Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-17 / 215. szám
•T r Mire fordítják a pénzt? Ja, a fél kiló arany? Hát az úgy volt uraim, hogy az én drága, jó feleségem, aki napszámba járt egészen addig, amíg fiatal szervezetét a gyilkos hajókötél meg nem támadta, szóval az én drága gyermekeim mártíranyja azt mondta reggel: te Ödön fiam, vigyázz magadra, nyolcvan kilónál többet ne cipelj. És vigyázz, mert rettentő szeles az idő; te meg úgy le vagy fogyva. hogy rettenetes, mert minden falatodat odaadod a gyerekeknek. Tegyél a zsebedbe valamit fiacskám, hogy el ne fújjon a szél. akkor mi kereső nélkül maradunk. Ekkor mindketten sírtunk és én leemeltem a szekrényről egy ilyen izé ... egy ilyen papírnehezéket és a zsebembe tettem, de bizonyisten nem tudtam, hogy arany, nem is tudhattam kérem, mert aranyat én még nem láttam, én ezt kérem, réznek vettem most fél éve, de úgy látszik, csalók karmai közé kerültem. Hát így volt. A kihallgatást végző rendőrtiszt ekkor így szólt: í — Hát ez rendben van és érthető. De honnan volt a 150 Napoleon-arany? — Bocsánatot kérek, kapitány úr — méltatlankodott Sö- téth —, de egy negyvenöt éves felnőtt ember mégsem mászkálhat az utcán egy fillér nélkül ... Tetszik tudni, a kutyák ... KÖZMUNKÁT VÉGZEK Tegnap hajnalban 6 órakor egy középkorú férfi verte fel álmából Mócsing Mihályt, a Vese utca 8-ais számú ház megbízottját. — Nevem Malek Jenő — mondta az illető keményen —, azért jöttem, hogy megkérjem, osszon be közmunkára. Reggeltől estig dolgozni alkarok. A házmegbízott zavartan nézett a korai vendégre. — Hogy jött erre a gondolatra? — kérdezte, hogy időt nyerjen, amíg elősiető családtagjai ártalmatlanná teszik a szerencsétlen tébolyodottat. — Kérem — felelte az —. már annyit olvasom az újságban, hogy mindenkinek dolgoznia kell... Tegnap este magamba szálltam. Tessék engem közmunkára küldeni! Mócsing kijelentette, hogy ilyesmi nem áll módjában, mert ő csak az elöljáróság igénylésére adhat embert. — Közmunkára akarok menni! jelentette ki Malek egy negyedórával később az elöljáróság portása előtt. — Most nem lehet. Majd ha hívják. — Nem várok egy napot sem! Mindenkinek dolgoznia kell. — Ez miféle rendelet? — Nem rendelet. Minden vezércikkben benne van. — Hát akkor menjen az újságokhoz. Ne molesztálja itt az elöljáróságot ilyesmivel. Dolgozni akar! Miért nem akarja mindjárt császárrá koronáztatni magát? — Hol intézik a közmunkaügyeket? — kérdezne Malek. — Második emelet hetven. Malek benyitott az ajtón. — Jó reggelt.' Tessék engem közmunkára küldeni. Dolgozni akarok. A tisztviselő feltette a szemüvegét: — Hát ez miféle trükk? — Nem trükk. Ez kötelességem. Induljon meg az újjáépítés végre! — Ma nincs közmunka. Es hagyjon dolgozni. Erőszakos fráter! Maiéit nem hagyta annyiban a dolgot. Azonnal a városháza illetékes ügyosztályára sietett. — Kérem, az elöljáróságon elutasítottak. Én közmunkát akarok végezni. Tessék engem dolgoztatni! Induljon meg az újjáépítés! A tanácsnok az asztalra ütőit. — Tegye bolonddá az öregapját! Miért akar dolgozni? Miért akarja megzavarni a rendet? Azt hiszi, hogy a maga ügyével most majd külön foglalkozunk? Maga fel akar tartani miniket! Maga reakciós! — De kénem! — hebegett Malek —. bizonyisten dolgozni akarok Tegnap este olvastam egy cikket a becsületes polgár kötelességéről. Ott állt, hogy dolgozni, dolgozni, dolgozni az ország újjáépítésén. — Várjon a sorára! — De már régen vége a háborúnak. Hát meddig várjak? — Nahát ez hallatlan! Még sürget? Azt hiszi, magáért van ez az egész ügyosztály? Malek ekkor elhatározta, hogy hivatalos munkabeosztás nélkül könnyít a lelkiismeretén. A Deák téren talált egy nagy halom téglát és szemetet. Elhatározta, hogy a téglát felstószolja. a szemetet pedig elsöpri. Ingujjra vetkőzött és nekilátott. Csakhamar csoportosulás támadt körülötte, sőt rendőr is került elő. — Maga mit csinál itt? — Rendbe rakom a téglákat. — Hol az őre? — Nem vagyok nyilas. Dolgozni akarok. — Mutassa az engedélyt vagy valamilyen írást! — Nincs írásom. — Hát akkor milyen jogon nyúl a téglákhoz? Magáé az a tégla? Szépen néznénk ki, ha itt mindenki dolgozni kezdene! Jöjjön csak velem! Bdkísérte a kerületi rendőrkapitányságra. Maleköt kihallgatták. s azután a kapitány, mint elsőfokú büntetőhatóság, engedély nélküli munkavállalás miatt egyheti dologházra büntette. Malek boldogan vette tudomásul. Ekkor azonban megtudta. hogy az ítéletet háromévi próbaidőre felfüggesztették. Bánatosan hazament, befizette a közmur.kavóltságot és elhatározta, hogy több vezérei kiket nem olvas. TABI LÁSZLÓ (Folytatjuk.) Szakály. 2040 lakosú község. Átlag 250 forintos fejlesztési hozzájárulást fizet a község 663 lakosa. Két üzem 24 000 forinttal járul hozzá Szakály fejlődéséhez kommunáiig adó címén. Erre az évre 30 000 forint értékű társadalmi munkát terveztek. Ennek felét valósította meg a lakosság június 30-ig. Az elmúlt kilenc évben 9000 méter járda épült a községben. Építettek egy lakást állatorvos és egy lakást rendelővel körzeti orvos részére. Az iskolát két tanteremmel bővítették. Elkészült a fogorvosi lakás, s létesítettek egy óvodát. A ravatalozó is megépült. Á IV. ötéves tervben a művelődési ház bővítésére kívánnak nagyobb összeget fordítani. Ezt a munkái csak OTP-kölcsönnel tudják végrehajtani. Hogy ezt a kölcsönt megkapják, ahhoz meg kell kezdeniük az építkezést. Erre tartalékolnak jelenleg pénzt. A még rendelkezésükre álló pénzösszegből a járdák építését kívánják folytatni. Szárazd. 130 000 forint értékű társadalmi munkát terveztek a község vezetői. Ebből az összegből közel 72 G00 forintnyit teljesített a lakosság az év első felében. Szárazdon 474-en laknak. Átlag 222 forintos fejlesztési hozzájárulást 162-en fizetnek. Kommunális adó címén 1000 forint kerül egy üzemtől a község pénztárába. Az elmúlt kilenc év alatt megépítettek a községben 4071 négyzetméter járdát és elvégezték úgy 22 000 négyzetméter út javítását. Felépítették 110 000 forintos költséggel a ravatalozót ;s. Tolnanémedi. Két üzem fizet kommunális adót a községben. így. általuk 70 000 forinttal gyarapszik a községi pénztár. Az 1797 lakosú községben 615-en átlag 247 forintos fejlesztési hozzájárulást fizetnek. Erre az évre 100 000 forint értékű társadalmi munkát terveztek. Majdnem ráduplázott a lakosság az első félév folyamán. Az ezo.-i időpontig végzett társadalma munSzakályban Szárazdon Tolnanémediben Udvariban, Varsádon ka értéke 195 000 formt. Az elmúlt években 4076 négyzet- méter betonjárdát építettek, 1548 négyzetméter utat köveztek le. s átadtak két vasbeton hidat A vízhálózatot 262, a villanyhálózatot pedig 330 nagyfeszültségű és 895 méter kisfeszültségű vezetélikei bővítették. Megépítettek egy transzformátorházat és egy 200 méteres fedett szennyvize sa- toroát. A községet több mint 400 000 forintos adósság ter- heliy amelyet 1971-ig kell visszafizetnie. A művelődési ház építésére — amely néhány hete készült el — kölcsönt vettek fel. Ezen felül a IV. ötéves tervben a törpevízmü építését kívánják folytatni, betonjárdákat akarnak építeni, s autóbusz-várótermeket. Udvari. Az 1025-ös lakosú községben 85 000 forint értékű társadalmi munkát terveztek amelyből június 30-ig 23 4G0 forintnyit teljesítettek. A községben 308-an átlag 135 forintos fejlesztési hozzájárulást fizetnek. Az elmúlt kilenc év alatt 3900 négyzetméter járdát raktak le betonlapokkal. A törpevízmű építéséhez 5100 méter csatornahálózat megépítésével járult hozzá a tanács a KÖFA terhére. Vásároltak egy lakást pedagógus részére. Bővítették a közvilágítást. Elkészült a ravatalozó. Huszonnégy tűzoltó-egyenruhát vásároltak. A IV. ötéves tért' alatt a törpevízimű-hálózatot akarják az egész község területére kiépíteni. Varsád. Az első fé’évbein nem végeztek társadalmi munkát ebben a községben. A terveik között pedig 30 000 forint értékűre számítanak a község vezetői, A 766 lakosú Varsádon 244-en átlag 174 forintos fejlesztési hozzájárulást fizetnek. A kilenc év alatt 4770 négyzetméter betonjárdát építettek meg. Elkészült az autóbusz-váróterem, átadtak egy hatósági húsboltcvt. Megépült a ravatalozó, s kiépítef- ték a hangoshíradó-hálózatot is. Fejlesztették a község közvilágítási hálózatát. j AIIIL.AGŰR | KttlfETEI ? t Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum : jf^jrjTjrjTjrjrjrjß így történt hogy 1862. karácsony estéjén a 2 Húsvét-sziget szinte teljesen kihalt, elnéptele♦ nedett. Aki nem feküdt holtan a tengerparti 2 szirtéken. vagy hátrakötött kezekkel összezsúfol♦ tan a hájófedélzet alatt, az mind lemászott a J föld alatti katakombákba, amelyeknek nyílását « kövekkel elzárták. Nyomasztó csend nehezedett a fátlan. szigetre, hang nem hallatszott, csak 2 a parti hullámtörés mormolt fenyegetően. t Az óriási istenek arckifejezése változatlan 2 maradt. A Világ Köldökének lakói így tapasztalták ■ ki J a fehér ember húsvéti át és karácsonyát is, s ♦ most kicsit többet kényszerültek látni a kül2 világból. Ezer rabszolgát vittek magukkal a ♦ hajók, s röviddel rá partra tették őket a Peru j tengerpartjával szemben levő szigeteken, hogy guanót ássanak. 2 Nemzetközi tiltakozás következett, s a hatóságok úgy döntöttek, hogy a rabszolgákat haladék- 2 talanul vissza kell szállítani a szigetükre. De ♦ még mielőtt a hajó készen állott volna, hogy 1 visszavigye őket. kilencszázan már meghaltak az X ezerből, betegségek és szokatlan életkörülmények T következtében. A hajóra rakott száz életben maZ radt közül nyolcvanötén útközben meghalták, úgy, hogy csak tizenöt ember érkezett vissza 2 élve a Húsvét-szigetre. Ezek viszont magukkal vitték a himlőt, amely a futótűz gyorsaságával terjedt és kiirtotta csaknem a teljes lakosságot. Nem volt védekezés ellene, hiába bújtak el előle a legmélye bb, legszűkebb barlangba. Nélkülözés és nyomorúság lett a sorsuk: a sziget lakossága száztizenegy főre csökkent, a gyermekeket is beleértve. A múlt század végén az európaiak rájöttek, hogy a Húsvét-szigeti szobrok körül a mező kiválóan alkalmas sok ezer juh legeltetésére. A szigetet végül is Chile annektálta, s ma is Chile fennhatósága alá tartozik. Minden évben egyszer egy hajó meglátogatja a szigetet, élelmiszert visz a lakosság részére, utána megfordul és visszatér Chilébe, amely olyan messze van onnan, mint Spanyolország Kanadától. A Hús- vét-szigetnek semmi más összeköttetése nincs a külvilággal. Kormányzója van, egy pap és egy orvos is él itt, és senki sem lakik többé barlangban vagy nádkunyhóhan. Civilizáció lépetí a Húsvét-sziget régi kultúrájának helyóDe, ugyanúgy, mint az eszkimóknál, vagy a többi déli-tengeri sziget lakosságánál. Thor Heyerdahl előtt senki nem végzett ásatásokat a Húsvét-szigeten. Eddig mindössze két régészeti expedíció látogatott oda. Az első magánexpedíció volt, az angol Catherina Routledge vezette: Saját vitorlás yachtján látogatott 1 a szigetre, és megvizsgált, feltérképezett mindent, amit a föld felszínén látott, elsősorban a lépcsőzetesen felépített falakat, a régi utakat, és a négyszáznál több óriási kőszobrot, amelyek elszórva hevertek, szerte a^zigeten. Úttörő munkája olyan sok dolgot adott neki, hogy már nem maradt ideje rendszeres ásatásra, mindössze néhány földbe süppedt szobrot szabadított ki. Sajnos, C. Routledge expedíciójának minden tudományos feljegyzése elveszett, csak a világ- körüli útjáról írt- könyvében említi meg, hogy az egész szigetet a felderítetlen problémák titokzatossága lengi körül. Mindennap újra, és egyre nagyobb mértékben töltötte el a vágy. hogy megtudja, mi rejlik e különös, megoldatlan problémák mögött. „Még mindig a rég eltávozott építők árnyéka lebeg a föld felett — írja —, és nem lehet szabadulni tőlük. Aktívabbak és reálisabbak, mint a sziget élő lakói, ők gyakorolják a legfőbb hatalmat vazallusaik, e hallgatag, óriási alkotások útján. Előttünk ismeretlen indítéktól ösztönözve, durva kőbaltáikkal utat vágtak maguknak a hegyoldalakban és megváltoztatták egy kialudt vulkán alakját, hogy megkaphassák a nyersanyagot fanatikus vágyuk teljesítéséhez: hogy mindenütt az öblökben és a kikötőhelyeken ott álljanak ezek az emberi alakhoz hasonló, gigászi méretű szoborművek”. „Mindenütt érezni a mennyei fuvallatot; körülöttünk és felettünk a határtalan tenger és az égboltozat, a végtelen tér és nagy-nagy csend. Az ember állandóan fülel, figyel valamire, maga sem tudja, mire, de tudata alatt érzj, hogy mindez csak az előszobája valami, még ennél is _ hatalmasabbnak, nagyobbnak, ami azonban már kívül esik az ő látókörén. Ilyennek látta Mrs.' Routledge a Húsvét- szigetet. Nyíltan elismerte, hogy ott van valami rejtély, valami titokzatosság, józanul feltárta a saját maga által megállapított tényeket, de a megoldást azokra a kutatókra hagyta, aki!: majd utána következnek. Húsz évvel később egy hadihajó egy francia—belga expedíciót tett partra, de ez sem végzett ásatásokat.
