Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-14 / 213. szám
E lismerésre méltó, önálló kezdeményezésre került sor a Simontornyai Bőrgyárban a pártszervezet jóvoltából. A pártvezetőség megbízásából huszonnégy kommunista három héten át, mintegy 300 munkással beszélgetőt* el arról, hogy a bőrgyári munkások miként látják a tíz esztendővel ezelőtt hozott párthatározat tükrében a munkásosztály helyzetét, annak változásait. Először felötlött bennük, hogy az MSZMP X. kongresszusára készülődve, tüzetesebben megvizsgálhatnák gyárukban a ma is érvényes párthatározat elveinek és törekvéseinek megvalósulását. Elhatározásukhoz azzal kaptak nyomósabb indítékot, hogy az utóbbi időben érzékenyebben figyeltek a dolgozók hangulatára, s még inkább szükségesnek látták,, hogy mélyebbre hatoljanak. Célul tűzték, hogy megismerjék, miként látják ma náluk a munkások saját helyzetüket, milyen hatással bírt rájuk a politikai munka, lássák azt, miben értenek egyet és mely kérdésekben oszlanak na/eg a vélemények. | Háromszáz munkást kerestek meg személyesen az erre felkért aktivisták Az imponálóan magas szám mellett munkájuk értékét növeli, hogy kertelés nélkül munkás módon válaszoltak az őszinteségre apelláló kommunistáknak a gyár, a műhelyek fizikai dolgozói, úgy. ahogyan ezt a pártvezetőség igényelte. Mi érdekelte őket, mire kértek és kaptak választ? Többek között igényelték, mondják el álláspontjukat a munkásosztály simontornyai bőrgyári osztagának politikai fejlődéséről, az üzemi demokrácia érvényesüléséről és gátjairól, a vezető szerep értelmezéséről. s annak gyakorlati problémáiról. Kényes kérdést nem ismertek. Vizsgálták a pártimunka színvonalát, hogyan ítélik meg az üzemi szakszervezet tevékenységét. Nem szorult háttérbe a mun- kás-paraáZt szövetséggel, az életszínvonal (bémívó. szociális, kulturális, kereskedelmi, egészségügyi ellátottság) alakulásával kapcsolatos felfogások. az e kérdésekben tapasztalt helyes és helytelen nézetek összegyűjtése sem. Az izgalmas vállalkozás első és nem is a legnehezebb szakasza lezárult azzal, hogy szeptember 5-én a gyári csúcsvezetőség kibővített ülésén tárgyalta meg a munkások véleményét híven tükröző, és azt nyers valóságában összegező jelentéseket. Itt többen megállapították, hogy szándékuk szerint olyannyira sikerült elkerülni a köntörfalazást, hogy jó néhámyan szinte ügyet sem vetettek a tíz év alatt megtett út, az élért fejlődés elismerésére. Az egyéni beszélgetések során beigazolódott, hogy sokat változtak a simontamyai bőrgyár munkásai az elmúlt tíz esztendő folyamán, noha az akkori 950-nel szemben ma már 1300 a dolgozók létszáma. Különösen a régebbi üzemi munkásoknál mutatkozik meg a fejlődés abban is, hogy nagyobb hozzáértéssel és képzettséggel bírnak a politikai kérdések megítélésében, önkritikusan foglalkoztak azzal, hogy önmaguk sem tartják kielégítőnek saját közéleti aktivitásukat. s hogy gyengén élnek az üzemi demokrácia, a politikai oktatás közvetlen és közvetett lehetőségeivel. Erősödött ugyan a szocialista tudat, a tulajdonosi szemlélet, de a társadalmi tulajdon védelmében nem tartják eléggé egyöntetűnek. j Észrevételekkel, kai jócskán találkoztak. Figyelemre méltó, többek által hangsúlyozott vélemény, mely A párthatározat tühréhm Szépítés nélkül—tíz év elteltével szerint ismerik, helyeslik az új gazdasági mechanizmus alapelveit, bevezetését időszerűnek tartják. Ilyen alapállásból. éppen tulajdonosi aspektusból kifogásolták, hogy a termelékenység növekedésé sokadrangú kérdéssé minősült és sokan szóvá tették, hogy a szabad árak alkalmazásakor manipulációkat, burkolt áremelést tapasztalnak a dolgozók rovására. (Példákkal szolgáltak a cipők, a textíliák árainak emelkedésére utalva.) Bírálták az ÁFÉSZ egyeduralmát, versenytársat igényelve, hasznosnak ítélték meg a szomszédos Cece olcsóbb árait, és helybéli ár- szabályozó tevékenységét. Noha szinte mindenki hangsúlyozta, hogy a munkásság elfogadja, egyetért a párt és a kormány politikájával, a falu és a város közötti különbség vonatkozásában szóltak a villamos energia, a tej árának a falu rovására történő megkülönböztetéséről. Politizáltak. A mozgó árakról többen úgy nyilatkoztak, hogy tömegessé és áttekinthetetlenné válásuk csökkenti a munkásság biztonságérzetét és zavarja az egyé- öi tervek realitását. Az eddig elért szintet és a holnapi ideológiai teendőket jelzi, hogy ma is vitatéma a bőrgyári munkások egy részénél. kik tartoznak a munkásosztály fogalmába, vezetőerő-e az osztály? A közvélemény szerint a fizikai dolgozók alkotják a munkásosztályt, és meglehetősen sokan azt tartják, hogy nem érvényesül vezető szerepe. Érdemes felfigyelni. mindhárom brigád tapasztalatai megegyeztek abban, hogy a megkérdezettek szinte kivétel nélkül jó véleménnyel vannak a gyárban munkásból lett vezetőkről, és nem adódik alapvető, vagy éles ellentét a munkások és az üzemi értelmiség között. Hogy mégsem tartják vonzónak a művezetői. és egyéb vezetői beosztásokat, és nem törekszenek elérésükre, ennek elsősorban anyagi okai vannak a gyárban. Rengeteg a konkrét, az egészségtelen helyi bérfeszültséget ostorozó észrevétel. A munkásosztályról hozott párt- határozat megjelenése óta az átlagkereset 1543-ról 1850 forintra nőtt' a simontornyai bőrgyárban. A nyereségrészesedés jelentőségét nem mindenki ismeri el, (az utóbbi két évben pedig egy—másfél havi keresetet jelentett), mivel nem értenek egyet a jelenlegi kategorizálással, nem tartják igazságosnak az ennek megfelelő elosztást. Egyetértenek viszont abban, hogy többet kapjanak a vezetők, s úgy érveltek, hogy inkább az alapbérben tegyenek nagyobb különbséget, de ne állítsák szembe a fizikai dolgozókat a műszakiakkal. E megállapítások kategorikusságuk ellenére' is figyelemre méltóak. Elismeréssel méltatták az anyák, a családok életében hozott intézkedéseket, ugyanakkor bírálták, hogy kevés az üzemben a női vezető, baj van az utánpótlás tervszerűségével, és a nők körében sincs kellő törekvés a tanulásra. Munkásvédelmi alapon kifogásolták az üzemi védőberendezések sűrű változtatását, azok bonyolultságát és nehézkességét, javasolták, hogy tervezésük során vegyék figyelembe az ott dolgozók véleményét A viszonylag gyér elismerés mellett igen sok jogosnak látszó kritika érte az üzem párt- és szakszervezeti szerveit, nagyobb határozottságot, politikai aktivitást reklamáltak. | Ámi vitatható... Kötözködési szándék nélkül, ellenvéleményre ingerlő, szélsőséges véleményekkel is találkozhat a „nagy beszélgetést” folytató brigádok feljegyzéseiben tallózó. Több helyen' visz- szatérőek a munkás—paraszt szövetséget lazító, alapjait vitató torz nézetek, erőteljesek a parasztellenes szemlélet jegyei, méginkább a példák. Sokan vallják; „Semmit nem fejlődött a község, a munkások véleményére nem adnak a tanács vezetői.” Ehhez hasonló, hogy aki beszél a megfizethetetlen gyümölcsárakról, megfeledkezik a tárgyilagosságról és arról, hogy némelyik fontos cikknél idén csökkenés is volt. Más, szélsőséges felfogásból adódik a kérdés: tudják-e vajon a fejlődést kétségbe vonó, az új óvoda létesítését türelmetlenül sürgetők, hogy nincs kihasználva a férőhely a községi óvodában? A 40 órás munkahét bevezetése óta egy ízben elrendelt szombat-vasárnapi túlmunka miatt a vétójog alkalmazását reklamáló, a „korlátlan hatalmat” hánytorgató munkásember gondoljon arra, hogy a munkásosztály felelőssége sem hanyagolható el. Egyszer történt, az üzem valutát kap a többlettermék ellenében és valamiből be kell szerezni az építendő új csarnok modern gépeit is. Hibásan értelmezi az üzemi párt- és szakszervezet, a Űj szovjet hősi emlékművet állítanak Tamásiban (Foto: Árvái Zoltán) Országszerte folynak az előkészületek a felszabadulás huszonötödik évfordulójának megünneplésére. Tamásiban az ünnepségsorozat egyik eseménye lesz majd az új szovjet .hősi emlékmű felavatása, amelyet a községi tanácsháza és az áruház közti kis téren, a gesztenyesor előtt helyeznek el. A Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat településrendezési csoportja társadalmi munkában vállalta az emlékmű megtervezését. A tervek elkészültek — a makett is, amelynek fényképét közöljük — és a Gyönki Építőipari Ktsz hamarosan megkezdi a kivitelezést. Mint a tervezők elmondták, újszerű feladatra vállalkoztak, hiszen a vállalatnak nem tartozik a profiljába az emlékműtervezés. Úgy vélik, hogy sikerült olyan megoldást találni, amely megnyeri a közönség tetszését, méltóképpen hirdeti a felszabadítók emlékét. A fiatal tervező-kollektívát az az elgondolás vezette, hogy a hagyományos elemeket öltöztetik modern köntösbe. Baloldalt helyezkedik el a kisebb betonfal, ötágú csillag áttöréssel, jobb oldalt pedig a két méter magas tömb, öt sorban ismétlődő „dicsőség-szlava” felirattal. A betűk bemélyednek a falba. Középeit emelkedik a karcsú háromszög alapú, hatméter magas gúla „obeliszk”. Az egész emlékmű felülete burkolatlan-nyers beton lesz. társadalmi szervek szerepét, aki a féligazságok képviseletét várja el, azt követeli tőlük. Ennyi ember között nem meglepő, hogy akadnak meggondolatlan vélemények, megesik a valósággal nem mindig harmonizáló türelmetlenség. (Akadt, aki azt mondta, egyértelműen romlott a munkásnők helyzete). Hozzájárulhatott a szélsőségekhez az is, hogy régen volt a bőrgyárban ilyen mélyre hatoló, sok ember őszinte szavait igénylő, nagy gondossággal végzett és továbbított vizsgálódás. Magyarázható, menthető tán, de semmiképpen nem fogadható el az eredmények tagadása, hiszen a túlzó, igazságtalan általánosítás és torzítás félrevezet, fakadjon akár tájékozatlanságból, hibás szemléletből, vagy az osztályérdekek háttérbe szorításából. Kétségtelen az igazságuk, hogy sok a tennivaló, rengeteg még a pótolni való Simon- tornya községben és a gyárban is, viszont azt is bizonyítja a vizsgálódás, hogy az elhangzottak egy része kritikai átértékelésre szorul. Az eléggé negatív összképet befolyásolta, hogy a brigádok éppen abban az időben végezték munkájukat, amikor a legnagyobb volt a „forrongás”, a méltatlankodás, a túlórázás elrendelése miatt Nagyon nagy értéke a széles körben végzett vizsgálatnak, hogy a munkások sokaságának gondolatait, javaslatait, véleményét gyűjtötte össze és kiderült, hogy a félreértések, a hibás felfogás döntő oka a tájékozatlanságban található. | A neheze ezután jön. A bőrgyári kommunisták párt- vezetőségi ülés elé viszik, majd összevont taggyűlésen vitatják meg, hogy mi a teendőjük. Valójában ténylegesen a gyári kommunisták feladata annak megállapítása, hogy a munkások megítélésében mi a megszívlelendő, mi az irreális, mi az általános és az egyedi. Ók. a párttagság a megmondhatója annak, hogy melyek a ma és a holnap, vagy a távlatok, melyek a helyi és összvállalati szervek teendői, a politikában mit kell támogatni, esetleg továbbítani a felettes pártszervekhez és mi ellen kell érvelni, politikai küzdelmet folytatni Hasznos, érdekes, követésre méltó. Most ismerhették meg kendőzetlenül, szépítés nélkül, kellő mélységeiben a munkások hangulatát. Ha az üzem két pártszervezetében és 19 pártcsoportjában tömörült 170 párttag alaposan politizál, szisztematikusan növeli az eszmei tudatosságot, egyirányban tevékenykedik, kiküszöbölhetők a gyengeségek. Rajtuk múlik, hogy megtegyék, éppen a fejlett, képzett, öntudatos bőrgyári munkástömegek igényei és a párthatározat szelleme szerint. SOMI BENJAMINNÉ Népújság 3 1969. szeptember 14,
