Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-07 / 207. szám
Makrisz Agamemnon műtermében Lenin-szobor fogadja az Egerbe érkezőket Egy egri üzem, a Könnyűszerei vény gyár munkásai gyűjteni kezdtek, hogy Lenin-szob- rot állítsanak a városban. Kerestek egy szobrászt — Makrisz, Agamemnont —, akinek számos alkotása dlszít? már Eger városát A művész a terv hallatán — szerződés nélkül — nekilátott a munkának, tanulmányokat készített. A munkások kívánságára többször találkoztak beszélgettek — milyennek képzelik el a szobrot. Egyikük az államférfit, másikuk a forradalmárt, a harmadik a gondolkodót, a katonát akarta látni a szoborban. A művész és a munkások közösen alakították ki a végső elképzelést — s a több tanulmányból megszavazták azt a fél-alakos portré- szerű kompozíciót, amelyet Makrisz Agamemnon most formáz vörös márványba. Csak a személyes megállapodás után terelték hivatalos mederbe a szoborrendelést: az egri tanács, majd a képző- és iparművészeti lektorátus bekapcsolásával. A puritán egyszerűségű műterem — ahol szobrokon, vázlatokon kívül semmi sincs — őrzi a Lenin-tanulmányokat, fejeket, félalakos változatokat. — Nem ez az első Lenin- szobrom — mondja Makrisz különös akcentusával —, de azt hiszem, valamennyi között ez sikerült a legjobban. A szimbólum valóságos, port- részerü megjelenítésére. Az öt méter magas szobrot tribün- posztamensre, talapzatra helyezik és a színházzal szemben a város központjában állítjuk fel. Lenin-szobor fogadja majd az Egerbe érkezőket. A szobor alapzata ünnepségek, felvonulások alkalmával a tribün szerepét töltheti be. Az egri Lenin-szobor felavatását jövő áprilisára tervezik. A Lenin-fejek mellett Bartók-, Ady-portrék, egy néger fiú, leány feje. — Modell után dolgozik? — A portrét modell után. . — Min dolgozik még? Kivezet a kertbe, mutatjaa kecskeméti uszodába tervezett vörösréz domborítású ritmuskompozíciót. A medence fölé helyezik el a szobrot, a három víziszintesen úszó nő alakja tükröződik majd a vízben, így lesz egész. Két ülő nő figurája a Korányi Szanatórium kertjébe kerül. Emlékművet állít a spanyol szabadságharcban elesett magyar önkénteseknek. A felemelt kezű kovácsolt vörösréz figurák háttere két összefonódó, három és fél méter magas kőlap lesz. Rajta a felirat: Zalka Máté idézet. Aztán újból a műteremben mutatja s szobrok más-más változatait. — Rajzban komponál? — Keveset. Mindjárt agyagba. Kis gondolatok, tervek ezek. Munka közben változnak, mint itt, ennek a vietnami lánynak az a’akja. —Magas, fehér, tűfigurát mutat. Makrisz Agamemnonnak, a görög származású művésznek, aki 17 éve dolgozik Magyar- országon, számos szobrát őrzik városaink, tereink, parkjaink, épületeink. Legtöbb alkotása Budapesten, Szegeden, Kecskeméten, Egerben van. — Melyik szobrát szereti legjobban? — Az épületet díszítőket, mert ha ilyen feladatot kap Az egyik Lcnin-portré. ív i Műterem részlet. Kertjében, szobraival. (A szerző felvételei) a szobrász, nehezebb a munkája. Igazodnia kell az épü ■ let stílusához, formájához, a falfelülethez, funkciójához — együttműködve az építésszel. Más módon kell közelíteni az ilyen feladatokhoz. De úgy érzem ezek valahogy közelebb kerülnek az emberekhez, a társadalomhoz, funkciót töltenek be. Más jellegű a szobrász dolga minden egyes épületnél. Például mennyire más domborművet kellett terveznem a kecskeméti szálloda modem épületére, mint a győri pályaudvarra, ahol kénytelen vo’tam szimbólikával kifejezni magam. K. M. PÁKOLITZ ISTVÁN: Infarctus cordis 1, Együgyű istenségem otthonát e roggyant templomot ha éppen kedved tartja — rajta hát — leronthatod ígérni se ígérhetem hogy fölépítem harmadnapra Későbbi határidőt se szabhatok 2. Két szívroham között , uzsora-haladék a rettegő szünet »— Kibírtad: bírd ki még! Cirógat, ellibeg az aranyőszi ég: tócsányi tengeren illanó buborék. Nem nyughatok bele, hogy nincsen menedék. Az se nyugtatna meg, ha belenyugodnék. LOVÁSZ PÁL* Örökség Falun élt az apám, a nagyapám, a dédapám, szerették a lovat, a napfényt, a tiszta szót: emlékük is alig pislog már nevük csontjukkal szertehullt. S lám én ünnepnapon tüzes lovukra szállók, t rajtam öröklött fénypalástom, s kiejtek egy-egy visszazengő tiszta szót SZÉP MAGYAR NYELV Iliin pel lér, kontár Mindkét gzó régi céhnyel- vünkből származik, s eredetileg ugyanazt jelentette: iparost, akt jogosulatlanul űz valamely mesterséget. Eléggé későn mentek át a köznyelvbe s megváltozott, különböző jelentéssel: himpelléren se- honnai, semmirevaló, haszontalan _ hitvány embert, csirkefogót értünk, kontáron pedig olyant, aki nem ért valamely dologhoz, mégis beltártja magát. A himpellér a német népnyelvből átvett kölcsönszó: Hümpler ott is pontosan azt jelenti, amit a magyar kontár. s így igazi szükség az átvételre nem volt. XVIII. század j nyelvünkben még azonos jelentésű a két szó, ezért némely nyelvészünk akkoriban tájszavaknak vélte őket. Má- riafi (Igazi nevén Szaitz Leó) Kis magyar Frazeológyia c. 1788-ban megjelent munkájában írja: „A Tiszán-innen-va- ló Magyar Szók közt olvasható: Kontár Szabó, Orvos s a t., s ennek a Dunán-túl-való szók közt megfelel: Himpellér Szabó. Orvos, Hünpellér." Ez persze nem áll, mert a himpellér a Tiszán innen és Erdélyben is használatos volt: „Az minemö legények hympel- ler helen myélnének (mívelné- vek)... nyolcz forentot vegyenek rajta." (Szádeczky Lajos: Iparfejlődés, 1913.) Az igazság az, hogy mindkét szó az egész országban járta, s a pápai molnárcéh egyik levele pontos meghatározásukat adja, noha csak a himpellér szót említi ebben a mondatában: „Ha ő felsége parancsolatja szerint valamely mesterlegény hitének letételével a céhbe nem inkorporálja magát. mégis gazdaságot visel, az nem mesterember, hanem himpellér.” Baráti Szabó Dávid Kisded Szótárában (1784.) a két szó árnyalati megkülönböztetését találjuk: „Kontár, tzéhenn kí- vül-való falusi mester-ember, Himpellér, alá-való mester. Himpellér munka.’’ Mai értelmű használata talán Dugo- nits András: Példabeszédek és jeles mondások (1820.) c. közmondás-gyűjteményében tűnik fel először: „Ki mindenbe kap, mindenben himpellér." A kontár szó magyar nyelvű okleveleinkben és egyéb szövegekben elejétől fogva változatlan értelemben szerepel: „Ha valamely kupás mesterlegény céhünkben tanult volna, és az céhen kívül kon- tárkodott volna, céhünkben jönne művelésnek okáért, addig ne művelhessen, valameddig az céhnek 1 frtot nem ád az kontárságért." Vagy: ,,Valamely posztócsináló a városból elmegyen kontárkodni. mindaddig az olyant céhekben visszafogadni ne tartozzanak. míglen denuo (újból) bé nem szerzi magát.” E néhány példából is látni, hogy céheink erélyesen védték jogaikat, érdekeiket. Az elsők nálunk a XIII. században alakultak a szepesi é$ erdélyi szászok közt. Az egész országban általánossá lett a céhrendszer akkor, midőn Nagy Lajos 1376-ban szabályozta és kötelezővé tette a céhbe állást. VÁRKONYI NÁNDOR
