Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-28 / 225. szám
A korszerűség értelmezése A Dalmandi Állami Gazdaság igazgatója és a gyulaji tsz elnöke mond véleményt A Tolna megyei Népújság szeptember 11-én közölte a „Paksi áttekintés'* című cikket, amely egyebek között megállapítja: napjainkban már nem érdem a megfelelő terméseredmények elérésé, és a mezőgazdasági üzemekben a vezető szakembernek mindennap bizonyítania kell, hogy csakugyan szakember, mert enélkül a konzerválódás jelei, a korszerűség „hézagai*' mutatkoznak. A név szerint is megemlített gazdaságok vezetői viszont éppen azoknak a tényeknek a felsorakoztatásával utasítják vissza a róluk szóló megállapításokat, amelyekre lehet ugyan hivatkozni, ha egy tsz elvitathatatlan fejlődését óhajtjuk érzékeltetni, de kérdés, bizonyítha- tó-e ezekkel a korszerűség és vitatható-e a konzerválódás. Valamilyen oknál fogva az érintettek a „konzerválódás jelel megállapítást elviselhetetlen sértésnek tartják, s például Keresztes János nagydorogi levélírónk ennek megfelelően reagál rá, amikor a Népújságban is közölt levelében a „Paksi, áttekintés’* című cikkről kinyilatkoztatja, hogy az sematikus és tartalmilag értéktelen. A válaszokból mindenesetre kiviláglik: a korszerűség értelmezésével bajok vannak, s helyenként — élnünk kell sajnos ezzel a fordulattal — a korszerűség értelmezése meglepően konzervatív, tfz a körülmény késztette lapunkat vitára, eszmecserére. Ezúttal Szentgyörgyi Ferenc, az ötczerholdas gyulaji tsz elnöke és Vass istván* a 14 és fél ezer holdas Dalmandi Állami Gazdaság igazgatója mondja el véleményét a korszerűségről. Illetve a konzerválódásról. Szentgyörgyi Ferenc elnök: — Közelről tanulmányoztam néhány szocialista és kapitalista ország mezőgazdaságát. Nincs okunk szégyenkezni, de ha büszke is vagyok az eddig elért eredményeinkre, akkor sem mondhatok mást, mint azt: a korszerűség any- nyit jelent, mint lépést tartani a követelményekkel. Olykor abban is a konzerválódás jeleit látom, ha egy mező- gazdasági üzemben még mindig drágán, kézi erővel végzik teljes egészében a kukorica, a napraforgó, a burgonya betakarítását. Az azonban már szerintem a korszerűség kritériumának felel meg, amit Bátaszéken a Búzakalász Tsz-ben csinálnak. Ott a cukorrépát például kézi erő igénybevétele nélkül, gépek takarítják be és a nehéz fizikai munkától felszabadított asszonyokat, lányokat az üzem a konzervgyárában foglalkoztatja. Ez Bátaszéken nem „lesz1', ez már » ,,van”. "Mi magunk is lépést aka-’ runk tartani a követelményekkel, éppen ezért nálunk a gyulaji termelőszövetkezetben 1969-ben a kapásnövények 60 százaléka kézi munkaerőt egyáltalán nem igényel. Egyszerre nem megy. A fokozatosság elveit betartva, a lehetőségeket maximálisan kimerítve, ezen a területen a döntő fordulat jövőre következik be. A kukorica, a cukorrépa száz százalékát gépi betakarítással oldjuk meg 1970-ben. Ezzel egyidejűleg gondoskodunk a felszabadult munkaerő' más irányú foglalkoztatásáról. A komplex gépi betakarítás, de még ezt megelőzően a kukorica vegyszerezése, a keverék műtrágyák megfelelő időben történő kiszórása elsősorban nagyfokú szervezettséget, szakértelmet, hogy úgy mondjam, szellemi beruházást igényel. Hogyan állunk ezzel? A gyulaji termelőszövetkezet négy egyetemet, főiskolát végzett vezető szakembert alkalmaz, továbbá négy mezőgazdasági technikumot végzett szakembert. Véleményem szerint azonban még mindig szükségünk van növényvédő mérnökre, de főleg és elsősorban közgazdászra, ahhoz, hogy ezen a „felületen” is megközelítsük a korszerűség fogalmát. Mellékesen megjegyzem, termelőszövetkezetünk két ösztöndíjast küld főiskolára. Jövőre, 1970-ben fejezzük be a komplex sertéstelep és szarvasmarhatelep építését. Ettől kezdve a sertéstelep évente 5000 hízót bocsát ki. A részleteket most mellőzném, inkább csak annyit, hogy a követelményekkel lépést tartván, az eddiginél nagyobb gondot kell fordítanunk a szakmunkásképzésre. Nem állunk valami túl jól. Most az összes dolgozónk csupán 10 százaléka szakmunkás, jelenleg 13 személy tanul különböző szakmunkás-iskolákon. de csak akkor lehetünk majd elégedettek, ha a tagok 70—75 százaléka rendelkezik szakmunkás, vagy betanított munkás bizonyítvánnyal. Sőt, itt még megjegyezném. hogy sokoldalúan képzett szakmunkásokra volna szükség. Jártam Dániában, azt láttam, szinte gombnyomásra megy minden. Nekem vessző- paripám az utak állapota, és azt mondom, hogy Dániában az általam látott gazdaságokban gombnyomásra megy minden. annak az a feltétele, hogy még a dűlőutak is szilárd bur- kolatúak. De van ennek más feltétele is, egyebek között az, hogy az emberek sokoldalúak, univerzális képzettségűek. Aki a mezőgazdaságban dolgozik, egyaránt ért a traktorok, a munkagépek üzemeltetéséhez, a fejőgépekhez, stb. stb. És ha már a korszerűség értelmezéséről beszélünk, a teljesség igénye nélkül hadd tegyek még említést a kukoricáról. Ügy gondolom, a kitűnő magyar és külföldi fajták bir tokában a rendelkezésünkre álló műtrágya-mennyiségek felhasználásával nem nagy művészet a hagyományos termésátlagokat megduplázni, megháromszorozni. Mi az idén 30—32 métermázsát termelünk holdanként, májusi morzsolt- ban. Földjeink nem a legjobb minőségűek. A terület mintegy 70—75 százaléka lejtős, oldalas, ezen belül 30—35 százaléka erősen erodált, de természetesen a lehetőségekhez mérten'a kukoricát a jobb helyekre vetettük. Végül is mit akarok ebből kihozni? Azt, hogy amint mondom, 30—32 métermázsát termelünk holdanként, de korszerűségről én itt mégiscsak akkor merek beszélni, ha rendelkezésünkre állnak a betakarítógépek és a szárítóberendezések is. Szóval, ha biztonságosnak tudom a megtermelt érték minőségi és mennyiségi megóvását — mondotta Szentgyörgvi Ferenc tsz-elnök. Vass István igazgató: — Szerencsés helyzetben vagyok. sokat járok külföldön, éppen mosf jöttem meg Franciaországból. Én legelőször is azt mondanám és húznám alá második fázis is korszerű legyen. Ha nem munkálkodnánk ezen, akkor nyugodtan, mondhatnám, hogy a konzerválódás jelei figyelhetők meg a Dala korszerűtlenség legfőbb jel- Állami Gazdaság mű lemzőjé az elégedettség. Itt a gazdaságban naponta kell küzdenem az elégedettség ellen. Veszedelmes dolog. Ha ugyanis azt nézzük, hogy a Dalmandi Állami Gazdaság honnét indult el, akkor büszke mell- döngetéssel mondogathatnám, hogy eredményeink ragyogónk, nagyszerűek, kiválóak. Csakhogy nem lehet mérce az az elmaradottság, ami jellemezte tíz, méginkább húsz évvel ezelőtt a magyar mezőgazdaságot. A mérce a világpiacon való helytállás, a szocialista követelményeknek megfelelő munkafeltételek megteremtése, annak megfelelő termelési feltételek biztosítása. Csakugyan nagyot léptünk előre, de hangsúlyozom, egy elmaradott, egy sehol nem jegyzett szintről. Ebből következik: korszerűségről akkor beszélhetünk, ha termelvényeinkkel a világpiacon versenyképesek vagyunk. Röviden ez. A termelés első fázisával úgy nagyjából általában itt a Dalmandi Állami Gazdaságban rendben lennénk. Ami a második fázist illeti, itt van a legtöbb baj nálunk is. Szívesen részletezném ennek alátámasztására a külföldön szerzett tapasztalatokat, de sajnos erre most nincs mód. Más módon érzékeltetném tehát röviden a mondandóm. Nálunk a gazdaságban áru- kukoricából 35 métermázsa a holdankénti hozam. 1500—1800 holdon termesztünk kukoricát és az ezzel járó munkát mindössze 20 ember végzi el, vetéstől betakarításig. Ami tehát a termésátlagokat és a terme- >.ós első fázisát illeti, az korszerű, de a következő fázis, a feldolgozás, a konzerválás és a tárolás még nem. Mi most azon fáradozunk, hogy ez a ködésén. A téma roppant fontos, kár, hogy nincs mód a részletezésre. Mit mondjak? Az egész szántóföldtáblásítási rendszerünk sem korszerű. A nagy teljesítményű gépsorokat lehetetlen eredményesen kihasználni addig, amíg nem korszerűsítjük a szántóföld táb- lásítását. Ez a 14 és fél ezer holdas mezőgazdasági üzem 37 egyetemet és főiskolát végzett embert foglalkoztat. Sajnos, ez a szellemi erő nem fedezi még a korszerű igényeket. Agrár- közgazdászokra, kultúrmérnökökre volna még szükségünk. A mi üzemszervezésünk olyan, hogy a naponta megvalósítan- t dó feladatokra mozgósít. Ezen már rég túl kellett volna jutnunk. Hónapokra, egész évre kidolgozott termelési program szerint kellene dolgozni a maradéktalanul konzervatív napi munkaelosztás helyett. A téma nagy és széles. Szinte csak tőmondatokban vázolhattam fel gondolataimat. Annyit mondok még, semmiképpen nem lehet korszerű az az üzem, ahol nem gondolnak a jövőre — mondotta Vass István elvtárs. Sz. P. A Szekszárdi Állami Gazdaság Szekszárd, takarítónőket keres AZONNALI BELÉPÉSRE. Jelentkezés a gondnoknál, borkombinát. A Uj törvények rokonsága ét gazdasági törvényja- vaslatot tárgyalt és fogadott el az országgyűlés: az egyik megreformálja a szakmunkásképzést, a másik egységesen rendelkezik a gázenergia felhasználásáról. Úgy tűnik nagyon is különböző kérdések ezek. Valami azért erősen rokonítja őket: a gazdasági és társadalmi viszonyok gyorsuló ütemű változása, amely a jövő szakmunkásgenerációinak korszerű, a korábbinál igényesebb nevelését és a diadalmasan előretörő földgáz gazdaságos és biztonságos alkalmazásának intézményes rendezését egyaránt sürgetően napirendre tűzi. Ha jobban meggondoljuk, egyáltalán nem idegenek egymástól a gyors ütemben megváltozó termelés — és további nagy változásokra szoruló — emberi és anyagi „energia- hordozó”. Ez magyarázza, hogy — a külpolitikai napirenden túlmenően is — csaknem negyven képviselő vett részt a vitában, s közülük harminc a szakmunkásképzésről mondott véleményt, amely következményeiben különösen élénken foglalkoztatja a szakmai köröket és a szélesebb társadalmat. Ha ehhez hozzászámítjuk azt a szokottnál élénkebb aktivitást, amely a javaslatok előkészítésekor egész sor szak- bizottságban tapasztalható volt. akkor képet alkothatunk a törvényhozói munka tartalmi szélesedéséről és módszerbeli fejlődéséről is. A szakmunkásképzésről szóló új törvény tárgyalása módot adott a képviselőknek arra is, hogy állást foglaljanak a terme.lés, az üzemi élet, a munkavállalás és munkavégzés számos olyan anyagi, társadalmi és etikai vonatkozásában. amely manapság mind több embert foglalkoztat Gondolunk itt a sok területen tapasztalható munkaerőhiányra, a növekvő munkásvándorlásra. a laza munkafegyelemre, a. stagnáló termelékenységbe. Nem véletlenül hangsúlyozta Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára olyan intézkedések szükségességét, amelyek korszerű módon, mindenekelőtt helyes ösztönzéssel, a közérdeknek megfelelően javítják a munkamorált és a termelés hatékonyságát. A vita alkalmat adott arra is. hogy a képviselők elmondják, mit vár a társadalom a jövő szakmunkásaitól. E közismert követelmények teljesülését kétségtelenül jól szolgálja a képzés reformja. Egy Fejér megyei pedagógus, Káli Ferenc képviselő azonban hangot adott a fiatalok és szüleik várakozásának is. amikor szembeszállt a csábító általánosításokkal. miszerint a fiatalok többsége mindenáron íróasztalt keres. Szerinte igenis szakmát keres, de olyat és olyan körülményeket, hogy továbbképezhesse magát és előrejuthasson. Jó tudni, hogy a szakmunkásképzés a reform alnníán ebben az irányban fejlődik. A téma alapos ismereté- ben szólalt fel Kaszás Imre szakmunkásképző iskolai igazgató, megyénk ország- gyűlési képviselője. A törvény- javaslat — mint mondotta — társadalmi és politikai szempontból is jelentős jogalkotás, beiktatja a szakmunkásképzést a középfokú oktatási rendszerbe. Felhívta azonban a figyelmet arra. hogy megvalósítása során még igen sok a ''tennivaló a személyi és tárgyi feltételek biztosítása terén. A gáz-ügyet — ha lehet ■í®’ így mondani — hűvösebben tárgyalták a képviselők, ami nem különös, hiszen már jócskán megindult változás útját rögzíti és teszi még egyenletesebbé az új törvény. Mégis hadd kockáztassuk meg a kijelentést, miszerint csaknem kiszámíthatatlan, milyen rendkívüli mértékben — és viszonylag gyorsan! — alakítja majd át a technológiát az üzemekben, s a családok mindennapi életét, a munkát és az otthont, a hétköznapokat és a szabad időt a jövő már bontakozó energiagazdálkodása. Ném; költőiséggel fogalmazva: 'ha a villamos energia fényt vitt a távoli tanyákra is, a gáz meleget szállít majd, a civilizált élet melegét. A jobban képzett fő és a jobban kímélt kéz törvénye harmonikusan összecseng. Tervezik a második fűtőműt A távlati tervek szerint Szekszárdon a többszintes lakóházak, valamint hivatalok, intézmények fűtését távfűtéssel oldják meg. A városközpontban épült új irodaházak máris távfűtésre vannak berendezve, az ezután épülő lakóházak is távfűtést kapnak, majd fokozatosan bevezetik a távfűtést a meglévő épületekbe is. Az első tömbfűtőmű építését — a Beloiannisz utcában — már megkezdték. A Tolna megyei Tanácsi Tervező VálKözéletünk Tegnap a délelőtti órákban ülést tartott a Szekszárdi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Először Fejős Mihály csoportvezető előterjesztését vitatták meg, amely a járás termelőszövetkezeteiben folyó káder- és személyzeti munka tapasztalatairól szólt. Ezután Egyed István tervcsoportvezető előterjesztése került napirendre. Egyed István a törpevízmű-társulások létrehozásának tapasztalatairól és a témával kapcsolatos további feladatokról tájékoztatta a vb. tagjait. A későbbiekben a vb különböző bejelentések tárgyában döntött. lat megbízást kapott egy nagyobb fűtőmű terveinek elkészítésére, amely a Mártírok terétől Hunyadi utcától délre fekvő városrész hőenergia-ellátását biztosítja. A fűtőmű a Patyolat új üzeme és a Séd-patak közt kap helyet. Az első ütemben húszmillió kalóriás teljesítményűre építik, természetesen később bővíteni lehet. Olajtüzelésű lesz, éppen ezért a fűtőmű mellett létesítenek egy központi olajlefejtő állomást. A tartályvagonban érkező fűtőolajat itt fejtik majd le, tárolják és látják el a város többi, olajtüzelésű fűtőművét is. Felveszünk több éves gyakorlattal rendelkező I gyors- és gépírót titkárnőnek. Jelentkezni lehet „Megbízható 247710” jeligére a szekszárdi hirdetőben. (407) t
