Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-14 / 213. szám
A BATASZEK „A FERJEM MEGCSAL“ Vásári tarkaság Szeptember 1-én állat- és kirakodó vásárt tartottak Bátaszéken. Mielőtt elvegyültem volna a vásári sokadalomban, átlapoztam dr. Szilágyi Mihály tanulmányát, amelyet a megye kereskedelmi életéről (a török kiűzésétől 1848-ig) írt Ebből kitűnik, hogy a török világ után 1729-‘ben nyerte vissza vásártartási jogát. 1816-ban pedig kitiltották Bátaszékrői a más helységből érkező — mindenekelőtt bonyhádi — kereskedőket a helyiek nyomására. íme a bonyhádiak panaszlevelének egy részlete: „Most p)edig mink alulírottak egy hét előtt Báttaszéken lévén, az Uradalmi Fiscalis Ur által újra megtiltatott, hogy egy Bonyhádi kereskedőnek semmiféle portékát árulni szabad ne légyen.” A vármegye igazoló jelentést kért az uradalmi fiskálistól. Ebből kitűnt, hogy a bonyhádiak nagyon ellepték a Báta- saéket, állandóan házalnak pxxrtékáj ukkal, s a betolakodók miatt a helyi kereskedők annyira elszegényedtek, hogy alig tudják fizetni közterheiket Most tulajdonképpen ama voltam kíváncsi, hogy a vásár alkalmából Bátaszékre özönlő árusok vagy a helybéli kereskedelmi szervek, kereskedők ál'lják-e jobban a sarat. A vásár tele volt máshonnan jött árussal: budapestiek, szekszárdiak stb. Annyi árus volt, hogy tán a vásárok virágkorában sem több. És töméntelen áru! öt falu felruházásához, ellátásához is elég lett volna. Ám semmi nyoma annak, hogy a helyi kereskedők zsörtölődnének miatta, mert ők is el vannak látva áruval, állják a vevők ostromát. Sorra nyílnak az új boltok. A vásári árusok, akikkel csak beszéltem, mind lehangolóan nyilatkoztak. Mindenekelőtt megszólítottam egy cigányt, aki nagy disznó- fürösztő teknőt árult. Felcsillant a szeme, és sietett közölni az árat: — Ezerháromszáz. Valaki, minden valószínűség szerint üzleti bedolgozó lehetett. ott termett mellettem, s dicsérni kezdte a teknőt Pillanatok alatt bebizonyította, hogy rendkívül jó minőségű, ez nem reped meg, mert csomós fából készült, sokkal jobb, mint a többié. A többi teknöárus pedig nem titkolt irigységgel nézte Ignácz Ferencet, akiinek vevője akadt. Ugyanis dél felé járt már az idő, és jóformán meg sem kérdezték tőlük, hogy miért jöttek, p>edig vagonra való teknővel sorakoztak fel. Nem akartam disznófürösztő teknőt vásárolni, megköszöntem a felvilágosítást mondván, hogy nem kérem a teknőt Befurakodtam a vásári tömegbe. A teknöárus utánamszólt, de közben intett a másik, a konkurrencia is. — Mégis, mennyit adna érte? — így Ignácz Ferenc, aki mellesleg a decsi Gyöngyösoldalon űzi ezt az ősi mesterséget Semennyiért nem akartam vermi. Mire ő felvilágosított, hogy nem kell tartanom tőle, tisztességes iparos ember, ha akarom, a papírját is megmutatja, tehát nyugodtan megvehetem. Két kárpitos várta drádás portékájával a vevőt Hiába, Az egyik panaszkodott is, hogy ilyen rossz vásárban még nem járt. A faluban viszont azzal dicsekedtek, hogy ha valami modem lakberendezési tárgy érkezik a boltokba, órák alatt elkapkodják. Ebben a vásárban ám bőven volt, vásárló alig. Ok inkább a boltokba mennek választaná, BODA FERENC A kőművesek útra kelnek Benkó Ivánná: — Engem mindennap megcsal a férjem. Csak nem a Marikákkal meg a Jukkákkal, mint más asz- szonyokat szokták, hanem az értekezletekkel. Állandóan odajár, így hát ezt a csalást könnyebben meg is lehet bocsátani. Benkó Iván: — Éppen egy éve mentem nyugdíjba, mint iskolaigazgató. Nem vagyok bátaszéki, úgy települtem Ide a Felvidékről a második világháború után, de aztán ittragadtam, itt érzem jól magam. Bekapcsolódtam a közéletbe, s nagyon hamar megtaláltam a helyemet Bátaszéken. Minden embernek vagy egy hobbija, nekem Is, mégpedig az, hogy nem tudok tétlenkedni, szeretek közügyekkel foglalkozni. 1928-ban kezdtem tanítani, de 1929-ben már szövetke- ti vezető lettem s azóta is az vagyok. En töltöm be Bátaszéken az fmsz. feiügyelöblzottság elnöki tisztségét. En vagyok a helyi népfrontbizottság elnöke, de egyben tanácstag is vagyok, emellett évek óta én látom el a moziüzemvezetői teendőket. Minden közösségi munkát szívesen végzek. Nem unatkozom nyugdíjas létemre sem. Hol ' virágokat ültetünk, parkosítunk, s utcabosszat metszem a rózsatöveket, hol pedig értekezletet tartunk. Az embert a sok munkáért elsősorbaa az kárpótolja, hogy látja az eredményeket. Amikor Bátaszékre kerültem, a nép valósággal egymás nyakát fogta: a különböző helyekről összeverődött emberek meg az őslakosok tücsköt-békát kiabáltak egymásra. Ha valamilyen posztot be kellett tölteni, mindenki a saját csoportjabéllt tolta előre, nem a rátermettséget nézték. Ezek az egymással szemben álló emberek most már nagyon jól megférnek egymással, legelőször a fiatalok békültek meg, forrtak össze, aztán az Idősebbek 1$. Manapság legfeljebb egy-egy jészeg ember ejt ki a száján tiszteletlen megjegyzést a másikra, de nem veszi komolyan senki. König István nyugdíjas: — Itt születtem Bátaszéken, s itt élem nyugdíjas éveimet is. Hetvenhat éves vagyok, s még dolgozgatok a nyugdíj mellett. A kőművesszakmában kezdtem, de később molnár lettem, ma is a malomban dolgozom. Úgy határoztunk, he"” összegyűjtjük, megírjuk a falu elmúlt évtizedeinek történetét. Különböző csoportokat alakítottunk egy-egy témakör feldolgozására. Engem is beosztottak az egyikbe. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy saját magam is sok mindennek részese voltam, átéltem az első világháború időszakának, s utána következő évek munkásmozgalmi küzdelmeit, mint baloldali szociáldemokrata vezető. Bátaszéken sok volt az iparos, különösen az építő, munka meg annál kevesebb. Messze vidékre jártunk, s amikor az ország határain belül nem akad munka, mentünk külföldre. A bátaszéki kőműveseket, ácsokat az jellemezte, hogy tavasszal elbúcsúztak a családtól, s ősszel jöttek vissza. A nyáron összegyűjtögetett kis piénz azonban csakhamar fogyni kezdett, s legtöbben nem tudták, hogy a következő tavaszon, hol állhatnak munkába. Egész télen lesték az újság- hirdetéseket, várták a híreket, így a téli hónapok nem egyszerűen munka nélkül, hanem megannyi izgalommal teltek el. Az első világháború után híre jött, hogy Törökországban nagy építkezések kezdődnek, sok munkást vesznek fel. Igen ám, csakhogy olyan sokba került az utazás, hogy senki sem tudta megfizetni. A munkáskörben állandóan azon tanakodtunk, hogy mit lehetne tenni. Végül olyan határozat született, hogy szakszervezeti alapon összeadjuk két személy részére a törökországi útiköltséget, ők ott jól körülnéznek, s ha valóban jók a kilátások megy utánuk a többi is. Valami nagy utánjárással sikerült elérni, hogy a bank megelőlegezte az útiköltséget. Végül ki is jutott vagy 180 ember Törökországba. Amikor ott is elfogyott a munka, vándoroltak tovább. Többen még Perzsiába is eljutottak, mint építőmunkások. Ez a sok külföldet járó ember aztán hozta haza magával a forradalmat. Nem véletlen, hogy mi bátaszéki munkások szervezett ellenzékiek voltunk a két világháború közt. Volt olyan választás amikor lovas katonákat vezényelték ellenünk, minden lehetőt elkövettek megfékezésünkre, de a kormánypárti jelölt így is csak 4—5 szavazattal tudott győzni. Az adóügyes közérzete A püspök esete Bátaszéket 1694-től Jány Jakab Ferdinánd püspök birtokolta. Jány Jakab Ferdinánd többnyire Béosben élt, de miután felépült az új templom és püspöki rezidencia, Bátaszéken is gyakran időzött. Ez azonban végül is a püspök vesztét hozta, mert 1727-ben meggyilkolták rezidenciájában A szájhagyomány szerint egy dunasaekcsői szerb engedély nélkül makkoltatott az apátsági erdőben, mire elfogták, s kegyetlenül megkínozták. Kiszabadulása után egy éjszaka bemászott a püspöki rezidenciába, s végzett a püspökkel. (Hermann Egyed tanulmányából) így látta Bátaszéket a török utazó Bátaszéki k' 1 Baksa Béláné, a községi tanács adóügyi csoportvezetője: — Nem vagyok bátaszéki, néhány éve dolgozom itt, 6 elsősorban a hivatali munkámon keresztül ismerem az itteni embereket. Ha az anyagi helyzetet veszem, csak jót mondhatok. Bátaszék gazdag íalu, sok az új ház, és sokat mond az a tény is, hogy jó az adófizetési morál. De valahogyan nem olyan kedvesek, barátságosak itt az emberek, mint amit más községekben tapasztaltam, átéltem. Megadják a megfelelő tiszteletet, de ez valahogyan ridegebb, mint mondjuk amit annak idején öcsényben tapasztaltam. Minden bizonnyal az ennek az oka, hogy Bátaszék nagy település, sok benne az úgynevezett átmenő ember, csak ideig-óráig ..kik itt, s az általános légkör ezért már eleve nem válhat olyan meghitté. Evlia Cselebi török utazó, aki a XVIL század közepe táján járt Bátaszéken, leírta, hogy a belső várban van egy templom, amelyet érdemes megnézni. Ezt török templommá alakították át. Nyolcvan katonaház, hadiszertár ruha- és élelmiszerraktár található tele készletekkel. A várárok széles és mély. Hídját minden éjjel felvonják. A kapu fölött minden este zenekar játszik. A falu 50 deszkatetejű, alacsony, szűk szegényes házból áll. Épülőben van egy vendégfogadó. fürdője viszont nincs ■ Bá- taszéknek. Néhol szőlőskertet lehet találni. Népújság 1969. szeptember 14.
