Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-14 / 213. szám

Mire fordítják a pénzt? — Február közepén startol­tam a Teleki-téren egy szmo­kinggal. A start sikerült, egyenletesen tempózva jutot­tam el március elejéig. Ekkor néhány fehérneműt vettem magamhoz, ettől erőre kaptam és bár valamivel lassabban, de elértem az áprilist. Feleségem és gyermekeim lelkes éljen­zése közben egyre csak úsz­tam tovább. Sajnos, a gyom­romba görcs állt, és átmene­tileg válságos helyzetbe jutot­tam. Már-már úgy látszott, hogy összecsapnak fejem fe­lett a hullámok, amikor az akkori közellátási miniszter ki­jelentette. hogy lesz minden bőven. Ezt a tésztát is bevet­tem és kitartóan úsztam, egy­re csak tempóztam tovább. Nagy erőfeszítéseimbe került, hogy valahogyan a felszínen tartsam magam. Sokszor már úgy volt, hogy összeütközésbe kerülök az örvénnyel, de szerencsém volt. Kizárólag babon és bor­són éltem, a szabályoknak megfelelően természetesen fűt is vízben ettem, feleségem ugyanis, aki nem motorcsóna­kon, hanem zongorán kísért, zsírt nem tudott szerezni. Tel­jesen legyengülve és lefogyva a napokban érkeztem meg a Garay-téren keresztül a Mar- git-hídhoz, ahol az ott dolgo­zó szakmunkások roncsaimat felemelték. Az orvosok szerencsére ide­jében megérkeztek, néhány húsjeggyel és napraforgó-olaj­jal szagtalanított főzelékkel magamhoz térítettek, s így most már kinn vagyok a víz­ből. Eddig tart Gyurek Csaba be­számolója rekordúszásáról. A minisztertanács fog dönteni arról, hogy rekordja hitelesít­hető-e, s hogy mivel lehetne a jövőben megelőzni a hasonló rekordokat? KÜLÖNÖS LELET EGY BÉRHÁZ KAPÜJA ALATT Tegnap délután négy óra tájban a Ranolder utca 218/b számú ház viceházmestere egy gyanús csomagra lett figyel­mes. A gyanús csomag a ka­pu alatt feküdt fehér papír­ban, látszólag teljesen mozdu­latlanul. A vice, aki frontviselt em­ber, elővigyázatosan felbon­totta a csomagot. Ekkora már az egész környék köréje cső­dült. A tömeg izgatottan les­te, mi ván a csomagban? A fehér papírosból egy kö­rülbelül kétkilónyi nehéz, pi­rosas, félkemény tárgy került elő. Semmiféle jellegzetes alakja nem volt. A különös tárgy kézről kézre járt a tö­megben. Többen tűpárnának hitték, de enyhén nedves vol­ta ennek a feltevésnek ellent­mondott. Mások úgy véleked­tek, hogy valamilyen hang­szertok, de mert felnyitni sehogy sem lehetett, ez a fel­tevés is megdőlt. Végül is rendőr került elő. aki a rejtélyes tárgyat bekí­sérte a főkapitányságra. Itt azután tüzetes vizsgálat után kiderült, hogy két kiló sütni való sertéskarajról van szó. Megindult a nyomozás, nem tapad e vér a disznóka­rajhoz? A szerencsés vice pedig ab­ban reménykedik, hogy ha a jogos tulajdonos egy év alatt nem jelentkezik, a karaj tíz százaléka őt illeti. ELTŰNT EGY SZEMÉTRAKÁS A VÁCI-UTCÁBÓL! Az elmúlt héten — mint köztudomású — rejtélyes kö­rülmények között eltűnt a sza­badságtéri Bondholz-szobor. Utóbb kiderült, hogy a főváros vitette el. Tegnapelőtt azonban most már komoly formában ismétlő­dött meg az eset, s hivatalos körök — csakúgy, mint a nagy- közönség — teljesen értetle­nül állnak előtte. Bármilyen fantasztikusnak tűnik is: nyomtalanul eltűnt egy sze­métrakás a Váci-utcából. HUDOVKÁNÉ MEGDÖBBENTŐ FELFEDEZÉSE Csütörtökön hajnalban özv. Hudovka Mihályné, házmester neje, egy vödör szemetet akart önteni arra a rakásra, amely a felszabadulás óta ott állt a házuk előtt. Legnagyobb meg­döbbenésére a rakást nem ta­lálta. Azonnal szólt a közeli rendőrnek, aki besietett a fő- kapitányságra. TABI LÁSZLÓ (Folytatjuk.) Községfejlesztés Pári. 70 000 forint értékű társadalmi munkát terveztek erre az évre Páriban. Ebből június 30-ig 40 000 forintnyit valósítottak meg. Az 1103 la­kosú községben 398-an fizet­nek átlag 290 forintos hozzá­járulást. (Sajnos, augusztusi, a községfejlesztési sorozatot bevezető cikkünkben 2 forin­tos hozzájárulásról írtunk. Nem az újság hibája volt ez, hanem a pári községi tanács küldött rosszul kitöltött kérdő­ívet). Az elmúlt kilenc évben Páriban 4 kilométernyi jár­dát raktak le betonlapokkaL Fejlesztették a könyvtárukat és megépítették a művelődési házat. A negyedik ötéves terv­ben a legfontosabb feladatuk­nak egy 1 kilométeres út­szakasz megépítését tartják. Pincehely. 3346 lakosú köz­ség. 1119-en fizetnek átlag 249 forintos községfejlesztési hozzájárulást Pincehelyen. Kommunális adót öt üzem fi­zet a község területén. Ebben az évben a tervek szerint öten 44 500 forintot fizetnek be a község pénztárába A tervek szerint 352 000 forint értékű társadalmi munkára számít a tanács. A lakosság ebből az első félévben 17 840 forintnyit valósított meg. Az elmúlt ki­lenc év alatt 2100 négyzet- méter betonból öntött és 600 négyzetméter betonlapos jár­dával gyarapodott a község jó járdáinak hossza. A törpe­vízmű építése idején 18 kilo­méternyi csatornázást vállalt magára a község. Jelentős be­ruházás volt a Mártírok útjai telkek kialakítása, a hatósági hússzék és tejbolt építése, a pedagógusok részére két lakás megvásárlása, s az autóbusz- váróterem és büfé megépítése. Több nagyobb beruházáshoz fizetett hozzájárulást a köz­ség: a mozi átalakításához, a simontomvai eimnázium ter­vezéséhez, a járási úttörő­tábor, az állat- és fogorvosi lakás építéséhez és a pedagó­guslakások átépítéséhez. Kü­lönböző felszereléseket is vá­sároltak. így: sportfelszerelé­Páriban Pincehelyen Szakadáton seket, tűzoltóruhákat, anya­könyvi felszereléseket, úttörő­zenekar részére hangszereket. A felsoroltakon kívül még ta­tarozták a tanácsházat, bőví­tették a közvilágítást. Jelen­leg művelődési ház építésére tartalékolják a- pénzüket Eb­ből következik már, hogy a negyedik ötéves terv idő­szakában szeretnének művelő­dési házat építeni. Ennél sok­kal többre nem futja erejük­ből. Amire még okvetlenül szükségük van, azt azért nem hagyják ki a terveikből. Ez pedig a Kapos-híd megépítése. Szakadat. 80 000 forint ér­tékű társadalmi munkára szá­mítanak a község vezetői eb­ben az évben. Ebből június 30-ig 67 000 forintnyit telje­sítettek. A községnek 660 la­kosa van, 230-an, átlag 126,50 forintos fejlesztési hozzá­járulást fizetnek. Az elmúlt évek legnagyobb beruházásai közé Szakadáton a hét tám­fal építése tartozik. Megépí­tettek összesen 1240 méter járdát és egy hidat, kikövez­ték a 370 néevzetméter terü­letű Kossuth utcát. Vásároltak két pedagóguslakást, s tata­rozták az egyiket. Jelenleg is sürgető munkához láttak. A község központjában vezető vizesárok támfalának építését kezdték meg. Teljés elkészí­tésére azonban nincsen meg­felelő fedezetük. Az OTP fe­leletét várják beadott hitel- kérelmükre. Nagy szükségük volna a pénzre, mert közeleg az esős időszak, amely ko­moly károkat tehet, a már megépített szakaszban is. A negyedik ötéves terv idő­szakára nagyobb beruházást nem tervezhetnek. Bíznak ab­ban, hogy megkapják a tám­fal építéséhez szükséges hi­telt, s akkor annak törlesztése leköti erőiket. A fennmaradó összegeiket tartalékolják, egy újabb támfal építéséhez, amelyre a Kossuth utcában vari szükség, mintegy 100 mé­teres szakaszon. M. £. f& VILÁGŰR j ♦ Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum De hogyan, miképpen állították fel ezeket a kolosszusokat, azt ők sem tudták megmagyaráz­ni. Sőt még abban is kételkedtek, hogy a szob­rokat egyáltalán a szigeten készítették. A spanyoloknak feltűnt, hogy az általuk ho­zott ajándékok és a tőlük ellopott holmik egy­szerűen eltűnnek a'szigetről. Arra gyanakodtak, hogy a lakosságnak titkos, föld alatti rejtek­helyei vannak. Nem is lehetett másképpen, hi­szen az egész sziget nyílt és áttekinthető, úgy­szólván egyetlen fa sem nőtt rajta. És gyereke­ket sem láttak sehol; mintha az egész lakosság csak. felnőtt férfiakból állt volna, no meg né­hány asszonyból, akik meglehetősen gátlástala­nul viselkedtek velük szemben. Magas, szép emberpéldányokat találtak a szi­geten a spanyolok; a legmagasabb közül kettőt megmértek az egyik 6 láb és 6,5 hüvelyk, a másik 6 láb és 5 hüvelyk magas volt. Solcan szakállt viseltek. Ezekről a spanyolok megálla­pították. hogy éppen olyanok, mint az európai­ak. nem olyanok mint az átlagos bennszülöt­tek. Naplójukban feljegyezték, hogy a fekete hajszín nem általános; láttak gesztenyebama, sőt vöröses és fahéj színű hajat is. És amikor elérték,- hogy a lakosság tiszta spanyolsággal utá­nuk mondja: „Üdvözlégy Mária, soká éljen Ká­roly, Spanyolország királya”, a spanyolok egy­öntetűen arra a megállapításra jutottak, hogy tanulékony, értelmes, könnyen civilizálható em­berekkel van dolguk. Elégedetten hagyták el új alattvalóikat, hogy soha többé vissza ne térje­nek. Ezután az angolok kerültek sorra, nem kisebb ember, mint Cook kapitány parancsnoksága alatt; utánuk jött a francia La Pérouse. A Húsvét-szigetek lakói kezdték már únni a külföldi látogatókat. Amikor Cook partra szállt, meglepően kevés embert találtak a szigeten, alig pár százat, azok is középtermetűnél alacsonyabbak voltak, s mind nyomorúságos állapotban, közömbösek minden iránt; semmi sem érdekelte őket. Cook kísérete úgy gondolta, hogy valami szerencsétlenség ér­hette a szigetet a spanyolok látogatása óta, és a sziget lakossága kihalófélben van. Cook maga azonban azt gyanította, hogy a lakosság valamilyen föld alatti rejtekhelyen tar­tózkodik. Gyanúját főként arra alapította, hogy meglepően kevés nőt találtak, pedig az angol őrjáratok keresztül-kasul járták a szigetet. Sok helyen kőrakásokra bukkantak, amelyek föld alatti szűk lejáratok álcázásának tűntek, de ami­kor végére akartak járni a dolognak, benn­szülött kísérőik mindannyiszor tiltakoztak ellene. Az angolok, akik közül sokan skorbutban megbetegedtek, kétségbeesetten és csalódottan hagyták el a szigetet. Nem tudtak magukkal vinni semmi mást, csak némi édes burgonvát, a sziget egyedüli értékes termékét. De még ez­zel is pórul jártak, mert a ravasz bennszülöt­tek kővel töltötték meg a kosarakat, s csak a tetejükbe raktak burgonyát. Mindössze tizenkét év telt el Cook látogatása óta, miikor a francia La Pérouse 1786-ban ha­sonló rövid látogatásra a szigetre érkezett. Ez alkalommal a lakosság ismét megjelent minde­nütt a szigeten: mint akkor régen, most is vol­tak köztük világos hajszínűek, és a lakosságnak majdnem a fele felnőtt asszonyokból állt Sőt mi több, a különböző korú gyermekek egész tö­mege nyüzsgött mindenfelé, mint általában min­den normális közösségben. Mintha csak a föld belseje hányta volna ki őket magábói ennek a kis szigetnek fátlan, holdbéli tájára. És ponto­san ez is történt. Egymás után másztak elő az emberek a föld alatti folyosókból: a franciák szabadon bemehettek a szűk kőalagutak néme­lyikébe, holott az angolokat semmiképpen sem engedték be egyikbe sem. Mindez igazolta Cook kapitány sejtését, hogy a lakosság visszavonult előle a.sötét, föld" alatti rejtekhelyekre. Ide menekült a sziget arisztokrá­ciája Cook elől. és itt rejtőzködtek a nők meg a gyerekek akkor is, amikor a hollandok fel­fedezték a szigetet. • La Pérouse megértette mi történt: Cook kapi­tány és emberei olyan békésen viselkedtek, hogy a sziget lakossága most felbátorodott és mind előjött a napfényre: számuk talán kétezer lehe­tett. De ha a lakosság nagy része a föld alatt rej­tőzködött is, amíg Cook a szigeten tartózkodott, és ha nagy sietve magukkal is vitték a föld alá minden értékesebb tulajdonukat, nem vihették magukkal az óriási kőszobrokat: azok ott álltak a helyükön éppen olyan konokul, mint azelőtt. Cook és La Pérouse egyöntetűen azt állították, hogy ezek korábbi idők maradványai; már ők is igen-igen régi műemléknek tartották a szobro­kat. Cook-ra nem csekély hatást gyakorolt az a hihetetlen műszaki teljesítmény, amelyet az is­meretlen építők véghez vittek, amikor ezeket a monumentális kőalakokat minden mechanikai * szerkezet nélkül fi1 állították a teraszosan ki­képzett falak legtetejére. De bárhogyan vitték is véghez. Cook ezt annak bizonyítékául fogta 2 fel, hogy azokban az emberekben, akik haida- ♦ nában ez; a szigetet benépesítették, rendkívüli 2 intelligencia és energia rejlett. J ♦ ♦♦♦♦♦«■$♦« « « « »♦♦♦ i ♦ ♦

Next

/
Thumbnails
Contents