Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

Kérdőjelek

egy felmondás körül

L

P István síóagárdi üzemágvezető érezte, — sűrűsödik körülötte a levegő. Szeptember elején, mielőtt elment voina szabadságra, rossz sejtelmekkel kérdezte a párt- titkártól. „Titkár elvtárs, miért akartok kinyírni?” „Horniét veszed ezt a bolondságot?” — mondta a párttitkár, és P. István ebből arra következtetett, hogy talán csakugyan rémeket lát:

Munkájával eddig még mindenütt meg voltak elégedve, Öcsényben, ahol előzőleg dolgozott, úgy emlegetik, kitűnő kolléga. Vele nagyszerűen ki lehet jönni, mert mindenkihez- egyformán szívélyes és barátságos. „Mi nagyon jól megvoltunk. Sajnáltam, hogy elment. Ügy tudom, arról volt szó, kérte, 900 forinttal emeljék meg-a fizetését. Más szóval, hogy . fizessék meg a szakértelmét. Aztán elment”’ — így vélekedik róla az őcsényi termelőszövetkezet egyik szakvezetője.

P. István valóban népszerű ember. Kérdés azonban, felvetődött-e -már benne az a.gondo lat. hogy egy ember azért is rossz ember lehet, mert mindenkihez egyforma? Úgy látszik. Bem mondták ezt neki soha.

2.

Szeptember végén P. István bejött a szerkesztőségbe és elmondta: Jól elbántak vele. Kilencedik hónapja került Sióagárdra. Hívták, sőt, figyelembe véve, hogy magasabb fizetési kapott, mint Öcsényben, az sem túlzás, hogy átcsábították. Minden bizonnyal’ azért, mert jó szakember, és alkalmaztatását a stóagárdi tsz- re nézve nyereségnek tartották. P. István nem kételkedett abban, hogy a tsz számára ő csakugyan főnyeremény. Olykor úgy beszélt magáról, hogy mérnök. Saját munkájáról és képességeiről a lehető legjobb a véleménye, annyira, hogy időnként hangoztatja: ellátják ajánlatokkal, egyszerre három-négy helyre hívják mindig. P. István önbizalmát új munkahelyén joggal növelte az a körülmény is, hogy az őcsényi tsz írásban, papíron kiváló minősítést adott róla, olyat, hogy jobbat mór nem is kaphat.

Megítélése szerint augusztus végéig meg voltak vele elégedve, hisz semmiféle figyelmeztetést nem kapott, ellenben áprilisban felemelték a fizetését. Szeptember elején ment el szabadságra, s mikor onnét visszatért, a tsz vezetői Sióagárdon kész tények elé állították. Az elnök közölte vele, hogy technikusi beosztásba kerül. P. István a döntést, ha nem is jó szívvel, de tudomásul vette. Néhány nap múlva, egy szombati eligazításon a technikusi teendők ellátása mellett megbízták még munkavédelmi és biztonsági megbízotti feladatokkal is. Viszont rá három napra, hétfőn reggel már azt közölte vele az elnök; a szűk vezetőség úgy döntött, hogy munkájára nem tart igényt.

Ezt követően P. Istvánnak felmondtak, okként az átszervezést jelölték meg. azzal a záradékkal, hogy amennyiben október 1-ig ki- kérőt visz, a tsz áthelyezéssel adja ki a munkakönyvét.

Röviden-, ez a fényege annak, arait P.. fet- a szerkesztőségben elmondott

3.

Másnap reggel Szekszárdim, a Öaray-szálló előtt tübbedmagammal a TÓT elnökségének egy csoportját vártuk. Néhány elvtársnak elmondtam: P. Istvánnak Sióagárdon felmondtak. „Én úgy tudom, hogy ő mondott fel” — jelentette ki a megyei tanács egyik vezető beosztású munkatársa és a területi tsz-szövetség titkára is.

Beszélgetőtársaimmal maradéktalanul egyetértettem abban, hogy végeredményben a munkáltatónak jogában áll megválasztania a munkavállalót. jogában áll felmondani is, de nem mindegy, hogyan. Magasabb fizetéssel P. Istvánt élcsalták, később sem szóban, sem írásban nem figyelmeztették, bogy jobban kellene dolgoznia, azután csak úgy, egyszerűen felmondtak neki. Furcsa, hisz régóta ismerik. Valaki erre ott, a Garay-szálló sarkán megjegyezte- ..Vigyázz ezzel az üggyel, mert állítólag az előző munkahelyén azt mondják, örülnek, hogy megszabadultak tőle”.

Örülnek, hogy megszabadultak tőle? Lehetetlen. Ha mégis így igaz, akkor miként fordulhat élő, hogy a munkaadónak kétféle véleménye van róla. Egy nagyon jó és egy nagyoa rossz, Melyik az igaz?

Amikor P. István újból felkeresett, elmondtam neki: az a hír járja, hogy Sióagárdon ő mondott fel, s előző munkahelyén. Öcsényben meg olyan hangok hallatszanak, örülnek, hogy megszabadultak tőle. Mindenesetre ügye ezzel új fordulatot vett, mert ha öcsényben csakugyan elégedetlenék voltak a munkájával, akkor miért adtak róla kiváló minősítést? És ha Sióagárdon felmondtak neki. akkor miért híresztelik most, hogy ő mondott fel? Erre P. István természetesen- Bern tudott válaszolni.

4.

1969 október 2-án, a sióagárdi termelőszövetkezet egyik irodájában azzal a szándékkal ültük körül a. tárgyalóasztalt, hogy nyíltan, őszintén és szemtől szembe beszéljük meg P. István ügyét. A közös gazdaság párttitkára, elnöke, elnökhelyettese arra az álláspontra helyezkedett, hogy P. István szakmailag jól képzett ember, érti a dolgát, de „nem vezető típusú egyén”. A jogtanácsosnak sommázva any- nyi volt csupán a véleménye: én azt teszem amit az elnököm, parancsol.

P. István megkérdezte tőlük: „Én eddig alkalmas voltam mindenütt, egyedül Agárdon nem, miért?”. A jelenlévő vezetők arra hivatkoztak. a. gépműhelyben rossz volt a légkör, a dolgozók megítélése, értékelése nélkülözte az elvszerűséget, hiányzott az erős kezű vezető. Az elnök a követelményekre hivatkozott, s elmondta. valóban nincs szó kinyírásról. 1969 tavaszán egyébként P. István fizetését nem a jó munka elismerése miatt emelték, hanem azért, mert egyesülés következtében több lett a tennivalója. A megbeszélés során « vezetők még azzal érveltek: P. fctuán gyakran hangoz

satta, őt sok helyre hívják. Ha ez igy igazakkor most nem értik, hogy tulajdonképpen mit akar?

Feltették a kérdést: Október 1-ig miért nem hozta a kikérőt, amennyiben hozza, még mindig a megállapodás szerint járnak el és áthelyezéssel adják ki a munkakönyvét.. P. István erre a következőket mondta: „Szeptember 30-án a kikérőt ide meghoztam, csakhogy akkor már a munkakönyvem otthon volt, »munka- viszonya. megszűnt« bejegyzéssel”.

Hát ez szép. A jogtanácsos hallgatott, de a tsz többi vezetői sem jutottak szóhoz. Az elnök behívatta az egyik adminisztrátort, s némi magyarázkodás után beigazolódott, hogy a munkakönyv postázását enyhén szólva elsiették. Ezek után azt kell modani, hogy P. Istvánnal szemben a tsz a tisztességes játék- szabályokat nem tartotta be. Igaz, e beszélgetés után megkapta az előírt felmondási időt, a munkakönyvi bejegyzés kijavítására is ígéretet kapott, mégis, az eljárás vele szemben, ha több nem; elvtársiatlan. Amikor erről a Területi munkaügyi döntőbizottság elnökével beszélgettem, kijelentette, nem ez az első eset ángy így járnak el egy emberrel.

5.

Tftewi P. István az első, akit az utSóbEé időben, nagyjából hasonló módon, egyik napról a másikra küldenek el a sióagárdi tsz-bűi. Az a mód, ahogyan csinálják, elfogadhatatlan. Az azonban kérdés, hogy amiért csinálják, elfogad- hatatlan-e? Nem biztos. Vannak munkahelyek, amelyek teherként cipelik magukkal az egyébként jobb sorsra érdemes, de az adott beosztás ellátására, alkalmatlan embereket, csak azért, mert a vezetők kényelemből nem merik megmondani az alkalmatlanságot. Ha tehát a sióagárdi tsz elnöke ezt a népszerűtlen feladatot mégis vállalta, akkor szabad-e őí bírálni? Úgy gondolom, nem

Ügy tűnik továbbá, hogy most az eivietenség és se. őszintétlenség is visszaüt. Kétszer is elolvastam azt a minősíté st, amit P. István az előző mu r - kahelyéa kapott. Ez homlokegyenest ellenkezik azzal, amit. róla Szekszárdon hallottam. Az őcsényi tsz elnökétől megkérdeztem, mondja meg őszintén, mi a véleménye P. István munkájáról? „Nehéz kérdés. A műhelyt, a korábbi állapotokhoz képest rendbehozta, csak az vök a, baj, hogy mindig elment. Kijött, ott volt mondjuk kilenc órától tíz óráig és utána elment. Hogy hol járt. azt nem lehetett tudni. Annak ellenére, bogy mindig intézett, vagy hozott valamit. Volt rá eset. azt. mondta. Bony hadra, megy. Én viszont meghallottam, hogy kocsit, vállalt el bejáratni. Szóltam neki. ez így nem mehet. Talán megsértődött. Lényeg az, hogy tőlünk elment” — mondja az őcsényi tsz elnöke.

Ha ez így igaz. akkor a minősítésbe miért nem írták bele, csak egyetlen mondat erejéig is, hogy P. István nem volt mindig őszinte, s nem tartotta ma gát a munkarend, a munka- legyelem előírása ihoz. Miért nem2

6.

A legsúlyosabb kérdést az az igazgató tette fel, akinél P. István most munkára jelentkezett. ..Ezek után merjem-e alkalmazni-5".

Ügy véljük, igen: merje.

A régi bizonyítványok érvénytelenek. P. István számára lehetővé kell tenni, hogy új bizonyítványt állítson ki magáról. De ezt megtenni csak akkor tudja, ha bíznak benne.

Sí. P.

Termálvíz Dombóvár ott

A gyógyhatású termálvizek szűk hazánkban nem egyedülállóak és nem kis •jelentőségűek. Ki ne ismerné Hévízfürdőt, Harkányt, vagy a sokat emlegetett Hajdúszoboszlót? De a Kapos völgyének Somogy megyei része sem maradhat el az előbbiek mellett. Kaposváriak egy pazar berendezésű geotermikus, magas hőfokú, kitűnő gyógyhatású termálfürdőjükkel dicsekedhetnek — mely közvetlen a vasútállomás mellett van, és nevezetessége a városnak.

Somogy megye 2000 lakosú Igái községe is ismertté vált. mert Igái községben az első fúrással 650 méterről előtörő termálkút 80 fokos. Az ugyanitt fúrt második kút 400 méterről felszökő artézi kút vize 52 fokos termálvizet produkál.

Ezek a főnyereménynek tekinthető feloldott állapotban gyógyító hatású ásványi anyagokat tartalmazó hőkutak vize, nem maradt kihasználatlanul. A községi tanács korábbi időben országos vásárok tartására használt vásárterén 1962- ben létesítette az első betonfalú szabad fürdőmedencét. Akkoron kabinok hiányában a környező kukoricásban vetkőzött a szomszédos községekből is az

odaseregtő lát agatok özöne. 1967-be» pedig már megépült e- téli fürdőzést is biztosító üvegfalú, fedett tiirdőház és a most már 4 medencére kiépített .fedetlen medencék mellett.

Ma már van nagy tömegeket kiszolgáló ruhatár, es étkeztetési pavilon is. Az igali fürdő elmúlt évben 120 000-nél több für- dőzönek — ennek keretében 25 ezret meghaladó külföldi fürdőző látogatónak biztosított fürdési lehetőséget. A községi tanács pénztárába befolyó összeg háromnegyed millióra tehető. De van is itt élet. A különbuszok, magán személyautók sokasága még hétköznapokon is parkíroz a fürdő bejárata előtti téren. As ezerszemélyes Bristol is megépült az idén. melyet az fmss létesített. Kiegészítését képezi az Aravyltalász Tsz által

ugyanitt epite# legmodernebb vendéglő.

Igái ma már ismén és nevezetes hely Somogy megyében.

Akaratlanul is nyomába lép ugyancsak a Kapos - mederben, de távolabb a Tolna megyei részen hasonló geológiai adottságú helyen Dombóvár község települési szélén hasonló eset. Ugyanis akkor. amikor a. Dombóvárra települő Láng gépgyár részére szükséges ártézivíz-ellátású - ra normál vizű artézi kutat fúrtak, váratlanul Igal- fürdőhöz hasonló gyógyhatású, több mint 50 fokos gyógyhővíz szökött fel combvastag ságtí vízsugárban.

Ma még kis tócsában folyik szét, teljesen kihasználatlanul ez a természeti kincs. Nem Itís jelentőségű Dombóváron, hatalmas méretezésben elkészült új. nagy kórház. Ennek a kórháznak, reumatológiai osztálya csak kiegészítést kaphatna a csaknem Jcőhajítás- nyira. feltörő termálvíz felhasználásával.

A még le nem bontott fúrótorony ott áll az új- dombóvári temető közelében. Mostoha környezetben csobog bő vizével. Több százra tehető azon hitelt érdemlő, oda zarándokló, korábban mozgásképtelen betegek elismerő nyilatkozatai, eredményes gyógyulásaikról, mely amellett szól, hogy nem mese, hanem valóság e gyógyvíz létezése — gyógyító hatása.

A dombóvári ánács is — nem kis bevételi forráshoz juthatna, amint ahogy ezt az igali, tanács is gyakorlatilag bizonyítja. Er mindenképpen a városiasodó Dombóvárra nézve is nem kis jelentőségű lenne.

VÁRADY BÉLA Dombóvár