Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-07 / 207. szám

V­Pedagógia hogy kinője a beszédhibát a gyerek • • • • • • * Álmatlanság Az asszonyok rosszabbul al­szanak, mint a‘ férfiak. Amint egy reklámlélektan és piac­kutató intézet megállapította, az asszonyok 13 százaléka — a férfiak alig hat százaléká­val szemben — álmatlanság­ban szenved. Az asszonyok 23 százaléka és a férfiak 13 szá­zaléka alkalomszerűen nem tud elaludni. Álmatlanságban leginkább az 50 éven túli em­berek szenvednek. A jelenség leggyakoribb okai a betegsé­gek és gondok. Hétfő: Paradicsomos édes­káposzta, pörkölt, gyümölcs. Kedd: Burgonyaleves, ká­posztás kocka, gyümölcs. Szerda: Babos toast. Csütörtök: Zöldségleves, burgonyafőzelék, rántott pá­rizsi. Péntek: Tojásos rántott le­ves, tökfőzelék, tükörtojás, gyümölcs. Szombat: Halászlé tésztá­val. Vasárnap: Ebéd: Kacsaap­rólékból leves, töltött kacsa, sült burgonya, párolt káposzta, piskótatorta, bor. Vacsora: töltött kacsa, zöldpaprika, pa­radicsom, kenyér, tea. • Babos toast: 25 deka fehér­babot sós vízben megfőzünk. Leszűrve zsiradékon, sóval, borssal ízesítve pároljuk. Ha megpuhult egy kis doboz pa­radicsomvelőt keverünk hoz­zá. Fehér kenyérből jól meg­pirított kenyérszeleteket ké­szítünk, rátesszük a babot. Teával nagyon finom vacso­raétel. A gyermeki beszédhibák szinte természetes velejárói az anyanyelv elsajátításának. A beszédet még csak tanulgató kisgyerek ösztönösen elhagyja a nehezen kiejthető hangzókat, a legkönnyebb formára egy­szerűsíti a számára még bo­nyolult szavakat. így marad meg sokszor még iskolás korig is a „kéjemszépen”, a szót”, a „cak” stb.. a lovacska he­lyett „javacska”, így lesz a nagyapából néhol egyszer és mindenkorra „Apapa”. De eb­ben már nem a gyerek a hi­bás. hanem felnőtt körriyézete, amely saját gyönyörűsége, mulatsága kedvéért eltűri, sőt, megrögzíti a beszédhibákat. Mert igazán szeretnivaló, ara­nyos a kisbaba, ahogy csöpp szájával oly buzgón kerekíti a hangokat, formálja a sza­vakat A felnőtt pedig ezt lát­va megfeledkezik róla, hogy ő maga már egyáltalán nem olyan megindítóan bájos és aranyos, ha módszeresen csa­csogja, gügyögi és előselyDÍti a gyereknek: „Szejvusz Anuta! Tátá Apapa!” Súlyos vétség a kiesi ellen A felnőttek gügyögése nem­csak idétlenül nevetséges, de súlyos pedagógiai vétség is a kicsi ellen. A gyermek nem játékszer, hanem a család egyenjogú tagja, létezésének első percétől fogva; bízvást nem azért jött a világra, hogy bennünket, felnőtteket bohósá­gaival szórakoztasson. Ne akarjuk tehát hibáit megrög­zíteni, ahelyett, hogy kijaví­tanánk. Ne akarjuk a gyer­meket éveken át mestersége­sen szellemi kiskorúságban tartani, mert ezzel nem szol­gáljuk. hanem éppen hátrál­tatjuk fejlődését. Óvodás, is­kolás korban több nehézsége lesz versmondásnál, felelésnél, olvasás-írásnál, ha kicsi kor­ban nem tanítottuk meg tisz­tán beszélni. Sok szülő úgy véli, ebből nem érdemes problémát csi­nálni, a kiskori beszédhibákat, pöszeséget. selypítést a gyer­mek később magától is kinö­vi. Csakhogy ez nem minden esetben megy végbe maradék­talanul. ha a kicsit nem se­gítjük hozzá, hogy a selypítést „kinője”. A felnőtteknél ta­pasztalható-sokféle beszédhioa, raccsolás, motyogás, hadarás, dadogás rendszerint a gyer­mekkorból ered. s oka általá­ban nem alkati elváltozás, ha­nem az esetek többségeben ugyancsak a gyermekkorra visszavezethető ideges erede­tű zavar, félsz, gátlásosság, — és az, hogy az illetőt nem ta­nították meg meg. idejekorán helyesen, szépen, tisztán be­szélni. Az pedig bizonyára nem szorul különösebb ma­gyarázatra, hogy a hibásan, gátlásokkal beszélő ember ne­hezebben boldogul a munká­ban és a magánéletben, (pl. nem mer nyilvánosság előtt felszólalni, nem tud .társaság­ban fesztelenül viselkedni stb.) mint az akinek kifogástalan a beszédmódja, s ennek meg­felelően jó a fellépése. Játékos tanulással A gyermeki beszédhibák legtöbbször könnyen kijavít­hatok külső segítség nélkül, a családon belül, ha őszintén törődnek velük. A gyerekek — mint ismeretes — igen hi­székenyek, szívesen elfogadnak mindent attól a felnőttől, akit szeretnek, akinek tekintélye van előttük. Ezért helyes, ha az apa, vagy az édesanya azt mondja (természetesen nem bántóan, nem szigorú parancs formájában): „Ez nem jépa’, hanem répa. Próbáljuk csak meg, utánam tudnád-e mon­dani: répa. retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó” — miközben jój megro­pogtatja az r-betűket. Ez a fajta játékos tanulás tetszik a kicsiknek, szívesen követik, ha mi is következetesen visz- sza-visszatérünk rá. (Sokféle ilyen alkalmas rigmust ismer nyelvünk.) Mint tudjuk, a legjelentő­sebb nevelőeszköz a felnőtt példája: az ember azt teszi, amit otthon látott, gyermek­korában. Ha a felnőtt környe­zet helyesen, szépen beszél — nemcsak a durva kifejezéseket kerülve, hanem egyúttal a sza­vak. hangok megformálására, a nyelvtani szabályok betar­tására is vigyázva — a gyer­mek előbb-utóbb jó stílusával fog kitűnni az iskolában. Erőltetés nélkül Sikerélmény Ezért okos dolog, ha az édesanya vagy az apa már kiskorában igyekszik a gyer­mekbe beleplántálna a szép beszéd iránti igényt; ha este, lefekvéskor odaül a kiságy mellé és mesét mond. vagy rövid kis verset a gyereknek (ez egyébként is a legjobb út­ja a szülő—gyermek közti bensőséges kapcsolat, a ké­sőbbi komoly beszélgetések ki­alakulásának), szépen ejtve, ér­telemszerűen hangsúlyozva a szavakat így a kicsi maga is kedvet kap ahhoz, hogy pár soros verset kívülről megta­nuljon, s ha kedve van (eről­tetni nem szabad!), a rokonok, vendégek előtt felmondjon. Ez az első sikerélmény. — ami növelj a gyermek önbizalmát s erősíti szándékát, hogy va­lami szépet, jót produkáljon. Ily módon fejlesztjük a ki­csi szókészletét, javítjuk be­szédmódját s szinte észrevét­lenül beleoltjuk a költészet, az irodalom szeretetett Ez nem is nehéz, hiszen a gyermekek szívesen ismételgetik-mondo- gatják a visszatérő, csengő­bongó rímeket, élvezik a játé­kos rigmusokat, szókapcsola­tokat. Ha a beszédre tanításnál, a beszédhibák gügyögő elnézése, vagy ünneplése helyett — igazi maikarenkói igényes sze­retettéi egyengettük a gyer­mek útját, anyanyelve, a ma­gyar nyelv gazdag szépségű kincsestárához % szélesre nyi­tottuk előtte a kaput. BARS SÁRI Uorhosíőio MIT IGYUNK KA? Természetesen borokról be­szélünk. Már elöljáróban le­szögezzük: nehéz ételek (álta­lában a magyar konyha ter­mékei) nehéz borokat kíván­nak. így tartja ezt Katona József és Dömötör József is a magyar borokról szóló szép könyv két szerzője. Az aláb­biakban az ő útmutatásukat követjük. Leveshez nálunk nem szo­kás bort inni, azonban a ne­héz Újházi, vagy marhahúsle­ves megkívánja, hogy „40 cseppnyit” leengedjünk utána a torkunkon. A pörköltekhez sokféle bor ajánlható. A marhapörkölthöz testesebb, csersavas bor dukál, burgundi vagy soproni kékfrankos. A sertéspörkölthöz a „szép, ha­tározott karakterű’' csongrádi vagy villányi kadarka illik, a fehér borok közül pedig a móri ezerjó. Birkapörkölt után jöjjön a homoki siller vagy ezerjó. (De készítése közben bele is önt he kink egy keveset.) Sült jércéhez igyunk pezs­gővel kevert vörös bort. A tejfeles paprikás csirkéhez a nagyobb alkoholtartalmú vö­rös borok, a burgundi, a villá­nyi, a kékfrankos, a fehér bo­rok közül az egri leányka, vagy a balatonfüredi rizlxng javallható leginkább. A kap- pansiilt egri bikavért kíván, a sült kacsa pedig olaszrizlin- get, badacsonyi kéknyelűt vagy tokaji furmintot. Vadpecsenyéhez vörös bori igyunk. Bécsi szelethez a riz­lingszilváni vagy a balaton­füredi rizling passzol. Felvá­gotthoz, szendvicshez kissé szénsavas, szőlőillatú bort., domoszlói rízlingét adjunk vágy kérjünk. Végül nézzük, miben úszik a hal. Természetesen csakis borban. (Átkozott is volna harmadik vízében,) Sült , vagy rántott fial — utána könnyű fajborok. Például riz­lingszilváni, pécsi cirfandli, vagy tramini. A fűszeres, erős halászlé gazdag zamatú boro­kat követel. Ilyennek monda- tik a szekszárdi kadarka, a tokaji furmint vagy a somlói. S mire igyunk tofcáji aszút? A kérdés helytelen. Egy pohárka aperitifként elfo­gyasztott ősz« után lássunk ebédhez! Néhány praktikus összeállí­tást tervezett Lázár Erika tee- nagerek részére. I. Délutánra, estére alkalmas szövetruha, a ruha anyagától elütő kézelő­vel és gallérral. 2. Praktikus összeállítás: kordbársonyból vagy szövetből készült hosszú mellény, tűzés díszítéssel és a divatos „arany”-lánccal. A szoknya erősen trapéz alakú. A blúz készülhet kasmírból, vagy puplinból. A 3—4. ösz- szeállítás már a hűvösebb na­pokra készült. A harmadik rajzon egy kosztümöt muta­tunk be. Anyaga vastagabb szövet. A kabát érdekessége a deréktól bővülő trapézvonal Az együtteshez egyenes vo­nalú szoknya, a kosztüm anya­gából készült sapka tartozik. Színben hozzáillő hosszú sál egészíti ki a kosztümöt. A ne­gyedik modell félkabát, csípőn elhelyezett övvel, csíkos sál­lal és takott szoknyával. A ka­bát gombolása rejtett. I

Next

/
Thumbnails
Contents