Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-25 / 222. szám
Szerdáig 600 holdról takarították be a termést az ország egyik híres hibridkukorica-termesztő nagyüzemében: a Dalmandi Állami Gazdaságban. Az MV—40-es, korai érésű magyar hibrid fajta — májusi morzsoltban számítva — 27 mázsa, jó átlaghozammal fizetett 550 holdról. Ezenkívül 50 holdról az angliai megbízásból — úgynevezett céltermelésre — termesztett XK—59-es hibrid kukoricát is letörték. A sziget- ország éghajlatának megfelelő vetőmagot az angol cég küldte Dalmandra, hogy ott szaporítsák el részére. Az angol hibrid kukorica 21 má- zsányit adott holdanként. szintén májusi morzsoltban számítva. A gazdaság mintegy 3200 hold kukoricájában jelenleg is 17 — jugoszláv—magyar kooperációban készült — csőtörő és fosztó gép, valamint két, szovjet kombájnra szerelt francia adapter dolgozik. A martonvásári SC—530-as fajtájú árukukorica betakarítása folyik. Ä kukorica- törést szeptember 11-én kezdték meg, s már nyolc kombájn a napraforgó betakarítását is végzi, {-sói A mözsi Űj Élet Tsz-ben megkezdődött a burgonya felszedése, válogatása, Az étkezési burgonyát a MÉK-nek adják el, a vetőgumót, valamint a takarmánynak valót maguk tárolják. Foto: Tóth Iván Angol kukorica Dalmandon Munkában a csőtörő és fosztó gépek Iskolaalapítók — országalapítók A tárgyak személyes ismerőse Aktuális nyilatkozat Gazdaságrezetők a BŐV-ről Elfogadnám minden darabját a kiállításnak A Simontomyai Bőr- és Szőrmeipari Vállalat kiállítási anyaga egyik szenzációja volt az idei BŐV- nek. Nemcsak a lakosság, hanem számos kiskereskedelmi vállalat is megismerte ezt a céget, termékei t Kürtét István igazgató nyilatkozott a tapasztalatokról. — Eredetileg a Baranya megyei ipari vásáron akartunk részt venni, a nevezési, részvételi költség ötezer forint plusz négyzetméterenként kétszáz forint lett volna. Dolgozóink javaslatára úgy határozunk, hogy a BÖV-re megyünk, miután a költségek azonosak, ugyanakkor a fővárosban nagyobb közönséget kap majd árunk is — gondoltuk. Nehezen tudtunk dönteni abban a kérdésben is, hogy csak kiállítsunk, vagy áruljunk is. Végül úgy határozott a vállalat vezetősége, hogy mintegy kétszázezer forintos forgalmat kell lebonyolítanunk, hogy a költségek megtérüljenek __Nagyobb gond csak azután jött: megfelelő m ennyiségben árut biztosítani a kiállításra — kiváltképpen akkor volt ez az áruhiány kritikus, amikor a közönség már megismerte áruinkat. Összesen 417 ezer forint értékű árut adtunk el. — Milyen áruval vonultak a BÖV-re? — Nem olcsó cikkekkel. A 7100 forintos perzsabunda, az ocelot-nyomású 3600 forintos bundák voltak a keresettek, ezek voltak a mi slágereink. Még most sem tudjuk megérteni, hogy a nagykereskedelmi cégek miért az olcsó bundákat rendelik, amikor a közönségneek a finomabb, nagyobb értékű kell... — És kik voltak vásárlóik? — Nem „káderoztukf vevőinket, de úgy véljük a lakosság minden rétege vendégünk, vásárlónk volt. Persze elsősorban színésznők, énekesnők: Surányi Magdolna, Harangozó Teréz, Gombkötő Erzsébet balettművész... És sok-sok áruház, kiskereskedelmi cég volt nálunk árut rendelni, vásárolni Szóval megismerte most az ország fogyasztóközönsége, cégünket, termékünket. Tessék, itt a vendégkönyvünk ... A vendégkönyv megtelt. A bejegyzések mind dicsérik a kiállítókat. Ilyen summázásokat olvashatunk: Címüket megjegyeztem! Pompás bundát vettem, köszönöm. Elfogadnám minden darabját a kiállításnak. — És a jövő évi kiállítás? — Úgy tervezzük, hogy kétmilliót érő áruval megyünk a BÖV-re, s ebből másfél milliót ott helyben a lakosságnak adunk el... Sajnos, az idei kiállításnak volt egy kis árnyoldala is: a labdával nem tudtunk olyan sikert elérni. mint szerettük volna. Keveset adtunk el. Majd talán jövőre. Egyenletesebb elosztást ' Hol keresse az újságíró a nyugdíjas igazgatót? Természetesen ott, ahol az elmúlt évtizedek során keresték és találták megannyi- an, az iskolában. Két kislány lohol órakezdés után a szertár felé, pótolandó valami mulasztást. Őket kérem, hogy kalauzoljanak Boldogan teszik. — Szerettétek? — Nagyon! — És most persze, sajnáljátok, hogy nyugdíjba ment. — Nagyon! Szívesen faggatnám őket tovább, hiszen nem mellékes, amit ők mondanának, de nem lehet. — Itt az igazgató bácsi! A régi is, az új is, — mondják és eljramlanak. Komisz kis dilemma! A két férfi közül melyik lehet az új es melyik a régi? A kérdést a bemutatkozás dönti el. de nem enyhül előbbi zavarom, s újságíró életemben először azon kapom magamat, hogy udvarolok. Mihelyt kimondom, hogy letagadhat éveiből tizet, mert... akkor ő esik zavarba. Ejnye, de kellemetlen! Udvarlás esetén általában fordított az ábra. No. ez a nap is jól kezdődik! Jól, mert kölcsönös derűvel. Kint foglalunk helyet az igazgatói szoba előterében, hogy négy- szemközött beszélgessünk arról, ami sok szem előtt zajlott. Ez is fura fordulat. De talán így a jobb. Ahol jelen van a mosoly, ott nincs helye az érzelmeskedésnek, általánosságoknak. Heinrich Rudolf, a tamási gimnázium nyugdíjas igazgatója ezelőtt 22 évvel jött Székesfehérvárról Tamásiba. A Művelődésügyi Minisztérium elődétől, a VKM-től azt a megbízást kapta, hogy alapítsa meg a gimnáziumot, vezesse ideiglenesen, amíg az intézmény megerősödik, aztán visszamehet Fehérvárra, vagy újabb megbízatással, máshova. Huszonkét évvel ezelőtt 1947-et írtunk. Akkor már 12 éves tanári munka állt mögötte. most a Tamásiban végzett tevékenységgel együtt 34. Nemrég a Munka Érdemrend ezüstfokozatának birtokosaként ment nyugdíjba. Kénytelen vagyok hinni, hogy decemberben töltötte be 80. évét. Pedig változatlanul hihetetlennek tűnik. Néhány szó esik arról, hogy milyen volt a pályakezdés. Közhelyként hat. hogy nehéz, pedig nagyon az volt, mert a fiatal magyar—francia szakos tanár több mint öt évig kereste óraadóként a kenyerét, mire kiböjtölte az állami állást. Történelmünknek nem éppen a legfényesebb lapjait írtuk a harmincas években— — Nekem itt személyes ismerősöm minden fal, minden tárgy. Külön krónikája lehetne mindegyiknek. Túlzás? Semmiképpen. Huszonkét évvel ezelőtt három tanár, tizennyolc tanulóval jelentette Tamásiban a gimnáziumot. Volt itt egy tantermük és egy alig -szobácská- juk, akkor még az iskola a földművelődésügyé volt, s az új gimnázium albérlője lehetett csak a mezőgazdasági iskolának. Az alig, szobácska volt a tanári, az igazgatói rezidencia, s ez volt a szertár. Alig szerekkel. Bútor? Semmi! Az első, a hőskor nővén-' dékei hazulról hoztak székeket, hokedliket, rajztáblák szolgáltak asztalként. Két évig tartott az albérlőélet. Az első végzősök 1951-ben érettségiztek. Jelenleg közel háromszáz tanulója van a gimnáziumnak, amely sokféle kísérlet színhelye volt. mert képeztek itt középiskolai szinten állattenyésztőket is. — Mit mondhatnék? Valamelyik nap beszélgettünk a kollégákkal és abban egyeztünk meg, hogy rettentő gyorsan suhant el a 22 év és alatta úgyszólván semmi különös nem történt. Sajnos, nincs idő azt fürkészni, hogy mit vélnek különösnek és mi az, amit történésnek könyvelnek el. A gimnázium mindenesetre a megye jó hírű középiskolái közé került. Az ilyen rangot pedig — köztudottan — nem adják ingyen. Az iskola egyfajta munkájának értékét méri, hogy a volt tanítványok közül számosán ide jöttek vissza tanítani. Ezeken kívül a gimnázium számon tarthat több tucat olyan volt növendéket, aki akár az élet felsőbb osztályába lépve nyomban a gimnáziumi évek után helyére talált, sok az olyan volt tanítvány, aki továbbtanulva valamilyen területen kimagasló szakembernek számít. .. Nem arról beszélgetünk konkréten és mégis arról, hogy az iskolaalapítók nem kis mértékben országalapítók is. Az iskola munkájának a természete más, mint törvényeket. rendet alkotni, de az eredmény azonos, mert aki a tudást gyarapítja, az elmét pallérozza, az fundamentálisan dolgozik bele az országépítés munkájába. Úgy jött Tamásiba, hogy küldetése végeztén elmegy. A küldetés véget ért Heinrich Rudolf marad. Nagyon mélyre futott gyökereket kellene immár eltépnie, ha menni szándékozna. Kevesebb óraszámmal, de tanítani fog, francia nyelvet. Mellette megtartja a képzőművész-szakkör vezetését. Szabad idejében? Fest és szobrászkodik. Alkotásaival már eddig is sokszor találkozhatott a közönség a megyei képzőművészek kiállításain. Valamikor 29—30-ban a nyelvtudás tökéletesítése miatt járt Franciaországban, ahol egy neve® professzor felajánlotta, hogy ha kint marad, fedezi a tanulás költségeit, foglalkozzék csak képzőművészettel Nem fogadta el a csábító ajánlatot. Miért,? A overtyát nem lehet mindkét, vén-én meg- pvúitani! Nem saináHa az elmulasztott lehetőséget. Mit is sajnálhatna? Megadatott neki. hogy hivatását hivatásszerűen és ne foglalkozásként űzze. Tanított, s men ezt teljes emberségével tette, nyugdíjasként sem tud már epvebet tenni, mint tanítani. Résen nem láttam hozzá hasonlóan boldog, ki esve súlyozott embert és — ensedelmet az ismétléséért — hatvanévesen isi ilyen fiatalt, nedíg més soha eddig. Azt hiszem, ez a sugárzó belső harmónia az, ami miatt a tanítványok rajonganak érte... — H — Szerdán ülést tartott Szek- szárdon a MÉSZÖV Igazgatósága. Megtárgyalták egyebek közt az élelmiszer- és vegyianyag-éllátás helyzetét, az illetékes nagykereskedelmi vállalat képviselőinek jelenlétében. A felszólalók sok problémát vetettek fel, egyebek közt kérték, hogy a témában érdekelt Baranya— Tolna megyei nagykereskedelmi vállalat egyenletesebben. ossza el az árut a két megye közt. Ugyanis több kiskereskedelmi szakembernek az volt a megállapítása, hogy Tolna megye hátrányosabb helyzetbe került az elosztásnál. Többen kérték, hogy az új cikkeket gyorsabban juttassák el a községekbe, mert ott is igénylik. Az új cikkeket nem ismertetik elég széles körben, ezért néha megtörténik, hogy érdemes árucikkekről sem az eladó, sem a vásárló egyszerűen nem is tud. Cukrászipari termékekben hiány mutatkozik, ugyanakkor Tolna megyében is kihasználatlan cukrászipari kapacitás van.
