Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-09 / 208. szám

Molnár Károly:

Korzikától Szent Ilonáig

1815 június tizennyolcadikén reggel nyolctól este hét óráig tartott az ütközet. Wellington seregei már méginogtak, mert megállás nélkül rohamozta katonáinak soréit a francia lovasság. Ney tábornagy, Napóleon egyik legvakmerőbb al- vezére.. baláltmegvető bátorsággal vezette a sorozatos támadásokat. Őt lovat lőttek ki alóla* ' de hiába kockáztatta életét. Ez sem segíthette győzelemre . a franciákat. Fél nyolckor a császár parancsot adott/ hogj> á világhírű gárdája -is-induljon rohamra az angolok, ellen. A döntő pillanatban megjelent a csatatéren Blücher és -megtámadta a franciák jobbszárnyát. Kidőlt a küzdelem és ezzel hosszú időre Európa sorsa. Napóleon legtapasztaltabb katonái is elvesztették fejüket és pánikszerűen menekültek, mert két tűz közé kerülek. A császárt körülvették a leghűségesebb emberei és szinte erőszakkal vitték masukkal a gyilkos golyó- zánorból, miközben Napóleon talán megadópn arra várt, hogy őt is megölik.

— Nem. önt nem ölik meg. hanem foglyul ejtik — mondták a .császárnak az őt körül-, vevő katonái.

Ez volt a híres Waterloo,'' ami azóta is foglalkoztatja a történészeket, a ■ katonai szakértőket. Azóta is elemzik,- kutatják, . hogyan alakulhatott volna .másképpen a csata.-Kétségtelen azonban, ha ott győz is Napóleon, azután, később másutt vereséget szenvedett volna, mert a .szövetségesek számbeli fölénye olyan nagy volt. '

Bonaparte drámája ezután gyorsan véget ért. Waterloo után Párizsba sieteit, a fia javára lemondott a trónról, majd. elhagyta a fővárost, a tengerparton hajóra szállt és Anglia „nagylelkűségére ’ bízta magát., A szövetségesek ezalatt-bevonultak a francia fővárosba és 'kijelentették, hogy nem ismerik el II. Napóleon jogát a trónra.

A lemondott császárt pedig mint foglyot Szent Ilona szigetére szállították.

1821 május ötödikén halt meg. Utolsó szavait lázálmában, önkívületi állapotban mondja:

— Sietek hős barátaimhoz... Kiéber, Dessaix, Masséna, Du- roc, Ney vár engem... Elém jönnek- és újra kijut nekik az emberi dicsőségből. . . Ismét beszélünk tetteinkről, megbeszéljük hadművészetünket Nagy Frigyessel, Julius Caesarral, Hannibállal, Nagy Sándorral.

A haláltusája olyan, mintáz

élete. Odakint Szent Ilona szigetén vihar tombol. Kiugrik az ágyból és ki akar rohanni a szabadba. Összeesik. Már csak egyszer tér magához. Az orvosok szófoszlányokat vélnek hallani:

— Fiam... a hadsereg.., fiam... a hadsereg.

Ajkán ezzel a két szóval hal meg. Az óceán távoli szigetéről már csak a holtteste tért vissza Párizsba. De ez is csak tizenkilenc esztendővel a halála után.

Vége

Mire fordítják a pénzt?

Községfejlesztés

Tamásiban

Belecskán

Réti Ervin:

A bonni Németország

Izgalmasan időszerű Réti Ervin: A bonni Németország című, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent könyve. A szerző arra keres feleletet, hogy harminc évvel a második világháború kitörése után Németország nagyobbik, nyugati felében levonták-e a tanulságokat a náci birodalom dicstelen bukásából. S a felelet egyáltalán nem megnyugtató.

A szerző végigvezet a háborút követő első évek történetén, a nyugati hatalmak szószegésein, amely végül is húsz esztendővel ezelőtt Németország kettéosztására és a nyugati német állam létrehozására vezetett. A Német Szövetségi Köztársaság megalakulása szükségképpen hozta létre az ország keleti területein az NDK-t, az első német munkás-paraszt államot. Adenauer, az NSZK tizennégy éven át volt miniszterelnöke azonnal bejelentette az „Alleinvertreter Anspruch”-ot, az egyedüli képviseletre támasztott teljesen jogtalan igényt. Ezzel az NSZK szinte megszületésének első percében „hadat üzent” nemcsak az NDK-nak, hanem a status quónak, a második világháborút követően kialakult helyzetnek és ezzel állandóan veszélyezteti Európa békéjét.

Réti Ervin könyve tényekkel, adatokkal bizonyítja, hogy külföldi, — elsősorban az Egyesült Államok Monopóliumainak támogatásával — miként restaurálódott fokozatosan a nyugatnémet nagytőke, hogyan' törtek előre a militarista, revansista tendenciák a bonni államban.

A szerző napjainkig követi a nyugatnémet politika eseményeit, megemlékezik a baloldal harcairól. Befejezésül felveti a kérdést: elképzelhető-e pozitív irányú változás az NSZK politikájában, a külső és belső tényezők együttes hatására átértékelik-e egyszer már valóban a bonni magatartást? Vagy túlzott derűlátás lenne abban bízni, hogy a nyugatnémet külpolitika által annyiszor hirdetett „új keleti politikát” egyszer majd idézőjel nélkül írhatjuk?

Hazánk és Európa jövendő sorsa szempontjából rendkívül fontos az, ami Németországban történik. Éppen ezért izgalmas és jelentős az erről szóló legújabb írásmű.

G. I.

Tamási, járási székhely. 7446 lakosa van. Községfejlesztési hozzájárulást 2156-an fizetnek, átlag 256 forintot. A község területén 14 üzem működik. amelyik kommunális adót fizet. Ennek a kommunális adónak ez évre tervezett összege 500 670 forint. A tanács vezetőj óvatosan terveztek, amikor 450 000 forintban állapították meg az 1969 évi társadalmi munka értékét. Ez az összeg lakosonként valamivel több, mint 60 forintos átlagot jelent. Az év első felében a lakosság 114 000 forintnyit teljesített az elképzelésekből. Szeptember elsejére azonban nagyon megváltozott az ilyen jellegű helyzetkép. Az összteljesítés 1 millió 30 ezer 343 forint lett. Ennek az eredménynek lakosonként! átlaga 137,30. Miből adódik ez a nagy összeg? A lakosság elsősorban a parkosítási munkákból vette ki a részét. Az ösz- szeg jelentősebb hányadát azonban a termelőszövetkezeteknek és az állami! gazdaságnak köszönheti a község. A Vörös Szikra, az Uj Élet és a Széchenyi Termelőszövetkezet, valamint a Fornádi Állami Gazdaság társadalmi munkában végzett útjavításai emelték meg ilyen jelentősen a tamás; eredményeket.

Az elmúlt években Tamásiban összesen 12 808 méter járdát építettek meg. Parkosítottak 8000 négyzetméternyi területet, s leépítették a 2000 négyzetméternyi új piacteret. Az egyik legnagyobb beruházás a 400 személyes művelődési ház megépítése volt. Elkészült egy-egy lakás a fogorvos, az állatorvos és egy pedagógus részére is. A fentieken kívül még 4 állami lakást adtak át a községben. A villamos hálózaVot 450 méterrel bővítették. s higanygőzlámpákat szereltek fel a község fontosabb útszakaszai mentén.

A negyedik ötéves terv időszakára nagyon sok elképzeléssel jelentkezett az illetékeseknél a járási tanács. Egy kis rosszmájúsággal azt lehetne mondani, hogy valóságos kívánságlistával állítottak be. Bár a tamásiak azt mondják, hogy az igények reálisak, ha csak a költségvetés — amely csupán hozzávetőleges — végösszegét nézzük azonnal kitűnik a lista irrealitása. A tamásiaknak a felsorolt 15 beruházásra több mint 200 millió forintra volna szüksége. Hát erről úgy gondolom szó sem lehet egy ötéves terven belül. így azután nem tudom, hogy, mit soroljak fel, hogy melyek azok a beruházások, amelyekből valóság lesz. Nem tudom épül-e járási kórház, lesz-e valami az öregek napközi otthonából, elkészül-e a gimnáziumi kollégium, átadnak-e új autóbusz-pályaudvart, s hogy hány kilométernyi járda, út, villany- vagy csatornahálózat építésére futja majd. Ami valószínű, hogy elkészül majd az, az a néhány felújítás, amit szintén felsoroltak: a központi orvosi rendelőnek a pártbizottság volt épületének, a gimnázium régi épületének és az állami lakásoknak a felúj ítása.

Belecska. A járás egyik legkisebb községe. 493-an lakják. Közsé^fejlesztési hozzájárulást 127-en. átlag 257 forintnyit fizetnek. Társadalmi munkát 25 000 forint értékűt terveztek erre az évre, ebből azonbap június 30-ig nem valósítottak meg még semmit. Az elmúlt években egy-egy beruházás véghezvitelére futotta a kis község erejéből. A kilenc év alatt- megépítettek összesen 1160 négyzetméterhyi járdát, elvégeztették a művelődési ház felújítását, épületet vásároltak, bővítették a közvilágítást, néhány lámpahely felállításával. Idén készíttetik el a községben megépítendő törpevízmű tanúim ánytervét.

M. É.

«

♦

•»

e

♦

I

n wlJígCIr

KÖUETEI ?

Fantasztikus tudomány —

tudományos fantasztikum

nrjrJrjTjrjrjrjrj^^

A főpapok — akik feltehetőleg tudták, hogy ilyen lehetőség valóban létezik, — erőteljesen elősegítették ezt a kultuszt, bizonyára hasznuk származott belőle.

Már említettük, hogy a sumér királyok és a bibliában említett személyek a mai fogain ak szerint elképzelhetetlenül hosszú életkort értek meg. Azt a kérdést is feltettük, hogy a sumér királyok nem voltak-e űrhajósok, akik a fény sebességét megközelítő sebességgel száguldottak az űrben a Föld és más égitestek között, s élettartamuk a nagy sebesség következtében — a relativitás alapján — volt olyan hosszú a földi idő múlásához képest.

A régi írásokban említett személyek életkorának .rejtélyéhez is közelebb kerülhetünk, ha feltételezzük, hogy ezeket az embereket mumifi- kálták vagy mélyhűtéssel „tartósították”, megfagyasztották. Ha ezt a gondolatmenetet követjük, elképzelhetjük, hogy a más égitestekről érkezett űrutasok megfagyasztottók, mesterségesen mély álomba helyezték az említett személyeket — erről legendák is szólnak — s későbbi látogatásaik alkalmával felélesztették őket. és elbeszélgettek velük* - Minden ilyen ' látogatás után az volt az űrhajósok által kioktatott és beavatott főpapi kaszt feladata, hogy az élőholtat újra preparálja — mumifikálja addig a napig,

amíg az „istenek” újra visszatérnek a Földié.

Lehetetlen? Nevetséges?

De nem éppen a természet szolgál bizonyítékképpen felhasználható példákkal?

Vannak halak, amelyek kőkeménnyé fagynak, majd ha bekövetkezik az olvadás, éppen olyan vidáman és fürgén úszkálnak, mint annak előtte. Virágok, rovarok nemcsak túlélik a téli álmot, hanem megújhodva. új tavaszi ruhában ébrednek belőle.

Lehetségesnek tartható-e, hogy az egyiptomiak a természettől lesték el a mumifikálás lehetőségét és gondolatát?

Ebben az esetben bizonyára nyomát találtuk volna a lepkekultusznak. Ilyesminek azonban a leghalványabb nyoma sincs. A feltárt, föld alatti sírokban találtak óriási szarkofágokat bikamúmiákkal, de egészen biztos, hogy az óegyiptomiak a téli álom ötletét nem leshették el a bikától.

Heluantól nyolc kilométerre több mint ötezer különböző nagyságú sír van: egytől egyig az 1., vagy a 2. dinasztia korából. Ezek a sírok azt bizonyítják, hogy a mumifikálás művészete és tudománya hatezer évesnél is régibb.

1952-ben Emery professzor az egyiptomi, szakarai ősi -temetkezési helyen nagy sírt tárt fel. Nagyságából, felszereléséből ítélve fáraó sírja, több régész az I. dinasztiához tartozó Uadjisz fáraónak tulajdonítja. A fősíron kívül három sorban 72 további sír van. Ide temették a szolgahadat, amely elkísérte urát az új világba. A 64 fiatal férfi és 8 nő holttestén erőszaknak nincs nyoma. Miért temettették el hát magukat urukkal?

A legismertebb, legelterjedtebb és a legegyszerűbb magyarázat a túlvilág! életbe vetett hit.

Aranyon és ékszeren kívül búzát, olajat és fűszert is temettek a fáraók mellé, nyilván azért, hogy a másvilágon ne szenvedjenek hiányt. Későbbi fáraók elrendelték egyik, vagy

másik elődjük sírjának felbontását. Ilyen esetben hiánytalanul megtalálták a sírkamrában a múmiával együtt eltemetett élelmiszert, a halott tehát nem fogyasztotta el, s nem is vitte magával a másvilágra. A sírokat utána újra betörésmentesen elzárták, csapdákkal biztosították. de előzőleg friss élelmiszert helyeztek a múmia mellé. Nem arra következtethetünk ebből, hogy nem olyan túlvilág! életben hittek, amely rögtön a földi halál után kezdődik, hanem sokkal inkább arról voltaik meggyőződve, hogy a mumifikált halott egy későbbi időpontban fog újra megelevenedni.

1954-ben Szakkra közelében egy másik sírt is feltártak. Ezt nyilván korábban nem találták meg sírrablók, mert érintetlenül állt benne egy kőláda, tele arannyal és ékszerrel. A szarkofágnak nem volt nehéz kőfedele, hanem tolólemez zárta el. 1954. július 9-én dr. Goneim ünnepélyes külsőségek között félretolta a fedőlemezt. Csodák csodájára a koporsóban nem volt semmi és senki.

Mégis jártak sírrablók a kamrában s azok vitték el a múmiát?

Valószínűbb, hogy az aranyat és az ékszert vitték volna el, s a múmiát hagyják ott.

Meglépett a múmia?

Erre a kérdésre még a legélénkebb képzelet segítségével sem lehet válaszolni.

Rodenko szovjet régész Külső-Mongólia határától körülbelül 80 kilométerre felfedezte és feltárta V. Kurgan sírját. A sír voltaképpen egy kődomb, a benne levő sírkamrák fala fával van burkolva. Minden sírkamrát örökös jég tölt meg, úgyhogy a halottak a mai mélyhűtésnek megfelelő körülmények között nyugodtak. Az egyik sír-kamrában egy bebalzsamozott "férfit és egy ugyanolyan módon preparált nőt találtak, s mindketten el voltak látva mindennel, ami a későbbi élethez szükséges: élelmiszerrel, ruhaneművel, ékszerrel, hangszerekkel stb.

»»«««♦«»«»»««««♦étéi