Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-28 / 225. szám
I A kapitalizmusban mindenből üzletet csinálnak. Még az álmatlanságból is. Mr. Gould londoni lakos néhány éve álmatlanságban szenved. Elhatározta, hagy ezt az álmatlanságot gyümölcsözte ti. Magán-ébresztőszolgálatot szervezett. Ma már ötszáz előfizetője van. Nem is csoda, hisz árai mérsékeltebbek az állami ébresztőszolgálatnál. Ott így csinálnak üzletet. Nálunk pedig úgy. hogy megnyílik mondjuk egy büfé. az egy darabig olcsón ad mindent, aztán megnyílik mellette egy másik büfé, a versenytársé és akkor mindkettő drágábban ad mindent. Tehát mindegy, akármelyikbe megyek, mindegyikben egyformát kapok, sőt. mi több. egyforma áron is. Akkor pedig minek kettő? Egyszerű a válasz: a verseny miatt, vagy mit tudom én, mi miatt. Mert ugye én nem vagyok se versenyző, se kereskedő, se közgazdász, ezért inkább azt a módszert kellene követni e kérdés megválaszolásában, amit Bob Hőbe, ismert komikus felesége követett, amikor felkerestem és megkérdeztem tőle: úgy viselkedik-e a férje otthon, mint a többi férj? — En azt honnan tudjam? — kérdezett vissza az asz- szony, majd rövid gondolkodás után — Nekem Hope-on kívül nincs több férjem. Tehát e területen a kapitalizmusban is.ugypnaz a helyzet. mint nálunk. Egy asszonynak csak egy férje van, egy férjnek csak egy felesége var\. egészen addig, amíg ki nem tudódik, hogy mégis kettő, esetleg három is van: ilyen, meg olyan minőségben. Ha nálunk is: kiderülne ilyesmi a feleségekről, vagy férjekről, akkor bizonyára az az elv érvényesülne itt is, mint az üzletek nyitásában:'egyik olyan, mint a másik. Ezért nincs több férje, illetve felesége Magyarországon még titokban sem senkinek. A férjek és feleségek jól tudják, amit az üzletemberek még nem: tanultak meg: ha ugyanazt kapják és ugyanolyan feltételek mellett •az egyik helyen, akkor minek két helyen ugyanazt beszerezni? Viszont van. amiért az embernek érdemes lejárnia a •lábát. Méghozzá két ilyen dolog van egy norvég gondol- «kodó szerint, aki a minap ezt mondta nekem: — Tudja. Johannes, szerintem két igen fontos dolog létezik az ember életében. Az egyik a kényelmes ágy. a •másik a kényelmes cipő. — Miért e kettő? / — Azért, mert életünkben vagy az egyikben, vagy a ■'fmásikban vagyunk. És látja. Johannes, ezt kevesen értik meg. Ezért van kevés kényelmes ágy és kényelmes cipő a ■világon. Az ember lejárhatja értük a lábát. E nagy igazságra akkor jöttem rá, amikor London kellős közepén kegyetlenül szorítani kezdte a lábamat a cipő, amelyért bejártam a fél világot, az összes magyar üzletet, a külföldi üzletek Hgész sorát, és amelyre végül is Indiában találtam rá. Hiába volt minden fáradság. Kevesebb fáradsággal, ilyen cipőt vehettem volna otthon is. De most már késő. Állok a Cityben és nézem a csillagokat, a v mű csillagokat, amelyeket az indiai gyártmányú cipőm gyárt és még az az örömöm sincs meg, hogy a szülőföld csillagait láthatnám... De jó lenne most kézen állni, vagy trapézon lógni, úgy mint ahogy azt egy madridi cirkuszban láttam. A cirkuszban volt az esküvő. Két artista tartotta az esküvőjét. Trapézmvtatvány közben mondták ki a boldogító igent. Lógtak a szeren es már a házasság első perceiben azt tették, amit a többi ember csak később tesz, — egyensúlyoztak. Látja, szerkesztő úr, mit tesz az, ha az embernek szorítja a cipő a lábát? Gondolkodik és ilyen ostobaságok jutnak az eszébe. Sőt még ilyenebbek. Mert eszembe jutott az is, hogy nemrég a párizsi földtani intézetben jártam, megnéztem a kiállítást. Egy feliratra lettem figyelmes. A 'felirat a vendégkönyv fölött volt és az igazgatóság arra kérte a látogatókat, őszintén írják be a könyvbe: miért jöttek be megnézni a kiállított tárgyakat? Belelapoztam a könyvbe és mindjárt az első bejegyzés ez volt: „A szakadó eső miatt jöttem be". És ekkor arra gondoltam: mi lenne a szép jelentésekből nálunk, ha otthon is felkérnék az embereket, nyilatkozzanak őszintén?! Szerencsére kezembe került egy újság és így megszabadultam ettől a nyomasztó gondolattól. Belelapoztam az újságba és mert itt is legérdekesebbek a házassági, meg adás-vételi szerződések, ezeket kezdtem olvasgatni, arra gondolva, ettől majd csak szűnik a szorító fájdalom és tovább tudok menni. Ken Show londoni lakos adta fel a következő hirdetést: „Szabadulni szeretnék feleségemtől, vagy gépkocsimtól. Az autó 1963-as évjáratú, MG márkájú, vörös színű. Ára ötszáz font sterling. Feleségem szőke, 1944-es évjáratú, 1,60 magas, mérete 90—60—90. Lelépés 25 000 font sterling". Érdekes hirdetés. Két dolgot tud meg belőle az ember. Angliában drágább a feleség,- mint az autó. Nálunk az autó a drágább. Ha jól belegondolok, még a hatvanhármas kiadású autó is drágább a negyvennégyes feleségnél. Nem vagyok közgazdász, de azt hiszem, ennek az lehet az oka, hogy feleségnek valót minden cukrászdában lehet kapni, az autóra viszont még mindig két, három, négy évet kell várni, ha olyant akar az ember, amilyent szeretne. Egyszer majd nálunk is eljön az idő, amikor autót lehet soron kívül kapni és a leányra kell várni két, három, sőt négy évet is. Akkor a leánynak kell könyörögni mqjd éppen úgy, mint most a Merkúrnak. A cipő már nem szorít. Levetettem. Zokniban indulok újabb kalandok, újabb élmények felé. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Kolumbuszt teszi felelőssé! A nyugat-európai valutaválság az Atlanti-óceán túlsó partján is nagy nyugtalanságot keltett. A szenátorok magyarázatot kértek az amerikai pénzügyminisztertől, aki helyzetjelentését az alábbi szavakkal fejezte be: — Nem lennének ezek az állandó nehézségek az európaiakkal, ha Kolumbusz nem fedez fel bennünket. Különös véletlen ♦ Az 1938. április 10-i „népszavazást’1 követően Karl Valenti müncheni komikus találkozik egy ismerősével. — Mit szólsz hozzá? — kérdezi tőle az ismerőse — az emberek 98 százaléka Hitlerre szavazott? — Érdekes — jegyzi meg Valentin — én minduntalan azzal a két százalékkal találkozom . . . Beláthatatlan a jövő A repülőtéren az asszony megcsókolja a férjét és ezekkel a szavakkal búcsúzik tőle: — ígérd meg drágám, hogy külföldön is hűséges maradsz hozzám! — Mi az, én talán jós vagyok? Gyerekszáj — Papa. mikor hozott engem a gólya? — Március 10-én, fiam. — Érdekes! Éppen a születésnapomon. Egy kis tévedés A fiatalasszony zokogva felkeresi mamáját. — Mi történt veled? — Megvert a Pali! — A férjed? De hiszen elutazott ! — Én is azt hittem! Figyelmesség Egy híres filmcsillag felkeresi az orvost és megkérdezi tőle: Levetkőzzem, doktor úr? — Ne fárassza magát, művésznő — válaszolja az orvos. Tegnap moziban voltam és láttam önt a vásznon! Ilyesmi is megtörténik Két férfi beszélget egymással, s az egyikük megkérdi: — Mondd, léteznek egyáltalán olyan nők, akik jót is mondanak a férjükről? — Bizonyára. Azok a nők, akik első férjükről mesélnek a másodiknak. Nemcsak a pénzt szeretik A feleség hazaérkezik, mindkét keze tele van csomagokkal. „Érthetetlen — jegyzi meg a férj —, hogy ti nők menynyi mindent szerettek jobban, mint a pénzt!" Precíz válasz A tisztviselő megkérdezi egy fiatalasszonytól: — Hány gyermekük van? — Hét. — S milyen idősek? — 12, li, 10, 9, 8, 7 és ß évesek. Később aztán vettünk egy televíziót. HUMOR Diszkrét mérés tA Schweizer Illustrierte karikatúrája.) Kép szöveg nélkül (A Polish Weekly karikatúrája) HEJ. RÁÉRÜNK... Megvárom, amíg az utolsó is lehull, aztán hozzákezdek! (A Weltwoche karikatúrája.)
