Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-26 / 223. szám

Az első szabad magyar város: Makó Felhívás Tolna megye minden kisdobosához és úttörőjéhez! Kisdobosok! Úttörő k! A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága cl Ismerését és köszönetét fejezi ki „A forradalom lángjai” mozgalom keretében ki­fejtett eredményes mun kátokért. Lelkesen készültetek történelmünk nagy évfordu­lóira. Komoly részetek volt a KMP megalakulása, a KIMSZ létrejötte, és a Magyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 50. évfordulója méltó megünneplésében. Kutatómunkátok során sok értékes anyaggal gazda­gítottátok megyénk munkásmozgalmi emlékeit. Ered­ményesen szerepeltetek a kulturális szemléken, szak­tárgyi vetélkedőkön és a különböző sportrendezvé­nyeken. Kivettétek részeteket lakóhelyetek szépítésé­ből. Munkátokat segítették idősebb testvéreitek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai. Ismét kivív­tátok a felnőttek elismerését, megbecsülését. Kisdobosok ! Úttörők! Hazánk felszabadul ásának 25. és Lenin születé­sének századik évfordulója méltó megünneplésére hí­vunk fel Benneteket! A „Szabad hazában — Lenin útján” mozgalomban, az eddigiekhez hasonló oda­adással és lelkesedéssel vegyetek részt. Kutassátok lakóhelyetek felszabadulásának történetét. Kapcsolód­jatok be a felszabadulás tiszteletére indított emlék- stafétába. Vállaljátok az emlékhelyek gondozását, a lakóhely szépítését. Ismerjétek meg Lenin életét, munkásságát, taní­tásait! Legyetek Lenin követői! Teljesítsétek becsü­lettel kötelességeiteket. Tanuljatok, dolgozzatok úgy, hogy méltóak legyetek a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség tagságára. A dolgozó népért, a hazáért, előre! MSZMP Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága Téma: a tanárképzés Pedagógusok tanácskozása Szekszárdon A hajdani Csanád vármegye székhelye volt Makó, ez a Maros-parti hagymatermelő kisváros. A patinás „megye­házát” szépen helyrehozták, ott székel a város tanácsa. A boltíves bejárat alatt bronz dombormű, két oldalán már­ványtábla nevekkel: Csala István, Jenei József. Juhász József, Hoffmann Endre..., s egy idézet „Kik érted hal­tak szent világszabadság.” Az 1919-es Tanácsköztársaság forradalmi mártírjainak em­lékére emelték a dombormű­vet. A makój emberek nem fe­lejtették el azokat a küzdel­mes szép napokat. Bízva bíz­tak. hogy újra eljő a szabad­ság napja. S e bizodalom nem is volt hiábavaló, mert hu­szonöt esztendővel ezelőtt a magyar városok közül számuk­ra jött el elsőnek a régen várt szabadság. 1944. szeptem­ber 26-án, amikor a nap föl­kelt a keleti égbolton. Makó városára a szabadság fénye is felragyogott. A szemtanú, özv. Szabó Já- nosné emlékezik: — Makón erős volt a bal­oldali mozgalom. Én és férjem 1925-től kezdve részt vettünk a munkásmozgalomban, a szociáldemokrata párt tagjai voltunk, a felszabadulás pilla­natától pedig a kommunista párt soraiban folytattuk küz­delmünket. Szabó néni, mint annyi makói asszony hagymaterme- lö család sarja. Földnélküliek, akik mindig béreltek egy da­rabka területet. E vidék sa­játossága, hogy nemigen volt mammutbirtok, s a távolabbi községek földjét bírták áren- dába. — A makói hagymásoknak Mezőhegyes is adott földet — mondja Szabó néni. — Mi ab­ban az esztendőben Mezőhe­gyes és Pitvaros határában ültettünk hagymát, a Batto- nyai út mellett. A férj. Szabó János negy­vennégy nyarán a nagykani­zsai intemálótábor foglya volt. Éppen hagymasziiret előtt, augusztus végére tért haza. A Battonyai út kömyé­„Hazavárunk, apuka” felirat és egy mosolygós kisfiú arca hívja fel elsőnek a figyelmet a kiállítóterem ajtajában. Ez az apró jelzés gondolatindító. A kisfiú egészségesen, vidáman várja haza édesapját, édesany­ját, fivéreit és nővéreit a mun­kából. Tegnap, a reggeli órákban Szekszárdon, a Garay szálló emeleti nagytermében lázas készülődés volt. A ma nyíló munkavédelmi kiállítás befe­jező mozzanatait végezték a KPVDSZ Tolna megyei Bi­zottságának munkatársai és a szakmához tartozó alapszer­vezetek dolgozói. Gyóri István, a KPVDSZ munkavédelmi felügyelője így nyilatkozott a munkavédelmi kiállítás céljáról: — A kiállításon a látoga­tóknak be szeretnénk mutat­ni és megismertetni velük a munkavédelmi és egészség- védő felszereléseket, melyek használatáról, beszerzéséről adunk szaktanácsot illetve felvilágosítást az érdeklődők­nek. Az üzemek és vállalatok a helyszínen megrendelhetik és megvásárolhatják a szűk­kére aknát telepítettek a ka­tonák. — A fölszedett hagyma ott állt kupacokban. Fuvarost már nem kaptunk, aki hazaszállí­totta volna. Szeptember 25-én kukoricát szedtek a kiszombori határ­ban. Estefelé igyekeztek volna haza, amikor a városból jövő emberek hozták a hírt: — Szabó bácsi, ne menjenek be a városba, mert magukat el­hurcolják. — Nem mertünk bemenni, hiszen már előbb is provo­káltak minket. Eljött hozzánk előző este egy ember, s mond­ta a férjemnek: „Szabó bá­tyám, meg kellene alakíta­nunk a kommunista pártot, hogy felkészülten várjuk a Vörö* Hadsereget”. En ismer­tért azt az embert. Romániá­ból került a városba. Ott vas- gárdista volt, itt meg nyilas. Intettem a szememmel az uramnak, hogy vigyázzon. „Nem veszek részt semmiféle mozgalomban. pártban” — mondta a férjem. — Úgy döntöttünk, hogy nem térünk be a városba, ha­nem egy közeli tanyába me­gyünk, ahol ismerőseink lak­nak. A tanyában sokan voltak a Maros túlsó partjáról is. Meg­húzódtak és vártak. Volt aki a németeket, volt aki a szov­jet csapatokat várta. A hátra­hagyott magyar katonai ala­kulat utóvédje felrobbantotta p. folyó hídját. aztán azok a katonák is betértek a tanyára. Civilruhát kértek. „Nem har­colunk tovább!” — jelszóval elszéledtek. hátrahagyva egyenruhájukat és fegyverei­ket. Arad térségéből érkezett meg a szovjet előőrs után a derékhad. — Az első napon dermedt­ség volt a városban, — foly­tatja Szabó néni. — Mi lesz? Ml történik? Először a gye­rekek merészkedtek ki, majd utánuk a szülők is. Aztán megjelent az első plakát a városban: indítsák meg az is­kolákban a tanítást, álljon helyre a közigazgatás, nyissa­nak kj az üzletek, kezdjék meg a munkát az üzemekben. séges munkavédelmi gépeket, felszereléseket, munkaruhákat, stb. — Milyen új cikkeket láthat­nak az érdeklődők a kiállítá­son ? — Bemutatjuk az új anya­gokból készült, a divatvona­lat követő munkaruhákat, korszerű, kisméretű szállító­kocsikat, a csúszásgátló pad­lót és cipőt és még sorolhat­nám. Mayer Rezső, a KPVDSZ megyebizottságának tagja, a Népbolt Vállalat szb-titkára a teremben elhelyezett tablók jelentőségéről számol be: — A tablón képekkel és rajzokkal mutatjuk be látoga­tóinknak a munkavédelmi eszközök helyes használatát, illetve azt, hogy azok mellő­zése, helytelen használata mi­lyen súlyos baleseteket okoz­hat. Tablóink a „jót és rosz- szaf” szembeállítva. jól érzé­keltetik, hogy a kiállítás nem öncélú, hanem a kiállított tár- nvak használata védi a dol­gozók egészségét, megelőzi a baleseteket. —h— a malmok is dolgozzanak és a templomokat is nyissák ki. — Egy öreg asszony olvas­gatta a plakátot: „A templo­mokat is?”. Akkor nem igaz. amit mondtak, hiszen imád­kozni is szabad. Valahogy így oldódott a légkör, — emléke­zik vissza Szabó néni. Említi, hogy Vas Zoltán jött át Makóra, segített az MKP megszervezésében. Persze ott voltak a makói elvtáj'sak is, Igaz Lajos, Diós Sándor és a többiek. Bolkov kapitány, a város parancsnoka is támo­gatta a helybeli embereket. A határban levő hagymakupa­cokat behordták. s talán a felszabaduló Magyarország el­ső külkereskedelmi kapcsola­ta akkor bonyolódott le: a városparancsnok hagymát ren­delt a harcoló alakulatok ellá­tásához, s a makóiak 35 vagon hagymát adtak el. — Rendesen, pengőben fi­zettek — mondja Szabó néni. A városi tanács épületében a fiatal titkár, Karsai And­rás így idézi azokat a napo­kat: — Érdekes helyzet volt ak­koriban. mivel jelentős föld­birtokkal nem rendelkeztünk, alig jutott az itteni „földéhes” embereknek birtok. A mi te­rületünkön az összes földhöz- juttatottak 53 százaléka 1 hol­don alul kapott. S mi a helyzet mostanában? — Négy nagy termelőszö­vetkezet van a makói határ­ban és 30 ezer holdon gaz­dálkodnak. Később a városi tanács tit­kára is visszatér a múlthoz, a negyedszázados időkhöz: — Akkor Makón 176 ember halt meg. Katonák és hely­beli civilek. Egy századnyi magyar gyalogos akarta meg­védeni a várost. Nevetséges lehetett. aho°v most utólag visszaemlékezik az ember. Nemrégiben Makón járt egy hajdani szovjet katona. Ale- xej Vészelik Roman híradós százados, aki ma rokkant­nyugdíjas. Körülbelül 200 gé­pelt oldalon leírta a makói harcok emlékeit. Katona baj­társainak utolsó szavait őrzi az emlékezés. Visszatérve a mai Makóra: Megváltozott Makó belváro­sa. Szabó néni is új lakásh kapott, szén kétszoba-összkom- fortos otthona van a Lenin téren. Mutatja a hátsó trak­tust. — Itt ez lesz. amott az lesz. — Tényleg szépen ala­kul ez a „kihalt” város. A titkár mondja: — Az elmúlt tíz esztendő során Makó lakossága ugyan­is évente csökkent, tavaly 29 ezer főt számlált. Munkahely hiányában vándoroltak el a fiatalok. Feljegyzem az adatokat. Mi a helyzet most? A Hódmező­vásárhelyi Divatkötöttárugyár új üzemet építtetett Makón. Háromszáz asszony és leány jut munkához. A tanács 12 millió forintért újjáépítette a téglagyárat, azt is most avat­ják. A termelőszövetkezetek is jól fizetnek a tagoknak. Más az élet, jobb és kiegyen­súlyozottabb. Átépül a régi belváros is. Készen áll 219 lakás a város közepén, a kö­vetkező időszakban újabb la­kóházak nőnek ki a régiek helyén. Sétáltam az utcán és meg­szólítottam egy kislányt, egy mai teenagert. Koós Edit má­sodikos gimnazista: — Én. mit tudok? Semmit. Jól érzem magam. Valószínű igaza van. Egv tizenhat éves leány igazán jól érezheti magát a mai Makó" a Maros partján. GAZDAGH L'TVÁN Kétnapos értekezlet kezdő­dött tegnap a reggeli órák­ban Szekszárdon. Az értekez­let tárgya: a tanárképzés. A témának megfelelően tanár­képzéssel foglalkozó pécsi, kecskeméti, szegedi, kapos­vári, győri pedagógusok, va­lamint a dunántúli megyei ta­nácsok művelődésüggyel fog­lalkozó elnökhelyettesei, mű­velődésügyi osztályvezetői, to­vábbképzési felügyelői, leve­lezési konzultatív központok vezetői vettek részt. A két­napos rendezvénysorozat alatt Szekszárd vendége volt dr. Fekete József, a Művelődés- ügyi Minisztérium főosztály- vezetője. A vendégeket a régi me­gyeháza nagytermében dr. Gyugyi János, a Tolna me­gyei Tanács Végrehajtó Bi­zottságának elnökhelyettese üdvözölte. Az értekezletet Márk Bertalan, a Pécsi Ta­nárképző Főiskola igazgatója nyitotta meg. Ezután Lovas Henrik, a Tolna megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottságá­A villám elleni védekezés kérdéseiről a Magyar Elektro­technikai Egyesület a jövő héten nemzetközi konferen­ciát rendez. Programjáról csü­törtökön délelőtt a Technika Házában tájékoztatta az új­ságírókat dr. Horváth Tibor tanszékvezető docens, a ren­dező bizottság elnöke. Mint elmondta a villámmal kapcsolatban — noha ez a legrégebben, évezredek óta is­mert villamos jelenség — még mindig sok tudományos és gyakorlati kérdés vár megol­dásra. Pedig titkait előbb utóbb feltétlenül meg kell fej- í;ni, hiszen például hazánk­ban évente több százezer vil­lám csap le és ötven ember válik a villámcsapás áldoza­nak művelődésügyi osztály- vezetője tartott tájékoztatót, majd dr. Kálmánchey Zoltán, a Pécsi Tanárképző Főiskola igazgatóhelyettese vette át a szót. Az elhangzott tájékoz­tatókat vita követte. A délutáni órákban dr. Gyugyi János, a megyei ta­nács épületében fogadást adott az értkezlet résztvevői­nek tiszteletére. Ezután ke­rült sor a konzultációs köz­pont vezetők részére tartott megbeszélésre, amelyet Bolla Ferenc, a Pécsi Tanárképző Főiskola igazgatói hivatalá­nak vezetője tartott. Ugyan­ezen idő alatt tanácskoztak a továbbképzési kabinet veze­tői a városi művelődési ház­ban. A késő délutáni órák­ban Decsre látogattak az ér­tekezlet résztvevői, ahol az általános iskolát, a diákott­hont és a néDművészeti mú­zeumot tekintették meg. A program ma délelőtt Szekszárdon, a régi megye­háza nagytermében folytató­dik. tául. A villámok által okozott anyagi károk tavaly elérték a nyolcmillió forintot. A mostani tanácskozásra, a hazaiakon kívül négy ország­ból több mint száz külföldi részvevőt várnak. A konfe­rencián olyan témákat tár­gyalnak majd meg, mint pél­dául a villám fizikai tulaj­donságai. Az antennák és a villámhárítók „nézeteltérései”, a villámcsapás élettani hatá­sai stb. Megismertetik a kül­földiekkel a világ talán legel­ső detektoros villámszámláló .rádióját”, amelyet még a huszas években Palatin Ger­gely tanár készített Pannon­halmán, és még ma is hasz­nálható. A KPVDSZ Tolna megyei Bizottságának kiállítása a munkavédelemről Nemzetközi konferenciát rendeznek a villámról Sajtótájékoztató a Technika Házában

Next

/
Thumbnails
Contents