Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-07 / 207. szám
Molnár Károly: Korzikától Szent Mire fordítják a pénzt? 1814 elején olyan fiatalos hévvel és kimeríthetetlen energiával vezette csapatait, mint valamikor Itáliában és Fgyip- tomban. Számításai a hadszíntéren hajszálpontosok, csapásai biztosak. A1 vezérei alulmaradnak, de az ő hadosztályai rendületlenek. Legalábbis látszólag. Megakadályozza, hogy az ellenség két vezére Blücher és Schwarzenberg egyesüljön egymással, majd külön-külön mindkettőt legyőzi. A szövetségesek úgy viselkednek, mintha fegyverszünetet akarnának, pedig csak időt óhajtanak nyerni. Márciusban ismét ösz- szecsap Blücher hadosztályaival majd Schwarzenbergpel. Ez a két összecsapás sem hozta meg az eredményt, amelyet Napóleon remélt: nem bírt az ellenfél túlerejével. így a szövetségesek előtt megnyílt az út Párizs felé, a francia császár viszont a hátuk mögé került. — Én közelebb vagyok Becshez, mint ők Párizshoz — mondta Napóleon, és arra számított, hogy az ellenség fő erői ellene vonulnak majd. Kombinációja végzetesen nem vált be. Az orosz és porosz csapatok Párizs irányába meneteltek. XXII. Waterloo ,.Ne sirassátok az én sorsomat”. (Napóleon) Ami ezután következik, az már a napóleoni dráma harmadik felvonásának a végéhez tartozik. 1814 március huszonhatodikén a császár rádöbbent, hogy a szövetségesek egyenesen Párizs felé nyomulnak. Még egyszer, de nem utoljára, el akarta hárítani a teljes összeomlást. Gyors meneteléssel hadosztályaival a fővárosba akart jutni, megelőzve az ellenséget. Katonái emberfeletti energiával haladtak előre. Ö mégis lassúnak találta. Hintóba ült, amelyet váltott lovak röpítettek előre. Március harmincadikén már öt órai út választotta el a fővárostól. Ekkor hallotta meg a megdöbbentő hírt: „Párizs elesett!’ Minden elveszett, elkésett tehát. Április elsején Talleyrand vezetésével ideiglenes kormány alakult, amely kimondta, hogy Napóleont megfosztják a hatalomtól. Az eseményeket már nem tudta megállítani. Három nappal később aláírta azt a nyilatkozatát, amelyben kijelentette: kész elhagyni az országot' és a fia javára lemondani a trónról. Korzika, Elba vagy Korfu? A szövetségesek arról tanakodtak, hogy hová száműzzék „Európa veszélyes emberét.’ Napóleon kívánságát, hogy elbúcsúzhasson leghűbb katonáitól, ellenfelei teljesítették. Az edzett, sok viszontagságon átment emberek sírtak, vezérük pedig ezt mondta: — Éljetek boldogul gyermekeim és tartsatok meg emlékezetetekben. .. Május negyedikén Elba szigetén kikötött vele az Untaun- ted nevű angol hajó. Négyszáz gárdistája kísérte. Kezdetben a száműzetésben egyhangúan teltek napjai. Mintha beletörődött volna sorsába, azonban néhány hónap múlva egyre többet foglalkozott a kontinensről, főleg a Párizsból érkező hírekkel. Miniatűr hadsereget is szervez, mintegy ezer embere van, akiket rendszeresen gyakorlatoztak London, Becs és Berlin tud erről, azonban nem nyugtalankodik. Franciaországban Napóleont a trónon követő XVIII. Lajos egyre népszerűtlenebbé vált, mert igaz volt Talleyrand mondása, hogy „a Bourbonok semmit sem tanultak és mindent elfelejtettek.” Növekedett az országban a királlyal szembeni elégedetlenség és mindezt Napóleon is jól tudta Fiba'szigetén. Ez bátorította föl, hogy ezer emberével titokban hajóra szálljon és visszatérjen egykori dicsősége színhelyére. 1815 március elsején ismét francia földön van. Megindul Párizs felé és vakmerőén szembe néz XVIII. Lajos sebtében ellene küldött csapataival. Széttárja köpenyét és így szól: — Akinek van bátorsága császárját megölni, ám tegye... Ilonáig Megéljenzik, a király egységei mellé állnak és Napóleon megállíthatatlanul halad Párizs, de egyúttal a teljes katonai és politikai megsemmisülés felé. Egyre többen csatlakoznak hozzá, kiderül órák alatt, hogy „királyi hadsereg’’ nincs Franciaországban, csak a császárnak vannak katonái. Diadalmasan visszatér Párizsba, újra elfoglalja palotáját, de második uralma történelmileg rövid ideig, mindössze száz napig tartott. A szövetségesek eleinte hinni sem akartak a Napóleon visszatéréséről szóló híreszteléseknek, azután fölocsúdtak. Jól érzékelteti az akkori helyzetet Metternich esete, aki 1815 március ötödikén levelet kapott a génuai konzultól, hogy a „császár eltűnt Elba szigetéről’. A kancellárnak sejtelme sincs, mit tartalmaz a pecsétes boríték és csak másnap bontja föl. A bécsi kongresszus tagjai, akik fényes ünnepélyek egész sorozatával pecsétlik meg közös győzelmüket, (innen a nevezetes mondás. hogy „táncol a koneresz- szus”) egy káprázatos udvari bálon értesülnek Napóleon visszatéréséről. A szövetségesek törvényen kívül helyezik a francia császárt, követeiket visszarendelik Párizsból és egymillió embert indítanak az elpusztíthatatlannak látsz) ellenség megsemmisítésére. Napóleon nagy energiával szervezi hadseregét — utolsó háborújára. 198 000 embere volt ekkor. Kétféle lehetőség között ingadozott: bevárja a szövetségeseket Párizs előtt és megütközik velük, vapy megelőzi őket és Flandriában megtámadja Anglia és Poroszország hadosztályait, még mielőtt az osztrákok, az oroszok és a többi hadak odaérkeznek. Úgy döntött, hogy lehetőleg külön-külön veszi fel a küzdelmet. így érkezett el Waterloo. A császár az angol hadsereget nem legyőzni, hanem megsemmisíteni akarta. (Folytatjuk.) Községfejlesztés Mözs és Tolna. Közös tanácsi irányítású község a 8735 lakosú Tolna és a 2561 lakosú Mözs. A két községben összesen 2729-en fizetnek átlag 220 forintos községfejlesztési hozzájárulást. Területükön 15 üzem fizet kommunális adót. így 656 000 forinttal gazdagodik a községi pénztár. 1 410 000 forint értékű társadalmi munkát terveztek a községi tanács vezetői erre az évre. Az elképzelésekből eddig 459100 forintnyit valósított meg a lakosság. Tolnán és Mözsön az utóbbi években összesen 26 200 négyzetméter járdát építettek meg Elkészült 2100 négyzetméter út burkolása is. Négy orvoslakást vásároltak és egyet építettek. Átadták rendeltetésének az újtelepi óvodát, a röngen- és az EKG-rendelőt, két politechnikai műhelyt és a sportöltözőt. Az utóbbi évek egyik legnagyobb beruházása pedig a törpevízmű megépítése volt. Jelenleg 1 millió forintot tartalékolnak a selyemgyár környékének rendbe hozására, kommunális ellátására. A IV. ötéves tervben művelődési házat, bölcsődét, úszodát szeretnének építeni. Tengelic. 877-en fizetnek átlag 260 forintos községfejlesztési hozzájárulást a község 3900 lakosa közül. Az 1969-re tervezett 325 000 forint értékű társadalmi munkából június végéig 120 000 forintot sikerült megvalósítaniuk. Az elmúlt kilenc évben a szőlőhegyi művelődési ház és két orvosi lakás felújítására fordítottak bizonyos összeget a községfejlesztési alapból. Megépítettek a bel- és a külterületen összesen 11,5 kilométernyi járdát. Hozzájárultak a vízmű építéséhez 600 000 forinttal. Bölcsődét építettek. Korszerűsítették a belterületi villanyhálózatot 3,5 kilométernyi szakaszon. S két autóbusz-várótermet építettek meg a község két külterületi részén Jánosmajorban és Ten- gelic-Szőlőhegyen. Jelenleg a bölcsődeépítés befejezéséhez és házhely-kisajátításhoz tartalékolják pénzüket A IV. Mözsön Tengelicen Tolnán Várdombon ötéves tervben szeretnék a községi tanácsház felújítását elvégezni. Művelődési házat kívánnak építeni, körzeti szakorvosi rendelőt szeretnének és folytatni kívánják a járdák az utak és hidak rendbe hozásának munkálatait Elképze - léseik felsorolásakor megjegyzik, hogy mindezt csak a felsőbb és a helyi szervek támogatásával tudják megvalósítani. Várdomb. A községben úgy tervezték, hogy ebben az évben 115 000 fórint értékű társadalmi munkát végeznek eí. Június 30-ig azonban a tervezett összeget már közel duplájával — 228 600 forintot teljesítettek — felülmúlta a lakosság áldozatkészsége. Várdombon az elmúlt évek egyik legnagyobb beruházása a művelődési ház megépítése volt Nagy szüksége volt rá a községnek. Elkészült a ravatalozó, több közkút, egy autóbuszváróterem, közel 1 kilométeres útszakasz megépítése is. 3386 négyzetméternyi járdát betonoztak le. Bővítették a közvilágítást s rendszeres támogatásukkal a könyvtár állományát is. Pontos tervet még nem dolgoztak ki a IV. ötéves terv időszakára. Azt mondják ehhez szükségük volna a közigazgatási összevonás, illetve a művelődésügyi kör- zetesítési tervek ismeretére. Megállapítják azonban, hogy akár csatolt, akár központi község lesz Várdomb, az óvoda- és az iskolaépület javítgatása már nem kielégítő. A közel 100—150 éves épület felújítását már nem tartják gazdaságosnak, egy új, korszerű épület felhúzásáról tervezgetnek. Bővíteni szeretnék egy klubszobával a meglévő művelődési házat is. Miután három község tsz-központja Várdombon van a negyedik ötéves terv időszakában egy közös irodaház építését kívánja szorgalmazni a tanács. A jövő esztendei községfejlesztési alapjukat mindenesetre járdaépítésre akarják fordítani, s úgy remélik sikerül az egész községet jó gyalogjáróval el- látniok. < i ♦ < > < > m. ifii_fiGBjifft Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum Sok helyen találtak olyan „jó karban” levő múmiákat, hogy szinte eleveneknek látszottak. Az inkák gleccsermúmiái minden időkkel dacolva elméletileg ma is életképesek. Utópia ez? Utalnunk kell arra, hogy 1965-ben a szovjet televízióban bemutattak két kutyát.. Egy hétig mélyhűtött állapotban tartották őket, s utána olyan vidáman csóválták a farkukat mint annak előtte. Nem titok az sem, hogy az amerikai űrhajózási program keretében biológusok azzal foglalkoznak, lehetséges-e a távoli égitestekre útnak indított űrhajósokat lehűteni, ég kikötésük után újra életre kelteni ... A sokszor kigúnyolt s fentebb már idézett Ettinger professzor azt jósolja, hogy az emberek a távoli jövőben óvakodni fognak attól, hogy akár kukacokkal ^tessék meg. akár elégettessék testüket. Befagyasztják magukat, és ebben az állapotban bevárják azt az időt. amíg az orvos- tudomány annyira fejlődik, hogy ki tudja küszöbölni haláluknak az okát. és új életre keltheti őket Fantasztikus gondolat! Képzeljük csak el valamelyik ország befagyasztva. mélyhűtött állapotban egész hadsereget tart, hogy adandó alkalommal felélessze és bevesse ... Azonban milyen összefüggés van egyrészt a múmiák, másrészt merész feltevésünk között, hogy az ősidőkben már jártak űrutasok a Földön, azaz már voltak vendégeink a világűrből? Előbb keressünk választ más kérdésekre. Honnan tudták az ősidőkben, hogy különleges kezeléssel, bebalzsamozással a test sejtjeinek működése billiószor lassítható, tehát élettartamuk billiószor meghosszabbítható? Honnan származik a halhatatlanság eszméje? Honnan ered a testi feltámadás gondolata? A legtöbb régi nép értett a mumifikáláshoz. a népek gazdagjai mumifikáltatták is magukat haláluk után. Ez bizonyítható és bebizonyított tény, s ebből kell kiindulnunk, ha meg akarjuk fejteni azt a rejtélyt, honnan eredt az a gondolat, hogy a mumifikált holttestek egyszer majd újra felébrednek, új életre kelnek. Véletlenül támadt ez a gondolata valamelyik királynak, törzsfőnöknek vagy főpapnak? Vagy pedig tudomást szerzett arról, hogy máshonnan érkezett, földöntúli lények, azaz az akkori felfogás szerint istenek, bonyolult eljárással kezelik és „bombabiztos" szarkofágban őrzik a halottaikat? Vagy pedig valamelyik isten (űrhajós) megmagyarázta valamelyik uralkodónak vagy főpapnak, hogyan lehet a halottakat, bizonyos különleges eljárással, hosszú évekig megóvni az enyészettől s azután újra életre kelteni? Kíséreljük meg ezt a távoli múltha nyúló elmélkedést mai ismereteink alapján alátámasztani, megokolni. Néhány száz éven belül — talán sokkal előbb — az emberiség ma még elképzelhetetlen eredményeket fog elérni az űri közlekedésben. Utazási irodák bolygólátogatásokat fognak szervez: ni, az útirány, az érkezési és indulási idő pontos feltüntetésével. Prospektusokat fognak kiadni társasutazásokról, de nem London vagy Párizs, hanem Mans vagy Venus végcéllal. Ennek természetesen az az előfeltétele, hogy a tudománynak mindén ága lépést tart a fejlődéssel. Az elektronika, a kibernetika és technika egymagában nem tudják ezt eíémi, az orvostudomány és a biológia közreműködése is szükséges. Módot kell találniuk az ember életének meghosszabbítására. azáltal, hogy lassítják életfolyamatát A világűrkutatással foglalkozó tudományok ebben az irányban is határozott célokat tűztek maguk elé, s nem is kell kételkedni abban, hogy előbb-utóbb el fogják érni céljukat. Ez a bizonyosság azonban képtelennek látszó gondolatokat is felvet az emberben: Nem lehetséges-e. hogy régmúlt idők űrhajósai már birtokában voltak azoknak az ismereteknek, amelyeket nekünk még meg kell szereznünk? Ismerte-e a régmúltban valamilyen értelmes lény azt a módszert, amellyel a testet kezelni kell. hogy évszázadokkal vagy évezredekkel később ismét életre kelhessen? Érdekük volt-e az „isteneknek", hogy egy halottat, akj életében mindent tudott, amit akkoriban tudni lehetett, „megóvjanak” az utókor számára, hogy az évezredekkel későbbi nemzedékeknek elmondhassa, hogyan éltek az emberek az ő korában? Még az is feltehető, hogy a Földre visszatért „istenek”, vagyis űrutasok évezredekkel később valóban felébresztettek és vallatóra fogtak egy ilyen régi halottat... Az első holttest mumdfikálása utón ez az eljárás igen elterjedt, valósággal „divatba jött”. Hirtelen mindenki szeretett volna halálából felébredni, új életre kelni, s mindenki hitt abban a lehetőségben, hogy új életre fog kelni, ha holttestét mumifikálják. I X ♦ t l * ♦ t i * ♦ ♦ ♦
