Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-28 / 225. szám

A. kézírás jellegzetessége elválaszthatatlan az egyéntől — ez napjaink'.an közismert igazság: Érdekes • tán. Hogy a Jogtörténetem r.eg «faltja,' Jvstinianüs eéemégyxedz évvel ezelőtt leél novellájában egyenesen kétségbevonta az írás- összehascnlítás megbízhatóságát. Az összehasonlító kézírás- vizsgálat kezdete a XVI—XVII. századra tehető; jelentőségéi a századforduló idején már nem vitatták komolyan. A hírhedt Dreyfuss-ügyben nyomós bizonyítékként szerepelt a törvényszéki írásszakértő véleménye; úgyszintén a Lind- bergh-baby elrablását, majd meggyilkolását követő nyomozásban. bírói eljárásban is.

Vendéglátónkat, dr. Vargha László kandidátust, a pécsi egyetem professzorát az igazságkeresés vágya hajtana, hogy megismerkedjék az összehasonlító kgzírásvizsgálattal, amelynek később nagynevű művelőjévé vált: Ügyészként dolgozott. amikor tapasztalta, mennyi sarlatán büszkélkedik nem létező írásszakértői tudományával. A hét nyelven olvasó fiatalember először Robert Saudek angol szerző „Névtelen Levelek” című munkáját tanulmányozta. Ez erősítette meg abban a meggyőződésébenhogy alapos írásszakértői tevékenység nélkül nincs modern bűnüldözés. A tudományág annyira megragadta, hogy erről készítette kandidátusi disz- szertációját. A mű — sajnos — eddig nem jelent meg nyomtatásban. r

— Az összehasonlító kézírás vizsgálat feladata kettős. ~ mondotta dr. Vargha . László professzpr. — A vizsgálat eredményeként vagy azt kell megállapítanunk, hogy adott írás, a „kérdéses kézírás” egy bizonyos' személytől szárma* zik; vagy azt. hogy nem származik tőle, A kérdéses kézírás lehet szöveg, aláírás, de akár csupán néhány számjegy. Megjegyzem. írásszakértői módszerekkel' még az is bizonyítható, hogy az írógépen írott szöveg a gyanúsított .személyföl származik-e. A vizsgálathoz a kérdéses kézírás mellett ösz- szehasonlítási anyag, írásminta is szükséges. Ez utóbbit azok köréből gyűjtik össze a bűnüldöző szervek, akikről valószínű, hogy a vizsgált írást produkálták.

Iránban az

Ártatlanak becsülete —- Lübke, a náci

Kontárok,

művészek

— Legkönnyebben akkor dolgozik az írásszakértő, ha a kérdéses kézírás természetes, semmi mesterséges elvál- toztatás nincs benne, Az írás- mintával összehasonlítva az azonos jegyek megszámlálhatatlan sokasága sorakozik egymás mellé; ezért ismerjük fel első pillantásra hozzátartozóink kézírását. A névtelen levelek írói azonban többnyire elváltoztatják írásukat: érthető,, miért, — folytatta a tanár úr. — Az efféle anonymusok az írás szembeszökő jellegzetességeit igyekeznek megváltoztatni, Például szokott dőlt írásuk helyett álló betűkkel írnak. Megszökött, egyszerű nagybetűiket cifrázzák: vagy

éppen nyomtatott betűket használnak. Figyelmük vajmi ritkán terjed ki a szakember számára sokat mondó betűkapcsolásokra. ékezetekre, sorvezetésre. Árulkodó lehet a vissza-visszatért) helyesírási hiba is. mondjuk, az „egy" szó két „gy”-vel írása; Az íráselváltoztatás nagy ritkán művészi színvonalú, erre azonban más, mint írásművészettel foglalkozó személy nem képes. Elváltoztatott kézírásra következtethetünk továbbá abból is, hogy ennek ritmusa a természetes írásénál szegényesebb, folyamatossága aránylag gyakran megtörik.

Áz íráselváltoztatás ellentéte az írásutánzás. Leleplezhető ez is. Ha a hamisító lassan, aprólékosan igyekszik utánozni valamely írást, "a Betűk nagyon hasonlítanak majd az

eredetiekhez, de vonalvezetésük biztonsága ellentétbe kerül lendületükkel. A lassú írásutánzás a forma és a mozgás közötti ellentmondás alapján ismerhető fel. Gyors írásutánzáimál egyezitek a szembeszökő részietek, de az aprólékos, intim, finom részletek az utánzó kézírásából lopakodnak át az utánzóit írás jellegzetességei közé.

Az íráselváltoztatás igen ritka esete az au toterer gie — magyar szakkifejezésünk sincs rá.'. Ennél nem idegen kéz igyekszik másnak az aláírását utánozni, hanem saját aláírását igyekszik megváltoztatni. így tett, például, annak az úrtőrnek a felesége, aki férje prémiumára áhítozott. A jutalmai postán küldték: az asszony nagy hirtelen „megtervezett" egy . az övétől lehetőleg különböző aláírást, s ezt alkalmazta az átvételi elismervényen. A turpisság nyilvánvaló: arra számított hogy

letagadhatja az autogramot, megmarad a felvett pénz, a térjét pedig a posta kártalanítja, A hamisító figyelme a kezdő nagybetűknél tovább nem terjedt...

Persze, ha minden eset ilyen egyszerű volna, kár lenne országonként öt-tíz embernek élethivatásává szentelnie az iráselemzést. Nem szólva arról, hogy a polgári és büntetőügyekben a legtöbb szakvélemény éppen az írásszakértőktől származik.

Heltai szerint — és talán nem csupán Heltai Jenő szerint — kimeríthetetlen téma az asszonyj ravaszság. Majdnem ennyire megszámlálhatatlan ok késztet embereket arra, hogy írást, aláírást hamisítsanak. A klasszikus esetek egyike a végrendelkező vágy tanú aláírásának meghamisítása — nyerészkedési vágyból. 1. számú ábránkon özvegy Maros Károlyné aláírása szerepel. Az írás reszketeg, öreges. öreges, reszketeg a 2. számú ábra Marosnéja is, ám mekkora a különbség a papírra vetett betűk számában. Marosné az egyik ábrán csak „özv", a másikon „özvegy". Az „egy" szóvég fürge kézre utal. a többi fáradtra, bizonytalanra. A professzor- figyelmét az sem kerülte el. hogy Marosné sosem írta alá hevét özvegyként, mindig csupán az „özv" rövidítést használta.

Banya György első végrendeletét 1924-ben írta. A másodikat 1948-ban, immár az USÁ-ban közjegyző készítette számára. — ez utóbbit szokás szerint gépírással. Az igen tisztes summára rúgó örökség reményében valaki megtámadta az utóbbi végrendeletet, s azt állította, hogy hamos rajta az aláírás. A legfőbb támadási pont a „György" szavak „G” betűje volt: az 1924-ben írott „G" nem is hasonlított a negyedszázaddal később írotthoz, Dr. Vargha László nem volt rest, hogy beszerezze az Amerikában használatos Palmer-féle írás mintáját. Ezen a mintán belül igen szoros az összefüggés a ,,G" és az „S" betűk alakítási módja között. Az örökhagyó új hazájában évtizedeken át látta, olvasta a Pal- mer-betűket. s (akaratlanul átvette azok néhány jellegzetességét. A két aláírás keletkezése között eltelt idő hosz- szú volta ellenére is megmaradtak azonban olyan — a laikus számára rejtett — jellegzetességek. amelyek alapján az aláírás valódiságát határozottan kimondhatta a szakértő. Az eredmény: nem a kapzsi rokonok örvendeztek; az örökség azé lett, aki - nék Banya György szánta.

(Folytatjuk) *— b. z. —

Az örökhagyó eredeti aláírása,

''[fCULL^Í

.Az örökhagyó hamisított aláírása (légiéről)

M

ég nincs háromnegyed évszázada sem, hogy a Lumiére testvérek munkája nyomán peregni kezdett az első oly am film, mely joggal nevezhető a mai filmszínházakban látható műsorok ősének. Homályos, halvány ős volt, jellegzetes „eső csíkokkal” tarkázva. Aligha kétséges, hogy a kitűnő francia testvérpár legszebb álmában sem merte volna remélni 1895-ben azt, ami unokáiknak ma már természetes: a kisemberek otthonába betört televíziót. Közhely immár a televízió és mozi párharca, az a világszerte tapasztalható jelenség, hogy a drága pénzen felépített filmszínházak forgalma hanyatlik. Idáig a legváratlanabb technikai újítások sem hoztak ered- : ményt: — a széles vászon, a cir.eráma, vagy akár a circoráma sem. Az emberek jelentős hányada szívesebben telepszik papucsban a tv. képernyője elé, semmint, hogy akár a szomszéd telken lévő filmpalotába is ellátogasson.

Ennek természetesen nemcsak gazdasági hatása van, és nemcsak azért mérlegelendő, mert a nagy filmgyárak bevétele csökken, a televíziós társaságoké pedig emelkedik. Bizonyos fokig része az emberi életek beszűkülésének, a kis körbe zárkózásnak is, ami — a szocialista országokban — mindenhogyan ellentétes az ideológiai célokkal.

Felkerestük Czank Józsefet, a megyei moziüzemi vállalat igazgatóját, hogy mint legilletékesebb, nyilatkozzon az ezzel kapcsolatos Tolna megyei helyzetről.

— Nem eszik a kását olyan forrón, ahogyan főzik. — mondotta. — Tény természetesen, hogy van rivalizálás, de azért például megyénk száz- huszonnyolc filmszínházát, összesen pedig százharmincnyolc vetítőhelyét tavaly kétmil- lióan keresték fel. Ez nagyjából annyit jelent, hogy minden megyénkbeli — csecsemőtől az aggastyánig -— nyolcszor volt moziban egy év leforgása alatt és nem sajnált a művelődés, szórakozásnak ezért a fajtájáért kiadni hétmil- lió-kilencszáznyolcvanezer forin tot.

— Kikből ioborzódik a közönség?

— Elsősorban a fiatalabb korosztály tagjaiból.

— Azért, mert ezek igénytelenebbek, vagy talán mert még nincs televíziójuk?

— Nem hiszem, hogy bármelyik ok is döntő lenne. Legkevésbé az igénytelenség. A fiatalok elsősorban változatos műsort igényelnek, de majdnem ugyanilyen súlyt helyeznek 32, esztétikus, szép környezetre is. Ahol ezt sikerül bizTV kontra

MOZI

tosítanunk. minden közhittel ellentétben, a legkisebb falvakban sem sorvadnak el a mozik.

— És bo) sikerült idáig?

— A megyebeli mozik hatvan százalékánál, amely aránnyal inkább felette, semmint alatta állunk az országos szintnek. Példának idézhetném a kis Alsónánát, ahol az új mozi minden igényt kielégít és ezt a forgalma is tanúsítja.

— Véleményünk szerint a megyeszékhely csak a példák sorának legvégén lenne említ betű.

— Egyelőre. Jövőre azonban megnyílik az új művelődési ház, benne a hatszázférőhelyes moziterem, mely egyúttal az országban nyolcadik olyan mozi lesz. ahol hetven milliméteres filmeket is lehet majd vetíteni. Ilyen a sokszorta nagyobb Pécsett sincs.

— A befogadóképesség valóban lenyűgöző. De ki jár majd ide? Ezenkívül pedig mi történik a mai, elhanyagolt, istállószerű Garay filmszínházzal?

— A közönség toborzása valóban nem csekély gondot okoz majd, főleg ha az újdonság varázsa eltűnik. Éppen ezért megfelelő módszereket igyekszünk kidolgozni, hogy a megye- székhely környékét is az itteni törzsközönség soraiba toborozzuk. A Garay filmszínházra érdekes sors vár, de állítom, hogy olyan, amiért a megyeszékhelynek nem kell majd szégyenkeznie. Teljesen átépítjük, belül lerövidítjük a nézőteret és a helyiséget két szintessé képze- zük ki. Az az elképzelésünk, hogy itt kap majd helyet az „artkino”, a filmművészet kedvelőinek találkozóhelye, akik klubba szerveződve tekinthetnek meg filmtörténeti ritkaságokai, hallgathatnak előadásokat, kellemes, valóban klubszerű környezetben,

— Vajon sokan vannak-e ilyenek szek- sgárdon,?

— Előzetes tapogatózásaink és az eddigi

filmklub-kísérletek tapasztalata szerint több százan. •

— Mi a szekszárdi kertmozi jövője?

— 1970 július 1-re elkészül a sokat emlegetett tetőzet. A nézőteret lebetonozzuk és tárgyalásokat folytatunk a vendéglátóiparral,‘hogy legalább hetenként egv alkalommal biztosítsa itt a fogyasztással egybekötött mopresso működését.

— Említette korábban a változatos műso- sorok tervét. Hogyan történik ez a tervezés a gyakorlatban?

— Központilag megkapjuk a filmek listáját és egyben azt is, hogy a hónap melyik hetében igényelhetünk kópiát. Gondot a nagy filmek^ okoznak, hiszen például „A halál 50 órája” című emlékezetes film nálunk csak négy napig mehetett, ugyanakkor Pécsett három hétig, a fővárosban pedig nem kevesebb, mint nyoic hónapig kötötte le a közönséget.

— A filmek általában nem peregnek maguktól. Hogy áll a megyei moziüzem: válla- laiat szakemberek dolgában?

— Négyszáznál több dolgozót foglalkoztató' vállalatunk létszámának egyharmada törzsgárdista. Gondot általában az üzemvezetők jelentenek, hiszen azt tudomásul kell venni, hogy a mozik irányítása elsősorban nem művészeti, ha- nem gyakorlati munka. Mi csak a végzett mun káért tudunk fizetni, tehát nem hav' átlag összegű tiszteletdíjat, hanem órabért biztosítunk. Ezért meglehetősen nehéz olyan kitűnő üzemvezetőket találni, mint például Eonyhá- don a nagyon mostoha körülmények között dolgozó Gyimóti Sándorné, vagy Bölcskén Mérges István, Alsónánán Romvári Jakabné és Duna- kömlődön Duba Károly. Sajnos például a pedagógusokat csak alig-alig tudjuk megnyerni erre a tevékenységre.

— Egészében tehát, a bevezetőben említettekhez csatlakozva biztatónak, vagy elkeserítenek ítéli-e megyénkben a tv kontra mozi helyzetet?

— Elkeserítenek semmiképpen sem, hanem sok fáradságot igénylő, de szép és fontos munkának.

ORDAS IVÁN