Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-10 / 209. szám

(1945—1946) (Történelmi visszapillantás — karcolatokban) ELŐSZÓ Néhány nappal azután, hogy a Ludas Matyi első száma megjelent, fekete 'keményka­lapban egy ember jött be a szerkesztőségbe, akit akkor láttam először (s hadd tegyem mindjárt hozzá: utoljára). Ar­cán fáradt mosollyal nyújtott kezet: — Szervusz — mondta meg­lehetősen fásultan s nem ke­vésbé fásultan ezzel az egyet­len szóval folytatta: — élek. — Nagyon örülök — ráztam meg a jobbját. Csakugyan örültem. Rövid megállapítása, hogy él. arra engedett követ­keztetni, hogy sok mindenen mehetett, keresztül, amíg puszta létének bejelentése egy hír je­lentőségére emelkedett. Min­denesetre jó dolog, hogy élet­ben maradt — gondoltam —, s ebből a szempontból telje­sen közömbösnek találtam, hogy ismeretn-e, vagy sem. Kiléte felől természetesen nem érdeklődtem, ez az idő tájt nagy bizalmatlanság .jele lett volna. Bizonyosra vettem, hogy ok nélkül nem keresett fel, s türelmesen vártam, hogy jövetelének célját előadja. — Megvagytok? — kérdezte illő udvariassággal és leült, pontosabban Jelült egy író­asztalra. — Meg. Megelégedetten bólintott: — Nagyon örülök. Néhány pillanatig csendes örömmel nézegettük egymást. Akkor végre belekezdett. — Nem sok híja volt. hógy! felforduljak. Részvéttel csóváltam a fe­jem. 'Ez megint csak olyan közlés volt, amelynek tényé mellett érdektelenné vált. hogy ismertém-e szegényt, vagy sem.. — Borzasztó — mondtam, s némi riadtsággal a szívemben arra gondoltam, hogy mielőtt jövetelének okára rátérne, is­mertetni fogja viszontagságos megmenekülésének történetét. Már nagyon sok ily nemű tör­ténetet hallottam volt addig, s a magam viszontagságos tör­ténetén kívül más történet nem tudott őszintén érdekelni. Annak az egy szavának, hogy ..élek”, éppen ezért örültem olyan módfelett, mert azt az érzést keltette bennem, hogy a felesleges részletektől meg­kímél, mindjárt a heppienden kezdve a dolgot. Csalódtam. Belefogott a történetbe, mely egyre komorabb lett. Mire az ostrom kritikus napjaiig elju­tott. már egészen magába ros- kadtan ült az íróasztalon. És még hátra volt az ostrom! — Szóval — tért rá az utol­só hetek históriájára színtelen hangon —, a házat, amelyben laktunk, bombatalálat érte. Az óvóhelyet is. Én és a feJesé­iatiást kaptami, élet & felál közt lebegtem napokig. Még feküdtem, amikor a felesége­met elküldték a kórházból. Ekkor elmentünk a volt laká­sunkba, hogy egy-két bútor­darabot, ami véletlenül meg­maradt, megmentsünk. Ott megtudtuk, hogy a házmester eladta azokat. Egy széket sem tudtunk megmenteni. A fele­ségem egy romlott konzervtől ételmérgezést kapott. Mentők. Kórház. A ballábam megfa­gyott. Úgy volt, hogy amputál­ni kell. Az asszony közben ha­zajött. s addig ápolt, amíg rendbejöttem. Végre el mehet­tem a céghez, ahol azelőtt dolgoztam. Üszkös falak. Mit mondjak még? Valóban nehéz lett volna bármit is szólnom. Nem is mondtam semmit. Megtörtén álltam előtte s a vállára tet­tem a kezem. Ez az együtt­érzés jele is volt, de biztatás % volt egyben, hogy térjen a tárgyra végre: mit is tehetnék az érdekében azonfelül, hogy elmondom a magam történe­tét. Megérezte, hogy a szána­lom és türelmetlenség vias­kodik bennem, s nem folytat­gém éppen az. előtérben tar­tózkodtunk akkor. Ez men­tette meg az életünket. A la­kásunk azonban elpusztult Amit a bomba meghagyott, a tűz elvitte. A feleségem ideg­összeroppanást kapott. Nagy nehezen kerítettem egy kézi­kocsit. feltettem rá szegény asszonyt) ég elhúztam egy kór­házba. Én rokonoknál találtam menedéket, csak egy ágyat, semmi mást. Életem kockáz­tatásával vittem be élelmet az asszonynak, mert a kórház élelmiszerkészletét elvitték a németek. Én közben tüdőgyul­ta a történetet. Letörölte elő- bugevanó könnyeit, majd bele­nyúlt a kabátja belső zsebébe, s néhány papírlapot vonva elő, így szólt: — Hoztam nektek egy pár viccet. Azért mondtam el ezt a történetet, hogy az olvasót em­lékeztessem arra az időre melyben a most következő karcolatok születtek. Tabi László (Folytatjuk) Mire fordítják a pénzt ? DIÖSBERÉNY. 757-es lét­számú község. 237-en átlag 192 forintos fejlesztési hozzájáru­lást fizetnek. 80 000 forint ér­tékű társadalmi munkát ter­veztek erre az évre a község vezetői. A tervet időarányo­san sikerült is teljesíteniük. Június 30-ig ugyanis éppen 40 000 forintnyi társadalmi munkát végzett a lakosság. Az elmúlt kilenc évben erejük­höz mérten szépen fejlődött a község, öt hidat szedtek rend­be. A villanyhálózatot 800 mé­terrel bővítették, s felszerel­tek 20 közvilágítási lámpát is. A lakosság segítségével 4200 méter járdát raktak le beton­lappal. Elvégeztették két peda­góguslakás felújítását. Elké­szült a ravatalozó. Építtettek egy 21 köbméteres kutat. 300 négyszögölnyi területet vásá­roltak gyermekjátszótér részé­re. azt bekerítették, s a leg­szükségesebb felszerelésekkel is ellátták. Ez. év első felében 130 méteres szakaszon járdát építettek. Idén még van pén­zük. A tartalékolt összegből járdát akarnak építeni, s a pe­dagóguslakást kívánják tata­rozni. A negyedik ötéves terv-' ben egyetlen, de nagy feladat­ra kívánják összpontosítani erejüket. Az Ady Endre és a Nagy utca jelenleg vízmosásos árok. Ezen utcák járhatóvá tételét, az ott lévő lakóépüle­tek megóvását tervezik. Ezen­kívül megjegyzik, hogy segít­ségre volna szükségük. Diós- berénynek fertőzött vise van. Egészségügyi szempontból ok­vetlenül sürgős volna a jó ivó­víz biztosítása. Erre azonban a község saját pénzéből nem képes. E probléma megoldásá­hoz kémének segítséget a diósberényiek. ÉRTÉNY. 75 000 forint érté­kű társadalmi munkát tervez­tek ebben az évben Értényben. Ebből 37 000-nyit az első fél­évben már megvalósított a la- i kosság. Értényben 1070-en lak­Diósberényben Értényben Felsőnyéken nak. Községfejlesztési hozzá­járulást 390-en fizetnek, átlag 230 forintos értékben. Az el­múlt évben megépítettek és felújítottak: 5000 méter járdát 32 személyes óvodát egy há­rom helyiségből álló autóbusz­garázst, egy pedagóguslakást, egy hidat, az orvosi lakást és a rendelőt, a ravatalozót. A könyvtár állományát 250 kö­tettel gyarapították. A negye­dik ötéves tervben meg szeret­nék építeni a községben a tör- pevízművet. Ezenkívül állat­orvos részére akarnak lakást vásárolni, vagy építeni. FELSŐNYÉK. 17Í3 lakosa van. Fejlesztési hozzájárulást 585-en átlag 243 forintot fizet­nek a községben. Területükön egy üzem működik, amelyik kommunális adó címén 6000 forinttal járul hozzá a község fejlődéséhez ebben az évben Az elmúlt évek legnagyobb beruházása Felsőnyéken a 250 személyes színházteremmel el­látott művelődési ház épí­tése volt. Ezenkívül el­készült az orvosi rende­lő és a lakás is, s 5080 négy­zetméter területű szilárd út­burkolatú járdát építettek meg A negyedik ötéves terv idő­szakában a legfontosabb fel­adatuknak a törpevízmű épí­tését tartják. Ezenkívül foly­tatni kívánják a járdaépítést, és szeretnék ha átadhatnák a ravatalozót is. Feltételesen jegyzik meg hogy indokoltnak látnák a tanácsháza felújítá­sát, korszerűsítését és környé­kének rendezését, és a Félső- nyék—Szabadhidvég közötti 4 kilométeres földút megépítését is. De mivel előreláthatóan erre nem futja a rendelkezé­sükre álló pénzösszegből, csak azért tesznek megjegyzést, hogy hátha kaphatnának a já­rástól, vagy a megyétől vala­melyik beruházás végrehajtá­sához egy kis pénzügyi segít­séget. 1 A VILÁGŰR ! KÖVETEI ? Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum A mélyhűtött állapotban minden sértetlen maradt, a holttesteket is beleértve! Az egyik sírban téglalap alakú rajzot találtait, benne .négy sorban hat-hat kisebb négyzet alakú ábrával. A rajz tökéletes másolata — vagy ere­detije? — az asszíriai Niniveben feltárt királyi palota kőmozaikja rajzának. Szfinxhez hasonló alakot ábrázol, igen komplikált szarvakkal a fején, szárnyakkal a hátán. A mongóliai leletet semmiképpen sem lehet összefüggésbe hozni a túlvilági szellemi életbe vetett hittel. Mert az ottani sírkamrákban al­kalmazott mélyhűtés — a sírfalak beborítása fával és a sírkamra megtöltése jéggel — egészen világosan nem túlvilági, hanem földi célokat szolgált; a halottak jó karbán tartását, az enyé- szettől való megóvását. + És itt újra eljutunk a már többször meg­♦ ismételt kérdéshez: Minek alapján hitték az emberek akkor a í mesízi múltban, hogy az általuk preparált, tartó­♦ sított halottak egyszer olyan körülmények közé | kerülnek, hogy testi alakjukban újra megeleve­♦ nedhetnek? X Vu-Suan kínai város határában feltártak egy : 14x12 méteres sírgödröt. Tizenhét férfi és^ hu­j szonnégy nő csontvázát találták benne. Erőszak alkalmazásának, erőszakos halálnak nyomát itt sem fedezték fel. Az Andokban gleccsersírokat, Szibériában jég­sírokat tártak fed. Találtak múmiákat messze Északon és Dél-Afrikában is. A halottak min­denütt gondosan elő voltak készítve a későbbi megelevenedésre. Mindenütt ellátták őket a ké­sőbbi élethez szükséges holmival. A sírokat mindenütt olyan helyen és olyan módon készí­tették. hogy évezredekig megmaradhattak. Puszta véletlen ez? Annák tulajdonítható-e, hogy a világ külön­böző részeiben minden ok nélkül ugyanaz a gondolatuk támadt az embereknek? Vagy pedig annak, hogy valaki megígérte nekik a testi feltámadást? Esetleg látták is, hogy valaki, aki hosszú évekig halott volt. újra megelevenedett? Kitől vagy kiktől kaphatták ezt az ígéretet? Kitől vagy kiktől láthatták, hogy új életre kel­tettek valakit? Jerikóban 10 00 0 éves sírokat tártak fel, és 8000 éves, gipszből formált fejeket találtak. Ez is szerfölött csodálatos, mert az ottani nép — a régészek szerint — még nem ismerte a fazekas­ság titkait. Jerikó egy másik részében egész házsorokat találtak; kerek házakat; a fal felül befelé hajlik és kupolaszerű tetőt alkot. A mindenható C—14 szénizotóp. amelynek se­gítségével megállapítják a szerves anyagok ko­rát, eddig legfeljebb 1.0 400 évre visszamenőleg szolgáltatott adatokat. Ezek a tudományosan megállapított dátumok meglehetősen egybevág­nak azzal az időmeghatározással, amit az egyip­tomi papok Hérodotosszal közölték. Ugyanis azt állították, hogy az ő nemzedéküket 341 papi nemzedék előzte meg 11 000 esztendő leforgása alatt. Tekintsük ezt is merő véletlennek? Rendkívül érdeke® adatokkal szolgálnak a franciaországi Poitou mellett, Lussac helység­nél talált, történelmi kor előtti sziklarajzok: emberalakokat mutatnak, még a mai szemmel is divatos öltözékben: kalapot, kabátot, rövid nadrágot viselnek. Breuii abbé, ismert régész autentikusnak, hitelesnek minősítette a rajzokat, s ez halomra döntötte a történelem előtti kor­ról való meggyökeresedett és begyepesedett el­képzeléseket. Ki véste a rajzokat, az emberalakokat a szik­lába? Kinek van olyan szárnyaló fantáziája hogy képes legyen elhinni: egy állati bőrökkel taka­rózó barlanglakó ősember megörökítette a szik­lán a XX. század emberét? Dél-Frandaországban Lascaux közelében 1940- ben barlangrajzokat fedeztek fel. a legszenzá­ciósabb barlangrajzokat, amiket eddig találtak. Olyan szépek, tökéletesek, annyira frissek és plasztikusak, hogy láttukra ellenállhatatlanul két kérdés ötlik fel az emberben: Hogyan és mivel világították meg a barlan­got. hogy a kőkorszakbeli művész elkészíthesse fáradságos művét? Miért, mi okból díszítették a barlang falait azokkal a csodálatos rajzokkal? Persze, vannak emberek, akik ostobának ta­lálják ezeket a kérdéseket és kézlegyintéssel adják meg rá a választ, mert az általuk ki­alakított. világképbe nem illik bele, amit a kér­désre válaszolni lehetne. Képtelenek megmagya­rázni az ellentmondást. Mert ha primitív volt a kőkorszakbeli barlanglakó, annyira primitív, hogy még hajlékot sem tudott magának építeni — mint a régészet állítja —, akkor a csodálatos rajzok nem származhatnak tőle. Viszont ha a barlanglakó ősember ilyen pompás rajzokat ha­gyott hátra, miért vitatják el tőle azt a képes­ségét, hogy hajlékot építsen magának? ; ! I I ♦ ♦ t ♦ * ♦ :

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents