Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-05 / 205. szám

Molnár Károly: Korzikától Szent 1811 március húszadikán tel­jesül a császár kívánsága. Meg­születik a trónörökös, aki már a bölcsőben megkapja a „Ró­ma királya” címet. A császár egyre inkább a hatalom szédü­letében él. most már végkép­pen nem ismer semmiféle akadályt, korlátlan hatalmat akar. — Lehetetlen? Ez a szó hi- áhyszik a szótáramból — mondta Napóleon. Emlékirataiban később kör­nyezetének ekkori viselkedésé­ről így ír: Elba szigetén: „Csúszásuk, az arany és a kitüntetés utáni'vágyuk a lá­bamhoz fektette őket. Tehet- tam-e csak egyetlen lépést is. hogy rájuk ne tapossak?’ Képzeletét már Ázsia foglal­koztatja, elsősorban Indiát sze­rette volna meghódítani. Élénk diplomáciai tevékenységet fej­tett ki, követeket küldött Per­zsiába. Szíriába és Egyiptom­ba, hogy felderítsék egy későb­bi nagy expedíció lehetősége­it. Előbb azonban Oroszorszá­got szándékozott legyőzni. Az előkészületek minden előzőt túlszárnyaltak. 685 000 embert és 1200 ágyút vont össze bi­rodalma minden részéből. Vol­tak Franciaországban olyan politikusok és katonák, akik óvták a császárt a nagy orosz- országi vállalkozás veszélyei­től, ő azonban megingathatat­lan maradt: — Ha ott győztes leszek, akkor a világ ura vagyok... 1812 június huszonbarmadi- kán, az éjszakai órákban el­indította élete legnagyobb had­járatát. Ellenállás nincs. Időn­ként megjelentek, majd eltűn­tek az orosz csapatok, elkerül­ték az ütközetet és így Napó­leon előzetes számításait fel­borították. XI. A VÉG7ET '.Soha se tegyük azt, amit az ellenség akar, már csak azon egyszerű okból sem. mert ő akarja”. (Napóleon) A francia katonák azt re­mélték, — mivel tábornokaik ígérték — hogy utánuk jön­nek a leghíresebb párizsi szí­nészek és előadást tartanak nekik Szmolenszkben. A város azonban leégett, emberek és hullák tetemei feküdtek az ut­cákon, a körülmények nagy dráma közeledtét sejtették 3 ami azután történt megpecsé­telte Napóleon sorsát. A ka­tasztrófa körülményeit senki sem írhatja le hűebben, mint ahogy Lev Tolsztoj megírta klasszikussá vált világhírű művében, a „Háború és bé- ké”-ben. A francia császár úgy érezte, mintha a „kísérte­tek földjén” járna, a városok és a falvak csak a térképen léteztek. Mire a hódítók be­léptek a városba, már csak a felperzselt föld fogadta őket. Borogyino mellett véres üt­közetet vívtak az oroszok és a franciák. Olyan hullahegyek maradtak a csatatéren, ame­lyek még az edzett Napóleont is megdöbbentették. (A csak­nem 60 000 holttest hónapokig hevert temetetlenül.) Sokat vi­tatkoztak történészek és kato­nai szakértők, ki kerekedett felül végül is Borogvinónál. Bizonyos vonatkozásban fran­cia, más szempontból viszont orosz győzelem volt. Napóleon hadosztályai birtokba vették a csatamezőt, megnyitották szá­mára az utat Moszkvába, de jellemző, hogy milyen áron; a ..Nagy Ármádia” 47 tábornoka esett el, vagy sebesült meg 1812 szeptember hetedikén. Kutuzov visszavonult és amint Clausewitz később meg­állapította, „azt tette amit az ész parancsolt.” Napóleon be­vonult Moszkvába, diadalának azonban nem örülhetett, mert a városban tűz ütött ki és Moszkva kilenced része elpusz­tult. Hasztalanul várta az üsz­kös romok között a cár béke­ajánlatát... Levelét I. Sán­dor válaszra sem méltatta, mert vezérei azt mondták: az igazi háború csak most kezdő­dik. Napóleon még mindig té­továzott. Nem akarta elhinni, hogy az oroszok Moszkva föl­adása után sem hajlandók fegyverszünetet kötni. Október tizenkilencedikén Mire Jórdítják a pénzt ? Ilonáig elhatározta, hogy csapataival elhagyja a várost. Megkezdő­dött a világtörténelem egyik leghosszabb és legborzalma­sabb visszavonulása. Minden katona vitte magával az össze­harácsolt, rablott élelmiszert és a különféle értéktárgyaidat. A végeláthatatlan menet mö­gött marhacsordákat hajtottak. Ahogy fáradtak a katonák, csökkent a hőmérséklet, úgy zilálódott szét egyre jobban a francia sereg. Amikor a „Nagy Ármádia” maradék erői éppen át akar­tak kelni a Berezina folyón, lecsaptak rájuk az orosz erők. A rögtönzött hidakra olyan tömegben özönlöttek a megfé­lemlített francia katonák, ho®y a hidak összedőltek, ezrek zu­hantak a vízbe és így pusztul­tak el. Kari Bouhler aki ott volt. így emlékezett vissza a szörnyűségekre: „Az átkelés elején, amikor az első ágyútűz érte a hidat, emberek és lovak holtan vagy sebesülten zuhantak a padlóra. Az utánuk haladók útja a he­verő katonákon vezetett át, ezért borzasztó küzdelem ala­kult ki a hídon heverők és rajtuk keresztül törtetők kö­zött. Akik feküdtek, minden maradék erejükkel foggal és karommal védekeztek, igye­keztek megakadályozni, hogy egyszerűen legázolják őket. Itt érte el a végzet azt a francia hadsereget, amely egykor rettegésben tartotta az egész Európát, a hajdani Grand Armé. nem volt töb­bet sem ..Nagy” sem pedig „Hadsereg”, hanem meggyö­tört. megfagyott, lerongyoló­dott. éhes, megfélemlített, ki­merült és kétségbeesett embe­rek gyülekezete. Napóleon de­cember hatodikán átadta a pa­rancsnokságot eevik alvezéré- nek, titokban otthagvta kato­náit és Párizsba siet. hogy a birodalom fővárosában legyen, mielőtt, az oroszországi ka­tasztrófa pánikot okozhatna. — Minden jól ment... de a szigorú tél iszonyú szerencsét­lenséget hozott a fejünkre — közli minisztereivel a császár. Az emlékirataiban azután később Elba szigetén drá­maibban foglalja össze a ve­reséget: (Folytatjuk,) Medina. Az 1960-as adatok szerint Medinának 1435 lako­sa van. Közülük 460-an fi­zetnek átlag 260 forintos köz­ségfejlesztési hozzájárulást A község területén működő üzem pedig 3000 forintnyi kommu­nális adóval iárul hozzá Me­dina gazdálkodásához. Erre az évre 110 000 forint értékű társadalmi munkát terveztek a község vezetői. Ebből jú­nius 30-ig 68 200 forintnyit si­került teljesítenie a lakosság­nak. Az elmúlt kilenc évben több jelentős beruházást haj­tottak végre Medinán is. 1961- ben: megépítettek egy klubszobát, 3 kilométerrel bő­vítették a szőlőhegyi villany- hálózatot és 500 négyzetmé­ternyi parkot rendeztek. Eb­ben az évben 200 méter jár­dát raktak le betonlapokkal 1962- ben: a Dózsa utcai vil­lanyhálózat kiépítésének éve. Ekkor vásároltak 198 négy­szögöl telket az iskola részé­re, a parkba pedig padokat helyeztek el. 1963-ban: 800 méter járda épült, s átadták rendeltetésének az autóbusz­várótermet és a tekepályát. 1964-ben: 1100 méterrel nőtt meg ebben az évben a köz­ségben a betonozott járdák hossza, a parkban pedig 100 négyzetméter területű gyer­mekjátszóteret építettek. 1965- ben 2500 méteres szakaszon raktak le betonlapokat a gya­logjáróhelyeken. 1966-ban: ismét a szőlőhegyi villanyhá­lózat bővítésére került sor. s autóbusz-várótermet is Sző­lőhegy kapott. 1967-ben a Kossuth utcai építésre fordí­tották a pénzüket. 1968-ban Szőlőhegyen is építettek te­kepályát. 1969-ben meg elké­szíttették a törpevízmű do­kumentációját. Az utóbbi mondatból már következtetni lehet a IV. ötéves tervbeli el­képzelésükre. Öcsény 798-an átlag 237 fo­rintos községfejlesztési hozzá­járulást fizetnek a 2670 lako­sú községben. 1961. óta több jelentősebb beruházás bonyo­lódott le Öcsényben. összesen 11221 méter járdát raktak le betonlapokkal. Elkészült 1050 négyzetméter kövesút. Meg­hosszabbították a villanyháló­zatot 1480 méterrel. Nyolcvan Medinán Öcsényben Sárpilisen gyerek járhat óvodába, és 20 csöppség részére építettek bölcsődét Hozzájárultak a törpevízmű építéséhez is. A következő években szilárd burkolatú út- és járdaépítke­zéseket terveznek. Az öregek részére napközi otthont, a gye­rekek számára négytanter­mes, tornatermes iskolát, s az egész község lakosságának szórakoztatására mozit kíván­nak megépíteni. Sárpilis. Kis község. 778-an lakják. Átlag 206 forintos községfejlesztési hozzájáru­lást fizet Sárpilis 290 lakosa. Kommunális adót egy üzem fizet 1000 forint értékben a község pénztárába. Erre az évre lakosonkénti 1Ö9 forint­nyi társadalmi munkát ter­veztek. Az első félévben 74 forintnyit teljesítettek lako­sonként. Az elmúlt években 5200 négyzetméternyi járdát építettek meg a községben. S a tanács jelentősen hozzájá­rult a törpevízmű építéséhez is. Idei terveikben szerepel a vasútállomás felé vezető út közvilágításának beszerelése. A IV. ötéves terv időszakában akarják a vasútállomásig ve­zető járdát lebetonozni. Kis- pilisen ki szeretnék építeni a villanyhálózatot. Iskolafürdőí akarnak létesíteni. A Nyéki és az Arany János utcákat pe­dig kövezni szeretnék. Tartalékos úsztok versenye Az MHSZ tamási járási veze­tősége legutóbb megrendezte á tartalékos tisztek és tiszthelyette­sek honvédelmi versenyét. Évről évre növekszik azoknak a tarta­lékos tiszteknek és tiszthelyette­seknek a száma, akik küzdeni tudásuk és katonai felkészültsé­gük növelése érdekében részt vesznek c hagyományos verse­nyeken. A tartalékos klubjaink tagjai úgy készültek erre, hogy a járás valamennyi községében rendeztek versenyt. Ezeken mintegy kétszáz­ötven tartalékos tiszt és ugyan­annyi tiszthelyettes vett részt, így került sor a járási versenyre. Tizenegy tartalékos klub ötven fővel képviseltette magát. A leg­jobb eredményt az iregszemcsei tartalékos klub csapata nyerte el, utána a tamási és a simontomyoi csapat ért el helyezést. Szabó Istvá® __ Tamási f i lfHLflGOfV •9 Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum .áiüüF' Sm -A Mivel és hogyan fűrészelték vagy vágták és csiszolták az éles szélű, sima felületű óriási kő­kockákat a kőbányákban? Hogyan szállították az építkezés helyére? Hogyan illesztették össze őket hajszálponto­san? Egész sor magyarázat áll rendelkezésünkre, kiválaszthatjuk a tetszésünk szerintit: ferde sí­kok, homokpályák, amelyen a kőtömböket cen­timéterről centiméterre előre taszították; áll­ványok; földtöltések; és természetesen a fella- hok és a rabszolgák százezreinek testi ereje... Egyik magyarázat sem állja ki a bírálatot. A nagy piramis belátható időkig egy felfogha­tatlan technika tanújele marad. Ma, a XX. szá­zad második felében nincs építész, aki megépít­hetné a Cheops-piramist, még _akkor_ sem, ha rendelkezésére áll minden világrész műszaki fel­szerelése! 2 600 000 óriási kőtömböt vágtak ki a kő bányákban, lecsiszolták a felületüket, az építke zés helyére szállították és hajszálpontosan ős? szeillesztették őket. Ég mélyen benn. a piramis gyomrában, színes képeket rajzoltak a folyosók, járatok és termek falára. Az építkezés helyét egy szeszélyes fáraó jelölte ki.. . A piramisok utolérhetetlen „klasszikus" mé­reteit véletlenül találta ki az építkezés vezető­je . ■ ­A tizenkét tonnás kőtömböket több százezer munkás húzta (nem létező kötelekkel, szintén nem létező görgőkön). Ez a munkássereg úgyszólván semmit sem evett, mert Egyiptomban nem teremhetett meg annyi, amennyi é lel mezőséhez szükséges volt.... Ha a meghajszolt munkások nap; teljesítmé­nye elérte a tíz kőtömböt — beleértve a vágást, csiszolást — akk or 250 000 napra, azaz 664 évre volt szükségük, hogy a kereken harmadfél mil­lió kőtömbből megépítsék a pompás piramist! Ne felejtsük el, a régészek állítása szerint ez az óriási építmény egy uralkodónak szeszélyéből született. De miért építtette, hiszen tudhatta, hogy elkészítését nem érheti meg, nem gyönyör­ködhet benne soha. Azt hiszem fölösleges szót vesztegetni arra. hogy mennyire tarthatatlan ez az állítás. Ki olyan együgyű, hogy elhiggye, a piramis csak azért épült, hogy örök nyugvóhelye legyen egy uralkodónak? Ki olyan együgyű, hogy a piramis matematikai és csillagászati utalásait pusztán a véletlen művének tekintse? A régészek egybehangzóan Hufu fáraót tekin­tik a nagy piramis építtetőiének. Miért? Mert minden fennmaradt írás és agyagtábla őt ne­vezi meg. A fentiekben utaltunk arra. hogy a piramis nem épülhetett fel egy emberöltő alatt. Ebben nincs okunk kételkedni. Mi következik ebből? Nem más. mint az, hogy Hufu meghamisíttatta a felírásokat, a ránk ma- -adt tekercseket azzal a célzattal, hogy kizáró­lag az ő dicsőségét őrizzék meg az utókor szá­mára. Ez a módszer nem volt ismeretlen a messzi ókorban, mások is éltek vele, mint sok más építmény bizonyítja. Valahányszor egy telj­hatalmú uralkodó a maga részére akart kisajá­títani minden érdemet, mimten dicsőséget, ha­misításhoz folyamodott. Tehát jelen esetben is megtörténhetett. S ha így történt, má zárja ki annak a lehetőségét, hogy a piramis már állt. amikor Huíu fáraó megkezdte uralkodását? Találunk-e olyan utalásokat, amelyek meg­erősítik ezt a feltevést? Az oxfordi könyvtárban egy érdekes kézira­tot őriznek. Masz-Udi kopt írótól maradt ránk, s ő azt állítja, hogy a nagy piramist Szurid egyiptomi uralkodó építtette. A dologban az az érdekes, hogy a nevezett Szurid az özönvíz élőtt élt és uralkodott. És — Masz-Udi szerint — utasította papjait, jegyezzék fel tudományuk összességét és rejtsék el a piramis mélyében, hogy bármilyen katasztrófa is éri a Földet, meg­maradjon az utókor számára. A kopt író tehát neajcsak azt állítja, hogy a piramis még az özönvíz előtt épült, hanem ér­teimet is ad építésének: megőrizni a feljegyzése­ket az utókor számára! Erre vonatkozó utalást találunk a történelem- írás atyjának. Hérodotosznak 2. könyvében. Thébáhan a főpap 341 óriási méretű szobrot mutatott neki. Mindegyik szobor egy-egy fő­papot ábrázolt, az egymást követő főpapi nem­zedékeket 11 340 esztendőn át. Minden főpap még életében elkészíttette szobrát. Biztosították Hérodotoszt, hogy adataik hitelt érdemlően pon­tosak, mert a főpapok pontosan feljegyeztek mindent, ami ez idő alatt történt. Megmagya­rázták, hogy a 341 szobor ugyanannyi nemze­dék. mert a tisztség apáról fiúra szállt. Magya­rázatukat azzal egészítették ki. hogy a 341 nem­zedék előtt az istenek az emberek között éltek, de azóta nem látogatták meg az emberiséget ♦ ♦ ♦ ♦ wwwwwwww

Next

/
Thumbnails
Contents