Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-16 / 214. szám
fi szocialista gazdasági együttműködés új útjai ÄRBI RÉTI IAPO SZEPTEMBER 20-21 A kollégium is szálloda lesz Idegenforgalmi szakemberek találkozója Tatabányáról különbusszal érkeznek Az európai szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlődése fordulóponthoz érkezett. Az eddigi módszerek kel és formákban az együttműködés hatékonyságát növelni nem lehet. Tovább kell lépni. Az együttműködés új gondolatai is az eddig megtett út értékeléséből fakadnak és nem teljesen újat sugallnak, hanem a kialakult formák továbbfejlesztését javasolják. Erre a legjobb bizonyíték, hogy a szocialista országok gazdasági integrációjának — együttműködésének — terveiben első helyeken azok a területek állnak, amelyek eddig is ott voltak. így az integráció alapja továbbra is a tervek egyeztetése lelőne, de kiegészülne a gazdaságpolitika összehangolásával. Ez új, hiszen először a gazdasági elképzeléseket, a fő fejlesztési irányokat és az ehhez szükséges eszközöket egyeztetnék, majd a nemzetközi tapasztalat birtokában kerülne sor minden országban a tervek kidolgozására, majd azok egyeztetésére. Egy helyett gyakorlatilag tehát két szakaszban történne a tervegyeztetés. Az együttműködés gyakorlati lebonyolításának fő területe továbbra is a külkereskedelem maradna, hiszen minden gazdasági kapcsolat valamilyen árumozgással függ ösz- sze, legyen az kormányszintű döntés végrehajtása, vagy vállalati kooperáció. Viszont, új lenne a merev árucsererendszer feloldása, fokozatosan felszámolva az un. kontingensedet (az export és az import kötelező mennyiségi vagy értékbeni előírásait), s így eljutni a liberalizált, vagyis a szabad külkereskedelemhez. Ehhez az eddigi rögzített árakról át kellene térni a rugalmasabb és a világpiaci ármozgást — legalábbis nagv vonalaiban — jobban követő árakra. Ugyancsak szükséges lenne a pénzüovi elszámolásokban is tovább lépni, az eddigi un. elszámolási rubelt helyettesítené a konvertálható (átváltható) szocialista oénz. A példák igazolják, hogy a szocialista integráció az eddigi eredmények alapján valósítható meg. 3 ez éppen egyik teltétele az együttműködés továbbfejlesztésének. Ugyancsak elengedhetetlen az együttműködésben részt vevő országok azonos társadalmi rendszere. Mindezeken túl vannak bizonyos kényszerítő erők is. így például kialakult a szocialista országok között a „kölcsönös függés” a gazdaságban. Mit ie- lent ez? Elsősorban azt. hogy egyetlen szocialista ország — talán a Szovjetuniót leszámítva — sem fejleszthetné gazdaságát a többi ország közreműködése nélkül. Gondoljunk csak arra, hogy a KGST-régió- ban az alapvető nyersanyagok mennyire egyenlőtlenül oszla nak meg. Az ipar pedig megköveteli a nyersanyagokat, s ezért azokat külföldről kell megvásárolni. A kölcsönös kereskedelem ennek következtében a KGST-ben mintegy 60 százalék. Ezek a tények az edd’”;nél so'-kal hatékonyabb együttműködést követelnek meg. s fokozatosan a "az^osagi határok felszárnotását jwinv- l'k. A kölosönös függés tehát kényszerítő erő is és egyúttal az együttműködés úi formái, módoTorei megteremtéséLegalább ilyen súlyos érv. hogy több szocialista országban már bevezették a gazdaságirányítás úi módszerét, tehát a kötelező tervelőírások helyébe részben vagv teljesen a közgazdasági szabályzók lépnek. A KGST-n belüli egvütt- mö'-ödés eddigi módszerei a régi mechanizmusra éDültek, s az új irányítási rendszer új együttműködési módszereket kíván. Ezt is úgv tekinthetjük, mint feltételt és kényszerítő erőt. Igen lényeges a szocialista integráció erősítése szempontjából, hogy több szinten jöjjön létre az együttműködés. Eddig a döntő az un. kormányszint volt. Vagyis a kormányok képviselői a gazdaság- fejlesztési tervek birtokában megállapodtak egymással, hogy mely területeken, hogyan működnek együtt. A megállapodást minden ország otthon rendeletbe vagy törvénybe iktatta, vagy „tervesítette” és ezzel minden gazdálkodó egység számára kötelezővé tette. Ma már a merev tervezési rendszer nem felel meg a követelményeknek, nem lehetséges a mind bonyolultabbá váló gazdasági folyamatokat így irányítani, tehát a nemzetközi gazdasági együttműködésben is új módszerekre van szükség. Az első szint a kormányközi, vagy kormányok közötti. Itt a nagy, átfogó kérdéseket vitatnák meg, így a gazdaság- politika és a népgazdasági tervek egyeztetését, a közös fejlesztési irányok meghatározását, a pénzügypolitikát, az elszámolási módszereket, a külkereskedelem irányát és szerkezetét. A másik szint a gazdasági ágazatok közötti kapcsolat, amelyet talán miniszteriális (szakminisztériumok szerinti) szintnek nevezhetnénk. Itt az egyes gazdasági ágak közötti kapcsolatok kerülnének napirendre, pl.: az energiahordozók termelésének fejlesztése, a gépipar terveinek koordinálása, átfogó ágazati szervezetek létrehozása (mint a már működő Intermetal, vagy az In- terchim, stb.). Mindkettő államigazgatási vagy hatósági szint. Leginkább hatékonynak a harmadik terület ígérkezik: a vállalatok szintje, ahol a konkrét termelési kooperációk, esetleg közös vállalkozások kerülnének napirendre. A nemzetközi méretű vállalati kooperáció és special) záció bővítésével a benne részt vevő vállalatok teljesítőképessége erősen megnövekszik. Feltehetően meg szüntethető lenne a termelésben sok „szűk keresztmetszet”, más oldalról felszámolható lenne a párhuzamosság és ennek következtében bizonyos termékekből a túltermelés. A közvetlen kapcsolatok révén a vállalatok mentesülhetnek bizonyos beruházásoktól és anyagi eszközeiket más, kedvezőbb hatékonyságot eredményező célokra fordíthatják. Természetesen mindehhez nemzetközileg olyan helyzetet kell teremteni, amelyben a felhasználók gazdasági érdekeiknek — összhangban a népgazdasági érdekkel — megfelelően dönthetik el. hogy szükségleteiket hazai forrásból, vagy importból fedezik-e. A termelők pedig gazdasági érdekeltségüktől függően választhatják meg, hogy termékeiket a belső piacon, vagy az integrációban részt vevő országok piacain értékesítik-e. GYULAI ISTVÁN Nagyszámú vendégseregre kell számítani: a szekszárdi szüreti napok minden előjel szerint sok érdeklődőt vonzanak. Ez persze nagy gond is, hiszen rendkívül nagy szállás- és étkezési igények jelentkeznek. A vendégfogadás fő gondja természetesen a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal vállát nyomja, éppen ezért dr. Bercsényi Vincétől, a hivatal vezetőjétől érdeklődtünk az előkészületekről. — Azzal kezdeném — mondotta a többi közt dr. Bercsényi Vince—hogy mindennap újabb és újabb jelentkezések érkeznek. Tatabányáról már jelezték, hogy különautó- busszal jönnek a szüreti napokra, hasonló különjáratokra kell számítani az ország más részeiből is. A várható igényeknek megfelelően megtettük a szükséges előkészületeket. Mindenekelőtt szállodai helyekről gondoskodtunk. Szokványos alkalmakkor csak a Garay szálló, a turistaszálló és a fizetővendég-szolgálatunk áll rendelkezésre, ezen felül a dombori motel. Most ez nagyon kevés lenne, ezért a művelődésügyi vezetőkkel megállapodtunk, hogy a szüreti napokra rendelkezésre bocsátják a város diákotthoni férőhelyeinek nagy részét is: a Kadarka, a Bezerédj és a Szakály-testvérek utcai diákotthont, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat pedig a déli kertvárosban lévő modem munkásszállóját. így több száz vendég éjszakai elszállásolását is tudjuk biztosítani. — Az étkezés? — A vendégek nagy része egyénileg biztosítja magának az étkezést: egyszerűen bemegy valamelyik étterembe vagy megkeresi az alkalmi pecsenyesütőket stb Nagyon sokan. azonban csoportos, szervezett étkeztetést rendeltek meg hivatalunkon keresztül. Mi gondoskodunk például mintegy 200 táncos étkeztetéséről és a szüretelők ebédjéről. Több szőlőtermelő gazdaság lehetővé tette szüretes csoportok szervezését. A szüretre jelentkező vendégek a szüret helyszínén kapnak ebédet. A Báró-tanyánál mintegy 100 szüretest tudnak fogadni, a pinceszövetkezet is fogad csoportot, s az állami gazdaság ugyancsak. A szüretes vendégeket hintókkal visszük fel a szőlőhegyre a Garay térről. — Minden előjel szerint külföldről is érkeznek vendégek. A külföldieket hogyan fogadják? — A városon átutazó külföldiek jelentős része, ha előzetesen nem is tudott a szüreti napokról, minden bizonynyal megáll a városban, ha meglátja ezt a színpompás eseményt. Elsősorban ilyen alkalmi külföldi vendégekre számítunk. Természetesen meg különböztetett módon igyekszünk lehetővé tenni, hogy jól érezzék magukat Mindenekelőtt német, angol, francia és orosz nyelvű tolmácsokról, idegenvezetőkről gondoskodtunk, hiszen ez a feltétele, hogy könnyen beilleszkedhessenek a szüreti hangulatba. — A plakátok szüreti bálokat is hirdetnek... — Igen, ezek a szüreti napok jeles eseményei lesznek, éppen ezért különös gonddal készítettük, illetve készítjük őket elő. Máris intézkedtünk például egy nagy szőlőharang elkészítéséről. Remélem, mindenki jól mulat majd a szüreti bálokon. Mellesleg, a szekszárdi szüreti napokat egybekötjük az idegenforgalmi szakemberek tapasztalatcseréjével is: meghívtuk az ország minden idegenforgalmi hivatalának képviselőit. B. F. Árulják a „menyasszonyt“—avagy mi a „jó házasság“ titka? A Szabad Föld, — a megyénkben sokak által szívesen olvasott lap — szeptember 7-i száma alighanem egy kissé elvetette a sulykot. Arról írt ugyanis, hogy a paksi és a tolnai halászati szövetkezetek egyesülni akarnak, de ezt a „házasságot” ellenzik a „makacs szülök" —, mármint a szekszárdi járás vezetői. ».. .Úgy látszik, az érdekelt járási vezetők nem veszik szívesen, hogy halászati szövetkezetük Pakshoz, — tehát egy másik járáshoz — akar pártolni. Ezért javaslatot tettek: a tolnai halászok csatlakozzanak a helyi Aranykalász Termelőszövetkezethez. Üzemegység, melléküzemág, vagy valami efféle legyen az önálló halászati szövetkezetből. A halászok tolnai elnöke most „hálóba" került: „ha észnél van", azt kell javasolnia, hogy ne a paksi szaktársakhoz, hanem a helyi szövetkezethez csatlakozzanak. A tolnai halászoknak nem tetszik a járási „nyomás", .. .azt mondják, hogy ez „vadházasság” lenne. . őszintén megvallva, nem tudom, hogy a Szabad Földnek, avagy a tolnai halászoknak kell-e rosszindulatú „nyomást” felfedezni a szekszárdi járás vezetőinek javaslatában? Egyáltalán: ki tud manapság biztos receptet adni ahhoz, hogy egy „házasság" jól sikerül-e, vagy nem? A szekszárdi járás vezetői valóban azt javasolták a tolnai halászszövetkezetnek, hogy egyesüljenek a helybeli Aranykalász Termelőszövetkezettel, de ezt nem valamiféle „rossz szagú buzgalommal" tették, hanem megokolt gazdasági számítások alapján. Hasonló „házasságra" még valóban nem volt példa, amelyet a szekszárdi járás vezetői javasoltak, ezért nem tudom, ki meri már előre azt a következtetést levonni, hogy ebből nem lesz jó házasság? Lehet, hogy csakugyan nem lesz jó, — de ennek az ellenkezője is bebizonyosodhat. Feltételezhető, hogy ebben az esetben nem csupán a halászatról van szó. Elképzelhető, hogy a Sió torkolatának rendezése után, — és amikor megépül az öntözőrendszer a Sió mindkét oldalán —, a környező termelőszövetkezetek egy komplex vízgazdálkodási társulást hoznak létre, esetleg Faddtól—Bátáig. Es akkor csakugyan melléküzemág lesz a halászat... A faddi termelőszövetkezet társulásban — mint már ismert —, évente egymillió kacsa felnevelésére készül fel a területén lévő holt Dunán.. . A Tolna—Baranya megyei Halgazdaságnak, és még jó néhány, a halászattal intenzíven foglalkozó termelőszövetkezetnek kedvező tapasztalatai vannak már a kacsa és a hal egyazon vízterületen folyó neveléséről. Szóval, legalább annyi tényező indokolja a halászati és a mezőgazdasági szövetkezet egyesülését, mint két halászszövetkezetét. Ezért furcsa és rosszul hangzó a dolgokat úgy feltálalni: „ha észnél van” a tolnai elnök, akkor azt javasolja, hogy az Aranykalásszal egyesüljenek, mert ez tetszik a szék szárdi járás polPíkai és gazdasági vezetőinek. A két szomszédos járás politikai és gazdasági vezetői egyazon elveket vallanak, nincs szükség arra, hogy bármilyen formában pressziót gyakoroljanak bármiféle egyesülés érdekében. Csupán javaslatot tesznek, megfelelő gazdaságossági számításokkal alátámasztva. Hogy végül melyik számítás válik be, azt majd az élet igazolja, hiszen tévedés ellen senki, egyetlen politikai és gazdasági vezető sincs bebiztosítva. A közös gazdaságok egyesülése különben is olyan „házasság". amelynek alapja nem a „szerelem", hanem az anyagi érdek. BI. Népújság 5 VjGíí. szeptember ife
