Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-14 / 213. szám
Boros János telmondott r — Nagyon rossz itt a helyzet. Nem lehet keresni. Nincs ember. Én is felmondtam. Fiatal, erős ember állít meg a kölesdi téglagyár udvarán, S percek alatt bevezet a gyári rejtelmekbe, melyek szerint nincs ember, s emiatt a munkások nem, tudnak keresni, márpedig, ha egy gyárban valaki nem keres úgy, mint azt elvárná, akkor természetes, hogy el akar menni. Szóval Boros János is keresi munkaerejének az árát. — S hova adja majd a munkakönyvét? — UQy gondoltam, hogy a Közúthoz, a bátyám is ott dolgozik. Kétezer-háromszázát is megkeres. Olyan hely kell nekem. Ahol van pénz, nem úgy, mint itt. — Élfogadták a fölmondását? — Nem, de engem nem érdekel. Megyek,-ha lejár az idő A kölesdi gyár irodájában megmutatják Boros János felmondólevelét. „Kérem a vállalat telepvezetőjét, szíveskedjen felmondásomat elfogadni és a munkakönyvemet kiadni. Indokolásul: mivel a családdal együtt szüléimhez Iregszemcsére költözök. így nincs lehetőségem, hogy a munkaviszonyomat, fenntartsam-. Kérem szíves hozzájárulásukat kilépésemhez.” A gyárvezető mondja: — Nem járulok hozzá kilépéséhez,' de mégsem biztos, hogy elmegy, hisz ez már a. harmadik felmondólevele. — S ha mégis elmegy? — Akkor nem hat, hanem hét hiányzónk lesz. A téglaipar nem tud versenyképes lenni más iparágak üzemeivel. Hozzánk többségében igen válogatott személyek jönnek. Az idén például az első félévben több mint negyven ■ személy jött és ment. Szinte az egész gyár kicserélődött, ha a ki- és belépéseket nézzük. Viszont maradt az a húszegynéhány ember, aki a törzs- gárdát képezi... Boros, ha elmegy, ilyen munkaerőt kapunk. Nála nem furcsa egyébként a ki- meg belépés. Tessék a munkakönyvé. Szakadozott szélű, megviselt a munkakönyv. A fiatalember alig múlott húszéves. De bejárta már munkakönyvével együtt szinte a fél Dunántúlt. Az első bejegyzés:- Koppányvölgyi Vízgazdálkodási Társulat. Itt egy évig őrizték munkakönyvét. Egyhónapi szünet, a Komlói Állami Építőipari Vállalatnál vállalt munkát egyévi időtartamra. Ezután ismét egyhónapos szünet következett, s a Tolna megyei Epítőanyagipari Egyesülés kölesdi gyárában töltött egy hónapot munkával, s természetes, hogy ez után is egyhónapos szünet következett. Majd a csatári téglagyárban egy évig dolgozott, de itt valószínű nehezebb volt letölteni az egy évet, mert ezt kéthónapos munkanélküliség követte. Ekkor Boros János Budapestre tette át székhelyét, munkakönyvét a Főv. VII. Kerületi Tanács HKI tartotta páncél- szekrényében kerek egy hónapig. Nyilván a fővárosi környezet megviselte, mert újabb egyhónapos munkanélküliség következett, s Boros János ismét visszatért a megyébe, a malomipari vállalat járási kirendeltségén töltött el öt hónapot munkával. S innen történt távozása után, szokatlan módon nem következett szünet, mert a Koppányvölgyi Vízgazdálkodási Társulat alkalmazta. Itt erős egy hónapot „húzott le”, majd egy hónap szünet következett, és a kölesdi fmsz volt a következő állomás, de csak egy hónapig. Ezt kéthónapos szünet követte, aztán ismét Budapest. A 41-es Építőipari Vállalatnál két hónapig koptatta a munkaruhát, aztán ismét egyhónapos szünet következett, hogy ismét a hetedik kerületi HKI adjon öt hónapra munkát... Ezután ismét hazai terület: öt hónap az iregszemcsei kísérleti gazdaságban. Egy hónap szünet. Két hónap az iregi takarmánykeverőben. Áthelyezés Tamásiba. Nyolc hónap. Katonaság. Két hónap az iregi gazdaságban. Egy év a rács mögött, 1969. január 1-től ismét a kölesdi téglagyár. * Júliusban négy napot hiányzott igazolatlanul a kölesdi gyárból. Augusztusban öt napot. — 5 ha Boros mégis elmegy? — Nem köthetem meg — mondja a gyárvezető. — Egy ember már nem húz ki bennünket a bajból. Az első félévben 135 órát álltunk eső miatt, augusztusban 46 órát. A tervet talán nyolcvan százalékra tudjuk teljesíteni... Nincs létszámunk, nagyon rossz volt az idén az időjárás. És sajnos az a helyzet, hogy a közvélemény nagyon keveset tud arról, hogy a borosjánosokkal mennyi a gond, hogy rájuk is éppen úgy épít a terv, mint egy stabil munkásra, PÁLKOVÁCS JENŐ • - ■ • • Harmincöt év dicsérete A nap mindenkire egyformán süt.,. Hírt adtunk róla, s az esemény nem tűnt rendkívülinek, hiszen mindennapos dolog, hogy valahol valaki nyugdíjba megy. De az már feltűnő volt, hogy erről a nyugdíjba vonulásról többen értesítették a szerkesztőséget, sokan érezték kötelezőnek a beszámolót az augusztus végi tanácsülésről, s valahányan a tollat ragadok közül elmondták .ugyanazt: egy nagyszerű embert búcsúztattak el, aki harmincöt éven át szolgálta a közösséget. Majdnem 13 ezer nap Dr. Klapka János körzeti orvos azóta már a nyugalom napjait élvezi, s nagyon valószínű, hogy még nem köny- nyűek és igazán derűsek ezek a napok. A kemény munkához szokott ember számára nehéz átmenetet jelent a nyug- díjasság első néhány hete, hónapja. Hiszen , csak nemrég is még Nak, Lápafő, Várong lakói tőle várták a segítséget, a megromlott egészség helyre- állítását. Harmincöt éven át nem volt éjszaka és a napnak olyan szaka, amikor úgy igazán átadhatta volna magát a pihenésnek. Az embert kerülgető bajok nem járnak menetrendszerűen. Az orvosnak ezért nincs meghatározott munkaideje, csak annyiban, hogy tudják: ekkor meg ekkor rendel. Hát igen, akkor föl lehet keresni a rendelőben. De van amikor SOS-hívásra van szükség, mert emberéletről van szó. Harmincöt év, az majdnem tizenháromezer nap. Vajon hány telt el úgy, hogy akik hozzá fordultak, éppen nem találták a helyén? Fiatalemberként érkezett a faluba és most, hetvenévesen egy igen gazdag életről készíthetne mindennél szebben . beszélő leltárt. Ha szerénysége, ami annyi embert ejtett meg, nem akadályozná a leltárkészítés'* ben. Pedig nem csak az egészségügyet szolgálta, hanem mert együtt • "élt- a -község - lakóival, m község fejlődését is. Hol volt még akkor a járható " járda, »amikor ideérkezett?' Hol az egészségház és megánnyi más? 1934-ben mutatkozott be Ná- kon az akkor még fiatal dr. Klapka, A töfténélemnek olyan időszakában, amikor nagyon igaz volt még a költő szava: „Inkább segít a kutya szőre, a teríthető betegen, sem hogy magát miértünk törje, akik sorsunktól idegén...” Ő, friss és fiatal jövevényként sem volt idegen itt, így szinte természetes, hogy amit a 35-ször 365 nap alatt tett a falujáért, annak dicsérete ékesen szóló, egyben olyan - amit nem lehet elfelejteni, Nem csodalény, ember! Egy fiatal kollégája, aki jelen volt az ünnepi tanácsülésen, elmondotta, hogy milyen sok segítséget’'kapott János bácsitól, akinek most ideiglenesen az örökébe lép. Nem lesz könnyű helytállni, hiszen olyan orvos vágott itt csapást a gyógyító munkának, aki a legnehezebb időkben is képes volt mindént megtérni az emberekért, s nem fogyott a 35 év előtti lendület még akkor sem, amikor kortársai már órákat üldögéltek a ház előtt s évektől megrokkanva napjaikat a csoszogó tevés-vevés mellett jobbára az emlékek idézgetése töltötte ki. Hogyan, az orvos csodalény és többet bír, mint bárki más? Dehogy csodalény, csakhogy olyan nemes energia munkál benne, amilyenhez hasonló kevés van: a hivatástudat. Ez az, ami nem engedi. oly hamar kiöregedni a sorból. Házról házra... Dr. Klapka Jánosról sokáig fognak még Nakon beszélni az emberek s amikor idő múltával már megfogyatkoznak azok, akik között mindvégig szolgált, noha doktor úrnak szólították, akkor ott lesz a tanácsi jegyzőkönyv elmondani mindazt, amit elhallgatnak az orvosi naplók. És az sem mellékes, hogy a harmincöt dolgos év dicsérete tovább él Nak, Lápafő, Várong egészségügyének elkövetkező fejlődésében, hiszen építeni csak erős, megbízható alapokra lehet. Itt, ezeknek az alapoknak a iera- kása dr. Klapka nevéhez fűződik, noha ő azt mondotta búcsúképpel), hogy nem volt nehéz a munkája, mert Nakon a községi tanácsházat benépesítő vezetők és dolgozók egy tói-egyig segítőkész emberek, önzetlen társadalmi munkások. Ha sikerrel dolgozott, nekik is köszönhető! Egy idős parasztember, aki föltehetően nem sokat törődik a költészettel, azt találta mondani: — Nagyon fáj érte a szívünk. mert nem mindegy az... A doktor úr itt házról házra járt, mint a nap, az pedig egyformán süt mindenkire. Hát ezért... És nem szégyellte, hogy könnyezik. Nem tudom, van-e világon nagyobb dolog, mint megküz- dött elégedettséggel nyugalomba vonulni? Azt hiszem, nincs!- li — EMBERI VARÁZSLAT V alami négy éve már, hogy a győzelmesen megfékezett nagy dunai árvíz frontján jártam. Nehéz hetek voltak tagadhatatlanul. Szervező- készség és emberi segíteni akarás, kemény fizikai erő és a technika ügyes kezelése fonódott össze acélos zablává: meg= fékezte a folyamot. De nem csupa nyers erő győzött. Néha apró ,,emberi varázslatok” is. Volt például egy fiatal gépkocsivezető. aki a ki tudja hányadik át- nem aludt éjszaka után, az egyfolytában teljesített végtelen és parttalan műszakok között elveszítette a biztonságérzetét. Alatta kocsonyásán „gumizott” a gát: a buzgárok alámosta töltés szinte táncolt a nehéz teherautó kerekei alatt. De a követ, homokot, zsákokat el kellett juttat ni — át a legveszélyesebb szakaszon is Akkor Jenő bácsi. a pécsi AKÖV-ösök égjük brigádvezetője (nem tudom, megvan-e még, jó egészséget kívánok neki ezúttal is, ha kezébe kerülnek ezek a sorok) azt mondta: — „Most nézzen ide. Megyek az én kocsimmal és átmegyek itt. És ha maga gépkocsivezetőnek érzi magát, átjön utánam”, és az a fiatalember átvezette a kocsiját a gumizó töltésszakaszon. És később is, sokszor. Mert akadt egy vezető, akiben megvolt az a különös sajátság, az emberi személyiség példája, irányító vonzása —, amely nélkül lehet ugyan valaki kifogástalan vezető, de ezzel a képességgel bizonyára sokkal jobban és eredményesebben Tagadhatja magával azokat, akiket rá bíztak. Azt mondhatná az olvasó, hogy ez a hasonlat kissé túlzó. Hogyan kerül össze egyáltalában a nagy kifejezés, hogy >,vonzó személyiség” és — az hogy „AKÖV brigád vezető”? Személyiség, egyéniség alatt a köztudat általában legalábbis ezreket irányító ipari, gazdasági, de főleg katonai, politikai vezért ért, nem szólva most a nagyhatású művészi egyéni-', ségek kategóriájáról. De brí-* gádvezetőt?.. „ O edig egyáltalán nem kö* •*- zömbös dolog, van-e eia- beri vonzása, társakat irányító és formálni képes egyéniség ge akár a brigádvezetőnek, akár a gyárigazgatőnak. . . akár a városi tanács elnökének. Sorolhatnék még szakmákat és beosztásokat, a lényegen nem változtatna: hogy a vezető munkája hatásfokát az emberekre gyakorolt hatás is méri. Nem egyedül méri —« de feltétlenül szükségünk van rá, ha nincs: hiányolnunk keli de őrölünk, ha olyanokra találunk, akik képesek jól, al- kotóan szeret étre méltó stílusa ban hatni munkatársaikra szőkébb vagy szélesebb körben. Mindenki, aki valaha volt ka-* ,tona, emlékezik elöljárókra, parancsnokokra, akik azt tudták mondani az embereiknek, ami az adott pillanatban, helyen, az adott körülmények között a legtöbbet jelentett© nekik: megnyugtatást, vagy lelkesítést. a helyzet valós őszinte értékelését. S emlékeznek (különösen a régebbi nemzedékek) a csak csattogni-dörög- ni tudó, a magas beosztás dühös egeiben villámok közt lakó „atyauristenekre” És mindenki tudja, kiket követett (és követ ezután is) az egyszerű ember a világ mindenféle seregében, _ ... ... Igaz, a gazdasági vezető dolga nem könnyű ebben az értélemben sem. Hajója á régi klasszikus hasonlat szerint sokféle Scylla és. Charrybdís között hányódik —. /nehogy ,.bratyizzon” mondják az egyik oldalon, nehogy túl kéményen dirigáljon”, ütközik öele. a másik véleménybe, .^törődjön csak a nj'er.eséggelj. a többi megjön magától” rflondia egy harmadik. Dohát vég/AI js milyen legyen, ha nemcsak kitűnő szakembernek 4 akarjuk látni. — ha a haza. a szocialista rend iránti hűséget és tisztességet eleve feltételezzük ami természetes. ni is elég nehéz. De és® revenni és vezető posztra állítani azokat, akiknek nemosaíi rendszerező kénességük é= szervezni tudásuk van. .de valami van a tekintetükben, í szavukban, a magatartásiakban ís, ami az embereket feléink fordítja: több mint uténla/Az igazat megvallva' - természetes •j'fny. Fszrnvennl gvei: ez ne- ^ felsőbb vezetés á noii- ■íkai irányítás' d-oljfá Sőt' szent kötelessége, B, F,
