Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
„Nem bántuk meg64 A takarékszövetkezet Állandóan jönnek-mennek az ügyfelek, sok a munka a falu „parasztbank,iában”, a takarékszövetkezetben. Idős ház és lakói A képen látható két ház az általános iskolához tartozik, ügy mondják, hogy a falu legidősebb épületei ezek. E portón lakik Kiss István, az általános iskola igazgatója. Nemcsak ő, hanem már az édesapja sőt a nagyapja is ebben a ' szolgálati lakásban lakott, ugyanis pedagógus volt mindkét előd, s, mindkettő Felsőnyék közművelődésének szentelte egész életét. E pedagógusdinasztiának, már több mint egy évszázados múltja van Felsőnyéken. Idestova egy évtizede lesz, hogy részt vettem Felsőnyéken egy, tanácsülésen. Véletlenül csöppentem oda, legszívesebben lemondtam volna, mert az újbet az jékoztató: „Jóváhagyjuk a községféjlesz- tési költségvetést a következő évre." Rövid lesz, talán egy óráig sem tart a gyűlés. A rövid és szimpla tanácsülés aztán eltartott majd éjfélig, ráadásul olyan vita közepette, hogy végül sajnáltam volna, ha elmulasztom. •Nem számoltam a felszólalókat, de szinte egymás szájából vették ki a szót. Az egyik helyeselt, á másik tiltakozott, a harmadik az előzőket kezdte békítgetni. A vita abból kerekedett, hogy a községfejlesztési pénzt művelődési ott* A különbusz A falu- lélekszáma 1800— ,1900 JíSát.4ran. Jóval kevesebb, mint'• amennyi a legntóbbr - népszámláláskor volt. A csökkenés' oka' egyebek közt az, lelyben nincs elegendő, megfelelő munkaalkalom. Éppen ezért a lakosság jelentős része máshova jár dolgozni. Az egyik siófoki vállalathoz például különbusz hordja a munkásokat. De eljárnak munkára Székesfehérvárra, és Veszprémbe is. Amikor híre ment, hogy a tamási Orion-üzem bővül, munkásokat vesznek fel. Felsőnyéken negyvenen jelentkeztek. honra fordítsák-e vagy másra? Tulajdonképpen ezernyi helye lett volna a pénznek, s akik nem a művelődési ott- jhon mellett kardoskodtak, nem azért tették, mintha művelődésellenesek lettek volna. Az ő javaslatuk is helyes volt. Sőt, a művelődési ház ellen szólt több pénzügyi adat is: a faluban meglehetősen kevés községfejlesztési pénz gyűlt össze évente, legalábbis egy valamire való művelődési ház költségeihez képest. Felsőbb szinteken is olyan vélemény hallatszott, hogy a felsőnyékiek túl nagy fába akarják vágni a fejszéjüket, s majd bele- tjijrik az éle. A tanácsülésen több órás vita után a művelődési otthon pártolói kerültek felül: a többség megszavazta, hogy a pénzt, e célra fordítsák. Utólag bevallhatom, jómagam sem hittem ebben a művelődési otthonban. Még a tanácsülés után is megoszlottak a vélemények — mondja Oszkó László vb- titkár — de aztán egységesült a falu a művelődési otthon mellett. Sok hercehurcával járt az építkezés, teltek-múl- tak az évek, megannyi nehézséget kellett leküzdeni,' de végül megépült a művelődési otthon. És nem bántuk meg, hogy így döntöttünk, s hogy ilyen sokat áldoztunk rá. Több, mint másfél millió forintba került, de nem sajnáljuk a ráfordított pénzt. Most már az egész falu örül neki. Turistaként Horvátit atnosr. — Sajnos, nekem nagyon kijutott az első világháborúba Mindjárt az elején bevittek katonának. Hol az egyik frontra vitteks hol a másikra. Ahol harcok voltak, majd mindenütt megfordultam„ Már hetvenhat éves vagyok, de azért szeretném még egyszer bejárni azt a sok országot, vidéket, ahol az első világháború idején megfordultam. Természetesen nem katonaként, hanem turistaként mért csak úgy lenne érdekes. Annak idején hosszabb ideig állomásoztunk Prágában is. Úgy megism értük a város egyes részeit, mint a tenyerünket. Mostanában példá ül sokat írnak az újságok a VenAhol Deák Ferenc is megfordult czel piacéról. Meg a rádió is állandóan emlegeti. Mondják, hogy mennyi turista fordul meg ott naponta, mert annyira szép, érdekes,. Mint katona nagyon jól megismertem a háborúban e teret, ern^ lékszem rá, csakhát akkor mind ént más szemmel néztünk mini: most a turisták. Ezért mondom, hogy turistaként lenne jó végignézni mindazt, amit akkoriban láttunk. Dehát már hetvenhat éves vagyok, az egészségem sem valami jó, & ilyenkor már hiúba 49 vágyakozás. Régimódi présház a felsőnyéki szőlőhegyen. Kiss László tulajdona. A kis szobácská- nak falán Deák Ferenc arcképe függ, alatta felírás: „Deák' Ferenc a Habsburg önkény idején üldöztetve barátjával, Vass Gereben íróval— községünkbe érkezett, hol Kö- máromy Istvánnal rejtőzködve itt hetekig időzött. Ez idő alatt történt, hogy a zárkózottságon enyhítvén, bújdolva ide is eljöttek. E présház akkor Kál- mándy János tulajdonában volt, a Kiss családé 1874. óta.” A házigazda, Kiss László szívesen kalauzol bennünket a múzeumba való régiségek közt. Ilyenkor ősz tájban időzik a szőlőhegyen: lesi, hogy mikor lesz esedékes á szüret. Nagyon megörül, amikor megtudja, hogy a Deák- emlékek ügyében jöttünk. Büszke, hogy ilyen présházat birtokolhat, bár nagyon jól tudja, hogy ez nem valamiféle pénzforrás. «A borához sem használja fel cégérként, mert nem kocsmáros. Magára a történelmi emlék jellegére büszke. Bátor Károly monográfiát készített a faluról, s abban utal Deák Ferenc felsőnyéki tartózkodására, tehát hiteles forráson alapszik Kiss László présházának Deák-eínléke. A többi közt a következőket írja: „A világosi fegyverletétel, után Deák Ferenc sem érezte magát biztonságban, ezért ide Felsőnyékre menekült, ahol Komáromy István plébánosnál rejtőzködött néhány hétig. Nem a bűntudat űzte ide, hanem az igazságtalanság féktelen bosszúja, amelynek mégsem akart áldozata lenini.” Felsőnyéken egy idős parasztember így mutatkozott be: — Táczi Tóth József vagyok anyai ágon Vörösmarty, a nagy költő ivadéka. — Minek alapján mondja ez*? — Elődeim elmondása alapján tudok sok mindent a családunk történetéből, s azokat jól megjegyeztem, mert az úgy illik. Tudom, hogy a mi családunk Tácról származik. Mária Terézia idején, tehát a XVIII. század dereka táján kerültünk Felsőnyékre. A Vörös- marty-család egyik leszármazottja, Vörösmarty István ko- vácsmestenséget tanult, s vándorlása közben vetődött Felsőnyékre. A református templom három harangjához ő készítette a vasalást, még a neve is rajta szerepelt. Saját szememmel láttam. Sajnos, az első és a második világháborúban leszerelték, s elvitték a hadiüzembe. Ez a Vörösmarty édesanyám nagyapja volt. így tehát én anyagi ágon Vö- rösmarty-ivadék lennék. — Mit tud a nagy költőről? — Nem sokat, bár paraszt- ember létemre szeretem a régi költőket. Petőfit is. Vörösmar« tytól is olvastam néhány verset. Tudom róla, hogy Perczel Etelkába volt szerelmes, és 6 in lette több versre. BODA FERENC Foto; Tóth Iván. «
