Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-16 / 214. szám

Helyszíni tanácskozások... A kis és gyengébb pártszervezetek segítéséről Mázán megnyílt az emlék hét ‘Tamási áront nem értik, és nem is érthetik meg igazán. Tőről met­szett székely volt, egész bensője, gon­dolatvilága a szé­kely népért lobo­gott — mondotta végső érvként vi­tapartnerem. Mint érv, nem a legsze­rencsésebb, de fel­tétlen rátapint az író művészi pulzu­sára. A Székely­földön született fiút élete tetemes részén keresztül érték azok a kör­nyezeti hatások, melyek íróvá vá­lását döntően meghatározták. „Az én írói ter­mészetemre külö­nösen jellemző, hogy székelynek születtem” ' mondja magáról. Nemcsak témáit, példáit és hőseit ^ származtatja a - -­székely népi világból, de ku lönös "látásmódja, stílusa, szó­kincse s egész művészi felfo­gása itt gyökerezik. Romant‘- ka valamilyen naiv patriar­chális világnézet, meses-balla- disztikus elemek foglalatában. Ez jellemzi első novelláit, ke sőbbi regényeit is, s mondani­valójának végső kicsengése op­timista. Azt valija, ho.gy,.fv^|' serű sors, a szomorú kilata sok nem tudják megtérni r pé­pé egyéniségét,, alakuljon bár­hogy * életük, a természetes ész, a kiapadhatatlan Jkedeh világ valami „rousseaui fö­lénnyel mindig bebizonyítja életrevalóságát. Így ötvöződik munkáiban hiteles korképpé a társadalmi igény, a«etet Pr0 dukálta ezernyi konfliktus a népi mesevilág hangulatával, hetyke humorával, . . Ezek a hangok csendülnek ki leghíresebb művéből, az Abel-trilógiából. Különösen az első kötet megkapó,, a Hargi­ta rengetegében élő fiú — a szegény közszékely megszeme- lyesítője — egyenes jellemé­nek, ősi természetessegenek, romlatlan kedélyvilágának hős költeménye. Ez se&t Abelnek eligazodni a bonyolultabb va rosi viszonyok, s a modern életfeltételeket érlelő Amerika ingatag talaján. A két utóbbi kötet hangulati töltésé sze­gényesebb, de Ábel fellepese szükségszerűen ^vetiti-n gyítja e társadalmak hibáit. Tamási Áron kapcsolata a czékelvséggel, mindvégig szo­ros és meghitt. Ne gondoljuk, hogy a hűség, mely vereihez, s ezek gondolatköréhez fűzte, provinciális, egyoldalú írói ma­gatartásmódot munkait ki ben ne. Ellenkezőleg. A vilagiroda lom számtalan példája igazo - ja; kis népek történetének ^át­élése is kelthet magas hőfo­kon ábrázolható érzelmeket, szenvedélyeket. S a nagy tör­ténelmi sorsfordulók eö'ken érintették ezt az elszigetelt, zárkózott nagy közösseget - a Székelyföldet is. Sokan Ma gyarországra települtek, sót Bukovina négy magyar . községe úgyszólván teljes sÄn. Róluk szól utolsó regénye, a Szirom es . melyben az író a jelen paraszti világba kalauzolja az olvasót. Öreg bukovinai székely mesel el a termelőszövetkezet meg­alakulását, s a Kisdorogon és környékén anyagot gyújtó iro tolla," most is az ismert recep- túra szerint szántja a papírt. Kopjafa» »ír Farkaslakást si Áron emlékhét ünnepségeit, Mázán a művelődési -házban. A megnyitóra vasárnap került sor. Sok illusztris vendég bi­zonyította be barátságát és nagyrabecsülését megjelenésé­vel. Soraikban üdvözölhettük dr. Czine Mihály neves iroda- lomtörténészt,. &őHnczeí I*.ajós "professzort, az író özvegyét'* s Dali -Sándort, a • Romániában megjelenő sepsziszentgyörgyi megyei Tükör- főszerkesztőjét. Ugyancsak ejjöttek —..bár ne­vüket szőkébb .h'azájí’ikdn kí­vül”.. 'Senki serit, ismerj —- az • „Énekes madár’'. 1959~es bony- . há’di műkedvelő, előadásának szereplői is, s a darab rende­zője, Szakács Antal nyugdíjas tanár is. „Imi sugarasan, csillagosán. a Vendégek Ezekre gondolva rendezték meg Tolna megyében a Tamá­Dr. Czine Mihály emlékezé­sével kezdődőit. A népi írók mozgalmának ’avatott ismerője a harcostársnak és azonos szellemi áramkörben munkál­kodónak kijáró tisztelettel és barátsággal szólt Tamási Áron­ról. Az író sorsa mindvégig ne­hezebb volt hasonlóan gondol­kodó kortársainál. Míg Németh László, Veres Péter, Szabó. Pál hazai talajon, népünkkel szer­ves és közeli kapcsolatot-tart­va ábrázolják annak sorsát, lelkivilágát, addig , Tamási Áron kiszakad az éltető közös­ségből, a Székelyföldről. Oda­hagyja a Gordonhegy tövében meghúzódó kis székely falucs­kát, Farkaslakát, s ezzel azo­kat a hatásokat, amelyek írói profilját alakítják. Nem vélet­len tehát az a szenvedélyes ér-• deklődés, amelyet a Dunántúl­ra települt székelyek irányá­ban tanúsít. Mégis ekkor tel­jesedik ki programja, azt vizs­gálván, hogyan élhet mindén ember felemelt fejjel, nyelvi, faji és más különbségektől füg­getlenül. Tamási Áron lobog­va és tisztán húnyt el; ú’gy,' ahogy élt..A, sugárzó* tiszta szép emberség példája- Volt ő, rá mindig így emlékezünk — fejezte be Czine Mihály. Az kő özvegye bőkezű do­kumentációt biztosított a ren­dezőknek. Ebből válogattak annak a kiállításnak az anya­gát mely Tamási Áron élet­útját mutatta be. Kiállítás, mely ilyen feladatra vállal­kozik, csak akkor lehet sike­res, ha a képek, írásos fel­jegyzések mechanikus összes­sége képes valami mást k megmutatni .az író gondolat- világát, szenvedélyes tennraka- rását- tiszteletteljes jó szándé­kát. Ebből, a szemszögből néz­ve, különösen az íróvá válást sikerült maradandóan érzékel­tetni. A fotók, az idézetek szerencsés összevádogatasa at­moszférát teremtett. Előttünk állt a kis szülőház. Farkasla­kán ahonnan elindult az iro, hogy betöltse „reményseggel a világot, amely minden per­cében a kezdet és vég ’ Lát­hattuk a Hargitát, honnan kedvenc főhőse, Ábel maun. el a városba és Amerikába, kicsit talán Tamási Áron éle­tének alakulását is példázva. Meg lehetett tekinteni n>u- veit. színpadi bemutatomak a plakátjait. Itt kapott helyet az a szerény emléklap is, me­lyen az írónak hosszú eletet és jó egészséget kívántak u fentebb említett bonyhádi műkedvelő előadás szereplőn Ab „Énekes madárÄ Telt' ház előtt játszották• Tamási legismertebb szül pa­di rrtűvét.az „Énekes madárk­át A darab romantikus, naiv történet, a jó és a tiszta har- col a rosszal. Igazi .értekéi nem is a cselekményben; a darab gondolatiságában van­nak. A színjáték miliője, a szavak költői áradása, s az a Megcsavart” székely aka­rásból fakadó, bőven omlo humor az. ami örökbecsűi varázsolja. S éppen ezertnem illett ide a Déryné ; Színház művészei részéről nem egy­szer tapasztalt harsanysag, s fülönösM a harmadikj^vo­násban elharapózó jopofasko- dás. Az előadás után kötetlen eszmecserét folytattak az iro kortársai, barátai, s az újság írók a művészekkel. Kertesz László főrendező elmondotta, hogy a mű igen sokat válto­zol az egyes dramaturgok kezén s ezért az eredeti kéz iratot vettért elő. hogy meg­találják az író igazi szande kait s a darab alphangula- tát ’ A Mátét alakító Simen- falvy István a ^crep^u^s nehézségeiről szólott. A sz kelyes fordulatok, a nyelvi különcségek még a Pe­nészeknek -.tehat sen azonos zsánerű szerepeket játszó művészeknek — is n - hézséget okoztak. Véget ért tehát a Tamási Áron emlékhét első. nagy nap­ja. Neves vendégek egykori barátok jöttek, hogy tisztele­tüket kifejezzék, barátságukat ismét megerősítsék. De talán ennél is fontosabb volt, hogy a művelődési ház megtelt em­berekkel. egyszerű emberek­kel, kik tudták, hogy az író nekik, értük írt. Mert lehet-e nagyszerűbb írói program en­nél; ....megismerni és meg­i smertetni az élet értelmét, azt szolgálni és megvédeni”. CSUPOR TIBOR Érdekes és figyeiemee méltű, önálló kezdeményezéshez fo­gott hozzá a párt szekszárdi járási bizottsága. A sajátos gondokkal és nehézségekkel, küszködő kis létszámú és gyen­gébbnek megítélt pártszerveze­tek segítésére a járási pórt vb,, határozatot hozott. Az ennek alapján gonddal készített in- tékedési terv megvalósítása vé­gett e héten a járás három községében egész napos hely-, színi tanácskozást folytatott huszonkét pártszervezet titká­ra ,és- hatósugaruk kommunis­ta vezetői. Harmadát jelenti ez a huszonkét pártszervezet a járás alapszervezeteinek, ki­csiny létszámukat jel"' viszont, hogy hozzájuk csupán ötödé tartozik a párttagságnak. Szerdán De csen és Szekszár- don tartották meg, rinn tégy 20—20 résztvevővel az egész napos tanácskozást, előbbi helységben a községi-hivatali, a járási székhelyen pedig a termelőszövetkezeti jelleg sze­rint, a politikai-gazdasági ve­zetőkkel közösen. A harmadik és egyben befejező tanácsko- * zást Bátaszéken pénteken tar­tották meg ahol az ipari pro­filú. kis és gyengébb pártszer­vezetek titkárai, gazdasági ve­zetői jelentek meg. A " helyszíni tanácskozások’ befejezte után kerestük fel Vaszkó Lajos elvtársat, a já­rási pártbizottság osztályveze­tőjét, hogy frissiben és rövi­den választ kérjünk néhány kérdésünkre. — Tudjuk, hogy még nem készülhettek el á számvetés­sel. Mi adott indítékot, mi volt a céljuk e tanácskozá­soknak? — < Kiindultunk abból;- hogy a nagyobb összejöveteleken nincs mód arra, hogy kellően, részletekbe menően foglalkoz­hassunk ezeknek a pártszer­vezeteknek a sajátos nehézsé­geivel. teendőivel. Célunk az elvi és módszerben; segítség­nyújtás voít. Szándékunk szer cint velük együtt akartunk elemezni; mi a helyzet politi­kailag, mit, hogyan tegyenek. Korábban brigádértekezleteken tanulmányoztuk munkájukat, és tapasztalatainkat szembesí­teni akartuk az övékével. — Mennyire sikerült a célt megvalósítani? Hogyan fo­gadták. milyen hatást vál­tottak ki ezek a tanácskozá­sok? — Elértük a eélt, mi is, ők is újabb lendületet kaptunk, kölcsönösen újabb munícióval tértünk vissza. Az agilitást jel­lemzi, hogy minden gazdasági vezető hozzászólt, mégpedig politikusán, a dolgozó embert nézve, ezenkívül komoly viták is adódtak, egymásközt is .po­lemizáltak, önkritikus felisme­résekre és elismerésekre ke­rült sor. Mondhatom, nagyon hasznosnak, hatásosnak ítél­jük meg mi sebtében is ezeket a tanácskozásokat, bár tapasz­talatainkat részletesen fel kell és fel fogjuk dolgozni. E meg­ítélés egyezett az ő értékelé­sükkel is mert szinte egyön­tetűen kérték, máskor is le-« gyen. nagyon hasznosnak, el- igazítónak ítéfik meg. Az e formában járásunkban első íz­ben tartott egész napos, kiadós.. tanácskozásokon felvillanyo- zódtak és jellemző, hogy be­fejeztével is szívesen marad­tak. kötetlen formában folytat­ni kívánták — válaszolt Vasz­kó Lajos osztályvezető. Azzai fejezi be, hogy a megjelentek kívánsága, és saját terveik sze­rint. egy év múlva ismét ösz- szejönnek, s akkor ugyan úgr közösen fogják megvizsgálni, ki mit tudott azÖta konkrétan megoldani, mennyivel sikerült előrelépnie)^.. A differenciáltabb, az elvi­módszertani politikai munká­hoz sokat adó első nagyobb lépés sikere biztosan később sem marad el a gyakorlatban is kamatozni fog.-I -é Lesz elég tüzelőanyag az olajkályhák számára Hazánkban az olajkályhák száma 1970-ben 700 ezer, egy évvel utóbb 900 ezer lesz, 1972- ben pedig 50 ezerrel megha­ladja a milliót is. A fejlődés ütemére jellemző, hogy szá­muk az idei év végén még csak az 510 ezret éri el, de már ez is azt jelenti, hogy több mint egymillió ember ■téli közérzetét befolyásolja: milyen mérókibén sikerült az olajkályhákat tüzelőanyaggal ellátni. Az Áfor mindent elkövet, hagy a növekvő igényeket) zökkenők- nélül kielégítse. Az idén már egy esztendő tapasz­talatainak birtokában műkö­dig alvállalata,, a Prometheus, amely az olajtüzelő berende­zések tervezésével, szerelésé­vel. üzembe helyezésével fog­lalkozik, betanítja a leendő kezelőszemélyzetet, felülvizs­gálja az új berendezéseket, el­látja a karbantartást és a javítást, sőt az olaj utánpót­lásáról és a szállítás lebonyo­lításáról is gondoskodik. Tüzelőolajat körülbelül 1100 helyein árusítanak az idén: 216 városban és községiben 232 töltőállomás. 146 Áfor-kiren- deltség és több mint 700 vi­szonteladó. Az AKÖV-ők köz­reműködésével az ország egy­re nagyobb területein szer­vezték, illetve szervezik meg a házihoz szállítást. Tavaly időnként kxsebb-nagyobb fenn­akadásokat okozott a csere- kannák hiánya. Nehogy ez a helyset az idén megismétlőd­jék, az Áfor mintegy 20 ezer marmonkannát szerzett be, de akik — elsősorban vidéken — hosszabb időre kívánják el­látni magukat tüzelőolajjal hordót is vásárolhatnak. Ami­kor ezek a hordók kiürültek, vagy a benzinkutaknál, vagy az Áfor-kirendeltségeknél tölt­hetik meg újra, de kívánságra a viszonteladók házhoz is ki-’ viszik az olaj után pótlást. A barátság jegyében Tegnap ünnepélyes tanév­nyitóval megkezdődött az ok- ; tatás a budaörsi Nemzetközi Előkészítő Intézetben, 35 or­szág mintegy félezer fiatal di­ákját Forgács András, a Mű­velődésügyi Minisztérium osz­tályvezetője és dr. Kerek Gá­bor, az intézet igazgatója üd-. vözölte. A külföldi hallgatók egy évet töltenek az intézet­ben elsajátítják a magyar nyelv alapjait, felkészülnek egyetemi és főiskolai tanul­mányaikra, mégismerkednek hazánk társadalmi, gazdaság és kulturális életével.

Next

/
Thumbnails
Contents