ta Érdit. —■ Rájöttem. NlfiCS hivatásunk. — Jaj, hagyd már! — De igefl. Ez a baj, Se ne« ked, se nekem.,. Nincs. Élünk a nyakukon, hát persze, hegy nem bírják. — Ugyan már! — Petra alátt megroppant a szék a mozdulattól, — Keresnek eleget! Pista is, Laci is. Nekem mit mondott Pista? „Csak légy mellettem, légy otthon, az nyugtat meg, ha otthon vagy...” Nem ez a baj. — De, de.., — hajtogatta Edit. — Ez a baj. Se foglalkozásunk, se hivatásunk. Esszük magunkat, esszük őket. Rájöttem. Szakonyi Károly Két nő az étteremben — Hát akkor menj el dolf lözni, és kész. f e akkor meg- avul a házasságod. Akkor nem robban fel. Menj el dolgozni, ha olyan nagyon tudod, mi a baj. Edit nézett kifelé, az esőbe. Alig volt vendég az étteremben. Szép faburkolatú helyiség volt, hímzett abroszokkal, faragott székekkel. Edit nézte a kinti csillogást. — De hová? — kérdezte halkan. — Mihez kezdjek? — Nem tudom. Semmit sem tudok, csak azt, hogy nincs hivatásom. •“ Bedillzel ebbe — mondta Petra, — Bs akinek hivatása van? Az is elválik, nem? “ Azt én nem tudom.., Arra gondoltam, hogy talán bizsukkal kellene foglalkoznom. Valamikor Völt kézügyességem. Talán bizsukkal, .. — Bizsukkal! — Vagy valamivel..: Bejött egy férfi, magas, fekete, negyven körüli. A haja ázottan hullott a homlokára. Lelassított mellettük, legyűrte felhajtott ballongallérját, megnézte őket. Petra egy pillanatig megfogta a tekintetével, majd elengedte. A férfi arcán kis győztes mosoly futott át. Petra oldalt kapta a fejét: «■» Nő kell nekik, semmi más — mondta elég hangosan. A férfi tovább ment, keresgélte a megfelelő helyet az asztaloknál. Úgy ült le, hogy szemmel tarthassa őket. —■ Nő, aztán egy másik nő, aztán megint. Ennyi az egész. Ez a baj. Nem az, hogy nincs hivatásod, érted? — Hiába — ingatta a fejét Edit, •— erre jöttem rá. Nem is ő miatta baj ez. Nem Lacinak baj ez, hanem nekem. — Jó, hát akkor hidd ezt! Petra a férfira pillantott, KÉPES GÉZA VERSET: Szomorúság — Repülőgépről — Mérgét az ég magába fojtja: zöld és határtalan mint lent az óceán A hullámok fölött sirályok bukfenceznek és sikongnak és aírnak és a víz színét súrolják Ég és tenger és föld a tengerek közé szorítva dideregnek a lejtők í a kiégett mezők, fáznak de nem dob rájuk az éj meleg takarót A föld szája megrepedezik a rémülettől — Vajúdnak a hegyek percek alatt megszületik az elkékülten nyöszörgő csend Villanások Nézem a Kaukázust s hiába, erről is csak te jutsz eszembe. Lassú permeteg hull szitálva S a hegy melle mintha zihálna. Havas Csúcs, csüngő fellegekkel. Csermely bukdácsol lenn a mélyben, keskeny ér, de a messzeségben zúg« folyú lesz s végül tenger. Arcod előttem úgy dereng fel mint havas éjben, félálomban — Felocsúdok: páraként lengsz el. A meszi égen kék láng lobban. Susa (Azerbajdzsán) BÚZÁS ANDOR: Korán hazamentem Korán hazamentem. Afc öregek aludtak még. hajnali etetésre vártak, toporogtak a csikók. A szél sem támadt föl napkelte előtt, meglengeti majd szemük felé a bóbiskoló Hóidat. Álmában püffedt még a vén szolgáló kemence, meleg gőzök ringatták s mélyeket lélegeztek piszkában az apró parazsak. Merev mankóin ingott a kert: fakó biklájú fonnyadt őszirózsák lekönyörgik maholnap a dért. Az Öregek békéje szunnyadt itt mindegyik sarokban: elkelne már azt mondják: elkelne már egy fiatal! Hiányoztál. Anyám rég megvetette az ágyat s tudtam, némán elfordulva fogadnak majd a székek, a tárgyak szemrehányása fogad: magunkra hagytál! Látod, roskad a ház s az apád is: izmainkat eloldottad a gyorslábú jövőtől.' ama* Várta a tekintetét, cigarettára gyújtott és a füstön át, mintegy elfuserált filmjele- letben, felvont szemöldökkel nézte a szőke nőt. — Nevetséges —* kuncogott Edit. — Ha belegondolok, szörnyen nevetséges. Felöltözni, találkozni veled, veletek, ide jönni ebédelni, beülni, egy presszóba, varrónőhöz járni, kozmetikushoz, fodrászhoz.., — Te megbolondultál •— mondta szórakozottan Petra. A férfit nézte, hogyan rendel a pincérnél, válogatva az étlapon, elegánsan, kimérten. —- Eddig egészen normális nő voltál. — Meghülyülök. — Edit egyre jobban összegörnyedt. — Már reggel kerülget a dili, végiggondolom a napot. Laci fél nyolckor elmegy, üres a lakás, csak a széttúrt ágyneműk, a papucsok, a feketéscsésze.., Ha belegondolok, hogy ma megint a kalapos, ebéd veled, vagy Lucával, vagy Terivel... — A nő játék, ékszer, disz— Ez kell nekik, te bolond! A férfi odaát sört ivott; Petra kihasználta a pillanatot, gyorsan kivette kézitáskájából a tükrét, meg a rúzst, mire a férfi felpillantott, már készen is volt, — Hét ez az. látod, ebben tévedtünk. — Edit bámult kifelé, nem figyelte sem Petrát, sem a férfit. *— Játék, ékszer dísz— Halkan felnevetett -» Nem igaz. Látom Lacin, hogy nem igaz. Látom, hogy nem igaz, és készt Látom!... — Mit kiabálsz? A férfi futólag, mintegy Petrának szólóan megnézte Editet, aztán alig észrevehető kis fintort vágott, Petra megélénkült. Jóságosán Edit karjára tette a kezét, megái «nógatta. —■ Kicsit kiborultál mostanában, nem? Valamitől. De mitől? — Magamtól — mondta Edit. — Ülök a fodrásznál, és nézem magam a tükörben. Az a hülye fodrász kedveskedve dumál, de tudom, hogy csak a borravalóért. Egyébként kis hülye nőnek tart. Csak az a vicces, hogy igaza Van. Nézem magam a tükörben, nézem, hogy mit csinál a hajammal £s látom; ffogy egy R5s hüíyd nő vagyok... — Majd elviszlek Bélához — mondta Petra, — Béla megvizsgál és felír valamit. Nyugi, nyugi. —- Béla nem tud felírni nekem semmit — mosolygott Edit. Aztán: — A múltkor Térteknél találkoztam egy hő-j Vei — szólt később. — Ismerem? — Kit? — Azt a nőt. — Nem, nem ismered. Én sem Ismerem. Valami rokona Terinek, Csinos, szőke nő. Talán negyvenéves. — Negyven? — Petra alig figyelt Editre. A férfi, amott az asztalnál halat evett, lassan, előkelőén, mint egy király, — A férje nagyon beteg volt, halálosan beteg. Benn feküdt a kórházban, nem tudták megmenteni. —* Kt volt beteg? — Annak a nőnek a férje; akit Térteknél megismerteim Mindennap bement hozzá, ott ült órákig az ágya mellett. Mégis akkor halt meg, amikcur nem volt mellette. A férfi még a halevés köz-s ben is tudta figyelni Petrát. . —' Iszunk még valamit? kérdezte Petra Edittől. — És most tudod mi az át nő? , — Micsoda? — Ápolónő. Tavaly elvégezd te a tanfolyamot, és abba a kórházba, arra az osztályra kérte magát, ahol a férje meghalt. És semmi más nem érdekli, csak a betegek. Ked-* vés, udvarias, mosolyog... , — Szörnyűi... — Mi szörnyű? —- Önkinzás. *- Nem hiszem — mondta Edit. Ha láttad volna ott Térteknél, nem ezt mondanád. Egyáltalán nem valamiféle mártír. Nem. Látnod kellett volna.-« igyunk valamit — türelmetlenkedett Petra. —- Talán konyakot. És itt tánc is lesz, nem? ötórai tea. Maradunk? Szólt a pincérnek, és kért két konyakot. A férfi látta, hogy rendel, és cseppet elmosolyodott, elégedetten, számítóén. — Szlat — koccintott Petra Edittel. — Igyál, és ne lógasd az orrod, — Nem, most nem — mondta Edit. Könyökölt és bámult ki a csillogó utcára. A kövekre, a tetőkre. Az emberekre. ŐSZ (Botfa Dénes felvétele)
