Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-16 / 214. szám

I

Rendőri bizottság szállt kidé a szemetet az sem találta meg. Végigrazziázták a Környező házakat, de a számos szemétdomb között Hudovká- né egyikben sem ismerte fel az eltűntet.

Most már bizonyosnak látszott, hogy bűncselekmény •történt. A kora esti órákban azután döntő fordulat állott be a különös ügyben. Jelentkezett a rendőrségen Bubák Jenő nyugdíjas és előadta, hogy este 10 óra tájban, amikor arra haladt, két-három férfi állt a szemétrakás mellett.

— Hallottam — vallotta Bubák —, hogy az egyik a szemétre mutatva azt mondta: — „Na, ez sem lesz sokáig itt!’* És leköpte a szemétrakást.

Bubáik vallomása után nyilvánvaló. lett, hogy a gzemét- rakóst tégi haragosai tették el az útból. A kapott személy- leírások alapján még az éjszaka folyamán megtalálták K. Edét és két társát.

Fantasztikus mesével védekeznék a tettesek.

K. Ede vallomásában e’ő- adta. hogy a szemétrakás éppen az ablaka alatt volt. s mert hetek óta várt a közmunkarendeletre hiába, két öccsével és egy taligával 1 óra alatt lehordták a Dunába az egész szemetet.

A rendőrség persze nem ad hitelt ennek a fantasztikus mesének, s azt kutatja, milyen titkos rugói lehetnek K. Ede különös tettének.

Lapzártakor érkezett:

K. Edéről és két testvéréről a rendőrorvosi vizsgálat megállapította. hogy ön- és köz- veszélyes őrültek-- •». :•■• ■

Hudovákné pedig bejelentette az Országos Műemlékek Bizottságának, hogy az éltűnt rakást 2—3 hét alatt pótolja.

LETARTÓZTATTAK SÖTÉTH ÖDÖNT!

A legutóbbi nagy razzián elfogták a Tőzsdepalota előtt Sötéth ódon magántisztviselőt

is, akinél a motozás során apróbb csecsebecséket találtak. Sötéth ártatlanságát hangoztatta s arra a kérdésre, miként került zsebébe a nála levő aprópénz, a következő vallomást tette:

— Uraim, beismerem, hogy a látszat ellenem szól. De ártatlan vagyok! Reggel 7 óra tájban a Nagymező utcában járkáltam, hogy valami alkalmi munkát szerezzek, amelynek tévén éhező feleségéfhét' ég három kicsiny gyermekemet némi táplálékhoz juttathatom. Megszólítottam egy hölgyet, aki cekkert vitt, hogy szívesen segítenék neki 30 pengőért, de csak 20-át ígért. Később ajánlkoztam felaprítanf S mäzsa f3t. de ezt a munkát sem kaptam meg. Egészen kétségbeesve beültem egy kávéházba. hogy megmérgezzem magam. Minthogy az orvosom legutóbb azt mondta, hogy a feketekávé nekem méreg, rendeltem egy feketét és csüggedten vártam a halált. Már kilenc óra volt és sírva gondoltam arra. hogy az én gyermekeim, akik már reggel hétkor is éhesek voltak, mennyire éhezhetnek már ilyenkor, kora délelőtt. Szívfacsaró látvány az ilyen éhező család, kérem rettenetes áz. Végre fél tízkor — hála az égnek — munkához jutottam. Egy férfi megállított és azt kérdezte: vállalna-e egy alkalmi munkát? Megragadtam a kezét és megcsókoltam: uram, Isten fizesse meg a jóságát, amiért segít az éhezőkön. Miről volna szó? Erre előszedett tíz darab színes papírlapot, úgy nézett ki, mint egy bankjegy, de én honnan tudhattam volna, hogy az angol font? Azt mondta: „Van itt néhány ilyen sajátságos papírdarab, ezt el kellene vinni a Szabadság térre eladni. Ezt most ott veszik.” Nem akartam elhinni, hogy van, akj ilyesmit gyűjt, dehát nem akartam a munkaalkalmat elszalasztani. Elfogadtam tőle a papírdarabokat, amikor így szólt: „Ott talál majd egy csomó embert, azok közül adja el valakinek, kap érte 150 000 pengőt. Ebből 30 000 a magáé lehet, amiért elviszi. Jó lesz így?” Persze hálálkodtam és megkérdeztem, hol adhatnám át a többi 120 000 pengőt. Erre azt mondta, hogy őneki el kell utaznia délben, legjobb lenne, ha én előre odaadnám a százhúszezret. Odaadtam a százhúszezret. Megveregette a vál lámát és azt mondta, tudja, hogy ez tróger- munka. és én jobb ember vagyok, de fel a fejjel, a munka nem szégyen. Hát így volt.

TABI LÁSZLÓ

(Folytatjuk.)

Mire fordítják a pénzt?

Ozorán

Ozora. A 3105 lakosú községben átlag 200 forintos fejlesztési hozzájárulást fizet 1197 lakos. Erre az évre 300 ezer forint értékű társadalmi munkát terveztek, amelyből az első félév folyamán 50 000 forintnyit teljesített a lakosság. Az elmúlt kilenc év alatt a községfejlesztési alapot néhány nagyobb jelentőségű tennivalóra összpontosították. Az egyik fontos munka volt a járdaépítés. A múlt év végéig összesen 15137 négyzetméter járda készült el Ozorán. A másik ilyen nagy jelentőségű beruházás a törpevízmű építése volt. A községfejlesztésből 11 800 méter vízvezetéket építettek ki. Ezek mellett 1 kilométerrel bővítették a villanyhálózatot. Az idei évben pedig körzeti orvosi lakás építéséhez fogtak. A negyedik ötéves terv során tervezik a község belterületén lévő vár restaurálását. A rendbe hozott várba a község művelődésügyi létesítményeit kívánják elhelyezni. Ezenkívül bizonyos idegenforgalmi nevezetességre számottartó jellege is lenne a várnak. Ezen feladat elvégzése azonban meghaladja a község erejét, ezért nagyobb összegű központi hitelt kívánnak igényelni a felújításhoz. Részben az előzővel függ ősz - sze egy másik elképzelésük, amely szerint rendbe kellene hozni — alapkővel lerakni — az Ozora és Simontornya közötti útszakaszt. Egy javaslatot is tesz a vb-titkár: helyesnek tartaná, ha azok a községek, — ahol nincs házilagos építőbrigád — a járási tanácstól, vagy építőipari ktsz- től heti két órára műszaki vezetőt szerződtethetnének. Feladatuk az volna, hogy a községi tanács által magánkisiparossal végeztetett munkákat műszakilag ellenőrizze, az előírt költségvetéseket, a benyújtott számlákat felülvizsgálja. E munka bérezését esetleg a fejlesztési alapból lehetne fizetni.

Regiflyben

Simonlornyán

Regcly. A község területéi egy üzem működik, amely kommunális adót fizet. Ebben az évben 6000 forintot. A 2014 lakos közül 540-en átlag 300 forintos költségfejlesztési hozzájárulást fizetnek Regölyben. Az elmúlt évek legnagyobb beruházásai köze az ikerház megépítése tartozott a községben. Ez pedagógusok részére készült. Nagyobb összeget igényelt a művelődési ház megépítése, a strandfürdő kialakítása és az öregek napközi otthonának létesítése is. Jelenleg nagyobb beruházásba nem kezdenek. Tartalékolják a pénzüket. Iskolát akarnak építeni. Ehhez azonban úgy négy év takarékoskodásra van szükségük.

Simontornya- 4673 lakosú

község. Átlag 213 forintos fejlesztési hozzájárulást fizet Simontornya 1334 lakosa. Kommunális adót 8 üzem fizet. Nyolcán összesen 588 ezer forintot. 400 ezer forint értékű társadalmi munkát terveztek erre az évre. Ebből június 30- ig 150 000 forintnyit teljesítettek. Az elmúlt kilenc évben összesen 14 000 méter járdát raktak le betonlappal a községben. Elkészült az óvoda, amelyik ötven gyerek elhelyezésére alkalmas. Megépült 14 lakás, és az iskola öt tanteremmel. Jelenleg közel 500 ezer forintjuk van tartalékban. A IV. ötéves terv feladatai között említik a strandfürdő építését. Ennek megvalósításához takarékoskodnak. A strandfürdőn kívül az iskolai szennyvízelvezetőt kívánják megépíteni, 600 000 forintot akarnak fordítani á járdaépítkezésekre is. Ezeken kívül 600 ezer forinttal akarnak hozzájárulni a Sió bal partján építendő törpevíáműhöz.

Amennyiben nem jönne létre a társulás, ezt az összeget a község utcáinak keményburkolattal való ellátására akarják fordítani.

I

♦

X

*

♦

♦

l

♦

:

♦

♦

o

▼

i

:

S

♦

!

n IflLüGUR

KÖVETEI ?

Fantasztikus tudomány —

tudományos fantasztikum

Meg volt róla győződve, hogy a szobrokat nem annak a népnek a fiai faragták, amelyet a szigeten talált. Hiszen még arra sem tettek kísérletet, hogy a régóta omladozó ftalak alapjait megerősítsék. És nem is minden szobor állt már eredeti helyén,! némelyik ledőlt és most ott hevert a földön, saját talapzata lábánál, magán viselve a pusztulásnak minden jelét.

Cook megvizsgált néhány lépcsőzetesen kiképzett nagy falat, amelyeken a szobrok álltak. Határtalanul meglepődött, amikor azt tapasztalta, hogy a falak végtelenül precízen kifaragott és lecsdszolt nagy kőtömbökből állnak, amelyek minden habarcs, vagy más kötőszer nélkül pontosan egymásba illeszkednek. Cook soha ennél tökéletesebb kőművesmunkát nem látott, még Anglia legtökéletesebb épületein sem. De minden igyekezet, fáradozás és éleselméjűség sem tudta megvédeni ezeket a különös építményeket az idő vasfogától.

Cook kai együtt utazott egy Tahitiból származó polinéziai, aki valamennyire megértette a Hús- vét-sziget akkori lakóinak nyelvét. Az ő révén kapott hiányos információk alapján az angolok között az a vélemény alakult ki, hogy a szobiok nem a szokásos értelemben vett istenképmások, hanem az ősidőkben élt arikik. vagyis királyi

származású szent emberek emlékét őrző emlékművek.

Csomvázrészek és csontdarabok arra mutattak, hogy a sziget lakói általában temetkezési helynek használták azokat az emelvényeket, amelyeken a szobrok állottak. Nyilvánvalóan hittek a halál utáni életben, mert különböző alkalmakkor tisztán érthető jelekkel és kézmozdulatokkal magyarázgatták, hogy a csontváz ugyan ott fekszik a földben, de a meghalt személy eltűnt arrafelé, az ég irányában.

Ezután a következő század elejéig senki sem kereste fel a magányos Húsvét-szigetet. De amikor az aurópaiak újra megjelentek a szi- • geten, a bennszülöttek már nem igyekeztek elrejtőzni a menedékhelyükön, hanem tömegekbe verődtek a partmenti sziklákon.

Ez alkalommal egy kétárbocos amerikai vitorlás tett látogatást. Kapitánya gyarmatosokat keresett chilei tengerparttal szemben levő Juan Fernandez szigetére — Robinson Crusoe szigetére — ahol egy fókavadász-állomást szándékoztak létesíteni. Heves harc után sikerült tizenkét férfit és tíz nőt elrabolnia, akikké’ aztán tengerre szállt. Háromnapos út után foglyait szabadon eresztette a fedélzeten. Azok abban a pillanatban átvetették magukat a korláton, és úszni kezdtek a tengerben a Húsvét-sziget irányába. A kapitány nem sokat törődött velük: irányt változtatott, és újabb támadást intézett, a sziget ellen.

Az amerikai után következő hajók képtelenek voltak embereket kiszállítani a meredek partra,, mert a bennszülöttek kőzáporral fogadták őket. valóságos kőfalat emeltek a betolakodók elé. Végül is egy orosz expedíciónak sikerült puskalövésekkel kierőszakolni a partraszállást. de pár óra múlva az is visszavonulásra kényszerült és újra hajóra szállt.

Teltek-múltak az évek. A nagy ritkán arra♦

♦

♦

♦

♦

♦

♦

♦

felé vetődő hajók lassanként újra megnyerték a bennszülötték bizalmát, és rövidebb-hosszabb tartózkodásra megálltak a szigeten. A kődobálás lassan-lassan teljesen megszűnt, és égyre több nő is bukkant fel, akik teljesen elbájolták látogatóikat.

Egyszerre aztán nagy katasztrófa érte a lakosságot.

Hét perui fókavadászhajóból álló flotilla hór- gonyzott le egy szép napon kis távolságban a parttól. A bennszülöttek rajokban kiúsztak a tengerre és felszálltak, a hajókra. Ott kegyesen megengedték nekik, hogy cikomyákat rajzoljanak egy ív papír aljára. „Aláírásukkal” rabszolgamunkára kötelezték magukat. Amikor mit sem sejtve megelégedetten vissza akartak térni a partra, megkötözték és lehurcolták őket a hajófenékre.

Akkor nyolc rabszolgavadász a partra evezett, s ruhadarabokat, csillogó csecsebecséket szórt szét. Az öblöt, körülvevő sziklákon összegyülekezett kíváncsi bennszülöttek nem tudtak ellenállni a kísértésnek, és egyre közelebb mentek, hogy megcsodálhassák a gyönyörű holmit. Amikor már több százan nyüzsögtek a tengerparton, a rabszolgavadászok rájuk támadtak. Megragadták a csalétkül kirakott tárgyak körül térdelő bennszülötteket, kezüket hátrakötözték, azokat pedig, akik a sziklák mögött vagy a tengerben kerestek menekvést, egyszerűen le- lődözték.

Amikor a foglyokkal színültig telt csónak is el akart indulni, a kapitány még két bennszülöttre bukkant, akik egy barlangban rejtőztek el. Ezeket, minthogy semmi hajlandóságot nem i

mutattak arra, hogy vele tartsanak, egyszerűen ♦

lelőtte. J