Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-28 / 225. szám
9 FÓKUSZ msiiminmasmiiin Július 8-án, Tom Mboya meggyilkolt kenyai miniszter cyászmiséje napján dr. Engler német bankigazgatót a feliz- . gatott tömeg kővel dobálta rneg kocsijában, és az igazgató életet; vesztette. Egy másik aidoz'at megfulladt a könnygáztól. üvegcserepek és kődarabok borították az utcákat Nairobi központjában. A temetési menet a kormány elleni nyílt tüntetéssé változott. Mboya meggyilkolása' — a léttes mindeddig ismeretlen — azt a- veszélyt idézte fel, hogy általános páriik ‘tör ki. Beszélgetésekben vissza-visszatért- a .kortgói helyzetre való utalás. Emlékeztettek azokra a kilengésekre és felkelésekre, amelyek itt is mindeijkinek rossz emlékezetében élnek. Hogy a partjaiból már-tinár Máradó híresztelést hullám ellenére helyre állt a nyugalom, az Jorm>: Kenyatta. elnök rendkívüli ■ sikere. Persze senki sem jelöli meg a rend és nyiígaloiYi .fenntartását. vagy. az ügyek .normális vitelét a válság befejezéseként. Ami a ‘ merénylet nyomán lörzái gyűlöletben és törzsi egoizmusban felszínre tört. az nem .csillapodott, és -nem is csillapodhat, amíg . nem találják ni eg a gyilkost, és nem tárják fel kíméletlenül tettének indítékait. Ha e két feladat közül • csupán az egyiket hajtják végre, — ahogy ez • négy évvel ezelőtt a Pinto kenyai politikus gyilkosai elleni perben történt —, annak csakis völ5ran hátáSá léhét," mint egy időzített bombának. Szemelvények külföldi újságokból Amikor a gyarmati időben sztyeppékból, sivatagokból és erdőkből összerakták Kenya területét, az ország, a fejlett gazdaság és a csupán most világossá váit turisztikai vonzó erő mellett, a nyelvükben, kultúrájukban és társadalmi berendezésükben egymástól különböző ‘törzseket is megkapta ajándékul és teherként. Ezekből a törzsekből és ezekkel a törzsekkel nemzetet teremteni — ez a kenyai politika és történelem központi témája. ■ (Frankfurter Allgemeine Zeitung)-v$v *-•' t, Villiam Vacanarat Shkdrach Tubman elnök negyedszázad óta irányítja országának sorsát. Képét jól ismeri egész -népe. Fényképek, falragaszok, újságcikkek, tv-adások, sőt szoborművek népszerűsítették az államfő sziluettjét, s módszeresen szolgálják a gondvi- selésszerű és elmozdíthatatlan elnök személyi kultuszát, akinek hosszú életű rendszere eddig megbirkózott az afrikai politikai tudomány összes csel- szövényeivel. Tubman elnök ‘ kétségkívül erős egyéniség. Nyugalma látszólag rendíthetetlen: jókedé- lyű ember. Szívesen humorizál és előszeretettel hozza zavarba azokat, akikkel beszélget; inkább azokat beszélteti, mintsem válaszol nekik. Az Egyesült Államok déli részéből kivándorolt ősöktől származó lelkipásztor fia ;• 18,95-ben született a libériái partvidék keleti részén fekvő Harperben. Jogásznak indult, de korán 'befutott a politikai pályán: szenátorrá választották 28 éves korában, így ő lett a tiszte- . letre méltó gyülekezet Benjáminja. Mint fiatal tiszt részt vett a központi kormány ellen felkelő törzsek lázadásának elfojtásában, s így már az I. világháború előtt tudomást szerzett a nép körében felmerülő ellentétekről. Már akkor elhatározta: mindent elkövet, hogy ne legyen örökös az afro- amerikai kisebbség uralma a bennszülöttek fölött. . Az eYnberbaráti társaságok jóvoltából az afrikai partokra hazatelepített amerikai néger rabszolgák utódai ugyanis évszázadon át az ország kizárólagos urainak tekintették magukat, szemben a ,,bennszülöttekkel”. A kormányzásban csak a saját érdekeiket tartották szem előtt, szinte nem is vették tudomásul az ország őslakosságának létezését. A bennszülötteket visszaszorították a . vadon vidékre amelynek kiaknázásával nem törődtek. (Le Monde) Á francia kormány sorkatonaságot küld , Csad államba. ‘ Nem szégyellem nyíltan kimondani: én kértem meg a franciakat hogy jöjjenek ide rendet csinálni.” Francois Tombalbaye, Csad Köztársaság elnöke az ország függetlenségének IX. évfordulóján e szavakkal erősítette meg hivatalosan a francia erők katonai beavatkozását Csad államban. Ez a beavatkozás már hónapok óta tart, s számolni kell azzal a kockázattal, hogy az igen közeli jövőben további erősítésre lesz szükség. Ráadásul ,,politikai beavatkozásra” is sor került: a francia vezető funkcionáriusok csoportja tartózkodik Fort-Lamyban, azzal a megbízatással, hogy teljesen reformálják meg a csadi köz- igazgatást. Francois Tombalbaye elnök szerint a francia beavatkozás feltétlenül szükséges volt, minthogy a csadi kormánynak , nem voltak meg az eszközei a pacifikáció és a közigazgatási reform egyidejű végrehajtásához”. Pacifikáció? A világ nem sokat tud Csad állam tényleges belső helyzetéről. Annyi bizonyos hogy az ország nagy részének ellenőrzése kicsúszott Tombalbaye elnök kezéből. Országában már évek óta burkolt felkelés folyik, s néhány hónappal ezelőtt nyílt lázadás tört ki. A francia közvélemény 1968. szeptemberében figyelt fel a csadi válságra, amikor a francia kormány idegenlégiós erősítést és ejtőernyősöket küldött a Tibeszti vidékre. Akkor hivatalosan arról volt szó, hogy felszabadítják a felfegyverzett nomádok által körülvett aozui őrállomást. A tibeszti nomádok lakta, óriási sivatagos vidék, Líbia és Niger határán. Mindenkor a Fort-Lamy-i kormány gyenge pontja volt. Területén sohasem lehetett ténylegese megvalósítani a közigazgatást. Tombalbaye jobbnak látta megtartani a francia katonai közigazgatást egészen 1965-ig, tehát még öt éven át, a függetlenség kikiáltása után. (P Humanité) Dr. Kofia Busia lett Chana miniszterelnöke, egy olyan V fölényes választási győzelem után amely megcáfolt minden jóslatot és felülmúlta még saját pártjának, a Haládó Pártnak a várakozását is. A Haladó Párt (PP) földcsuszamlásszerű győzelme meg fogja változtatni a ghanai politika arculatát nem csupán a kormányzás területén. Az ellenzék kicsiny lesz és nem igen rendelkezik majd jelentős személyiségekkel. Gbede- mah a Liberálisok Nemzeti Szövetségének jelöltje választó kerületében győzelmet aratott, de megakadályozhatják abban, hogy elfoglalja képviselői székét. Az alkotmány értelmében ugyanis az, akiről egy vizsgáló bizottság megállapította, hogy állami tisztviselőként jogtalanul vagyont szerzett, nem tölthet be képviselői tisztséget. Gbedemahot pedig azzal vádolták, hogy miniszteri évei alatt 17 000 fontot szerzett. Ha Gbedemah pártja került, volna ki győztesen a választásokból, úgy ez a jogtalan va- gyonkeresés igen kényes kérdés lenne, de miután olyan súlyos vereséget szenvedett, a Haladó Párt néhány tagja azt szeretné ha Gbedemah elfoglalhatná képviselői székét és az ellenzék vezetője lenne a nemzetgyűlésben. A választásokon Joe Appiah és Modesto Apalo, az Egyesült Nemzeti Párt (TJNP) két vezető személyisége vereséget szenvedett. Mindketten Dr Busia hívd voltak a volt ellenzéki Egyesült Pártban de ebben az évben kiléptek a pártból. (The Times). MODERN IKARUSZ A „Bell Aerosystem” nevű, nagy amerikai aeronautikai vállalat, vezetői 1961-ben lázas érdeklődéssel tanulmányozták Charles Walters mérnök tervét, aki azt állította, hogy kidolgozza az ember repülését, a repülőgéphez hasonló nehézkes szerkezet nélkül. Szerinte megvalósítható olyan miniatűr rakéta, amely lehetővé teszi az ember felszállását és zökkenő- mentes leszállását, valamint levegőbeli manővereit. Hidro- génperoxiddal hajtott kis motorját a repülő ember hátizsákjában helyezte ti, aki motorkerékpár kormánykerekével irányítja mozgását. A Bell Társaság a szerződé- . sek egész sorozatát kötötte Walters-szel, aki 1963-ban jutott el a próbarepülésig. A társaság „házi” repülőterén óránként 60 kilométeres sebességgel emelkedett a levegőbe. De hús« méter után a rakéta de- felítet kapott és a mérnök összezúzta magát. A vezetése alatt álló csoport azonban folytatta munkáját. . A rakétáá megoldást hamarosan el kellett vetni. Az üzemanyagát pillanatok alatt kimérítő rakéta csak nevetségesen rövid ideig működik. Az 1965-ben kipróbált ultramodern rakétás gépezet mindössze 15 másodperces repülést tett lehetővé. Ez a „repülés” tulajdonképpen nem volt több kétszáz méteres ugrásnál. Az átütő siker 1967-ben következett el, amikor a ’Williams Research Corporation (Michigan) előállította miniatűr reaktorát.. „Turbofan” típusú motorjával végre elérhetővé vált, hogy 1969. április 7-én a történelem első repülő embere a levegőbe emelkedett. A Bell Társaság kísérleti pilótája a hátizsákjában hordozta reaktorát és tartályát; repülését továbbra is a motorkerékpár kormánykerekével irányította.______________ A „pilóta” az indulásnál azonnal 25 méter magasságba emelkedett, különféle manőverek és összesen nyolc perces repülés után pontosan ott szállt le, ahonnan elindulj., összesen öt kilométert repülj óránként 75 kilométeres maximális sebességgel. Messze túlszárnyalta az 1965-ös tizenöt másodpercet. Az azóta kipróbált új prototípusnál már nincs szükség a kormánykerékre sem. A reaktort kibernetikai berendezéssel kombinálják, s a pilóta testének és végtagjainak'mozdulataival irányítja reaktorát. A Bell Társaság úgy véli: ez az apparátus lehetővé teszi az űrhajósoknak, hogy könnyen közlekedjenek a Hold talaján. A társaság szerződést kötött a NASA-val olyan 80 kilós prototípus szállítására, amelynek helyet biztosítanának a most tanulmányozás alatt álló holdkompou. Fény-szegény hónapok Hazánkban a leghosszabb nyári napokon 16 óra telik el a napkelte és a napnyugta között, december végén viszont csak 8 órán át van világos. Amennyivel rövidebbek az őszi-téli félév nappalai, ugyanannyival több a tavaszi-nyári hónapokban a világos órák száma. Ez azt jelenti, hogy ha földünknek nem volna légköre, bolygónknak minden pontján éves átlagban egyenlően oszlana meg a sötétség és a világosság időtartama. A légkör azonban — mint a felhők „szülőanyja” — sokszor beleszól az elméleti szá- mítgatásokba. A vastagabb felhőrétegek ugyanis gyakran meghosszabbítják a sötétsé- getj illetve megrövidítik a világos órák számát. E tekintetben Magyarország még viszonylag kedvező helyzetben van a nyugat-európai területekhez képest, ahol jóval fel- hősebb az időjárás. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a több világosságot élvező növényzet olyan specialitásokkal ajándékoz meg bennünket, mint a nagy cukortartalmú, gazdag zamatanyagú magyar bor és gyümölcs. A napnyugta percében nem borul ránk teljes sötétség, és a napkeltét is egyre fokozódó kivilágosodás előzi meg. Ennek az a magyarázata, hogy a horizonton lebukó, illetve az ott felkelni készülő Nap a felső légrétegeket még, illetve már akkor is megvilágítja, amikor erre nem is kellene számítanunk (a jelenség egyébként a Föld gömb alakjával és a légkör fényszóró képességével függ össze). Ez naponta kétszer egy fél óra fénytöbbletet jelent. Ezek ismeretében hogyan határozhatjuk meg „fényháztartásunkat”? A 365 napos esztendő összesen 8760 órából áll. Ennek elméletileg 4380 világos, ás ugyanannyi sötét órára kellene oszlania. De — mint mondottuk — napfelkeltekor és naplementekor egy-egy fél óra nyereséghez jutunk a világosság javára, ami évenként 365 órát jelent. E nyereséggel szemben áll az a kb. 200 órás veszteség, amit hazai viszonyaink között a borult időjárás számlájára kell írnunk. Valójában tehát évente min- egy 4545 órára tehető a világosság tartama. A troposzféra különböző sugártörési jelenségei folytán a nappali világosság még ezen túl is megnövekedhet egy kevéssel (kb. napi 4—5 perccel). Tanulságos végiggondolnunk, hogy az emberek egy része mennyire nem használja ki a világos órákat. Többnyire 6 és 7 óra között kelnek fel, ami azt jelenti, hogy májustól augusztusig 250—350 világos reggeli órát átalusznak, a napnak legkellemesebb, leghasznosabb részét. E téren azonban még mindig jól állunk az északi népekhez képest, akiknél éves átlagban a mienkével azonos ugyan a világos és a sötét órák aránya, de az évszakonkénti eloszlás sokkal kedvezőtlenebb. A nyári hónapokban ugyanis csak rövid időre nyugszik le a Nap, a téli időszakban pedig éppen a nappali órák alatt szabja oly rövidre a „látogatását". Mivel a lakosság ennek megfelelően a nyári világos időszakok nagy részét ugyancsak átalussza, télen pedig alig van része a világosban és a verö- fényben, a fényszegénységet erősen megsínyli a szervezetük. Sápadt bőrszínük, a betegségekkel szembeni kisebb ellenállóképességük is ezt bizonyítja. Milyen vigasztalan lehetett az ősz és a tél a régmúlt évszázadok embere számára, amikor a mécses és a fáklya volt az egyetlen világítóeszköz.1 A szűk ablakú házakba visszavonulva, a világosságtól és a levegőtől elzárva kellett átvészelniük a fényszegény hónapokat. Nyilván ez is oka volt az alacsony életkornak. i
