Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-28 / 225. szám
/I >1 V DOCS A Gsütét mög Szökszárd Kiss Emőné magyar—történelem szakos tanár. Bölcskéről jár át a madocsai általános iskolába tanítani. — Nekem mint pedagógusnak Madocsán mindenekelőtt feltűnt, az, hogy viszonylag sok a nagyon értelmes gyermek, s nagyon jólöltözöttek, csinosak. Már mások megfigyelték, hogy Madocsán milyen sok a jóvágású, széparcú iskolás gyermek. Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy e falú lakossága besenyőivadék. Nem tudom, hogy ebből mi igaz, én mindenesetre nem nagyon hiszek benne. Az bi zonyos, hogy e községben különleges egyéniségű emberek laknak. Az átlagnál sokkal nyakasabbak. Hogy ez pontosan miből fakad, nem tudom. A helybeliek mindenesetre tudatosan valják a besenyő mivoltukat, s arra vezetik visz- sza a különleges egyéniségüket is. Nagyon jellemző e falura a köznyelvitől eltérő beszéd. Az idősebb generációnál ezt tudomásul kell venni, a fiataloktól azonban elvárjuk, hogy igazodjanak a köznyelvi normákhoz. Ám nem olyan egyszerű a helyzet. A jóké- pességű, jól tanuló gyermek nagyon szépen felmondja a leckét úgy, ahogyan keli: a köznyelvi normák szerint. De a következő pillanatban már szemrebbenés nélkül mondja a sötét helyett, hogy csütét a meg helyett, hogy mög, a Szekszárd pedig csak Szökszárd, az ángyi gyángyi, a megyünk pedig mönünk. Nem tágítanak, pedig órán kívül is sokat foglalkozunk velük, próbáljuk rávenni őket a helyes nyelvhasználatra. Hogy táncolok-e?” Tarczal István községi kisbíró 1931. óta. Hatvannégy éves. nyugdíjas, de azért jelenleg is kisbíróskodik fél műszakban, azaz hivatalsegéd, mert hivatalosan ez a pontosáé megjelölés. — Hogy mi nevezetesség akad a mi falunkban? Hát az együttesünk.... Nem hallott még róla? — De igen. — Azért mondom, mert csodálkoznék, ha újságíró létére nem hallott róla, hiszen mindenki ismeri még hetedhét faluban is.. Egyébként én is tagja vagyok. — Talán bizony még táncol is? — Hogy táncolok-e? Az bizony, de még hogyan. Nem vagyok én annyira öreg... Eitev--: járom, hogy némelyik fiatal se különben. Ha megjön a Besenyők ? A besenyők kishalt nomád török nép. Az Ural és a Volga között éltek, majd átkeltek a Volgán, s a magyarokat nyugat felé űzték. A magyarok a besenyők elől menekülve jutottak el a Kárpátmedencébe. majd itt alapítottak államot. A besenyők a X—XI. században felmorzsolódtak a • Joülöniböző népekkel folytatott harcokban. Ki- sebb-nagyobb csoportokra osztódva vonultak vissza kelet felé, egy részük pedig nyugatnak. Magyarországra menekült. A magyarok befogadták őket, s az ország hyu--> gáti, déli részein adtak számukra letelepedési helyet. Fejér és Tolna megyébe is sok került közülük. Az azonban nincs tudományosan bizonyít- .va, hogy Madocsa. is. ilyen ber. senyő település volt. Egyes kutatók egyenesen tagadják Madocsa besenyő mivoltát. A szájhagyomány azonban a besenyő származás mellett kardoskodik. A jövő feladata e kérdés tisztázása. Madocsán egyébként meglepően sok szájhagyomány él. A falunak rendkívül gazdag a múltbéli hagyatéka, ám az mind ez ideig feldolgozatlan. Az egyik szájhagyomány a rejtett pincékkel kapcsolatos. E pincékről ma is sok szó esik, csak éppen nem tárták fel. A szájhagyomány szerint az ellenség elől .menekülő barátok e pincébe rejtették kincseiket A pincék ma Is épek, érintetlenek. A boltíves pincékben levő asztalokon arany és ezüst evőeszközök. Található benne aranyjászol is, amelyből aranybika aranv- -szénát-és ezüstzabot eszik. Sokan keresték már ezt a kincses Pincét, de nem találták' még. Egy néhai pedagógus is kutatott utána, de csakhamar kifigúráztáík egy rigmusban: Madocsai bolondok, árkolják a templomot, Nem találnak egyebet, dirib-darato köveket. A buzgó pedagógus megsértődött. s mentem abbahagyta az ásást. Dolgos, de nem törvénytisztelő Varga Gyula tanácsi előadó: — Évtizedek óta Madocsán lakom, dolgozom, mint közigazgatási alkalmazott, s már hivatalból is meglehetősen közvetlen a kapcsolatom a falu lakosságával. Megismertem és megszerettem a falut, annak ellenére, hogy az emberekben sok a negatív tulajdonság is. A madocsai ember szeret dolgozni, tud is, ha akar. Ez jó tulajdonság, de a törvényt valahogyan sosem akarta tudomásul venni. Ma is észrevehető ez a tulajdonság. A madocsai emberben van egy állandó elégedetlenség, most is, néha már csak megszokásból elégedetlenkedik. Az adót tisztességesen fizetik, a község naprakész, de azt már nem akarják tudomásul venni, hogy a különböző vezetők nem a saját kényük-kedvük szerint, hanem a törvények szellemében járnak el adott esetekben. Tiltakoznak, nemet mondanak még akkor is, amikor kézenfekvő az intézkedés helyessége. Mert megszokták a nemet. Nem véletlen, hogy valamikor rendkívül- sok volt a verekedés Madocsán. Mint mondani szokták, tmla- mirevaló bál nem múlott el bicskázás nélkül. Madocsa hírhedt volt a sok bicskázásáról: Egyszer, a háború előtt Veszprémben jártam, s amikor mondtam valakinek, hogy Tolna megyei vagyok, mindjárt rákérdeztek, hogy nem abból a bicskái faluból, ahol még a csendőrt is meggyilkolták? Be kellett vallanom, hogy igen, madocsai vagyok. A csendőrgyilkosság előzménye is egy bál volt. A fiatalok mulattak, és szokás szerint hajbakaptak a lányokon, s mindjárt előkerült a bicska. Az egyik bicská- zót elvitték a szekszárdi börtönbe, de onnan megszökött. A csendőrök körözték, s amikor rátaláltak, egyszerűen lelőtte az egyik csendőrt. — Mivel magyarázzák a madocsai ember kirívó mentalitását, magatartásai? — Más a madocsai ember vérmérséklete, mint a többié. A madocsaiak besenyők. — Máig sem változtak m4g? — Az elégedetlenkedés ma is jellemzőjük, annak ellenére, hogy anyagilag nagyon jól megy soruk. Csak végig kell menni a falun, s látható, hogy mennyi az új ház, hány épületet tataroznak, hány lakásba vettek már új bútort. A bicskázások kora viszont már lejárt. Nincsenek verekedések a faluban, s ez jó jel: azt mutatja, hogy azért mégis változnak az emberek. Árki Ida, a művelődési otthon igazgatója: — Hat éve vagyok a művelődési otthon igazgatója, s mi rendezzük a különféle mulatságokat. Mindössze egyszer kezdődött verekedés, de az sem fajult túl egy pofonon. Ma •már nem olyan izgágák az emberek, mint régen voltak. Az idősebbek is lehiggadtak egy kicsit, a fiatalok pedig mégiscsak magukba szívják a mi nevelésünket. Valamikor nagyon sokat verekedtek ebben a faluban. kedvem... Mert kedv nélkül az sem megy. Felhajt az ember egy, pohár bort, és mind járt megjön a táncos kedv. Amióta csak létezik az együttes, mindig benne vagyok. Már a fiatalos éveimben is szerettem az ilyesmit. Én elmondhatom, mint ahogyan a nóta is mondja, hogy kiskoromtól a nagykoromig benne nevelkedtem. — Milyen műsorral szerepelnek? — A helyi táncokkal. Valamikor sok szép táncot ismert ennek a falunak a népe, r mi ezeket elevenítjük fel. Ezek nemcsak nekünk tetszenek, hanem amerre csak. járunk vele, mindenütt megtapsolnak bennünket. A megyében már alig akad helység, ahol ne léptünk volna fel, de szerepeltünk már Budapesten, sőt, Jugoszláviában is. Nem azért mondom, de sehol sem vallottunk szégyent. Három pedagógus lakást épít A pedagógusok lakáshelyzetéről a nevelők egyikét, a matematika szakos Szabó Istvánt kérdeztem meg: — A pedagógusok lakás- helyzete Madocsán sem a legjobb. Kevés a lakás. Mi négyen most építkezünk a pedagógusok építési akciója keretében: én, az igazgatónk, Lukács István és Árki Ida. Árki Ida már benne lakik, az övé csaknem befejeződött* kettőnké pedig most épül, egyelőre még nem beköltözhető. pedig jó lenne, ha kiköltözhetnénk. márcsak azért is* mert a mostani lakásunkba másik család szeretne költözni. Megtelepedtem Madocsán, szeretem ezt a falut A tégla, vagy a beszerzést nehezebb ? Szántó Sándor, a termelőszövetkezet építőbrigádjának vezetője: — Sok mindent építünk, de sajnos, az építőanyagok beszerzése állandóan nagy gondot jelent. Most sincs cement, amikor volt cement, téglához nem lehetett jutni* ha tégla van, nincs vízvezeték-szerelési cikk. Valahogyan úgy vagyunk hogy nem az építkezés jelent fáradságos munkát, hanem az építőanyagok beszerzése. és a különböző ügyintézés. Nem a tégla a nehéz, hanem a beszerzése. Az ember abba fárad bele, nem a tulajdonképpeni munkába. Foglalkoztatottsági gondok ■ Csibi Boldizsár vb-titkár: — Falunk lakossága néhány év óta ismét szaporodik, mert a korábban elvándoroltak közül, aki csak teheti, hazajön. Kedvező a születési és halálozási arányszám. a faluból való elköltözés pedig egészen minimális. Megnövekedett az építési kedv, évente 20—22 építési engedélyt adunk ki, de ennél sokkal többen építkeznének, ha lehetne anyagot kapni. Sajnos, hol ez nincs, hol az hiányzik. A falu lé- lekszáma kedvező képet mutat, ugyanakkor egyre nagyobb méreteket ölt a foglalkoztatottsági gond. A többség a tsz-be jár, sokan Dunaújvárosba és Paksra utazgatnak dolgozni* de helyben egyre kevésbé lehet rendszeresen foglalkoztatni az ’embereket. Az új termelőszövetkezeti rendelkezések szerint mindenki érdekelt a rendszeres munkában, hiszen azon múlik a háztáji is. nyugdíj is* meg végeredményben az egész évj jövedelem. De a tsz nem képes egész évben munkát adni az embereknek. Arról pedig — sajnos — nem nagyon ábrándozhatunk, hogy valamelyik ipari vállalat üzemet telepít községünkbe* mert nincs semmiféle olyan épületünk, amit üzemi célokra felajánlhatnánk* s ezzel már eleve kiesünk az érdeklődési körből. Mire jó a Trabant ? Molnár János, a termelő- szövetkezet tagja, állattenyésztési dolgozója autóátira- tási ügyben kopogtat a tanácsnál. — Vettem egy kis Trabantot, szeretném elintézni az át- iratási ügyeit. — Hol vette? — Egy szekszárdi illetőtől. — Mennyiért? — Harmincezerért. Hatvanezer kilométer van benne, de jól karbantartott felújított kocsi. — Mire használja az autót? — Sok mindenre. Például rzzal járunk a piacra. A ház. tájiban terem egy kis alma, s azt a szekszárdi és a pak- . si piacon szoktuk értékesíteni. Paks közelebb van ugyan, jó a piaci ár is, de ott csak kisebb tételeket lehet egyszerre eladni. Szekszárdon elmegy a két mázsa is, mert egyszerre annyit tudok berakni a kocsiba. — Hány autó található a faluban? — Vagy negyven, de inkább több. — Milyen márkájúak? — Úgyszólván mindenféle, ami Magyarországon fut. Trabant csak három van. — A többiek mire használják az autót? — Ki erre, ki arra. Mindenkinek megvan vele a maga célja. BODA FERENC
