Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-05 / 205. szám

Egy párttitkár vallomása „Tizenötből hárman maradtunk“ Hírmagyarázónk írja A termelőszövetkezeti munkaerő átengedésének feltételei Azt hiszem, a bátai termelőszövetkezet már évekkel ez­előtt ráhibázott a tagság: rendszeres foglalkoztatásának lé­nyegére: télen, tavasz elején, amikor a kétkezi munkát vég­zőknek nem tudott munkát adni, a jelentkezőket átengedte a „szomszédnak”, a bajai erdészetnek. A férfiak fakiterme­lésben, a fiatalok egyéb munkában jutottak így elfoglaltság­hoz és keresethez. Az év elején az erdészet főkönyvelőbe mondotta el, mennyire hasznos számukra ez az együttműkö­dés, amely éppen a csúcsmunkák idején oldja meg az erdé­szetekben immár krónikusan jelentkező munkaerőhiányt. Másutt viszont — erre Tolna megyében nem volt kirívó példa — egyik-másik termelőszövetkezet a jó üzlet reményé­ben olyan gyakorlatot alakított ki a munkaerő-átengedéssel, hogy az már messze túlment a törvényesség és az általáno­san elfogadott elvek határán. A közelmúltban megjelent intézkedések elsődleges célja éppen ezért az volt, hogy a vadhajtásokat lefaragja, de ugyanakkor megteremtse a tisztességes feltételeket a terme­lőszövetkezetekben időszakonként jelentkező, felesleges mun­kaerő foglalkoztatásához. A dolgok tisztázását szolgálta a kormány, majd a mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint a munkaügyi miniszter együttes rendelete a termelőszövet­kezeti munkaerő foglalkoztatásáról. A rendelkezések egyút­tal kedvezőbb feltételeket is teremtettek a kiegészítő és a melléküzemági tevékenység bővítéséhez. Az újabb rendelkezések sem zárják ki a beosztás nélkül maradt, illetve a közös munkában huzamosabb időn keresz­tül nélkülözhető tagok munkavégzési lehetőségét. A szövet­kezet a foglalkoztatási gondokat megoldhatja, határozott idő­re adott írásbeli hozzájárulással: vállalat részére meghatáro­zott időre való átengedéssel; ideiglenes jellegű munkaviszony létesítésére szóló munkavállalási engedéllyel. Azoknak az al­kalmazottaknak, akiket a szövetkezet átmenetileg nem tud foglalkoztatni, fizetés nélküli szabadságot engedélyezhet. A munkavégzési lehetőség biztosításáért a szövetkezet a tagtól, vagy alkalmazottól térítést nem igényelhet. (Jogta­lan anyagi előny lehetőségének kizárása.) Viszont, ameny- nyiben a szövetkezet meghatározott időre munkerőt enged át vállalatnak, a vállalat költség címén a tsz részére a kifize­tett munkabér 15 százalékát köteles megtéríteni. A rendel­kezés értelmében ettől eltérő mindenféle megállapodás semmis. A tag által a termelőszövetkezeten kívül végzett munka — az előzetes munkateljesítéshez kötött juttatások tekinteté­ben —, mint a szabadság, betegségi, szülési segély, háztáji föld — a közös gazdaságban végzett munkának minősül, így a szövetkezetben ledolgozott munkanapokkal egybe kell szá­mítani a szövetkezeten kívül teljesített munkanapot. Néhány szó a vállalat 15 százalékos fizetési kötelezettségé­ről... Amennyiben a termelőszövetkezet a tagokat meghatáro­zott időre engedi át, a 15 százalékkal a vállalat bizonyos terheket térít meg: mint a fizetett szabadság, betegségi se­gély, stb, — és indokolatlan lenne, ha ezeket a terheket a szövetkezet tagsága viselné. (Az ilyen költségek címén a vállalat köteles a munkaviszony megszűnését követő 15 na­pon belül a dolgozóknak számfejtett munkabér — levonás nélkül — 15 százalékát átutalni.) A szövetkezet által átengedett tagokkal a vállalat — a meghatározott időtartamra — munkaviszonyt létesít, részük­re munkabért és egyéb juttatásokat az azonos munkakörben foglalkoztatott saját dolgozóira vonatkozó szabályok szerint folyósít. A rendelkezés ezzel megszünteti azt a korábbi gya­korlatot, hogy a vállalat a termelőszövetkezet részére költ­ség címén utalja át az ott dolgozó tagok munkabérét és egyéb költségekét. 'v A kormány- és a miniszteri rendeleteknek megfelelően szeptember l-től csak az elmondottak szerint lehet termelő­szövetkezeti tagokat és alkalmazottakat telephelyen — a tsz. területén — kívül bérmunkán foglalkoztatni. BI. A növényvédő szerek mérgező hatásának megelőzéséért A kis üzem parányi pártszer- vezetenek titkára hozzákezd a munkás- és kommunista kollektí­va jelenének, jövőjének megérté­séhez tonlos, a tegnapokkal ősz* szeluggő körvonalazáshoz. GyöLrelmes, a szokásostól na­gyon eltérő, viszontagságokkal te­li kép rajzolódik ki a gyerekko­ra óta iiéemi élethez szokott ove- rallos munkásember a párttitkár politikai vallomásában. Németh Gyula lakatos, a csaknem nyolevan dolgozót foglalkoztató gyünki tü- szelepüzem párttitkára csupán 32 esztendős, s másfél évtizedes párttagságából hetedik éve tölti ül be a titkári tisztséget. Kom­munista tartását, munkásmenta- litását, jellemét még a fővárosi kéziszerszámgyárban kovácsolták, faragták, ide kerülvén is ízig-vé- rig a mában élő kommunista munkásnak vallja magát, így te­kintik őt mások is. Okulás, tanulságok, vívódások, megtorpanások és nekilendülések tarkítják utóbbi éveinek közéle­ti tevékenységét, s nem hiányzik szavaiból a kegyetlenségig őszin­te önvizsgálat, az ellenőrzés mu­lasztásainak és saját gyengesé­geiknek feltárása sem. A vallomásra úgy kerít sort, hogy azzal felel a fiatal üzem kommunistáinak munkáját firta­tó kérdéseimre. Több, mélpebh, elemibb és mégis összetettebb gondokkal küszködtek, mint ami az egysze­rűbb gyermekbetegségeket Jel­lemzi. Meghökkentő számadattal kezdi. — Tizenötből hárman ma­radtunk csak meg az öt esz­tendő alatt az üzem pártszer­vezetében. Megcsappant a lét­számunk, az új üzemvezetővel együtt négyen lettünk. — Mi történt a többiekkel? — Kit elűzött, kivel meg- unatta az örökös áthelyezge- tést, kit pedig elbocsájtott az üzem korábbi vezetője, Sorra kiebrudalta őket, és mi nem voltunk elég erősek ahhoz, hogy megóvhassuk őket. Tör­vényt, szocialista morált, nem nézett, mindenkin átgázolt, aki neki nem tetszett. És a legnagyobb nyomás a közéle­ti emberekre, a kommunis­tákra nehezedett. Sajnos, hiányoztak belőle a ma nél­külözhetetlen. alapvető veze­tői erények. Volt olyan há­romgyerekes asszony pártta­gunk, aki kilépésekor azt mondta, hogy inkább napjá­ban egyszer eszik és száraz kenyeret, de nem tűri tovább a gorombaságait. Lecsirkefo- gózta .a szorgalmas, üzemi munkához ugyan nem szo­kott, de nagy igyekezettel dolgozó munkásainkat. Ját­szott az emberi sorsokkal, és ezt hosszú * éveken át csinál­hatta. Volt úgy, hogy felét, harmadát bocsájtotta el a munkásgárdának. A párttag­ságból így maradtunk meg csak mi hárman az üzemben, mi ugyan kitartottunk, de mi­vel felléptünk a szocializ­mustól idegen felfogás és módszerek ellen, sok bajunk adódott belőle. Hat hónapja volt áldott állapotban párt­Csütörtökön az új kereske­delmi koncepciókról tanács­koztak Szekszárdon Tolna me­gye fmsz-i vezetői. Részt vett a tanácskozáson Bartoláik Mi­hály, a SZÖVOSZ elnökhelyet­tese is. A vitaindító referátum és a felszólalások egyaránt arról győztek meg. hogy a megye £msz-i vezetői keresik, kutat­ják az újat. igyekszenek al­kalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Többen hangsúlyozták, az árubeszer­zési társulások szükségességét. Ez ugyanis fontos feltétele az ellátás javításának. Ha az egyes fmsz-ek teljesen külön tevékenykednek, kevésbé tud­ják megállni helyüket a mind élénkebb konkurencia köze­pette. Az ipartól való köz­vetlen beszerzésnek bizonyos szervezetünk eevik tagja — mellesleg ő volt a szak- szervezeti titkár — akit ki akart vágni az irodából. Meg­történt itt az udvarunkban, hogy az üzemvezető ittas ál­lapotban lecsibészezte a mun­kásokat, és azok veréssel fe­leltek neki — sorolja az ese­teket, arról nem is beszélve, neki hallgatásáért havi há­romezres beosztást ígért, de nem vállalta. Az elutasítás után a betanított munkások ezerkilencszázas fizetsége mellett neki és a többi szóki­mondó, jó szakembernek ezer- hatszázra redukálta a kere­setét. Bekövetkezett a mély­pont, amikor 1968. februárjá­ban már csak 12 ember dol­gozott az üzemben, mert se anyag, se munka, se piacuk nem volt. Akkor váltották le a terhes örökséget hagyó üzemvezetőt. — Ha egyedül nem bírtak vele, jeleztek-e, kértek-e se­gítséget? —• Tudott róla a járás, és a megye is, de kértük is őket. Viaskodtunk mi is, mert hittük, tudtuk, hogy pont ke­rül egyszer az üzem kommu­nistáinak igazságára. Amikor pletykaklubnak nevezte a pártszervezetet, mi magunk indítottuk meg ellene a fe­gyelmit, szigorú megrovást kapott, utolsó figyelmeztetés­sel a taggyűléstől. A járás már 1964-ben kimondta, hogy alkalmatlan a vezetésre. Az­tán kiküldött hozzánk kivizs­gálás végett a megye egy em­bert, — aki azóta már nem dolgozik a pártbizottságon —, de nem volt benne köszönet. A kiküldött azt mondja ne­kem: „Ne ugrálj, hiszen té­ged is ki tudnak nyírni. Egy év múlva meeíeledkezik ró­lad mindenki, a járás is, és megnézheted magad.” Micso­da beszéd ez? Mondtam, ide többet ne is jöjjön. Tudom én, hogy kiesik a mi kicsi üzemünk, messze vagyunk a megyeszékhelytől. így marad­tunk magunkra, és át kellett vészelnünk azt az öt-hat évet. — Node most már előre nézhetünk. Egy év alatt ren­geteg sok, jó változás történt nálunk, mióta egy nemcsak párttag, de valóban kommu­nista üzemvezetőt kaptunk. Műszaki ember, aki korábban csúcstitkár volt. Már nem kell küzdenünk az elviselhetetlen, szocialistaellenes felfogás és önkényesség ellen. Hét év óta idén először osztott az üzem nyereségrészesedést. egyhavi fizetésnek megfelelő összeget. A munkáséletbe most „berá- zódó” munkásemberek elfo­gadják. hajlanak a párt sza­vára. Tavaly tizennyolcán, az mértékig gátat szab, hogy Tolna megye iparilag az el­maradottabb megyék közé tartozik. Javaslatként hangzott el, hogy a megye fmsz-einek tanácsos lenne társulniok az iparilag gazdagabb megyék szövetkezeti mozgalmával. Ezúttal is sok szó esett az anyagi erőik kon oerrtr álásáról és ezzel párhuzamosan a ki­sebb. községek ellátásáról. Szóba került az ügyvitel megyei szintű összefogása, gé­pesítése. Az igényekhez való gyors reagálás, a pénzügyi feltételekhez való alkalmazko­dás megköveteli, hogy szinte naprakészen ismerjék minden bolt helyzetét. Ez csak nagy­fokú gépesítéssel érhető el, külön-külön azonban képtele­nek lennének az fmsz-ek ilyso nagyJotaí gépwítésre. _ idén harmincán jelentkeztek a pártoktatásba és komolyan veszik. Jöttek hozzánk: „Ma­gyarázd , el, hogy van ez, ne legyek már olyan tökkelütött a szemináriumon”. Három érmes brigádunk van, nagy a tenniakarás a oártonkívüliek- nél. Nálunk rendbe jöttek a dolgok, bár eleven még a munkások körében a régi rossz hatása, félnek csatlakoz­ni a párthoz, de bíznak ben­nünk. Hát ilyen most még a mi tekintélyünk. — Most. hoev túljutottak rajta... hogy látja, mi lett a haszna és mit tanultak a ha­dakozásból? — Kiderült az igazság, nem jártunk rossz úton. Nem volt hiábavaló, van gyümölcse a munkánknak és rengeteget edződtünk. Lehet, hogy elke­rülhettük volna a keserves leckét, ha kiforrottabb a munkásgárdánk, vagy hama­rabb véget ér, ha nem egy fe­lelőtlen embert küld hozzánk a megye kivizsgálásra. Van és nő a becsülete a pártmun­kának. Kommunista felfogá­sú és munkastílusú üzemve­zetőnk azt vallja: elsődleges a politika, a jó pártmunka, a befektetés gazdasági téren is megtérül. — Ha el is keseredtünk, ak­koriban, hasznosnak bizo­nyult, megérte a küzdelem. Nekem egyesek felrótták, hogy érzékeny vagyok, ha igazságtalanságot látok. Ta­nultam, nem vagyok már for­rófejű, engedtem a harciasko­dásomból, és vigyázok a tár­gyilagosságra, mert változat­lanul küzdők és küzdeni aka­rok az embertelenség ellen. Rájöttünk arra, hogy nem elég ha világosan látnak és harcolnak a kommunisták, hanem be kell vonni az egész kollektívát. Néhányunk har­ca hosszú ideig kevésnek bi­zonyult, hiába volt igazunk, erőnk nem volt elég, és mi nem vigyáztunk arra, hogy magunkkal ragadjuk a töb­bieket is. Úgy látom, van kü­lönbség a városi, a nagyüzemi munkásosztály, és a vidéken most kovácsolódó új osztagai­nak politikai arculata, tartá­sa és kiállása terén. Okul­tunk, közösségi tapasztalatok­ban gazdagodtunk és jobban tudjuk csinálni, mint koráb­ban — eddig Németh Gyula pérttitkár tanulságos, érde­kes önvallomása. Ha fájdalmasan sokáig is tar- tot t, a tűszelepüzemben végér­vényesen beigazolódott, hogy egy ember sem helyezheti ma gát a végtelenségig a kollektíva fölé. ■Létszámban nagyon meggyengül­tek ugyan, de szilárdabbak, el­veikben erősebbek az új üzem párttagjai. És mennyire igaz, hogy elszakíthatatianul szoros az összefüggés a politika és a gaz­daság között. . SOMI BENJÁMINNÁ Közéletünk Tegnap tartotta ülését a Bonyhádi Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottsága. A vb-ta- gok dr. Sziget György osztály- vezető beszámolóját hallgatták meg, ki az igazgatási oszfály személyügyi ellátottságáról, hatósági irányító és ellenőrző tevékenységéről beszélt. Az előadó kiemelte, hogy az egy­séges szakigazgatási szervezet csak az apparátus bővítésével érhető el. Elemezte az osztály elsőfokú hatósági tevékenysé­gét és a községi igazgatási munkát. Az előbbit megfelelő­nek, az utóbbit hiányosnak minősítette. A vb megvitatta a beszá­moló előterjesztéseit és úgy határozott, hogy a községi szakigazgatási szerv dolgozói­nak rendszeres továbbképzés­ben kell részesülni. A növényvédő szerek ember­re is mérgező hatásának meg­előzésére társadalmi mozgal­mat kezdeményeztek Tolna megyében. Az ezzel kapcso­latos tudnivalókról és felada­tokról a KÖJÁL, a Vöröske­reszt és más társadalmi szer­vezetek felvilágosító előadás- sorozatot tartottak a szekszár­di járás községeiben, több ter­melőszövetkezetében, gazda­ságában. A bonyhádi járás körzeti orvosai a növényvé­delmi munkát végző dolgozó­kat a tbc- és az onkológiai gondozáshoz hasonlóan vizs­gálják és kezelik. A permete­ző munkásokról kartont ve­zetnek, s az előírt vizsgálato­kat szakorvosi vizsgálattal is kiegészítik. Az ellenőrzésbe Mórágyon megkövesedett csigolyacsontot talált az egyik ház építésénél dr. Makra Sán­dor történet- és néprajzkuta­tó. A leletet elküldte a Ma­gyar Nemzeti Múzeum őslény­tani osztályára, ahol azt álla­pították meg róla, hogy több millió éves, miocénkori del­fincsigolya. Bizonyára a haj­dani tenger maradványa, amely a mai Mecsek hegység helyén és környékén hullám­zott valamikor. Dr. Makra Sándor más ér­dekes leleteket is összegyűj­tött a faluban. Az esők utáni vízmosásokból, a talajból és a löszfalból — húsz-harminc méter mélyről is — előkerül­bevonták a toxikológus gyógy­szerészeket is. A szakemberek javaslatait figyelembe véve, a Tolna me­gyei Tanács VB. külön hatá­rozatban jelölte meg a szük­séges teendőket. A határozat egyebek közt tartalmazza a növényvédelmi szakemberek kiképzésére és továbbképzésé­re vonatkozó előírásokat, s el­rendeli a nem megfelelő nö- vényvédőszer-raktárak felszá­molását. Elrendelte a tanács azt is, hogy az iskolai tanuló­kat, a megyei KÖJÁL által kidolgozott tematika szerint, az osztályfőnöki órák keretén belül oktassák ki a növény­védő szerek felhasználásáról és a káros következmények meg­előzéséről. (-só) tek különböző ősmaradványok, faszén, agyagbabák és csont- faragványok. A kutató ezeken a legrégibb totemkultusz: a holdkultusz jeleit véli felfe­dezni, s az ezzel kapcsolatos néprajzi munkán dolgozik. A „Totemjelek a Sárközben” cí­mű érdekes tanulmányát ko­rábban TIT-előadáson ismer­tette a nyilvánossággal. Dr. Makra Sándor egy fa­széndarabot radiocarbon kor­meghatározó vizsgálatra bécsi tudományos intézetbe küldött el, mivel ott végeznek ilyen vizsgálatokat. A vizsgálat eredményét kíváncsian várja, mivel az meglepő felfedezést jelenthet, (-só) Megyei tanácskozás az új kereskedelmi koncepciókról Delfincsigolya-lelet Mórágyon

Next

/
Thumbnails
Contents