Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-28 / 225. szám

9 FÓKUSZ msiiminmasmiiin Július 8-án, Tom Mboya meggyilkolt kenyai miniszter cyászmiséje napján dr. Engler német bankigazgatót a feliz- . gatott tömeg kővel dobálta rneg kocsijában, és az igazga­tó életet; vesztette. Egy másik aidoz'at megfulladt a könnygáz­tól. üvegcserepek és kődara­bok borították az utcákat Nai­robi központjában. A temetési menet a kormány elleni nyílt tüntetéssé változott. Mboya meggyilkolása' — a léttes mind­eddig ismeretlen — azt a- ve­szélyt idézte fel, hogy álta­lános páriik ‘tör ki. Beszélge­tésekben vissza-visszatért- a .kortgói helyzetre való utalás. Emlékeztettek azokra a kilen­gésekre és felkelésekre, ame­lyek itt is mindeijkinek rossz emlékezetében élnek. Hogy a partjaiból már-tinár Máradó híresztelést hullám ellenére helyre állt a nyugalom, az Jorm>: Kenyatta. elnök rendkí­vüli ■ sikere. Persze senki sem jelöli meg a rend és nyiígaloiYi .fenntar­tását. vagy. az ügyek .normá­lis vitelét a válság befejezése­ként. Ami a ‘ merénylet nyo­mán lörzái gyűlöletben és tör­zsi egoizmusban felszínre tört. az nem .csillapodott, és -nem is csillapodhat, amíg . nem talál­ják ni eg a gyilkost, és nem tárják fel kíméletlenül tetté­nek indítékait. Ha e két fel­adat közül • csupán az egyiket hajtják végre, — ahogy ez • négy évvel ezelőtt a Pinto ke­nyai politikus gyilkosai elleni perben történt —, annak csak­is völ5ran hátáSá léhét," mint egy időzített bombának. Szemelvények külföldi újságokból Amikor a gyarmati időben sztyeppékból, sivatagokból és erdőkből összerakták Kenya területét, az ország, a fejlett gazdaság és a csupán most világossá váit turisztikai von­zó erő mellett, a nyelvükben, kultúrájukban és társadalmi berendezésükben egymástól kü­lönböző ‘törzseket is megkapta ajándékul és teherként. Ezek­ből a törzsekből és ezekkel a törzsekkel nemzetet teremteni — ez a kenyai politika és tör­ténelem központi témája. ■ (Frankfurter Allgemeine Zei­tung)-v$v *-•' t, Villiam Vacanarat Shkdrach Tubman elnök negyedszázad óta irányítja országának sor­sát. Képét jól ismeri egész -népe. Fényképek, falragaszok, újságcikkek, tv-adások, sőt szoborművek népszerűsítették az államfő sziluettjét, s mód­szeresen szolgálják a gondvi- selésszerű és elmozdíthatatlan elnök személyi kultuszát, aki­nek hosszú életű rendszere ed­dig megbirkózott az afrikai politikai tudomány összes csel- szövényeivel. Tubman elnök ‘ kétségkívül erős egyéniség. Nyugalma lát­szólag rendíthetetlen: jókedé- lyű ember. Szívesen humori­zál és előszeretettel hozza za­varba azokat, akikkel beszél­get; inkább azokat beszélteti, mintsem válaszol nekik. Az Egyesült Államok déli ré­széből kivándorolt ősöktől szár­mazó lelkipásztor fia ;• 18,95-ben született a libériái partvidék keleti részén fekvő Harperben. Jogásznak indult, de korán 'befutott a politikai pályán: szenátorrá választották 28 éves korában, így ő lett a tiszte- . letre méltó gyülekezet Benjá­minja. Mint fiatal tiszt részt vett a központi kormány ellen felke­lő törzsek lázadásának elfoj­tásában, s így már az I. vi­lágháború előtt tudomást szer­zett a nép körében felmerülő ellentétekről. Már akkor elha­tározta: mindent elkövet, hogy ne legyen örökös az afro- amerikai kisebbség uralma a bennszülöttek fölött. . Az eYnberbaráti társaságok jóvoltából az afrikai partokra hazatelepített amerikai néger rabszolgák utódai ugyanis év­századon át az ország kizáró­lagos urainak tekintették ma­gukat, szemben a ,,bennszü­löttekkel”. A kormányzásban csak a saját érdekeiket tartot­ták szem előtt, szinte nem is vették tudomásul az ország őslakosságának létezését. A bennszülötteket visszaszorítot­ták a . vadon vidékre amely­nek kiaknázásával nem törőd­tek. (Le Monde) Á francia kormány sorkatonaságot küld , Csad államba. ‘ Nem szégyellem nyíltan ki­mondani: én kértem meg a franciakat hogy jöjjenek ide rendet csinálni.” Francois Tombalbaye, Csad Köztársaság elnöke az ország függetlensé­gének IX. évfordulóján e sza­vakkal erősítette meg hivatalo­san a francia erők katonai be­avatkozását Csad államban. Ez a beavatkozás már hó­napok óta tart, s számolni kell azzal a kockázattal, hogy az igen közeli jövőben további erősítésre lesz szükség. Ráadá­sul ,,politikai beavatkozásra” is sor került: a francia vezető funkcionáriusok csoportja tar­tózkodik Fort-Lamyban, azzal a megbízatással, hogy teljesen reformálják meg a csadi köz- igazgatást. Francois Tombalbaye elnök szerint a francia beavatkozás feltétlenül szükséges volt, minthogy a csadi kormánynak , nem voltak meg az eszközei a pacifikáció és a közigazga­tási reform egyidejű végrehaj­tásához”. Pacifikáció? A világ nem so­kat tud Csad állam tényleges belső helyzetéről. Annyi bizo­nyos hogy az ország nagy ré­szének ellenőrzése kicsúszott Tombalbaye elnök kezéből. Or­szágában már évek óta bur­kolt felkelés folyik, s néhány hónappal ezelőtt nyílt lázadás tört ki. A francia közvélemény 1968. szeptemberében figyelt fel a csadi válságra, amikor a fran­cia kormány idegenlégiós erő­sítést és ejtőernyősöket kül­dött a Tibeszti vidékre. Akkor hivatalosan arról volt szó, hogy felszabadítják a felfegyverzett nomádok által körülvett aozui őrállomást. A tibeszti nomádok lakta, óriási sivatagos vidék, Líbia és Niger határán. Mindenkor a Fort-Lamy-i kormány gyenge pontja volt. Területén sohasem lehetett ténylegese megvalósí­tani a közigazgatást. Tombal­baye jobbnak látta megtartani a francia katonai közigazga­tást egészen 1965-ig, tehát még öt éven át, a függetlenség ki­kiáltása után. (P Humanité) Dr. Kofia Busia lett Chana miniszterelnöke, egy olyan V fölényes választási győzelem után amely megcáfolt minden jóslatot és felülmúlta még sa­ját pártjának, a Haládó Párt­nak a várakozását is. A Haladó Párt (PP) földcsu­szamlásszerű győzelme meg fogja változtatni a ghanai po­litika arculatát nem csupán a kormányzás területén. Az el­lenzék kicsiny lesz és nem igen rendelkezik majd jelen­tős személyiségekkel. Gbede- mah a Liberálisok Nemzeti Szövetségének jelöltje választó kerületében győzelmet aratott, de megakadályozhatják abban, hogy elfoglalja képviselői szé­két. Az alkotmány értelmében ugyanis az, akiről egy vizsgáló bizottság megállapította, hogy állami tisztviselőként jogtala­nul vagyont szerzett, nem tölt­het be képviselői tisztséget. Gbedemahot pedig azzal vá­dolták, hogy miniszteri évei alatt 17 000 fontot szerzett. Ha Gbedemah pártja került, volna ki győztesen a választá­sokból, úgy ez a jogtalan va- gyonkeresés igen kényes kér­dés lenne, de miután olyan súlyos vereséget szenvedett, a Haladó Párt néhány tagja azt szeretné ha Gbedemah elfog­lalhatná képviselői székét és az ellenzék vezetője lenne a nem­zetgyűlésben. A választásokon Joe Appiah és Modesto Apalo, az Egyesült Nemzeti Párt (TJNP) két veze­tő személyisége vereséget szen­vedett. Mindketten Dr Busia hívd voltak a volt ellenzéki Egyesült Pártban de ebben az évben kiléptek a pártból. (The Times). MODERN IKARUSZ A „Bell Aerosystem” nevű, nagy amerikai aeronautikai vállalat, vezetői 1961-ben lázas érdeklődéssel tanulmányozták Charles Walters mérnök ter­vét, aki azt állította, hogy ki­dolgozza az ember repülését, a repülőgéphez hasonló nehéz­kes szerkezet nélkül. Szerinte megvalósítható olyan miniatűr rakéta, amely lehetővé teszi az ember felszállását és zökkenő- mentes leszállását, valamint levegőbeli manővereit. Hidro- génperoxiddal hajtott kis mo­torját a repülő ember háti­zsákjában helyezte ti, aki mo­torkerékpár kormánykerekével irányítja mozgását. A Bell Társaság a szerződé- . sek egész sorozatát kötötte Walters-szel, aki 1963-ban ju­tott el a próbarepülésig. A tár­saság „házi” repülőterén órán­ként 60 kilométeres sebesség­gel emelkedett a levegőbe. De hús« méter után a rakéta de- felítet kapott és a mérnök összezúzta magát. A vezetése alatt álló csoport azonban folytatta munkáját. . A rakétáá megoldást hama­rosan el kellett vetni. Az üzemanyagát pillanatok alatt kimérítő rakéta csak nevetsé­gesen rövid ideig működik. Az 1965-ben kipróbált ultra­modern rakétás gépezet mind­össze 15 másodperces repülést tett lehetővé. Ez a „repülés” tulajdonképpen nem volt több kétszáz méteres ugrásnál. Az átütő siker 1967-ben kö­vetkezett el, amikor a ’Willi­ams Research Corporation (Michigan) előállította minia­tűr reaktorát.. „Turbofan” tí­pusú motorjával végre elérhe­tővé vált, hogy 1969. április 7-én a történelem első repülő embere a levegőbe emelke­dett. A Bell Társaság kísérleti pi­lótája a hátizsákjában hordoz­ta reaktorát és tartályát; re­pülését továbbra is a motor­kerékpár kormánykerekével irányította.______________ A „pilóta” az indulásnál azonnal 25 méter magasságba emelkedett, különféle ma­nőverek és összesen nyolc per­ces repülés után pontosan ott szállt le, ahonnan elindulj., összesen öt kilométert repülj óránként 75 kilométeres ma­ximális sebességgel. Messze túlszárnyalta az 1965-ös tizen­öt másodpercet. Az azóta kipróbált új pro­totípusnál már nincs szükség a kormánykerékre sem. A re­aktort kibernetikai berende­zéssel kombinálják, s a pilóta testének és végtagjainak'moz­dulataival irányítja reaktorát. A Bell Társaság úgy véli: ez az apparátus lehetővé te­szi az űrhajósoknak, hogy könnyen közlekedjenek a Hold talaján. A társaság szerződést kötött a NASA-val olyan 80 kilós prototípus szállítására, amelynek helyet biztosítaná­nak a most tanulmányozás alatt álló holdkompou. Fény-szegény hónapok Hazánkban a leghosszabb nyári napokon 16 óra telik el a napkelte és a napnyugta kö­zött, december végén viszont csak 8 órán át van világos. Amennyivel rövidebbek az őszi-téli félév nappalai, ugyan­annyival több a tavaszi-nyári hónapokban a világos órák száma. Ez azt jelenti, hogy ha földünknek nem volna lég­köre, bolygónknak minden pontján éves átlagban egyen­lően oszlana meg a sötétség és a világosság időtartama. A légkör azonban — mint a felhők „szülőanyja” — sok­szor beleszól az elméleti szá- mítgatásokba. A vastagabb felhőrétegek ugyanis gyakran meghosszabbítják a sötétsé- getj illetve megrövidítik a vi­lágos órák számát. E tekin­tetben Magyarország még vi­szonylag kedvező helyzetben van a nyugat-európai terüle­tekhez képest, ahol jóval fel- hősebb az időjárás. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a több világosságot élvező nö­vényzet olyan specialitásokkal ajándékoz meg bennünket, mint a nagy cukortartalmú, gazdag zamatanyagú magyar bor és gyümölcs. A napnyugta percében nem borul ránk teljes sötétség, és a napkeltét is egyre fokozódó kivilágosodás előzi meg. En­nek az a magyarázata, hogy a horizonton lebukó, illetve az ott felkelni készülő Nap a felső légrétegeket még, illetve már akkor is megvilágítja, amikor erre nem is kellene számítanunk (a jelenség egyéb­ként a Föld gömb alakjával és a légkör fényszóró képessé­gével függ össze). Ez naponta kétszer egy fél óra fénytöbble­tet jelent. Ezek ismeretében hogyan ha­tározhatjuk meg „fényháztar­tásunkat”? A 365 napos esz­tendő összesen 8760 órából áll. Ennek elméletileg 4380 világos, ás ugyanannyi sötét órára kel­lene oszlania. De — mint mon­dottuk — napfelkeltekor és naplementekor egy-egy fél óra nyereséghez jutunk a világos­ság javára, ami évenként 365 órát jelent. E nyereséggel szemben áll az a kb. 200 órás veszteség, amit hazai viszo­nyaink között a borult időjá­rás számlájára kell írnunk. Valójában tehát évente min- egy 4545 órára tehető a vilá­gosság tartama. A troposzféra különböző sugártörési jelensé­gei folytán a nappali világos­ság még ezen túl is megnöve­kedhet egy kevéssel (kb. napi 4—5 perccel). Tanulságos végiggondol­nunk, hogy az emberek egy része mennyire nem használ­ja ki a világos órákat. Több­nyire 6 és 7 óra között kelnek fel, ami azt jelenti, hogy má­justól augusztusig 250—350 vi­lágos reggeli órát átalusznak, a napnak legkellemesebb, leg­hasznosabb részét. E téren azonban még mindig jól ál­lunk az északi népekhez ké­pest, akiknél éves átlagban a mienkével azonos ugyan a vi­lágos és a sötét órák aránya, de az évszakonkénti eloszlás sokkal kedvezőtlenebb. A nyá­ri hónapokban ugyanis csak rövid időre nyugszik le a Nap, a téli időszakban pedig éppen a nappali órák alatt szabja oly rövidre a „látogatását". Mivel a lakosság ennek meg­felelően a nyári világos idő­szakok nagy részét ugyancsak átalussza, télen pedig alig van része a világosban és a verö- fényben, a fényszegénységet erősen megsínyli a szerveze­tük. Sápadt bőrszínük, a be­tegségekkel szembeni kisebb ellenállóképességük is ezt bi­zonyítja. Milyen vigasztalan lehetett az ősz és a tél a régmúlt év­századok embere számára, amikor a mécses és a fáklya volt az egyetlen világítóesz­köz.1 A szűk ablakú házakba visszavonulva, a világosságtól és a levegőtől elzárva kellett átvészelniük a fényszegény hó­napokat. Nyilván ez is oka volt az alacsony életkornak. i

Next

/
Thumbnails
Contents